Szóval munkahelyet váltanék, ha tudsz valamit, ne habozz szólni!

A szolgáltató iparban nyomulok már 3 éve lassan, és bár nagyon penge vagyok az emberekkel való kapcsolattartásban és mindenkivel megtalálom a közös hangot, de sajnos van egy érzékeny pont a lelkemben, amit nagyon sokan és nagyon könnyen irdatlanul irritálnak.

Szóval a hülyéktől kihullik a hajam. Hiába is kompenzál egy-két jófej, mert a súlyos irritáció befeketíti az összes kedveset.
Egyébként itt egy ingyen jó tanács mindenkinek: ne legyél hülye, mert nem éri meg, és ha találkozol velem, akkor nagyon ideges leszek.

Egyébként éppen nem sokára végzek ezzel a munkával, kezdek egy újat, ami miatt nagyon izgulok, de úgy néz ki, újra mikrofon elé kerülök. Véresre nem fogom keresni magam, de legalább újra annak hódolhatok, amit szeretek. Közben angolra járok, atomra felgyúrom magam, mert szeretnék angol interjúkon is részt venni, amihez nem elég a közepfok. Hajrá, Moira!

A másik fontos vonal az életemben, hogy próbálom felmérni milyen károkat okoztak akaratukon kívül a szüleim. Neked is javaslom, hogy ha úgy érzed, hogy sose mennek a párkapcsolataid, ha úgy érzed, hogy folyamatosan el akarnak hagyni, ha úgy érzed, hogy "biztos át fognak baszni", akkor tuti, hogy a gáz Veled van. Keress szakembert, biztos, hogy megkönnyíti az életed. De mondjuk mondok egy példát: ha a szerelmed felhív, hogy "édesem, este mindenképpen beszélgessünk!" Akkor háromféle ember van: az egyik, azt gondolja magában, hogy "ú, baze, ez tuti megcsalt, a rohadt szemét mocsok állat, hazamegyek és kivájom a szemét!", a második típus, aki azt gondolja, hogy "biztos holnap korábban megy edzeni, na, sebaj, akkor megkérdezem a fodrászomat, ráér-e hamarabb", a harmadik, aki azt gondolja, "hú, az fix, hogy ma fogja megkérni a kezem, lááááv lááááv lávvvvvv". Nos, ha az első csoportba tartozol. és a barátod nem egy csélcsap baszógép, akkor Te vagy az, aki segítségre szorul.

A jó út a másik két válasz között van. Ha Te rendben vagy, akkor sose feltételezed, hogy ártani akar Neked az, akivel a legszorosabb a kapcsolatod ezen a bolygón.

Általában az, hogy mennyire bízol meg a társadban, nagyban függ attól, hogy hogyan lettél kicsiként "beállítva". Ha a szüleid bizonytalanul elégítették ki az igényeidet és szükségleteidet, akkor jó eséllyel szenvedhetsz ilyen súlyos és gyötrő bizonytalanságokban, amiknek általában nincs valós alapja. Tegyél érte!

Napi életvitel bölcsesség, élvezd, mert a tudás hatalom!

És még egy dolog, de ezt már írtam, nagyon bölcsen életmódot váltok. Nem eszem mocskot, nem eszem cukrot, nem eszem lisztet, szóval leszokom az evésről. Már 6 kg-ot fogytam, még kéne egy kicsit, mert eléggé meg voltam asszonyosodva. Nyomatom a sportot, szóval nagyon jól érzed, ha most vállon veregetnél, mert ér.
Plusz mindenhova rollerral járok, mert a 30. szülinapomra kaptam egyet a csúcs barátaimtól!
Igen, 30 vagyok, jól olvasod. Amikor elkezdtem blogolni, még csak tizenfuckingkilenc voltam! Be kell szarni!

Na, hát, milyen átkozott is vagyok. De lehet, hogy mégsem.
Már nem írtam több hónapja, ilyen nem volt 10 éve!

Mindent tudni kellene, hogy mi történt, hát sok minden. Nyáron elkezdtem pszichológushoz járni, hogy kicsit fejlesszem magam, önismeret, satöbbi. Nagyon jó, csak elég húzós az ára, de úgy érzem, hogy ez egy befektetés, ami megtérül. Jobb leszek, és jobban tudom élvezni az életemet, jobb leszek a párkapcsolatomban, fejlődöm, szóval hosszú távon ez csak előnyömre válik. Hulkkal még mindig minden szánsájn és hepinessz, ami elég kemény, mivel már több mint négy és fél éve toljuk a szekeret! Szeretjük egymást, és teszünk egymás boldogságáért, ez csodálatos!

Közben munkahelyet szeretnék váltani, remélem, hogy sikerül is, mert már nagyon herótom van a mostani munkahelyemtől, ami már 2,5 éve nyomatok.

Közben spórolok, mert Hulkkal szeretnék a közeljövőben közös lakást venni, ami oltári nagy dolog, és hiszek benne, hogy ha erőt, energiát és időt szentelünk egymásra, akkor boldogabbak leszünk együtt, mint sok más pár.

Elég lohasztó, hogy mások már egy év után is lankadnak... Hát mi nem lankadunk! Hulk egy csodálatos társ, akivel szép az életem, akinek örömmel adok, és akitől örömmel kapok, ezt nagyon megbecsülöm.

Közben diétázom, le szeretnék dobni egy tízest legalább, kalóriát számolok, de túlélhető, főleg, ha látom az eredményét.

Közben 30 éves leszek pillanatokon belül, ami azért durva, mert nem rég még 19 voltam, amikor elkezdtem írni a blogot.

A dohányzásról is elkezdtem leszokni, mert szeretnék egészséges lenni, már amennyire a sok feszkótól és a sok szmogtól az ember egészséges lehet. De a táplálkozásom már jó, sportolok is, szóval nagyon jól haladok. Nem könnyű, de örök igazság, hogy a fizika mindenütt érvényesül; amennyit bele teszel, annyit fogsz kivenni. Ez az életed minden területére igaz! Úgyhogy ennek fejében tegyetek lépéseket a boldogságotokért!

Jaj, gyermekeim in the Úr! Most nagyon jól alakulnak a dolgok, Hulkkal úgy néz ki, hogy mégiscsak csodálatos együtt lakni, sőt, mi több! 

Olvastam egy ilyet: "Téved, aki azt hiszi, hogy az előjáték a szex előtti pár perc simogatásban rejlik. Előjáték az egész közös élet. Minden együtt töltött perc meghatározza, hogy milyen lesz a szeretkezés. Ahogy egymásra néztek, amit egymásnak jelentetek. Amennyire fel tudtok nézni egymásra. Ahogy együtt pucoljátok a krumplit az ebédhez, és a férfi átöleli a nőt, miközben ő keveri az ételt a tűzhelyen és belecsókol a nyakába. És nem tudnak elmenni egymás mellett, hogy meg nem érintenék egymást és még a kapuból is visszarohannak egy utolsó csókért: ez az előjáték." Szeréni S. Péter írta. Így élünk mi Hulkkal.

És ugyan a lottón nem nyertem, de amióta élek, arra gyűjtök, hogy bejárjam a világot, és most már - az előző margitszigeti trip után - lehet, hogy egy afrikai vakáció vár ránk! Nagyon kijárna már egy kis tenger, meg egy kis homok, a nyaralásról már nem is beszélve. No, de panaszra azért még sincs okom, mert most voltam egy hetet Balcsin, de sajnos az első nap úgy leégett a seggem, hogy még most is sírva alszom el.

Szóval úgy fest, hogy összeköltözünk Hulkkal. Egyelőre vegyesek az érzelmeim. Eddig ha átjött és itt volt, az maga volt a program. De most itt lesz mindig, esténként ő a saját laptopján, én a gépemen, vagy olvasok, szóval félek attól, hogy ellaposodik a dolog... Rég vágytam erre és bár tudom, hogy a minden nap itt alszik és az itt lakik között nagy a különbség, mégse gondoltam volna, hogy ekkora. Mosok rája, meg együtt bütyköljük a dolgokat, de mégis be vagyok szarva, hogy átmegy uncsiba, és szépen lassan olyanok lesünk, mint a testvérek... Például csak fingunk egymás előtt és hecceljük egymást, jaj, nem tudom, nekem ez elég uncsin hangzik. Most felhőtlenül boldognak kellene lennem, de valahogy mégsem vagyok az. Nem is tudom konkrétan megfogalmazni miért, de attól félek, hogy nem leszünk izgalmasak egymás számára, és más izgalmakra lesz szükségünk. Eljárunk külön bulizgatni, más emberekkel, és csak rutinból fekszünk egymás mellé. Remélem, hogy csak hülye vagyok és paranoiás.

Másfelől végeztem az első évvel pszichológián. Fasza volt, de eléggé elrontotta az örömömet a vizsgaidőszak utáni jegybeíratás... Nonszensz volt, gyerekek, ahogy minden nap ki kellett utaznom, hogy egy tanár aláírja az indexem, az igen kevés szabadidőmből és a nagyon kevés plusz energiámból iszonyatosan sokat elvett ez a felesleges procedúra. Arról a rángatózásról nem is beszélve, amikor az egy egy órás odaút és az egy órás várakozás után a tanár közli, hogy még nem javította ki a ZH-mat... Szóval bürokrácia itt is megkeseríti az ember napjait.
Most megint passzívra megyek, aztán meglátjuk, mi lesz.

Közben volt Fox lánybúcsúja. Izgi volt!

Bocs, hogy ilyen retard és uncsi vagyok most, de egyelőre ilyen az általános hangulatom.

Hát, ez az idő is eljött, amikor egy hónapon át nem írtam semmit. Mekkora egy utolsó tróger vagyok, hogy fogom ezt a gyerekeimnek megmagyarázni???

Na akkor velősen a közepébe csapok!

Volt egy kis krízis időszak, amikor Hulk sokat utazott, most is sokat utazik, de ez még az elején volt. Azt nagyon nehezen viseltem.... Aztán hazajött az egyik útjáról, éppen osztálytalim volt, és berúgtam, és a nyakába zúdítottam minden szart, amit csak lehetett, és ami csak bennem gyülemlett hosszú ideje. Másnap pironkodtam, főleg azért mert nem emlékeztem sok dologra belőle. De talán megértette, hogy miről beszéltem. Ugyanis utána minden jó lett. Ez volt az április. Újra feléledt a hitem mindenben, olyan édes most, és olyan jó partner a kapcsolatunkban, hogy erről csak álmodni lehet! Tényleg oda vagyok meg még vissza is.

Most már nagyon közel van az összeköltözés is, amit várok, örömmel és izgatottsággal!

Közben iskolába járok, egyetemre, és teljes állásban dolgozom. Az egyetemen a munka jár a fejemben, főleg, hogy ott mennyire nem tudok a munkára koncentrálni, aztán a munkahelyemen az iskolán jár az eszem, hogy ha nyernék a lottón, tuti, hogy azzal foglalkoznék csak. Egyébként pszichológusnak tanulok, harmaddiploma, ki a legnagyobb császár, gyerekek? A kettő közötti időben meg úgy rohanok, és szidom a rendszert, hogy sehova nem lehet időben odaérni, mert minden késik, és minden egy fos, de megnyugvást ad az életemben Hulky Hulkerson, aki az életem fénye és boldogsága.

Hát, így vagyok. Lehet, hogy később majd jobb fej is leszek, de most ennyire futotta tőlem.

Egyébként meg idén lesz 10 éve, hogy blogot írok, azért az nem gyenge!!!

(Há' mé' nem kurvul már el itt minden, megírom a bejegyzést kínkeservesen, aztán eltűnik? De mielőtt az ideg elkezdett volna rángatni, rányomtam a jó öreg vissza goNbra, és szerencsédre visszagyütt a szöveg. Alant.)

Jaj, gyerekek, ez a kurva élet de rohanós! Nappalin csapatom a tanulást, közben teljes állásban dolgozom, és egyik helyről rohanok a másikra és a másikról az egyikre, és aztán visszafelé ugyanez. A minap azon kaptam magam a nagy iszkolásban, hogy piros a lámpa a gyalogos átkelőnél, és örültem, hogy végre kicsit pihenhetek! Ez már a vég.

Közben a tavasz meg baszik jönni, hát kérdem én, nincs igaza? Te idejönnél egy olyan országba, ahol ilyen kurva hideg van március 26-án??? Hát ugye, hogy nem.

Gyűjtök vadul Thaiföldre, a mostani fizetésemből egy laza 30 évig kell spórolnom rá, ha nyerek a lottón.

Hulk újra külföldön, Ázsiában izzad a 32 fokban, hogy egyem meg a kis szívét neki. Két hét múlva jön csak haza. Ha nem hoz nekem zsákban meleget, akkor kiborul a bili.

Újabb őrület vette kezdetét nálam, ugyanis elmentem egy keratinos hajkiegyenesítésre. Aki nem tudná, az én hajam olyan göndör, mint ide Nepál. Szkanderozni lehet a tincsekkel és eltörik a kezedet. De most egyenes, igaz, hogy a kezelés után, amitől egyébként még Lauryn Hill haja is egyenes lesz, nekem még kell vasalnom egy laza órát, és beng, máris nem akad bele semmilyen tárgyba, és nem kell kivágni esténként belőle a napközben összeszedett járókelőket. Mindezt 21 000-ért plusz a hajvasaló kurvára megérte, mert most például ilyen dolgokat tudok csinálni többek közt, mint fésülködés. Vágjátok, mekkora fless ez?

Most szeretnék venni egy e-book olvasót, mivel a tankönyveim akkorák, hogy sérvet kapok tőlük. Van javaslatod? Ugyanitt várom továbbra is az öt nyertes számot!

Nehogy már februárban ne írjak!

Na, a pártneremmel volt egy kicsit húzósabb időszak már megint, egyszerűen nem tudtunk érdemi időt egymással tölteni, ami egy idő után engem türelmetlenné tesz. Úgyhogy újabban haver-szeánszot szoktunk tartani, múlt hétvégén például libegőzni voltunk! Gigászi funky, mindenkinek nagyon ajánlom!

Most újra külföldön van, és sokat lesz is mostanában. Úgyhogy lassan keresek egy helyi szeretőt szerintem. Nem ismertek valakit?

Az iskolát pedig elkezdtem folytatni (mond ilyen magyar ember??). Izgalmas kihívás a 18-19 évesek közt 29 évesként, de meg van a maga fílingje, és tudom, hogy ciki, de nagyon jót tesz nekem, hogy okosabb vagyok, mint egy ötödikes. Sok az előnyöm így; tudok jegyzetelni, minden órán veszettük figyelek, mert én már kurvára nem az időmet múlatni járok oda. Sokszor hátra szólnék, hogy eregggyé' már el az óráról, ha nem bírod ki pofázás nélkül! De még kicsit gátlás alatt tartom magam, ami nem is nagy baj, mert szerencsére van még egy-két velem együtt túlkoros, akik felállnak az órán és üvöltve azt mondják: pszichológusnak tanultok, de nem bírtok másfél órán át hallgatni egy embert? Tűnés innen! És akkor öröm és boldogság szállja meg a lelkem. Egyébként veszett jó az iskola, nagyon színvonalas, de van egy személyes kedvencem, aki valami eszméletlen jó előadó, isteni szakmai tapasztalatokkal tanít bennünket, és maga a téma is lenyűgöző: fejlődéslélektan. Kevés ennél izgisebbet tudok elképzelni! Mindig is nagy csodálója voltam a természetnek és az embernek (no, nem a postán sorban álló lökdösődőknek, hanem a természet adta, biológiai lénynek), és az, hogy az újszülött csecsemők milyen lenyűgöző képességek birtokában születnek, egyszerűen megrendítő!

Csak az a baj, hogy az iskola zabálja a szabadságaimat, nagyon félek, hogy mi lesz, ha nyerek a lottón, akkor fizetés nélküli szabit kell kivennem, amíg Thaiföldön vagyok???

És nem mellékes az sem, hogy már vasárnap napközben a péntekről és egy eszelős alvásról fantáziálok. A probléma ezzel csak annyi, hogy szombaton is dolgozom, tehát nekem a szombat a péntek. Mekkora szívatás?
Ráadásul vasárnap az egyetlen nap, amikor alhatnék akár délig is, de akkor meg a templom harangozik délelőtt vagy 15 percig, és rángatózva az idegtől és az orrvérzéstől csapzott arccal kelek ki kínkeservesen tíz órakor. Hát van igazság?

Babám külhonból nagy nehezen hazatért, cukifej voltam, és kimentem eléje a reptérre. Hát nem valami nagyon kaland a pusztán átrobogni a reptér felé, annak tudatában, hogy onnan sehova nem fogok felszállni, max - ha ennyi távollét után maradt még belőle valami - egy rózsaszín felhőcskére és egy taxiba, ami hazahoz minket. És lőn.

Aztán volt Django, sajnos nem ütött akkorát, mint az összes többi film, nagyon sajnáltam a dolgot, mert az eddigi összes után Bazsikával éjt nappallá téve dumáltunk és elemeztünk és istenítettünk és ámultunk! Szóval ez nagyon hiányzott. Viszont ettünk egy nagy retek hamburgert az Akadémia utcában.

Hétvégén behoztunk minden lemaradást Hulkkal, többször is. Plusz csomó házi szerelést félretettem neki, amíg távol volt, úgyhogy volt mit pótolni.

Volt nálam szerelő is, aki kicserélt pár dolgot, és olyan boldog voltam, hogy csak 5000-t kellett fizetnem. Kinek a pap, kinek a papné!

A lottón továbbra sem nyertem, pedig állatira minden héten játszom, rohadjak meg, és nagyon kellene már anyucinak a szomszéd lakás, de hiába. Egyesem már volt, de az csak -225-öt fizet, amivel nem vagyok beljebb. Na, talán majd jövő héten!

Tegnap este pár szemét állat sittes zsákokat és mindenféle építkezési hulladékot ürített egy kamion platójára, de vagy egy órán át. Olyan volt, mintha 20 másodpercenként mennydörögne az ég. Majdnem ledobtam rájuk egy kenőkést az erkélyről.

Egyébként nagyon érdekesen aludtam, éjféltől kezdve félóránként felébredtem, és minden alkalommal megállapítottam, hogy juhúúúú, még mindig nincs reggel hat, mennyit alhatok még, te jó ég! és ez ment egész éjjel. Végig örömködtem az estét ebből kifolyólag, mert az éjszaka túlnyomó részében nem volt reggel 6, aztán persze reggel hatkor kicsit letörtek a szarvaim, mert reggel 6 lett és fel kellett kelni.

Eddig ez az év elég nagy retek, gyerekek, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálam sehogy se alakulnak a dolgok, sőt. Szerintem ez egy lassú, erőltetett világvége. Például január elsejére a semmiből belázasodtam. És mivel én egy olyan ember vagyok, aki még pár éve is max évente egyszer volt beteg, de az utóbbi években az évi egy is nullára redukálódott, így mikor külön költöztem saját magammal, nem tartottam fontosnak a lázmérő beszerzését a háztartásba. Ebből kifolyólag az év első szent napján ott ültem a kompjúter előtt köntösben és reszketve a láztól, a hónom alól meg kilógott a 40 cm-s bőrkötéses fali hőmérő. A kis higanyos járatából pedig a következőt olvastam ki: vegyél egy lázmérőt.

Vettem is. Jó, hogy kapni lehet, 3000 volt, a kurva anyját, kérdezte a némber, hogy milyet kérek, hagyományosat vagy digitálisat, mondom én magamban, hogy a színezett alkohol bizonyára nem fog elromlani, úgyhogy olyat kérek, de aztán később eszembe jutott, amikor éppen a 38 fokot ráztam ki belőle egy komolyabb hőmérőzés után, hogy milyen könnyedén nekikúrhatnám egy kemény tárgynak, aminek következtében szétfröcskölne az a kis falatka festett alkohol a szőnyegen például.

Lázasan dolgozni nagyon nagy fánki, főleg a szolgáltatói iparban, vendégekkel, hm, nyami, nyami! De sajnos más megoldás nem volt. De legalább csütörtökön elmentem a házidokihoz. Jónapotkívánok házidokinéni, még sose voltam itt, éppen csak egy éve élek a kerületben, jól van, üljön le, hadd tapizzam és hallgassam a testét.
Felírt nekem antibiotikumot, oszt minnyá más a gyerek fekvése.

Ha már tabika! Újra szedem az antibébit, igazából én utálom a stresszt, hogy becsúszik a gyerek, szegény Hulkra szívesen felerőltettem volna 5-6 kotont egyszerre, de féltem, hogy elillan a romantika. Szóval nem jön ez be nekem, de például vannak ennél jobb ötleteim; az egyik hogy szedjen inkább ő valamit, a másik, hogy egyébként is miért nem vizsgálják meg alanyi jogon az embert, mielőtt szétbaszkurálja a hormonháztartását és elkölti foggátlóra 3 nyaralás pénzét, hogy egyáltalán termékeny-e? Ha ne adja isten, amikor itt lesz az ideje, és kiderül, hogy nekem csak úgy nem fog összejönni a gyerek, akkor milyen cifrákat fogok káromkodni és hány mit fogok örökre elátkozni szerintetek?

Hulky egyébiránt most külföldön dolgozik egy hétig, nagyon hiányzik, mert eddig idén még csak betegen találkoztunk, a sok takonytól meg nem nagyon láttam ki a szemüregemből, meg gondolom neki se volt könnyű felismerni a hörgő, rudolf-orrú szörnyben a szerelmét, szóval vehetjük úgy, mintha idén még nem is találkoztunk volna. Nagyon hiányzik a bugris.

Ez az újévi üzenetem a világnak úgy általában. Sajnos a két bejegyzéssel korábban említett barátunk állapota súlyosbodik, ami felér egy katasztrófával. Reméltem, őszintén reméltem, hogy nem kell egy olyan világban családot alapítanom egyszer, ahol ilyen aljas, szemét, rohadt dolgok megtörténhetnek.
Ezek a gondolatok mérgezik a napjaim újabban. És mindenki, aki panaszkodik, gondolja át, mi a fontos! Érdemes-e idegeskedni és zsörtölődni az élet apró kellemetlenségein, amikor örülnünk kellene, hogy igazi, szívfacsaró, romboló problémák nem is gyötörnek. Legyen ez a tanulság; vigyázz magadra és azokra, akiket szeretsz.

Volt karácsony, amit nagyon utálok, de nem is tudom, miért, egyszerűen csak rühellem.

Hát megtörtént. Annyira keményen elaludtam, hogy íhajjacsuhajja. 7-kor nyílik a munkahelyem a nagyközönség előtt, és 7:12-kor keltem fel az 5. nem fogadott hívás csörgésére, és onnantól 11 perc múlva bent voltam. Négyen álltak kint az utcán, plusz a kolléganőm, aki próbálta tartani a frontot. Tyűűűű, de gáz volt!
Azóta nem merek aludni kb., két telefont húzok fel ébresztőnek, és fél óránként felriadok, hogy hány óra van urrristen, elkéstem!!!! Pedig senki nem kövezett meg és senki nem vert laposra a hibám miatt. Csak a bűntudatom ütlegel belülről!

A korábbi bejegyzésemben emlegetett lány egyelőre jól van, remélem mielőbb még jobban lesz!

A decembert nagyon várom már, akkor végre lesz időm pihenni, mert kicsit megvisel ez a dolog, hogy nem tudok egy kiadósat nem dolgozni. De a Gergely-naptár szeret engem és a következő évben is sok munkaszüneti nappal fog megajándékozni. Már ha lesz 2013! A kimerültségem egyébként abban nyilvánul meg, hogy egyre kevesebb a türelmem az emberekhez, ami "frontoffice menedzserként" több mint necces. Már-már karcos. De hát, mint az ismeretes, az emberek közt sok a hülye. Szerencsére ide azért kevés jut belőlük, de már mérési hiba határon túl vannak.

Már csak egy január végi síelés, az kéne nekem, és minden bajom elszállna!

Hulkyval jók vagyunk. Nem akarok kérkedni, de a hétvégén 3x is megtörtént, ami férfi és nő között megtörténhet. Ha pedig már nagyon jó minden, akkor találok lehetőséget mindig valami kis összeveszni valóra. Hát így megy ez. Sosem unatkozunk!

Jaj, gyerekek! Egy igazán nagyszerű és kiváló ismerősöm, nagyon hirtelen nagyon beteg lett. Érte aggódom. Dóri kedves, aranyos, szeretetteli nő, akinek mindenkihez van egy jó szava, aki tényleg úgy ölel meg, hogy érzed, hogy ez nem színjáték. Anyuka, igazi anyuka típus, és most kórházban van. Ő egy olyan nő, akiért nem csak a legközelebbi hozzátartozói mentek vért adni, hanem olyanok is, akikkel hónapok óta nem beszélt, mert a távolabbi ismerősei is tudják, hogy milyen klassz ember! Naivan hiszek egy olyan világban, ahol Dóri rendbe jön, és remélem nem kell egy olyan világban élnem, ahol a semmiből ilyen kór támadhat meg valakit. Minden esetre, gyerekek, a szűrővizsgálatok nem viccből vannak.

Nem vagyok egy elalvós típus, de ma megtörtént; a 6:45-kor nyitandó 7:00 kezdődő munkahelyemre 7:05-re értem be, úgy, hogy 6:40-kor keltem. Hulk mondta, hogy Kicsikém, elaludtunk, 6:40-van, és mire a van-hoz ért, addigra én irgalmatlan káromkodások közepette felöltöztem és indulásra kész voltam. Szóval az elalvás jobban felpörget, mint egy kávé! Ráadásul világos volt, ez egyenesen döbbenetes volt. Tegnap ugyanilyenkor havazás (true story), ma meg ragyogó napsütés. Még csodálkozunk, hogy a Kárpátmedencében csak elmebetegek laknak!
De legalább az óraátállítás miatt aludtam volna el, és akkor szidhatnám azt, de nem, csak magamra foghatom, mert szerdára húztam ébresztőt kedd helyett. És most énekeljük együtt: I'm a loser babyyyyyyy, so why don't you kill meeee?

Sokat dolgozom továbbra is, a fizetésem meg igen csekély, amit így a fűtési szezon érkeztével egyre kevésbé értékelek nagyra. Most spórolok, és nem fűtök - rohadjak meg! - hétfőig! Ha ezt teljesítem, remélem az ELMŰ visszautal egy nagyon vaskos összeget, amiben legalább 4 nulla van! Drukkoljatok, hogy ne fagyjak meg! Addig is minden nap serényen sütök-főzök, hogy legalább a 20 fokot elérjem! Szégyen és gyalázat, hogy van munkám, és így kell spórolnom! Milyen tetű egy világ ez?

Éppen három perce vagyunk 39 hónaposak Hulkkal. Ő már szundikál, de én nem tudok aludni. A kemény hét után az egész hétvégét kb. alvással töltöttük, ami természetesen 5 és fél órával a hétfői ébredés előtt csap vissza. Remélem ismered azt igen népszerű angol szót, amit ilyen balszerencsés esetekre használnak; fuck.

De nem vagyok pipa egyébként. Sőt! Olyan mesésen jó Hulkkal! Hónapok óta egyre jobb és jobb. Hogy lehetséges ez? Néha meg is ijeszt ez a dolog. Hogyhogy ennyi idő után is ilyen irgalmatlanokat tudunk röhögni, hogyhogy ennyi idő után is kívánjuk egymást? Hogy lehetséges az, hogy ennyi idő után is minden este őszintén és boldogan mondhatom neki, hogy szeretem?

Nem akarom, hogy elcsöppenjél, de ez nekem még mindig full új. Három év ide, három év oda.

Egyébként ma jól megszopatott minket a futóverseny! Miután az egyik köcsög troli elment az orrunk előtt, hiába rohantunk, a második menet közben átváltott egy másik számú járatra, amitől ideges lettem, káromkodtam is, mint akit csesz az áram, aztán sok fölösleges kanyar után átváltott egy harmadik járatra, aminek meg örültem, és a szitokszavakat vissza is szippantottam, de aztán meg visszaváltott az előző nagyon rossz irányba menő trolira. Szóval 3 trolin utaztunk átszállás nélkül, elég laza. Hulkkal éppen azt dumáltuk, hogy ez a futóverseny a városban dolog, ez egy win-win-win szituáció: én nagyon jól járok, mert magasan tarthatom a vérnyomásom az idegtől, hogy semelyik jármű nem jár normálisan, jól jár a BKV, mert a sofőrjeiknek 3 troli útvonalat kell egyszerre tudniuk, de a legjobban a futók járnak, akik a szmogban sportolhatnak, miközben mindenki átkozza őket különböző eltérített tömegközlekedési eszközökről (bocs ez nem volt PC - közösségi közlekedési eszközökről) illetve gépjárművekből. És felmerül bennem a kérdés, amiben igen kevés a tolerancia: miért az eres bréért nem lehet valahol ezt a városon kívül intézni? Mozgás a jó levegőn, nyugodt városlakók, pontos BKV - hát - kérdem én - nem ezek egy jó hétvége ismérvei?

Már hetek óta kuporgatok, hogy megvegyem ezt a mámorító géllakk-szettet, és ma végre megtörtént a nagy bevásárlás!
Azóta - ne tudd meg! - pepecselek, pöcsölök, csapatom ezerrel, és azt kell mondjam, hogy kurva jó vagyok.
Tudom, hogy ez igen furcsa, de nekem van egy ilyen bizarr álmom, hogy műkörmös legyek, tudom, nem dukál a két (szinte mihaszna) diplomához és két nyelvvizsgához, de bassza meg a menyét, szeretem ezt a témát! Majd ha egyszer nyerek a lottón, biztos belekezdek.

Ezzel várom a párhrhtnerem haza, ami nagyon remélem, hogy jól sikerül. Már 19 napja nem eszem cukrot és lisztet,  és ennek megfelelően főzök és sütök. Elég fáinul nyomom, csak még mindig nem vagyok manöken. Hol van ilyenkor az igazság?

Sok a kihívás a munkámban, például nagy kihívás a fizetésemből fenntartani egy lakást egyedül. De most nehogy azt hidd, hogy panaszkodom, csak éppen vennem kellene őszi-téli cipőt, függönyt és kuktát. Nem tudod véletlenül, hogy mindezt hol tudnám megvenni max 900 Ft-ért?

Valamelyik nap bejelentkezett Ricsi, a gimiskori szerelmem, hogy találkozzunk egy sörre! Nagyon izgatott lettem! Nem kontaktáltunk vagy 5 éve. Míg Hulkot nem ismertem, ő volt a legnagyobb szerelmem. Könnyű volt neki annak lenni, mivel csak egy hónapot voltunk együtt, és hát ott azért nem annyira jönnek elő a buktatók. Viszont kiköltözött Belgiumba, így véget ért a románc. Jó volt látni, de azt még jobb, hogy duplán megerősítést nyert a tény, hogy Hulk a legnagyobb szerelmem. És bónusznak nagyon jól esett, hogy mondta, hogy nálam érzelmesebb és értelmesebb lánnyal nem nagyon volt dolga azóta sem. Egyébként iszonyat jófej, a humora valami eszelős. Úgyhogy valószínűleg csak viccelt, mert én egy humortalan, érzéketlen vagyok.

Egyébként meg mostanában a dolgok rendben vannak, csak az anyagi csőd szélén állok, de az éhhalálon kívül nem fenyeget semmilyen veszély.

Ja, és újabban egészségesen élek. Már reggel óta tart. Főzök mindenfélét, nagyon bejön. Lehel piacon fincsi keleti fűszereket, friss husikákat, finom tanyasi zőccségeket, gyümölcsöket nyomatok. De azért a cigiről még nem szoktam le.

Azt javasolják a nőgyógyászok, hogy a fogamzásgátlót bizony három évente illik felfüggeszteni három hónapra, hogy megnézzük, működnek-e még a dolgok. Hát nálam most jött el a szünet ideje. Be voltam / vagyok tojva, mert a legnagyobb rémálmom, hogy úgy leszek terhes, hogy azt nem akarom. De Hulk támogat a projekt megkezdésében, pedig megmondtam neki, hogy 10 km-s körzetben nem szeretnék gumi nélkül farkat látni ebben a három hónapban. Még fotón sem.
Egyébként az a véleményem, hogy igaz, sok rosszat hallani a gyógyszerről, meghízol, lefogysz, hormonokkal Jengázol, meddő leszel, stb., de mindezek ellenére a világon a két legrosszabb dolog, ha abortuszra kell menned, vagy ha úgy hozol a világra gyereket, hogy nem is akarta őt senki. Nem igaz?
Eddig én voltam a gyógyszerfelelős, most Hulk lesz a kotonfelelős. Remélem helytáll! Izgatottan várom az első ördögszarvas, csípős paprikás és üvegszilánkos darabokat!

Voltam strandon, mert kb. mostanában minden hétvégéhez hozzácsapok egy nap szabit, hadd pihenjen ez a jó kis munkaerő!

Közben Hulkkal vettünk közösen egy kétszemélyes paplant. Ez már majdnem olyan, mintha együtt laknánk! Mostanában nagyon jól vagyunk! Villámlik, mennydörög, ez tényleg szerelem! Annyira együtt vagyunk most. No, azért az apám ütötte sebek még mindig kurva sok gondot okoznak nekem, küzdök is vele keményen. El kellene mennem igazából egy pszichológushoz, de egyelőre semmiképpen se futja rá. Ha nem veszek BKV bérletet, éppen 10 000 Ft-t tudok félretenni havonta. Fuck!

Jaj, még el kell mondanom, hogy mennyire utálom a sportközvetítéseket, és számomra például egy-egy focimeccs vagy Forma1, az nálam vetekszik a hangyafoci ingerületszegénységével. De az Olimpiát úgy nézem, mintha odaszögeltek volna a monitorhoz, kipeckelték volna a szemem és a fülembe bevezették volna a Kossuth rádiót direktbe. Úgyhogy szép volt, gyárekek, büszke vagyok Rátok!
De a megnyitón megesett velem egy fura eset. Néztük felvételről valamelyik délután Andikával, oszt mit észlelek egyszer csak? Úgy elaludtunk, mint ide Nepál, mert olyan fuckin' unalmas volt, hogy ilyet már rég láttam. A gáz az volt, hogy én fél 5re járok dolgozni, és 4-kor riadtunk fel egy tenyérnyi nyáltócsából, úgyhogy volt utána iszkolás rendesen! Egyébként az volt életem legjobb alvása!

Így állunk. A hétvégén még lecsapatjuk ezt a nyarat egy kis Velencei-tóval, meg sok édibédi rokonnal.

Hát a tóparti csőrözés elmaradt, mivel Hulk lebetegedett, így csak Dorkával vagy Palival lett volna lehetőségem csőrözni, de ez éppen akkor és ott nem jutott eszembe.

Szóval megvolt az éves Legalja fesztivál, amit szigorúan 30-50 fős baráti körben töltünk el minden évben. Az időjárás veszett jó volt, a sör hideg, a nap sütött, a bőröm színe szokásosan vetekszik Obamáéval. Ha kicsit lejjebb megy a nap este felé, már alig látszódom!

Aztán vasárnap jött értem Hulk, aki addigra meggyógyult (mekkora költő vagyok, he?), és csapattunk Hajdúszoboszlóra. Kuponkával nyaraltunk, 17 000 Ft volt négy nap kettőnknek, azért ebből az árból sok jóra nem számít az ember lánya. De szerencsére tévedtünk, mert fergeteges helyen voltunk, szuper, új apartman, jakuzzi, szauna, kert, szánsájn, mi kell még? A helyi strand a poklok pokla volt, nagyjából a medencékben csak állni lehetetett, ami a benne pácolódó emberektől ocsmány sárgásra színeződött. És mivel mi igen komoly ember-undorral tudunk rendelkezni, ha arról van szó, átnyargaltunk másnap inkább a balmazújvárosi strandra, ami meg oltári király volt! Minden megtalálható, amire egy magunk fajta párocskának szüksége van; hideg víz, meleg víz, kurva hideg víz, fedett, fedetlen, térdig, derékig, nyakig érő víz, és annyi nap sütés, mint égen a csillag. Hulk nem valami latinlover színű barnaság, úgyhogy kellett kicsit taktikázni, hogy mikor mennyire kenjük, de végül a negyedik nap végére már majdnem barna lett! No, persze nem annyira, hogy engem kenterbe verjen, de ez nem is volt cél. A végeredményé eléréséig sokat főzőcskéztünk, éttermeztünk, napoztunk, labdáztunk, dagonyáztunk, szexeltünk, röhögtünk, vásároltunk, úgyhogy igazi király kikapcsolódás volt!

Onnan irány a rokongyerekekért, nevén nevezve a dolgot a keresztlányomért és az ikertesójáért. Kimentünk a Margitszigetre, kérdezem a két ötéves lurkót, hogy melyik folyó ez, ami itt körülvesz minket.
Juditka: Körös!
Moira: Nem, nem.
Danika: :o
Juditka: Duna!
Moira: Igen, ügyes vagy!
Majd ennek tudatában ülünk és nézzük, hogy halad a folyót, mennyi hajó van rajta, hogy visszaverődik róla a napfény, majd Danika megszólal: Hát, Moirácska, azért nagyon szép ez a Balaton!

Aztán mentünk fagyizni, végül hazavittük őket, és meglátogattuk a család több tagját is, az újdonsült háromhetes cukisággal együtt, aki valami vérlázítóan finom kis puhaság.

Szóval a szabadságom jól telt, az egyetlen gond vele, hogy kicsit ráéreztem annak az ízére, hogy milyen jó is ez a kikapcsolódás, és ezt talán havonta kellene ismételni. Meg hát a lottón is nyerni kellene, ami még mindig nem sikerült.

Hétfőtől újra munka!

És kaptam Hulktól egy kulcsot a koliszobájához, ahol mától hivatalosan velem lakik, de a gyakorlatban ez inkább kétlakiságot takar. A nullalakiságnál jobb ez is, aztán egy év múlva már úgy néz ki, hogy összeköltözünk! Hurrá!

... remélem, hogy a tópartján fogok csőrözni a barátommal, kezemben egy hideg sörrel, testemen sok naptejjel, és az lesz a kérdés, hogy harmadjára is átússzam-e a tavat!

Igen, jön az éves nagy szabadságom, ami azt jelenti, hogy 10 összefüggő napig nem fogok dolgozni, ilyen nem volt tavaly nyár óta, sőt, még csak 4 összefüggő napom sem! De nem bánom, mert most jön ez! Először pajtásokkal mulatok 3 napot, utána Hulkkal megyek 4 napra belföldi nyaralni, rém izgatott vagyok!

Hulk egyébként hazajött távolról. Hozott nekem egy cuki kis ezüst fülikét. Moira pedig - mint az ismeretes - imádja a fülikéket. És immáron több mint három éve boldogítjuk egymást!

És a legfontosabb hír! 10-én új bébi érkezett a családba, odavagyok! Csodálatos, gyönyörű, és nem sír, csak néha nyikorog. Kicsit be kell olajozni. Cukimuki!

Nyugika, élek, nem vágták le a kezem, csak egy rohadt, tetű lusta vagyok, be is írtam magamnak az egyest, take it easy!

Egyébként voltam Balatonon 3 napot, abból a főnapunkon mínusz 223123 fok volt. Andikával kb. olyanok voltunk, mint akik kórházban vannak, feküdtünk az ágyban, mert a szobában csak két ágy volt, és lestünk kifelé, hogy jáj, dicsák, de kimennénk már! Azért nem panaszkodom, mert egyik nap forróság volt, az uccsó nap meg kicsit még az állomáson rá tudtunk dolgozni a bőrünk színére, úgyhogy legalább már nem vagyok kék!

Babám éppen egy másik országban dolgozik nagyon keményen, éppen hogy hazaér az évfordulónkra (ami egyébként, bocs, elnézést, a harmadik a sorban), De úgy fest, hogy nyaralunk is majd egy kis nyúlfarknyit, ami már nagyon ránk fér!

Közben oltatom magam HPV ellen, éppen a második oltáson vagyok túl. Kurva élet, hogy az egészségre mennyit kell költeni, és egyébként is mennyi bosszankodással jár. Ez nem jön be nagyon. Például két fogamban kicserélték a tömést, leszedték a fogkövemet, még kettőt betömtem, és beng 27 00, meg most éppen vészesen emelkedni látszik a dioptriám száma, rohadjon meg, arra meg csak az új szemüveg gyógyír, és a seggem a földhöz csapkodhatom, ha megúszom 40 000 alatt! Hát igen, ahogy az ember korosodik, egyre több sebből vérzik. 20 fölött már minden nap ajándék, még talán van egy hosszú kifutásom, aztán ennyi volt!

Nyáron még van egy-két dolog, amit nagyon várok, például a jó kis baráti körben eltöltendő Legalja Fesztivál, meg hát a Hajdúszoboszló a Babámmal! Nekem a nyaralás a kibaszott riviéra!

Kemény napjaim voltak mostanában, egyelőre a meló, ami kiidegel, és az egy kicsit talán még jobban, hogy ha fogorvoshoz járok és kifizetem a rezsit, akkor kb. ott tartok, mint mikor nem volt munkám, és segélyt kaptam és nem fizettem rezsit és nem jártam fogorvoshoz. Csak akkor több idő maradt unatkozni. Szó sincs arról, hogy a munkámra panaszkodjam, sőt, imádom, de őszintén, sose voltam ennyire sikeres a munkámban, sose éreztem magam ennyire a helyemen, azt meg pláne, hogy ennyien értékelik nagyra, hogy milyen jól végzem. Tényleg őrület, gyerekek. A gond inkább a túloldalon van. Hogy nem tudok enni az egészségemért mondjuk halat, nem hogy hetente, de 3 havonta sem, hogy nem vehetek egy rendes cipőt magamnak, mert bassza meg, nem futja rá. Nehéz egyedül kihordani a rezsit. Kurva most ez a helyzet. Anyagilag. Szeretnék már egy kicsit pénzt fosni.

Jaj, hallottam egyébként egy szuper mondatot, sajnos nem tudom szó szerint idézni, de az fix, hogy egy női szexualitásról szóló dokumentumfilm volt, benne az alábbi szöveg:

Évek óta keresik a tudósok, szexológusok, kutatók a választ; tudják, mi teszi a nőket boldoggá? Ha a férfi leviszi a szemetet vagy ha a férfi vigyáz a gyerekre.

That is the fucking point! Remélem érted, hogy ez nem egy vicc volt, hanem egy dokumentum film. Ha a támaszom a férfi, ha a segítségem a férfi, akkor nagyon beindulok. Ennyi baszki!

Hulkkal is vegetálgatunk, most nála is nagyon pörög a meló, úgyhogy nem olyan király most, de átvészeljük! Csak legyen már a kilátásban legalább egy nyugis nap!

Nem is tudom, hogy el kellene-e mondanom, hogy van velem egy kis gond. Az apámra vagyok rettentő pipa, mert most jutott el az agyamig - nem is olyan régen -, hogy ő egy irdatlan nőcsábász. És a komolyan vehetetlensége okoz nekem mérhetetlen csalódást. Gyötrődöm. A szülőben csalódni fájdalmas dolog. Sosem volt szoros a kötelékünk, és mindig is rühelltem az olyan típusú férfiakat, mint amilyen ő. Hiú, büszke, csélcsap, lekezelő, türelmetlen, kompromisszumképtelen...

A szüleim egyébként elváltak. Ezt a mai napig csodálatos dolognak tartom, mert apám rossz apa volt. Nem tudom ugyan, hogy milyen egy jó apa, de gyerekkoromban sem törődött velem sokat. Mindig azt mondta, hallgass anyádra. Aztán egy szép napon elhagyott bennünket, becsapva Anyukámat. Ez eleve predesztinálta, hogy kurvára tartottam a férfiaktól. Mindig. Nem bonyolódtam bele semmibe, mert tudtam - hisz tapasztaltam -, nem számít a jólét, nem számít a család, nem számít az odaadás, nem számít a szeretet, a feleség, a gyerekek, a meleg otthon, mindent könnyedén fel lehet rúgni örökre egy jó numeráért. Miért bízzak meg bárkiben, minek szeressek bele bárkibe, ha ez lesz a vége? Minek kockáztassam a szívem? Én monogám típus vagyok. Kíméletlenül lelkiismeretes, maximálisan megbízható, lojális. Egy szent vagyok, baszki, na. De valószínűleg azért, ami történt a családomban. Láttam, ahogy anyukám kiszenvedi ezt a dolgot, hosszú évek alatt. Láttam, ahogy az öcsém megszenvedi és szenvedi a mai napig. Mert neki nem volt senki, aki adott volna egy pofont, amikor kellett volna, ezért olyan zabolátlan, hogy ihajja, nagyon könnyen elveszti a türelmét, lobban, robban, azonnal eldurran az agya. Én is cipelem a terheket. Ezekre mostanában jöttem rá. Az, hogy 25 éves koromig nem volt komoly kapcsolatom, hogy mégis halálosan szerelmes voltam egyedül, fizikailag fájt, hogy mennyire vágytam egy férfi ölelésére, konkrétan emlékszem, ahogy a szobámban összekuporodva a földön sírok, hogy vajon miért nincs mellettem az, akit szeretek. Úgy voltam párkapcsolat függő, hogy sose volt párkapcsolatom. Tényleg pokolian vágytam rá. De semmibe sem mentem bele, inkább nem voltam szerelmes, inkább nem hívtam fel soha senkit, mert biztos elhagy, mert biztos megcsal, mert biztos nem tetszem neki, mert biztos át akar baszni, vagy éppen csak meg.
Ha az ember életében lévő összes kontaktust, melyben férfiakkal interaktál, egy kördiagramon ábrázoljuk, az apja lesz a legnagyobb cikkely. A legnagyobb mintavételi arány az apa. Ezért olyan mérhetetlenül fontos, hogy milyennek ismered meg az apát. Mert olyannak fogod megismerni a férfit. Az apa tulajdonságaiból következtetsz a férfiéra. Az egyedit általánosítod és vetíted a csoportra. Így működünk, ezt nem tudod felülírni. Hiába téves a nagy cikkely, hiába rossz a minta, ezt fogom elkönyvelni, mint tényt. A férfiak elhagyják a nőiket, leszarnak mindent, csak magukkal törődnek, szarba sem veszik a nőket, szarnak a szerelemre, elhagyják a családjukat. Aki ilyen definíciót kap a férfiakról, annak ez lesz az alapértelmezett. És sajnos ezek olyan tulajdonságok, amik sokakra igazak is. A barátok barátai, az ismerősök sztorijai, a filmek mind arról árulkodnak, hogy igen, ez igaz lehet. Csak éppen arról feledkezünk el, hogy ha bármilyen más tulajdonságok után hoztuk volna létre az agyunkban a férfi-képet, akkor azokat a tulajdonságokat is megtalálnánk a többi férfiban. Mert aki keres, az talál.
És hiába van ellen példa, mert azokra azt mondja az agyam, hogy aha, most nem, de majd később biztos. Az apám se volt mindig csélcsap.
És ezt kurva nehéz kiirtani magadból. Mert ez a te valóságod. Miért akarnál egy másik valóságot befogadni és feldolgozni? Vagyis inkább úgy kérdezem: képes lennél rá? Biztos tud segíteni pár 100 000-ért egy pszichológus. Ehhez kétség nem fér. Mert azért ez nem egy extrém eset. Minden 4. elvált család leánygyermeke valószínűleg hasonlóképpen érez. Az lenne a furcsa, ha nem így éreznék. De a faszért kell nekem ez a bizalmatlanság-púp a hátamra! Ez egy rakás bajom okozója. És a legrosszabb, hogy ha valaki felé azt a benyomást kelted, hogy nem bízol benne, egy idő után okot is fog adni rá. Hiszen - ha úgy is erre számítasz - tessék.
Nem hiába van, hogy a hülye gyúrós gyerek azt hajtogatja a nőjének, hogy te kurva, te biztos mindenkivel baszol a hátam mögött, akkor a kislány akár már meg is tehetné, ha a büntetés már úgyis megvan érte...
Szóval ilyeneken gyötrődöm újabban, rájövök, hogy mennyire megkeserítette az életem az apámmal való viszonyom, a ridegsége, a gúnyossága, a rémes viselkedése, és hogy ez meddig lesz kihatással az életemre? Nyilvánvaló sajnos a válasz.
Minden esetre a probléma felismerése az első út a megoldás felé.
 

 Na, megint kiderült, hogy nem fiatalodom, no, nem volt ez egy ilyen egyszerű megállapítás.

Mellettem éppen zajlik egy házibuli, és két dolog lebegett a szemem előtt:

a) átmegyek, hogy ugyan, nyomassátok már halkabban a muzsikát, más holnap dolgozik.
b) átmegyek egy üvegborral (ami természetesen nincs itthon soha), és átmulatom velük az éjszakát.

A döntést gondoltam egy cigi mellett megvitatom magammal, majd mikor kimentem az erkélyre, és a házibulis erkélyen egy lányka észlelte, hogy kint vagyok, ijedten a többiekre néz, és felteszi a mindent eldöntő 25 milliós kérdést: az a néni vajon mért nem alszik?

Szóval a sorsom megpecsételődött. Új életszakaszba léptem. Éppen véletlenszerű az egybeesés a nénizésem ügyében, mert most lettem 28 éves. Uh, emlékeztek még, mikor elkezdtem írni a blogot, érettségi előtt álló kisfaszom 19 éves voltam? Fel tudjátok ezt fogni? És hányszor írtam, hogy faszt zsörtölődik a mammer, amikor mi bulizunk? Lesújtó. Változnak az évek. Ha kiadnám ezt könyvben, nagyjából 20 000 A4-es lap lenne teleírva. KÉTOLDALASAN!

A szülinap fáin volt, a barátom elvitt a Fajok eredetére Mucsiékhoz, elég parádés a színdarab. Aztán, mint kiderült, nem hiába kellett engem távol tartani az otthonomtól, mert közben Bazsika és Andika felcsempészték a barátaimat és sok fincsi kaját a lakásomba Anyu és az ő pótkulcsának közreműködésével. Tényleg szuper volt!

A munka még mindig megy, remélem megy még ennél sokkal jobban is, mert jobb szeretek Hawaiin láblógatni, mint a penetráns BKV-n bliccelni. Jó, a bliccelésből is kinőttem már, tudom, fogd be!

Sokat sportolok újabban, sajnos még mindig nem lehet kenyeret vágni a seggemen, de talán el lehet morzsolni rajta egyet, ha nincs rajta a héja. De például tollasozom és csinálom a tornát nálunk. Már csak az evésről kéne leszokni és minden rendben lenne.

Na, megyek lefekszem, addig is mindenkinek egy nagy, izmos fákjú, aki nem tudja, hogy vannak szomszédai is!

Azért lehet, hogy revansot veszek és az új Triumph szettemben is villantok egyet az erkélyen, hátha azt hiszik, hogy én vagyok a táncosnő.