Nehogy már februárban ne írjak!
Na, a pártneremmel volt egy kicsit húzósabb időszak már megint, egyszerűen nem tudtunk érdemi időt egymással tölteni, ami egy idő után engem türelmetlenné tesz. Úgyhogy újabban haver-szeánszot szoktunk tartani, múlt hétvégén például libegőzni voltunk! Gigászi funky, mindenkinek nagyon ajánlom!
Most újra külföldön van, és sokat lesz is mostanában. Úgyhogy lassan keresek egy helyi szeretőt szerintem. Nem ismertek valakit?
Az iskolát pedig elkezdtem folytatni (mond ilyen magyar ember??). Izgalmas kihívás a 18-19 évesek közt 29 évesként, de meg van a maga fílingje, és tudom, hogy ciki, de nagyon jót tesz nekem, hogy okosabb vagyok, mint egy ötödikes. Sok az előnyöm így; tudok jegyzetelni, minden órán veszettük figyelek, mert én már kurvára nem az időmet múlatni járok oda. Sokszor hátra szólnék, hogy eregggyé' már el az óráról, ha nem bírod ki pofázás nélkül! De még kicsit gátlás alatt tartom magam, ami nem is nagy baj, mert szerencsére van még egy-két velem együtt túlkoros, akik felállnak az órán és üvöltve azt mondják: pszichológusnak tanultok, de nem bírtok másfél órán át hallgatni egy embert? Tűnés innen! És akkor öröm és boldogság szállja meg a lelkem. Egyébként veszett jó az iskola, nagyon színvonalas, de van egy személyes kedvencem, aki valami eszméletlen jó előadó, isteni szakmai tapasztalatokkal tanít bennünket, és maga a téma is lenyűgöző: fejlődéslélektan. Kevés ennél izgisebbet tudok elképzelni! Mindig is nagy csodálója voltam a természetnek és az embernek (no, nem a postán sorban álló lökdösődőknek, hanem a természet adta, biológiai lénynek), és az, hogy az újszülött csecsemők milyen lenyűgöző képességek birtokában születnek, egyszerűen megrendítő!
Csak az a baj, hogy az iskola zabálja a szabadságaimat, nagyon félek, hogy mi lesz, ha nyerek a lottón, akkor fizetés nélküli szabit kell kivennem, amíg Thaiföldön vagyok???
És nem mellékes az sem, hogy már vasárnap napközben a péntekről és egy eszelős alvásról fantáziálok. A probléma ezzel csak annyi, hogy szombaton is dolgozom, tehát nekem a szombat a péntek. Mekkora szívatás?
Ráadásul vasárnap az egyetlen nap, amikor alhatnék akár délig is, de akkor meg a templom harangozik délelőtt vagy 15 percig, és rángatózva az idegtől és az orrvérzéstől csapzott arccal kelek ki kínkeservesen tíz órakor. Hát van igazság?
