Hát, ez az idő is eljött, amikor egy hónapon át nem írtam semmit. Mekkora egy utolsó tróger vagyok, hogy fogom ezt a gyerekeimnek megmagyarázni???
Na akkor velősen a közepébe csapok!
Volt egy kis krízis időszak, amikor Hulk sokat utazott, most is sokat utazik, de ez még az elején volt. Azt nagyon nehezen viseltem.... Aztán hazajött az egyik útjáról, éppen osztálytalim volt, és berúgtam, és a nyakába zúdítottam minden szart, amit csak lehetett, és ami csak bennem gyülemlett hosszú ideje. Másnap pironkodtam, főleg azért mert nem emlékeztem sok dologra belőle. De talán megértette, hogy miről beszéltem. Ugyanis utána minden jó lett. Ez volt az április. Újra feléledt a hitem mindenben, olyan édes most, és olyan jó partner a kapcsolatunkban, hogy erről csak álmodni lehet! Tényleg oda vagyok meg még vissza is.
Most már nagyon közel van az összeköltözés is, amit várok, örömmel és izgatottsággal!
Közben iskolába járok, egyetemre, és teljes állásban dolgozom. Az egyetemen a munka jár a fejemben, főleg, hogy ott mennyire nem tudok a munkára koncentrálni, aztán a munkahelyemen az iskolán jár az eszem, hogy ha nyernék a lottón, tuti, hogy azzal foglalkoznék csak. Egyébként pszichológusnak tanulok, harmaddiploma, ki a legnagyobb császár, gyerekek? A kettő közötti időben meg úgy rohanok, és szidom a rendszert, hogy sehova nem lehet időben odaérni, mert minden késik, és minden egy fos, de megnyugvást ad az életemben Hulky Hulkerson, aki az életem fénye és boldogsága.
Hát, így vagyok. Lehet, hogy később majd jobb fej is leszek, de most ennyire futotta tőlem.
Egyébként meg idén lesz 10 éve, hogy blogot írok, azért az nem gyenge!!!
