Hát megtörtént. Annyira keményen elaludtam, hogy íhajjacsuhajja. 7-kor nyílik a munkahelyem a nagyközönség előtt, és 7:12-kor keltem fel az 5. nem fogadott hívás csörgésére, és onnantól 11 perc múlva bent voltam. Négyen álltak kint az utcán, plusz a kolléganőm, aki próbálta tartani a frontot. Tyűűűű, de gáz volt!
Azóta nem merek aludni kb., két telefont húzok fel ébresztőnek, és fél óránként felriadok, hogy hány óra van urrristen, elkéstem!!!! Pedig senki nem kövezett meg és senki nem vert laposra a hibám miatt. Csak a bűntudatom ütlegel belülről!
A korábbi bejegyzésemben emlegetett lány egyelőre jól van, remélem mielőbb még jobban lesz!
A decembert nagyon várom már, akkor végre lesz időm pihenni, mert kicsit megvisel ez a dolog, hogy nem tudok egy kiadósat nem dolgozni. De a Gergely-naptár szeret engem és a következő évben is sok munkaszüneti nappal fog megajándékozni. Már ha lesz 2013! A kimerültségem egyébként abban nyilvánul meg, hogy egyre kevesebb a türelmem az emberekhez, ami "frontoffice menedzserként" több mint necces. Már-már karcos. De hát, mint az ismeretes, az emberek közt sok a hülye. Szerencsére ide azért kevés jut belőlük, de már mérési hiba határon túl vannak.
Már csak egy január végi síelés, az kéne nekem, és minden bajom elszállna!
Hulkyval jók vagyunk. Nem akarok kérkedni, de a hétvégén 3x is megtörtént, ami férfi és nő között megtörténhet. Ha pedig már nagyon jó minden, akkor találok lehetőséget mindig valami kis összeveszni valóra. Hát így megy ez. Sosem unatkozunk!
