Éppen három perce vagyunk 39 hónaposak Hulkkal. Ő már szundikál, de én nem tudok aludni. A kemény hét után az egész hétvégét kb. alvással töltöttük, ami természetesen 5 és fél órával a hétfői ébredés előtt csap vissza. Remélem ismered azt igen népszerű angol szót, amit ilyen balszerencsés esetekre használnak; fuck.
De nem vagyok pipa egyébként. Sőt! Olyan mesésen jó Hulkkal! Hónapok óta egyre jobb és jobb. Hogy lehetséges ez? Néha meg is ijeszt ez a dolog. Hogyhogy ennyi idő után is ilyen irgalmatlanokat tudunk röhögni, hogyhogy ennyi idő után is kívánjuk egymást? Hogy lehetséges az, hogy ennyi idő után is minden este őszintén és boldogan mondhatom neki, hogy szeretem?
Nem akarom, hogy elcsöppenjél, de ez nekem még mindig full új. Három év ide, három év oda.
Egyébként ma jól megszopatott minket a futóverseny! Miután az egyik köcsög troli elment az orrunk előtt, hiába rohantunk, a második menet közben átváltott egy másik számú járatra, amitől ideges lettem, káromkodtam is, mint akit csesz az áram, aztán sok fölösleges kanyar után átváltott egy harmadik járatra, aminek meg örültem, és a szitokszavakat vissza is szippantottam, de aztán meg visszaváltott az előző nagyon rossz irányba menő trolira. Szóval 3 trolin utaztunk átszállás nélkül, elég laza. Hulkkal éppen azt dumáltuk, hogy ez a futóverseny a városban dolog, ez egy win-win-win szituáció: én nagyon jól járok, mert magasan tarthatom a vérnyomásom az idegtől, hogy semelyik jármű nem jár normálisan, jól jár a BKV, mert a sofőrjeiknek 3 troli útvonalat kell egyszerre tudniuk, de a legjobban a futók járnak, akik a szmogban sportolhatnak, miközben mindenki átkozza őket különböző eltérített tömegközlekedési eszközökről (bocs ez nem volt PC - közösségi közlekedési eszközökről) illetve gépjárművekből. És felmerül bennem a kérdés, amiben igen kevés a tolerancia: miért az eres bréért nem lehet valahol ezt a városon kívül intézni? Mozgás a jó levegőn, nyugodt városlakók, pontos BKV - hát - kérdem én - nem ezek egy jó hétvége ismérvei?
