Hu, fogadok, bevetted! Nem, még csak egy kósza egyesem se lett a lottón. Csak egy nullás. A nullás meg asszem most mínusz 225 Ft-t fizet.

De csináltam tegnap előtt olyan fincsi rakott karfiolt, hogy ez lett az új kedvencem. Hulk úgy falta, mint kacsa a nokedlit. Kelle ennél jobb bók?

Egyébként meg végérvényesen beköszöntött a tavasz, de lehet, hogy rögtön a nyár, minden esetre a közérzetem ég és föld a február-márciusihoz képest!

Hulkkal most megint volt egy kis időhiányos időszakunk, de jól átvészeltük. Sokkal jobban meg tudjuk beszélni a dolgainkat az ominózus külön töltött három hét óta.
Sokat gondolok arra, hogy együtt fogunk lakni.
Arra gondolok, hogy együtt kitaláljuk, mit főzzek, meg én mindent kitakkerolok, ő meg mindent megjavít. Tudom, ez most nagyon Janikovszky Évásan hangzik, de ez nálunk így szokott menni amikor pár napot mondjuk nálunk vagyunk. No, de megy tönkre minden alkalommal valami, de ha mégis, ő mindent meghekkel, én meg mindent megfőzök. De felmerülnek kevésbé konstruktív gondolatok is. Például hogy alszik nálam Andika vagy Bazsika? Erre ki kell találni egy jó szisztémát, mert ők a barátaim, akik nélkül hullácska lennék csak. Egy szobám van egy ággyal.
Aludjon Hulk a füriben?

 Ha bármelyikőtök azzal gyanúsítana, hogy nem vettem egy lottószelvényt hétfőn, az oltárit téved.

Úgyhogy a következő bejegyzésem címe az lesz, hogy Helló Hawaii, akkor az nem a véletlen.

Egyébként. A migrénem végre távozott. Kiűztem a testemből.
Olyan volt hat napig, mint amikor a legvadabb vakként belerúgsz egy asztal lábába (korlátozottabb fantáziával rendelkezők kedvéért: vagy egy ágy lábába vagy egy szekrénybe), de olyan nagyon bitangosan, amitől a könnyed kicsordul, úgy fáj, na így fájt a fejem hat napig. 10 perccel korábban indultam el az eleve 10 percre lévő munkahelyemre, hogy rángások és sírógörcs nélkül oda tudjam vonszolni magam, ahol mosolyogni kellett és kedvesnek lenni, pedig legszívesebben a fal felé fordultam volna mindennemű arckifejezés nélkül.

Aztán tegnapra alábbhagyott. Minta rám talált volna az Isten!!!! Minden szart beszedtem már persze, szóval lehet, hogy csak halu volt.

De aztán, képzeld, másnapra is kitartott, még kicsit besajog, de már élek. Ma már tornáztam is. A heti hármat-négyet tartom. Orrájt vagyok!

Csak a biznisznek kéne már úgy mennie, hogy minden héten Hawaiin süttessem az addigra már nyilván kókemény seggem! Nem panaszkodom, jól haladunk, de keményen dolgozunk, hogy még jobban menjen a szekér. Tulajdonképpen, hogy elinduljon.

Amit meg elvihetne már a cica, az a front.

Tegnap éjjel úgy éreztem magam, hogy kedvem lett volna résnyire kinyitni a lakásajtót, hogy ha valaki bejönne rabolni, hátha esetleg lesz szíves fejbe lőni. Hatodik napja kínoz a migrén. Olyan pokoli erővel, hogy az arcom is megváltozott, nehezemre esik mosolyogni, egyáltalán létezni, aludni, lélegezni.
Mára kicsit enyhült. Ez volt eddig a leghosszabb zsinórban. Kurva fej, minek nőtt ez az emberre?

 Gyerekek, én olyan ritkán politizálok ebben a blogban, mint kés a vajba, tehát konkrétan kábé soha, kivéve a kis megcsömörlött kamaszkori gondolataimat, még kilenc éve. De egyre inkább érik már egy kiadós politikázás!

De lehet, hogy leküzdöm a gondolat segítségével; vegyék el minél előbb minden pénzem, ne aprózzák el, hiszen úgyis csak elkölteném, rohadjak meg!

Már nem kell sok, és a tisztességesen szétadózott fizetésem 600 Ft lesz, amit ha átutalnak, még levonnak belőle 400-at, és abból örülök, ha két tojást meg tudok vásárolni. De nem baj, mert egy csomó fajta rántottát tudok csinálni, majd beosztom a hónapra; fogpiszkálóval eszem!

Egyébként is mar az ideg, rángok is kicsit, mivel megint front van, és sajnos elkövettem azt a veretes hibát, hogy megnéztem az időjárást, ahol nem átallottak ilyet ígérni, hogy májusig ez a rohadás november lóbálja a lábát a fejünk felett. Oké, egyezkedhetünk, de akkor 30 fok legyen június elsejétől szeptember 31-ig, mert nagyon keményen el fog gurulni a gyógyszerem.

 Újabban elég frankó szakácsnő vagyok, úgy nyomom a kajákat, hogy ihaj! Piacozgatok, alapanyagot válogatok, főzögetek, sütögetek. Szerintem lassan bevezetek egy "praktikusan, occsoért" kategóriát is, mert tényleg kihívás ma megélni Magyarországon. A negyvenhétezer duplájából, sőt meg merem kockáztatni, hogy a triplájából is.
Most, hogy full önállóan élek, így elég húzós a havi kiadás, pedig nem herdálok.

A rezsim telefonnal, internettel, vízzel, villannyal, fűtéssel, közös költséggel és biztosítással kb. 40 000. Plusz nyilván minden hónapra jut egy 20 000-es költség, pl. szemüveg, mosogatócsap, egy véletlen szörfözés internetelőfizetés nélkül a céges mobilon, HPV elleni védőoltás, meg egyéb nyalánkságok. Szóval most úgy áll a helyzet, hogy ha tisztességesen dolgozol, akkor hó végén nagyon mélyre csúszik a torkodban a fütykös és öklendezel is rögvest. Elnézést kérek a költői képért.

Hulkkal a körülményekhez képest legalább jól megvagyok. Sokat változtunk mind a ketten a különtöltött idő alatt, méghozzá előnyünkre és a kapcsolatunk előnyére. Szerintem ez dicséretes. A szex isteni, csak hát időből nincs olyan sok.

Közben volt Dorottyának születésnapja is, ami cukin telt!

Kihordtam lábon az ínhüvelyemet, ami fántásztis, ennek örömére holnap újra elkezdek tornácskázni.

Ja, még valami! A Húsvéti jókívánságom! Minden olyan kutyatartó, aki nem átallik ráfosatni a kutyáját lábtörlőre vagy kapualjba, az essen orra minden nap egy nagyon csúszós foshalmon, és legyen szaros az arca minden nap!

 Bizonyára azt hiszed, hogy nem voltam kórházban hétfőn. Gyanútok teljességgel alaptalan.

Már pár napja fáj a bokácskám, amiben az a rossz, hogy mind a kettő fájt. Ez meg ugye nem szimpatikus. Aztán be is dagadtak, a kurva mindenségüket! Nyilván egyből tudtam, hogy valami komoly bajom van, hiszen - ahogy a népi bölcsesség mondja - ha a  boka ok nélkül bedagad és fáj, akkor rendelni kell a koporsót.
Nagyon szenvedtem, közben az idegtől már elég rosszul voltam, és már azokat szidtam, akiknek van pofája nem eljönni a temetésemre!
Anyukám végül elvitt a kórházba, miután már csillagokat láttam a fájdalomtól. Este 10-kor olyan kedvesek és gyorsak voltak az orvosok, hogy ihaj! Vérvétel, labor, vérnyomásmérés, EKG, minden rendben, úgyhogy úgy néz ki, hogy a talpbetétem nélküli nagyon komoly torna erőltette meg a bokáim, és emiatt lett ínhüvelygyulladásom odabent. Nagyon fájdalmas ez, te tuti nem bírnád.

Aztán kiderült, hogy a nálunk tornázik az Anima énekesnőjének anyukája, és ez olyan földöntúli nosztalgia rohamot váltott ki belőlem, hogy azóta is csak Animát hallgatok, mert úgy imádom!

Vasárnap voltunk termálfürdőzni vidéken, mert mi nagyon tudunk élni! Utána Cseri és Jucus meg Hulk nálunk vacsikáztak, agyon dicsérték a főztömet! Volt hortobágyi pali, húsleves meg póréhagymakrémleves.

Emellett óriási spórolás projektet nyomok, mivel közeleg a nyár, és nagyon szeretnék csitrilliárdos lenni addigra, hogy körbeutazhassam a bolygót. Még nem állok olyan fényesen, de kb. 3x annyit sikerült félretennem, mint az eddigi hónapokban. ENnek betudható az is, hogy nem kell fűteni, ebből kifolyólag 30 000 helyett csak potom 15 000 a villanyszámlám!

Egyébként elég költséges egyedül lakni; internet 5000, közös költség 5000, víz 5000, telefonszámla 5000, villanyszámla 15 000. Ami összesen 35 000. Keservesen sírva szoktam ezeket befizetni, és még mindig kurva jól jártam, hogy nincs távfűtésem, és nem kell nyáron fűtést fizetnem.

Pénteken itt volt Bazsika, mert úgy volt, hogy festünk egy képet a falamra. A látens művész és dilettáns kalandjai címen. A dilettáns én volnék.
De minden zárva volt, ahol festéket tudtam volna venni, úgyhogy ez a projekt is megoldódott. Egy időre.

Aztán szombaton kozmetológus, utána pedig irány Hulk-földe. Még jó, hogy előtte beugrottam egy pisire a közeli plázába, mert avartűz miatt másfél órát állt a vonat a pusztában. És akkor elárulom, hogy a pokol egyik legmélyebb bugyra, amikor a a semmi közepén kétségbe esve rádióállomást keresel a telefonodon, de csak egyet találsz. A Neo Fm-et, amin R-gotól a Létezem szól! Akárhogy keresgéltem, nyomkodtam pánikszerűen a telefonomon a tuning gombokat, semmi más nem jött be!! És a Szikora csak mondja, hogy mit szóóólsz, milyen az élet, az a fontos, az a fontos, az a fontos, hogy ééélek (sírok, ha erre a pillanatra visszagondolok!), és akkor halovány reménysugárként 120 kínkeserves másodperc múlva végre átbillenek egy másik csatornára, ahol német nyelvű opera szól!!! Remélem nem kell tovább ragoznom; zokogtam.

Végül leértem, minden rendben volt, párhrhrtneremmel örültünk egymásnak, mint majom a farkának. Másnap húztunk Harkányba vellnesszelni. Ne tudjátok meg, gyerekek! Amihez én nagyon értek, az a vellnesszelés! Az nagyon megy nekem. Tulajdonképpen díjat is érdemelnék érte szerintem már nagyon régen, de az a minimum lenne, hogy ebből kéne megélnem. A harkányi termálfürdő egyébként is nagyon adja (azért használom ezt a szlenget, hogy 12 év alatti rajongóim is értsenek - ezúton is császtok!), nagyon ízléses, nagyon kényelmes, nagyon fincsi, persze elég büdös, de olyan a bőröm most, mint egy istennőé.

A szálláson is nagyon jól elütöttük az időnket. Hát hogy mondjam... Most, hogy köszöntöttem a gyerekeket, inkább nem számolok be részletesen, maradjunk annyiban, hogy van mit kipihenni még a mai, munkába visszatérés előtti utolsó szabadságomban töltendő estén.

Ma napközben vissza Hulk-földére, onnan meg hazavonatoztunk. A leszállásom és a hazaérkezésem közt eltelt negyedóra alatt három csodálatos dolog is történt velem. Az egyik, hogy Ganxgkszta Zoltánnal egy járaton utaztunk, amit csak a pályaudvaron konstatáltam - nagy szerencséjére, mert bizonyára a magvaira törtünk volna Hulkkal -, a második, hogy nem volt bérletem, vettem egy jegyet, de mielőtt lukaszthattam volna, egy nagyobb turista tömeg besodort a mozgólépcsőre. A harmadik pedig, hogy az APEH végre megküldte nekem az oly sokáig popókájukat melengető pénzemet, amitől kirügyezett bennem újra a nyaralás reményébe vetett hitem virága (ki a költő, baszod?)!

Amikor ezt a három dolgot elmeséltem Nagyinak, csak annyit tudott gyönyörtől remegő szájjal, elcsukló hangon mondani: hoooogymicsodaaaaa? Csak nem a szép reményű Gangxkszta Zoleeval utaztál egy vonaton?!

Egyébként lebarnultunk.

Mikor legutóbb volt egy hosszú hétvégém, eldugult a wécém, és romantikusan lögyböltük pumpával a felgyülemlett papírokat a barátommal. Ebből már sejthettem volna, hogy most meg a mosogató alatti csövecske kezd el ereszteni, de olyan naiv voltam, hogy azt hittem megúszom csőrepedés nélkül ezt a hétvégét. Faszom! Esküszöm, csak vízvezetékszerelővel érdemes járni!

Egyébként tegnap voltam végre az éves méhnyakrákszűrésen, amit hetek óta halogatok, mert fosok, mint a galamb, mióta egyszer felhentelt egy ügyetlen, ronda fejű doktorbácsi, úgyhogy most nőhöz mentem, és mondtam neki, hogy azt nem-e lehetne-e, hogy elaltasson, de gyorsan? Azt mondta, hogy inkább ügyes lesz, és akkor kicsit "megebb" nyugodtam, de még azért az alfától messze voltam, de a lényeg, hogy nem fájt! Jippiáééé! Dorka cukimukin elkísért, úgyhogy még sírni is lett volna kinek a vállán. Mindenkinek ajánlom, hogy inkább öt perc kellemetlenség, mint egy halállal kecsegtető betegség. Gyerekek, menjetek már el évente!

Most töltöm a szuper-hosszú hétvégémet, ugyanis legközelebb csak szerdán megyek dolgozni, mert én egy wellneszelő lány vagyok, aki két nap múlva a barátjával Harkányban sütteti a popikáját és jacuzziban áztatja a testecskéjét, és a szaunáról már szót sem ejtek.

És hogy hogyan lehet kiválóan felhasználni egy csirkemellet? Az egyik feléből paprikás csirkét csináltam, a másikból tárkonyos csirkeragulevest, a csontikájából, és az azon maradt husikából meg húslevest. Szakácsnő vagyok vagy szakácsnő vagyok?

Javuljon meg magától a csapom, és ne folyjon, mert pipa lesz a mami!!

Na, mindjárt jönnek a vendégeim, semmi komoly, csak husikát grillezünk az erkélyről nyársat lógatva a lángoló tüntetők tüzén. Fílinges kis márciustizenötödike, mi?

 A jó blogolvasó minden keveset író bloggernek megbocsát - Jimmy után szabadon. Ugye.

Szóval sportolok. Ami nagyon király, mert bombázó leszek a nyárra. No, nem a lopakodóféle, beérem a "nehéz" jelzővel is.

Közben lábon kihordtam egy kreatív-görcsöt, és kitaláltam, hogy a lakásomba én fogok falat festeni, ami tekintve, hogy több mint 20 éve rajzoltam utoljára egy törökbasát (tudod, pont, pont, vesszőcske), és nem biztos, hogy a szüleim felismerték, inkább gyanítom, hogy hazudtak, kihallgatva a motyogásomból a mondókát.

Szóval a hosszú hétvégén átváltozom egy maszatos, festékfoltos nehéz bombázóvá. Metamorfózis for president!

Párhrhrtnerem jön pillanatokon belül, úgy hírlik, nőnapi vacsorázunk, nem mintha ő tudná, hogy nőnap van, de legalább én vigyoroghatok önelégülten, hogy ez milyen romcsi esemény.

Munka pedig robog, csak robogjon még jobban, rohadtul vár már engem az a Hawaii nyaralás!

Jaj, és a legfontosabb! Jön bébi a családban, és fütyikéje van! Hurrá, egy ilyen kicsi fütyike aranyozza a napjaimat már napok óta!

 Mivel heti hat napot dolgozom, marad egy napom, ami szabad. És mivel éppen harmadik hete vagyok megfázva, mint a rohadtélet, ezért az az egy nap igen kevéskének bizonyul pihenésre, főleg, hogy akkor kell takkerolni, meg magánéletet élni kiadósabban a szerelmemmel, a családommal és a barátaimmal is.

A keringő lefutott, nem estem el, nem látszott ki a mellbimbóm (de ez még nem száz százalék, mert csak fényképeket láttam, a videót nem), és nagyon nagyon csinosak voltunk! Én abroncsos hófehér ruhában, Hulk frakkban, amit kb. azonnal letéptem volna róla, és nem, nem azért, mert szarul állt neki.

Aztán még kicsit habzsidőzsiztünk, majd koccoltam haza, hogy aludjak végre egyet. Vasárnap Széchenyi fürdőben lógattuk a lábunkat. Én sajnos csak nagyon rövid ideig, mert jelenésem volt színházban - úgy látszik, ez egy ilyen "felsőtízezer jegyében" eltelt hétvége volt.

Közben éppen 20. napja vagyok megfázva, eléggé rühelletes, hogy egész nap makk egészségesnek kell tettetnem magam, és nem mellesleg igen fárasztó is.

De márciusban megyek wellnesszelni, ami a november 14-e óta tartó hatnapos hetek után maga lesz a mennyország, ami, mint az ismeretes Moirának a riviéra. Főleg, hogy Hulkkal kettecskén megyünk, és zsinórban hat napig nem fogok dolgozni. Félreértés ne essék, imádok dolgozni, és a gondolatba is beledöglöm, milyen fos volt nem dolgozni régen, csak egyszerűen fáradt vagyok és nincs időm élni.

Meg blogolni se. De most újra rendes blogger akarok lenni, és minden héten legalább egyszer írok, mert én magam kértem térden csúszva elnézést az univerzum nevében, mikor konstatáltam, hogy februárban csak egy bejegyzést sikerült produkálnom. Le is ülök; elégtelen.

Még októberben kaptam Anutámtól egy csizmácskát, ami ilyen bokajelleggel bírt, vagyis ilyen őszi csizmácska. Nagyon jól megvoltunk ő meg én egy darabig, aztán elfeslett neki egy területe, amin persze egyből eldurrantottam az agyam, hogy ezt mégis hogyan?
Én meg az a típusú lány vagyok, aki reklamál, ha reklamálni kell, úgyhogy kértem, hogy azonnali hatállyal cseréljék le a csizmát, mert ha begorombulok, akkor itt vér fog folyni.

Úgyhogy felvették a kis jegyzőkönyvet, és várattak napokig... Aztán már két hét is eltelt, mikor lehullott ez a veszedelem nagy hó. Munkába menet még nem esett, de mikor végeztem, azonnal berosáltam, hogy hogy jutok haza a kis sportcipőcskémben. Iszkoltam a közeli plázába, hogy eltapsikoljam gyorsan a hó végén megmaradt kis pízemet valami hótaposóra, szarok én a divatra, szarok én mindenre, én nem fogok megfázni, baze!

Az eladó nem átallott ilyet mondani, amikor kiválasztottam az egyik legkevésbé ocsmányat, hogy "akkor a HÓTAPSI lesz?". Igen, a hótapsi marad a lábamon.

Aztán végül a másik helyen mondták, hogy levásárolhatom az előző bokacsizma árát, és egy olyan téli csizmát vettem végre, ami nem ázik be, meleg, nem ronda, és nem 6000000 csitrilliárd Ft.

Aztán közben volt egy komolyabb torokgyíkom, Darth Vader elbújhat (ugye ő az a furán lélegző abból az UFÓ-s filmből?), fájdalmaim is voltak, különböző fejből érkező váladékokról nem is beszélve.

Aztán volt Valentin nap is, és bár nem hívnak se Valentinnak, se Bálintnak, én szeretek meglepetésekben részesülni ezen a napon is. Hív Hulk, hogy rendelt magának valami cuccot a Vaterán, vegyem át a munkahelyemen. Őőő, mondom némi iróniával a hangomban, milyen romantikus ez a fiú, hogy Valentin napon ahelyett, hogy meglepne valami kis cukisággal, iderendel magának valamit egy idegen férfival, egyem a szívét. Már éppen 24 nem fogadott hívásom volt, mikor meghallottam végre a telefonon, és Hulk volt, hogy takarodjak már ki az ajtó elé, mert itt van az ember a cuccával, vegyem át. Hát egyet tippelhettek, ki várt a munkahelyem előtt egy csokor rózsával:

a) Yoda
b) Jézus
c) Hulk :)

A szmájli talán kicsit segít. Milyen édes! Aztán ment is tovább. Este meg már aludtam, mikor megjött, és még aludtam, amikor elment. Nem lusta vagyok, hanem ő jön fél kettőkor és kelt hétkor. Úgyhogy a nagy Valentin napi szex elmaradt.

Közben továbbra is keringőzünk, egyre gázabbak vagyunk, kínos röhögés lesz a vége ennek, de remélem az legalább pezsdítő lesz. Minden esetre fejben nagyon jól tudok táncolni!

Ma jön Bazsika, főzünk, este meg a koliban alszom Hulknál, mert este pardej lesz odabent.

Jöhet a tavasz is!

 Mindjárt indulok végleges hónalj-szőrtelenítésre, remélem olyan lesz a hónaljam, mint egy bébisegg, és nem olyan szaros, hanem olyan puszilgatnivalóan selymes.

Közben volt Hulk szülinapja, rendeztem neki egy kis vacsikát, mert én egy cukorfalat vagyok, meg ő is.

Meg volt nálam még hamburgeres vendégség is, mert én olyan burgert csinálok, mindenki megbolondul.

Közben dolgozkálok, sajnos a tevékenységeim igen szűk témakörben mozognak, úgymint munka, család, nagyon kevés barát, Hulk. Iskola valószínűleg még vár rám egy kicsit. Rettenetesen fáj, de annak semmi értelme nem lenne, ha a drága állami féléveimet elvesztegetném, tejelni meg már tejeltem eleget a másik két dipliért (vááá, becézésben egyre mélyebben, egyre durvább - ahogy a nagysikerű László aztat megénekelte), úgyhogy most akkor kicsit várok. Hátha lesz olyan periódus, amikor mondjuk estin meg tudom csinálni!

Helyette úgy néz ki, hogy nyelvet fogok tanulni. Ha arra gondolok, hogy délre költöznék, akkor spanyolt, ha arra gondolok, hogy maradok, akkor felsőfokra az angolt. Nagy dilemma!

Lakásom meg szép, csodás, legnagyobb örömmel töltöm benne minden percemet, most is éppen fényárban úszik, olyan kis cukorfalat.

Itt egy kép, ami felkerül a falra pillanatokon belül:

 Ja, meg keringőzünk is, ne tudd meg! Négy botláb ha találkozik, abban aztán van funky-faktor!

Néha elkap az idegbaj, nem tudom mi lehet ennek az oka, de olyan kényszerképzeteim vannak az utóbbi hónapokban, hogy úha, de nem is kényszerképzet, inkább a valóság némi kedvem szerinti torzítása. Hogy ne mindig rébuszokban beszéljek, íme egy példa: Anyu nem veszi fel a telefont, máris rémeket látok, és egész élethűen át is élem azt érzésekkel. Ha jól tudom, ez a katasztrófagyártás együtt jár a pánikbetegséggel, szóval azért helyén kezelem, de hogy milyen eszelős fantáziám van, azért az nem gyenge!

Mindenkinek szép, rettegésektől mentes napot!

 Na, hát nem megmondtam, hogy mindjárt írok? Rekord kihagyásomnak nincs egyéb oka, mint bokros teendőim.

No, de nem ám csak a munkácska vagyon, például voltam kolbászt (alig bírtam megállni, hogy ne kolbyt írjak!) tölteni a 8. emeleten, igen, egy panellakásban. Csipázom a jóféle kolbyt.

Andika meg Bazsika is nálam aludtak a minap, olyan zsírokat tudunk beszélgetni, hogy ihaj!

Párhrtnerem is olyan cukorfalat újabban. Én sokat változtam egyébként az ominózus különtöltött időszak óta. Kicsit más távlatból is rá tudtam nézni a kapcsolatunkra, és ez sokat segített. Az én változásom pedig az ő változásához vezetett. Vagyis vezet. Mert még csak most indulgatott be ez a folyamat.

Jaj, hát nem is szólsz, én meg majd' elfelejtem, közben keringőzünk a Párhrhrtneremmel, és készülünk egy bálra, ami igen jó, mert a saját keringőmön - vagy mi a tököm az, szalagavatómon - egészen konkrétan fekvőgipszben felfetrengtem a színpadra a szalagtűzésre, utána meg lefetrengtem a színpadról. Nem volt egy fényes karrier, és viszonylag kevés fotó készült a nemes eseményről. Éppen 7 éve, holy shit!

Na, lényeg az, hogy a keringő nem megy még annyira, viszont a buszra is egy pádödörével szállok fel - legalábbis én azt képzelem.

Közben mindenből levizsgáztam sikeresen, és nem volt könnyű, de amennyire csak tudtam, tanultam, és a szabadidőm nagy részét ezen tevékenységeknek tartottam fent. Még mindig imádom a témát, és egy kis idegrendszer, meg anatómia, csapok és szaglóhámok állatira nem vették el a kedvemet. De a legjobb, hogy a tanárok milyen hihetetlenül jófejek. Remélem a többi is az lesz.
De lassan lehet, hogy barátkozni is kéne, meg visszajelölni a fészbúkon a csopitársakat, mert nincs kinek odaadnom az indexet, hogy aláírattassa! Getzi-e vagyok? Vagy tzuki-e?

 Nem hazudok, cserkészbecsszóra!

Élek, egyébként, mindenki cukkermukker, aki ímélen sírva érdeklődött, hogy mégis mi a mocsári gólyahír. Áldott a nevetek.

Idén még nem is írtam, micsoda egy tróger blogger vagyok!

Egy új évi fogadalmam van, mely szerint Hulkot ebben a bejegyzésben a "krapekom"-ként fogom emlegetni, mert hallottam valamikor a buszon egy csajtól, és nagyon trendinek tűnt.

Szóval volt szilveszter. Tudod, nem vagyok az a klasszikus értelemben vett bulihuligán, valljuk be, hogy nagyon hamar kidőlök. Se szesz, se kávé, se szilveszter nem tart ébren. Örülök, ha este tízig fent tudok maradni. Én sem vagyok már 20 éves! Mondjuk 27 se sokáig.
Elmentünk a jó kis koliba barátokkal, meg a krapekom is ott volt, akinek javasoltam, hogy az éjfelet ejtsük meg a Margit-hídon. A krapekom otthonról hozott fincsi, házi készítésű tojáslikőrt, beleöntöttünk egy-egy kis üvegcsébe, hogy romcsin koccintsunk a Duna fölött éjfélkor.
A romantika viszonylag hamar elillant, még a megérkezése előtt tulajdonképpen, mert a 4-6-os villamos éjfél előtti közönsége nem volt épp felvállalható. A féltékeny, részeg tinilány, aki üvölt a pasijával, hogy "de láttam, hogy a mellét nézted!" felkiáltásai, a rókázó harmincas nő, a konkrétan foskész, talaj részeg, hőbörgő, futballindulót kántáló fiúkák kicsit lelohasztották a lelkesedésem. De aggodalomra semmi ok, mert leszállt velünk mindenki a Margit-hídon, így együtt köszöntöttünk a csürhével az új évet a Duna fölött. Koccintottunk a tojáslikőrrel, és húztunk haza, mint a vadlibák.

Hétfőn zh, ami kettes lett, sajnos nem volt több időm készülni, és nehezebb is volt mint az előző.

Aztán Andikával találkoztam, nyakunkba vettük a várost, aztán megebédeltettem, fincsi lencsefőzelékkel, amiben - mint kiderült - verhetetlen vagyok! Aztán együtt tornáztunk, nagyon fáin volt!
Az pedig élet tovább sújt a felfázással, mert elmentem tegnap dokihoz, és nem volt bent, ami eléggé felbőszített.

Közben télikabátot keresek, vagy legalább egy fűthető bugyit, mert ez nem járja, hogy már vagy két hete fel vagyok fázva!

Tegnapra és mára virradóra is nálam aludt a krapekom, nagyon cuki volt.
 

 Eltelt a karácsony, aludtam is kétszer egymás után. Évek óta nem volt ilyenben részem, de hát az alvás olyan, mint a biciklizés, akármennyit hagysz ki, mindig ugyanúgy megy!

Hétfőn még rokonoztunk egy keveset, aztán nálam vendégeskedtek a legcukibb rokonaim, imádnivaló Hanikámat összevissza csókolgattam, úgy imádom őket, hogy tényleg patakzik a könnyem az örömtől!

Közben vártam haza Hulkot, kedden napközben főztem Bazsikának ebédet, megebédeltünk, és istenien beszélgettünk, mindig úgy beszélgetünk, hogy ha lenne verseny tartalmas beszélgetésből, akkor mi tutira olimpiai bajnokok lennénk belőle.
Este visszatért, és nálam hált, keményen bealudtunk a Zuhanás című filmen, pedig nagyon szép és jó film, csak én voltam hulla.

Közben tanulok, mert 2-án zh-t írok, ami fantasztikus, mert 31-én még dolgozom! De amit ez az év elvett, azt majd a következő visszaadja, mert minden munkaszüneti napunk hétfőre, keddre, csütörtökre vagy péntekre esik! Hurrá! Szeretem a munkám, de aludni is szeretek, így a kettő együtt, szimbiózisban meg is valósulhat jövőre!

Tegnap eldugult a wc-m, ne tudd meg! Hogy rohadna meg! Boldog karácsonyt!

Tegnap hat nap távollét után újra találkoztam a Kincsestárammal, és romantikus esti programként a lefolyóba öntögettünk konkrétan pénzt, lehúztam a wc-n 1700 Ft-nyi Mr Mászkült, és semmit sem ért, még csak le se folyt kb. Ma veszek háztartási sósavat. Remélem nem mar lukat a lakásba. Meg a szemgolyómba. Meg a testembe. Van már azon elég lyuk.

De Hulkkal aludtam, olyan felemelően isteni volt, ennyi nap kihagyás után meg pláne!

Közben felfázás tüneteit produkálom, plusz a mercédesz is bent parkol, úgyhogy áldás van bőséggel.

 November másodika óta ez az első kétnapos hétvégém, laza, mi?

A karácsony egy jó nagy púp a hátamon! Könnyen mondom ezt, mert a családom minden tagja velem egy városban lakik, akikkel hetente többször is beszélek, találkozom és imádom őket, mint kés a vajba, szóval a karácsony jó része, minthogy együtt lenni a szerettekkel, az nagy boldogságomra, nálunk rendszeres. Viszont rühelletes a sok vásárló ember, a tülekedés, a stressz, hogy kinek mit vegyél, meg a nagy takkerolások, meg a rohanás, meg a fullasztó karácsonyi dalok... Jáj, nem szeretem a karácsonyt.

Viszont idén csodálatos dolog történt; egy felől nekem megjött, juhú, nálam nem lesz gyerek, hangsúlyozom: én nem vagyok várandós ;)

Kedvesem szülőföldjén múlatja az idejét, én meg megyek egyik családból a másikba, másikból az egyikbe, mindenhol ebédelni kell, jaj, a belem felrobban, nem bírja az én bendőm ezt a végtelen evést, sírva mondom, hogy nem, nem kérek többet.

Csütörtökön egyébként voltam egy koncerten is Karesszal, meg előtte kedden Foxosnál, ott ittam végre forralt bort, idén először, és fincsi volt! Aztán 23-án Bazzserbácsival is ünnepeltem egy kis karácsonyt, főztem hozzá csirkepaprikást.

Pénteken meg mentem a koliba, hogy elháljam az utolsó éjszakát Hulkkal, mielőtt hosszú időre hazautazott. Nagyon romcsi volt, szeretem ezt a srácot!

Most pedig az új zsinór nélküli egeremmel és billentyűzetemmel írok, és senki se tudhassa, hány méterre vagyok a kompjútertől!

Holnap hozzám jön száz rokon, eléggé kapkodósan rakom a rendet, költözöm befelé azóta is ezerrel, szóval holnapra puccba vágom a lakást! Ámmmmen!

Nehéz összeegyeztetni a szerepeimet; hallgató vagyok, üzletvezető, barát, barátnő, családtag, háziasszony.

Lehet, hogy az egyik ideiglenesen távozni kényszerül. Az az igazság, hogy évmilliók óta foglakoztat a pszichológia, és tudom, hogy ezt nem lehet fél gőzzel csinálni. Szóval lehet, hogy felfüggesztem az egyetemet. Én már abban a korban vagyok, amikor a munkának kell állnia az első helyen. Ha tudom mellette csinálni, az csodálatos, de ha nem, hát nem. De ez nem egy múló szerelem, ez egy életre szól.
Még nem biztos, de egyelőre úgy fest, hogy az általam kitűzött minimumot nem fogom tudni teljesíteni. De holnap zh-t írok. Drukkola!

Volt jó kis önismereti csoportos órám pénteken, és a félév lezárásaként egymásnak írtunk névtelenül üzikéket. És képzeld el, olyan sok cukiságot írt nekem a sok '92-3-as születésű évfolyamtársam (igen, jól olvasod; a '93-asokat nem hogy nem kell pelenkázni és tudnak járni, de konkrétan egyetemisták), teljesen meghatódtam. Pedig névtelen volt a dolog, akár azt is írhatták volna, hogy rohadjak meg és égjek a pokol tüzén az idők végezetéig.

Aztán volt közben sok munka, kevéske túlóra is, de kezd beállni a rend, már csak az kéne, hogy még több édespofa hölgyike járjon hozzánk sportolni, mint eddig.

Jaj, voltam nődokinál, mert hogy aktuális az éves rákszürike (üsssél!!!!!!). Erre látom, hogy az édes kis öreg dokibácsika nyugdíjba ment, el is facsarodott a szívem. No, nem azért, mert olyan végtelenül odalettem volna az öregért (bár oltári jófej volt, tényleg minig kedves volt és figyelmes), hanem mert akkor félő, hogy a henteshez kerülök, aki tavaly olyan fájdalmat okozott nekem, hogy felüvöltöttem, pedig tökös kislány vagyok, ezt mindenki tudhassa. Plusz utána zubogott belőlem a vér, az utcán sírásról pedig akkor nem is ejtenék már szót.

Szóval úgy felhúztam magam a váróban, hogy engem az a rohadt hentes nem fog újra lemészárolni, hogy mire sorra jutottam, és kiderült, hogy a másik kedves bácsi van bent, már agyban beforrasztottam a lukam, úgyhogy a nadrág fennmaradt, viszont felírattam a HPV elleni oltást. Ugyan nem vagyok egy nagy össze-vissza kúró, és nem is tervezem, hogy azzá válok, de az ördög sosem alszik, úgyhogy felelősségteljes (és paranoiás) nőszemély lévén benyomatom a cuccost. Boldog karácsonyt nekem!

Túl sokat beszéltem a vaginámról?

Na, mindegy. Közben itt volt Hulk Hulkerson, kellemes esténk volt tegnap; kis Ikeázás, dolgok vásárlása (imádom a dolgokat, de itt kell leszögeznem, hogy a fölösleges dolgokat nem imádom, úgyhogy csak hasznosat veszek, meg funkcionálisat, és megvetek minden dísztárgyat, kivéve egy darab gyertyatartót, amit sajnos csak igen ritkásan használok, óáááóááá), úgymint ruhafogas és vágódeszka, aztán megnéztük a Parlamentnél a karifát, befagyott a segglukunk is, de már jól vagyunk. Este isteni, csodálatos időtöltés, alvás, reggel romcsika takkerolás, Nagyikánál ebédölés, aztán elvileg... tanulás. Khm.

És akkor itt rekedtem meg.

Túlságosan lefoglal a meló és a párkapi ahhoz, hogy ezzel foglalkozni tudjak. És a priot (verj!) nyilván a meló és a párkapy élvezi, szóval a költséges "hobbikám" hátul kullog, egyem meg a kis szívét. De nem felejtem el, és minden tőlem telhetőt megteszek érte!

 Valamelyik nap, asszem talán kedden, éppen 4 órát túlóráztam, és már csak egy órám maradt hazamenni, hogy utána visszamenjek újra dolgozni. Egy darabig kerülgetett az ideg, de aztán meg is érkezett menetrend szerint, amikor berontott hozzám a klubba egy fiatal, részeg, fekélyes hajléktalan srác, én köszönök neki fennhangon, hogy jó napot kívánok! Erre ő: neked is, te geci! - majd kiviharzott, becsapva maga mögött az ajtót.
Kicsit eldurrant az agyam, de ez még mind kutyafüle volt ahhoz képest, ami ez után következett. Megyek hazafelé, éppen mérgelődöm, hogy nem lesz időm már megint semmire, bemegyek a Sparba a Jászainál, vettem 2 sárga- és 2 fehérrépát, vettem 2 kruNplit, vettem kenyeret, mirelit zöldborsót, cigit, sajtot, felvágottat, pulykamellet, és aszongya nekem a nő, hogy 5500. Visszakérdeztem, hogy mennyi????? Erre ő azt mondja nekem, hogy mit kötekszel, bazmeg??
Ezen annyira kiakadtam, hogy odaadtam a kártyám és fizettem, ahelyett, hogy otthagytam volna mindent a szalagon, és mondtam volna neki, hogy igeeen? Akkor most megyek és megbaszom!
Haza is értem, gyalog felcipekedtem a harmadikra, mert nem megy a lift, gondoltam ma még nem ettem semmit, eszem egy lágytojást. Én a lágytojást úgy csinálom, hogy egy pohárba beletörök két tojglit, és be a mikróba. Ez a bevált módszerem.
Erre ma, hogy eléggé feszült vagyok, nem felrobban a mikróban az átkozott tojás??? De úgy, hogy a pohárban nem maradt semmi kb., és mint sok kis szemgolyó lógtak a mikró belsejében a sárgáják és a fehérjék!!! Ekkor konstatáltam, hogy rohannom kéne visszafelé a munkába, úgyhogy kénytelen voltam a darabok kiszedegetése után, kisúrolás nélkül távozni, majd este, mikor már rendesen odaszáradt a cucc, kipucoválni a mikrót. Eközben megjött a barátom, akinek igen idegesen fejtettem ki a nap eseményeit, és főztünk együtt, ami jó volt nagyon, és lehiggasztott. Úgyhogy végül jól zárult a nap! Nem volt könnyű.

Egyébként egészen jól megvagyok, fáradt vagyok mondjuk eléggé, meg most kicsit betegszem is lefelé, de elég lassú tempóban, egyelőre tetőzés nélkül. De a mai órám felét ellógtam, ami nem túl jó, de reggel elég fosul voltam. Most bemegyek a másik felére, aztán vágok, végül holnap is dolgozom, de holnap csak 7:30-kor kell kelnem, juhu, éljen a lustálkodás!!

Tegnap előtt nálam járt Dorottya, aki cuki volt, és sokat beszélgettünk. Tegnap meg jött Hulk, ő is cuki volt, vele is beszélgettünk, aztán jó hullák módjára aludtunk egy izmosat.
Közben rájöttem, hogy akármilyen fincsi muzsikát is rakok be ébresztőnek, az első reggel után rühellni fogom. Ezen kéne még dolgozni.

Jaj, gyerekek! Kemény hét van mögöttem! Hétvégén Hulk otthon volt, én intéztem a dolgokat, költöztem, meg itt-ott voltam, vendégséget fogadtam, jöttek Totóék, jól telt az este, csak az volt a bajom, hogy olyan hulla voltam, mint ide Nepál!

Hétfőtől újra munka, nagyon élvezem, egyre jobb és jobb leszek, és egyre sikeresebb a dolog, plusz én is tornázom majdnem minden nap, már nem kell sok és olyan kockás lesz a seggem, hogy az élei megvágják Hulkot egy óvatlan mozdulatnál.

Szerdán hazajött a kicsikém, és olyan édes volt, igaz, hozott kis ebédet, aztán mentem dolgozni. Este pedig éjjel érkeztem hozzá, fáradt, kiégett testtel, mert iszonyat pörgés volt odabent, a testem ráadásul éppen a képzőművészeti napokat tartja, úgyhogy egy eszelős alvással zártuk a napot! Hajnalban kiosontam, mentem dolgozni!

Csütörtökön este jött Hulk munka után, elég későn ért ide, de reggel nem kellett olyan korán kelnem, egészen reggel hétig dőzsöltem az ágyban, közben Hulk ment dolgozni, én meg eltöltöttem az egyetemen egy elég uncsi napot. Csoport terápiát tartottunk, és elég vontatottnak éreztem a dolgot, annak ellenére, hogy klassz volt.

Most nagyon jó, nem akarom elszólni, de olyan csodálatos most minden! Boldog vagyok vele, boldoggá tesz, rég volt ilyen felemelő periódusunk, úgyhogy mindenkinek köszönöm, aki drukkolt nekünk.

Pénteken délután is átjött, romcsi délutánt tartottunk, a többiről nem beszélünk, minden esetre este nyolckor nagyon keményen bealudtunk, este fél tizenegykor ébredtünk, ő elrohant, én meg folytattam a megkezdett alvást, és ma reggel nyolcig lustálkodtam az ágyban, aztán kis munkácska, majd mentem vásárolni anyagot a kanapé új párnájához, nagyon klafát választottam!

És nem mellesleg tegnap nálam jártak Hulk szülei, és ez nekem nagy dolog!

Ma este is jónak ígérkezik, izgatottan várom! Lesz egy kis töki pompos, teácska a karácsonyi vásáron, és este bulika vár!

Rég volt ilyen jó a kedvem egyhuzamban ennyi ideig! Még sok ilyet, mindenki legyen boldog, mert az elég jó fless!

Tegnap is meg előtte is aludt Hulky Hulkerson. Két nagyon jó éjszakánk volt együtt. Ölelős, óvós, puszilgatós! A kedvenc jelzőim egy éjszakára!

Kár, hogy elromlott a redőnyöm, most nincs napfény, max ha tartom a redőnyt. Mondjuk amúgy sincs sok, úgyhogy azért annyira nem sír a szájam.

Viszont találkoztam egy volt főiskolai tanárommal, aki sokat hozzátett ahhoz, hogy sikerrel elvégezzem a sulit, és egy cukorborsó! Úgyhogy nagyjából hazakísért, mert ő is arra ment, és beszélgettünk egy raklapnyit, jófej volt mindig is!

Szombaton kettő vasárnap egy vendégség lesz nálam. Az a baj a kicsi lakásokkal, hogy csak kisturnusos vacsikat lehet adni, mert félő, hogy a tömegben elvész, aki vörösbort hány a fehér falra, amitől a mami kicsit pipa lenne, és mindenkit elpáholna.

Meló robog, már eggyel több szabadidőm van, mint a nulla, úgyhogy ennek lehet örülni. Eképpen is teszek. És egyelőre úgy fest, hogy robogunk előre, csak ne is álljunk meg!

 Hétvégén is sikerült dolgoznom egy keveset, de nem bánom!

Szombaton egész sokat együtt voltam Hulkkal, kellemesen telt az este, volt benne ármány és szerelem. A reggel még kellemesebben telt, a délelőtti szakasz viszont kevésbé.

Ja, pénteken volt nálam lakásavató vacsika, finomat főztem, jól is mulattunk.

Vasárnap Bazsikánál aludtam, szupi volt!

Ma nem vagyok bő szavú. Ma viszont jó volt dolgozni, a trénereink olyan szuper édesek, mindet imádom! Úgyhogy egész jó is lehetne ez a nap.

Első lépések a munkában és az új otthonomban. Már itt alszom minden nap múlthét szerda (nov. 9-e) óta. Jól megvagyunk. Én és én. Rájöttem, hogy egész más úgy takarítani és rendet tartani, hogy tudod, hogy az a te otthonod. Élvezem, és boldogan találok ki új dolgokat, építek, rendezek, elrakok... Drága kis Mamukám és Papukám, ők már régen tudták, hogy ezt lehetővé teszi nekem, én pedig tudomást sem akartam venni arról, hogy mi lesz, ha már ők nem lesznek. Köszönöm Nektek.

Érzelmes állapotomban vagyok. Végre megnyitott a terem! Jó érzés látni valamit, részt venni valamiben, ami most születik, épül, fejlődik és nincs eleve halálra ítélve. Jó érzés dolgozni.

Eközben, mint két kisgyerek, úgy közeledünk egymáshoz Hulkkal. A tegnap esténk csodás volt! Szenvedélyes és érzelmes, én pedig - mint az ismeretes - kevés dolgot szeretek jobban, mint a szenvedélyt és az érzelmeket. Hosszú idő után végre újra megnyugtató volt a közelsége, az ölelése, és nem agyaltam, mint a motolla. Tegnap elengedtem magam, feloldódtam.

Már csak a rezsi  miatt aggódom.

Ez a nap már eleve szar volt, csak egy kis nyugalomra vágytam, te meg adtad az intelllektüelt, én meg jó pofát vágtam hozzá.

Váh, na, igen, ami történt megtörtént, régi panksláger újra visszaköszön.

Lényeg az, hogy a hétvégém is eltelt, szépítgettem a lakásom, meg vendégül láttam embereket, akik kedvesek. Sokat dolgoztam mindeközben, és nagyon fáradt vagyok.

Reggel volt attak is, ugyanis Andika szívem pasija hív reggel, hogy mi van Andikával, mert most telefonáltak a kollégái, hogy nem érkezett meg reggel, és hiába hívják, nem veszi fel.
Gondolhatod, rohantam haza (ja, azt kihagytam, hogy nálam aludt, és én korábban mentem dolgozni, mint ő, úgyhogy aludt tovább, de max pár perce volt, mert őt is várta a munka). Szóval gőzerővel tépek haza, már minden leforgott a fejemben, bajban van, elesett, megrázta az áram, nincs életem Andika nélkül, meghalok!!! Loholtam, mint az állat!! Közben folyamatosan játszottam le a fejemben, hogy hogy kell újraéleszteni.
Beléptem. Hallom, hogy cseng a telefonja. Majd hogy Andika üvölt a fürdőből, hogy bezártam magaaaaaaaaaam!!!!
Jaj, kiengedtem, megöleltük egymást, és úgy sírt szegénykém! Jaj, de megkönnyebbültem, édes kis pofám! Két órát bent volt, óra és telefon nélkül, azt se tudta hány óra van, vagy hogy hazajövök-e napközben egyáltalán.

Aztán melócska, Dorkatrécs, melócska.
Megnyitottunk bazzeg, indulhat a buli, jöhet a subidubi - ahogy a rendkívül művelt MC Ducky reppelné!

Na, megyek, mert kiteregetem az első mosást, amit ma lőttem el!

Hétfőn munka volt. Bejártam Kenyát és Zimbabvét. Este jött Heggentyű, ennek örültünk.

Kedden nálam aludt Hulk, otthon.
Ja, igen, az egy erős nap volt.

Tegnap pedig eltöltöttem az első éjszakámat a lakásomban. Jól telt! Ittam volna egy forrócska teát, de nem volt itthon. Mára orvosoltam, plusz kifertőtlenítettem a klotyót, olyan fincsi pihe puha nyámi nyámi lett, hogy tejóég!