Ha bármelyikőtök azzal gyanúsítana, hogy nem vettem egy lottószelvényt hétfőn, az oltárit téved.
Úgyhogy a következő bejegyzésem címe az lesz, hogy Helló Hawaii, akkor az nem a véletlen.
Egyébként. A migrénem végre távozott. Kiűztem a testemből.
Olyan volt hat napig, mint amikor a legvadabb vakként belerúgsz egy asztal lábába (korlátozottabb fantáziával rendelkezők kedvéért: vagy egy ágy lábába vagy egy szekrénybe), de olyan nagyon bitangosan, amitől a könnyed kicsordul, úgy fáj, na így fájt a fejem hat napig. 10 perccel korábban indultam el az eleve 10 percre lévő munkahelyemre, hogy rángások és sírógörcs nélkül oda tudjam vonszolni magam, ahol mosolyogni kellett és kedvesnek lenni, pedig legszívesebben a fal felé fordultam volna mindennemű arckifejezés nélkül.
Aztán tegnapra alábbhagyott. Minta rám talált volna az Isten!!!! Minden szart beszedtem már persze, szóval lehet, hogy csak halu volt.
De aztán, képzeld, másnapra is kitartott, még kicsit besajog, de már élek. Ma már tornáztam is. A heti hármat-négyet tartom. Orrájt vagyok!
Csak a biznisznek kéne már úgy mennie, hogy minden héten Hawaiin süttessem az addigra már nyilván kókemény seggem! Nem panaszkodom, jól haladunk, de keményen dolgozunk, hogy még jobban menjen a szekér. Tulajdonképpen, hogy elinduljon.
Amit meg elvihetne már a cica, az a front.
