Szóval úgy fest, hogy összeköltözünk Hulkkal. Egyelőre vegyesek az érzelmeim. Eddig ha átjött és itt volt, az maga volt a program. De most itt lesz mindig, esténként ő a saját laptopján, én a gépemen, vagy olvasok, szóval félek attól, hogy ellaposodik a dolog... Rég vágytam erre és bár tudom, hogy a minden nap itt alszik és az itt lakik között nagy a különbség, mégse gondoltam volna, hogy ekkora. Mosok rája, meg együtt bütyköljük a dolgokat, de mégis be vagyok szarva, hogy átmegy uncsiba, és szépen lassan olyanok lesünk, mint a testvérek... Például csak fingunk egymás előtt és hecceljük egymást, jaj, nem tudom, nekem ez elég uncsin hangzik. Most felhőtlenül boldognak kellene lennem, de valahogy mégsem vagyok az. Nem is tudom konkrétan megfogalmazni miért, de attól félek, hogy nem leszünk izgalmasak egymás számára, és más izgalmakra lesz szükségünk. Eljárunk külön bulizgatni, más emberekkel, és csak rutinból fekszünk egymás mellé. Remélem, hogy csak hülye vagyok és paranoiás.
Másfelől végeztem az első évvel pszichológián. Fasza volt, de eléggé elrontotta az örömömet a vizsgaidőszak utáni jegybeíratás... Nonszensz volt, gyerekek, ahogy minden nap ki kellett utaznom, hogy egy tanár aláírja az indexem, az igen kevés szabadidőmből és a nagyon kevés plusz energiámból iszonyatosan sokat elvett ez a felesleges procedúra. Arról a rángatózásról nem is beszélve, amikor az egy egy órás odaút és az egy órás várakozás után a tanár közli, hogy még nem javította ki a ZH-mat... Szóval bürokrácia itt is megkeseríti az ember napjait.
Most megint passzívra megyek, aztán meglátjuk, mi lesz.
Közben volt Fox lánybúcsúja. Izgi volt!
Bocs, hogy ilyen retard és uncsi vagyok most, de egyelőre ilyen az általános hangulatom.
