Szerda óta aztán még keményebben dolgozom, mint eddig, de még mindig élvezem! Sok a gond, sok a megoldandó feladat, de jó vagyok!

Egész héten nem találkoztunk Hulkkal, de beszéltünk telefonon, meg más egyéb kommunikációs eszköz segítségével is kommunikáltunk. Sokat gondoltam magunkra közben.

Aztán pénteken jött ő is segíteni a Lakásba összerakni a bútorokat, olyan ügyes kis mérnök! Jól kijöttünk egymással. Jó volt nagyon, minden szinten! Aztán nálam aludtunk, ha jól emlékszem nagyjából fénysebességgel zuhantunk álomba.
Reggel elég korán fel.

Szombaton még reggel kis melóka, aztán délután Hulk meg én kettecskén kipolíroztuk a Lakást, de elég nagy iramban, sajnos még nincs készen minden, de ezek már az utolsó simítások! A héten elhálom az első éjszakámat odabent! Holnap az internet is megjön!

Délután jöttek Papáék, ők voltak az első vendégek tulajdonképpen. De sajnos a konyhám felszereltségéből adódóan egyelőre szendvicsekre voltam hitelesítve. Lesz ez még így se!

Aztán rám tört tegnap egy kisebb pánikroham. Rég volt ilyen. De mostanában volt sztressz meg feszkó bőséggel. Korbáccsal csapkodta az élet a hátamat. Meg én is a sajátomat.

Este hálovín pardej volt, Thursday Addams voltam, a halott ikertestvér.

Aztán jött sok káros gondolat a fejembe. Özönlöttek. Váh, szar volt. De aztán beszélgettem Misivel, és tényleg kurva jól eldumáltunk. Hulkról meg rólam, meg róla is. Jó érzés, hogy lezárult Misivel minden, ami rossz volt, és értékelhetjük egymást, mint ember az embert.

Aztán mentem Hulkhoz. Cserivel dumálgattam közben éjjel négyig, és jaj, de kurva jót dumáltam vele is! Imádok beszélgetni lelki témákról, érzésekről, problémákról és megoldásokról, főleg ilyen klassz emberekkel! Közben Hulk mellettem aludt, és a legnagyobb örömmel és boldogsággal puszilgattam és simogattam álmában. Meghitt és intim volt az egész.

Ja, és közben egyáltalán nem mellesleg megsántultam, súlyos térdfájásaim vannak, ötperces időközönként.

Vasárnap Ikeában voltunk, vásároltunk még egy raklapnyi dolgot a lakásba. Már egész kevés hiányzik. Aztán egyszercsak látom, hogy Hulk keresett. Visszahívtam. Azt mondta találkozhatnánk.

Olyanok voltunk, mint egy első randis, kamasz párocska. Itthon már kevésbé. Jó, hogy rendet raktam.

Másnap nála voltunk, ő tanult, én meg múlattam az időmet, és végre nem pörgött az agyam azon, hogy mit kell rendelni, kivel kell beszélnem, kinek, mit kell írnom, hol kell mit intéznem, és főleg, hogy él-e még Hulk. Úgyhogy jó volt. Egy munka- és agyalásmentes nap.

Aztán hazajöttünk, és jó nyugger módjára bepihentünk.

Sajnálom, hogy mélyebb részletekbe nem megyek bele, de nem engedhetem meg magamnak ezt egyelőre. Tudom, hogy esz' a fene, de majd talán később.

Elvileg csütörtök este elhálom az első éjszakámat a Lakásban. Rém izgatott vagyok! Csak még kell vennem internetet!

 A cím elég találó, és kiváltképp felemelő, ahogy ennek a szónak a két értelme összecseng.

Csütörtökről péntekre éjszaka Hulk írt egy sms-t, ami állatira jól esett, és nagyon belemarkolt a szívembe. De ezután, ahelyett, hogy édesdeden álmodtam volna tovább, meg kellett birkóznom életem legvadabb rémálmával. Úgy keltem fel, hogy nagyjából kétszázat vert a szívem percenként. Maga volt a rémület. Egyébként az egész napomra rányomta a bélyegét.

Este volt adás, én voltam a műsorvezető kisasszony, fáin volt. Ja, előtte pedig eszelős tempóban dolgoztam hajnaltól estig, igazából nagyon jó volt. Este összetalálkoztam Hulkkal. Vitázgattunk. Az nem volt jó. Aztán éjjel háromkor - talán minden mindegy alapon - nálunk próbáltunk azzal érvelni, amiben elég jók vagyunk. Igaz, hogy már volt bennem egy pár sör, de a libidóm kicsapta a biztosítékot.

Az agyam olyan, mint egy százezres fordulatszámú pénzérme.

Pénteken stúdiós avatás volt, én voltam az est háziasszonya. Annyit nevettünk, hogy ihajjacsuhajja, nagyon klasszul sült el minden, úgyhogy örülés volt meg kacagás! Ja, Karesz is velem volt, kicsit elcsodálkozott, hogy mik folynak itt Gyöngyösön. Aztán még a fürdetés előtt leléptünk, és találkoztam Bazzseral, akivel hazataxiztunk, dumiztunk, és durmoltunk.

Ma a Lakásban takarítottam. Lehetett volna jobb is. De legalább kiderült, hogy látens szerelő vagyok, ugyanis összeraktam egy szekrényt, és smirglivel kicsiszoltam az ajtók zárainál a nyílást, hogy szépen feküdjön a zár. Veregetem a vállam. Ha már nem is.

 Holnap adáson én vezetek műsort! Rég volt már ilyen, izgatottan várom, mert tanár-celebeket fogok interjúzni! Hulk sokat mesélt róluk, és most nincs velem, hogy felkészítsen! Úgyhogy aggódjál értem!

 Na, jól megtévesztettelek, mi? Beszartál, hogy átaludtál valamit, mi? Na, nem, sajnos nem.

Szóval anyukámtól kaptam egy csizmát, életemben nem volt még rajtam ilyen kényelmes dolog, de egyik testrészemen sem.
A másik csizma, amire meg gyakorlatilag születésem óta fenem a fogam (mert egymásnak rendeltettünk), éppen egy férjbe kerül, úgyhogy az még várat magára, no, meg a lottó ötösre.

De ne keveredjünk el ilyen messzire, lássuk, hogy is élek.

Tegnap dolgoztam, de közben meg olyan szorongással ébredtem reggel, hogy az nem volt kellemes, némi mellkasi fájdalom is társult hozzá. Aggódom magamért, mondjuk mostanában kapom az ívet rendesen - ez kétségtelen. Stressz kills - everybody knows.

Aztán este mentem Bazzsancshoz, isteni társaság voltam! Bőgtem, röhögtem felváltva, fuck, még mindig az első szakaszban vagyok. És söröztem, az mondjuk jó volt.

Aztán ma is, mint a meszes, úgy dolgoztam. Büszke vagyok magamra, mert annyi dolgot csinálok egyszerre, mint egy polip, csak agyban és városban.

Hiányzik Hulk. Olyan sokáig voltunk két kis boldog Matyika.

 Szombaton voltam a lakásban, jött Karesz is, akivel vagy 20 percet cseverésztem az utcán állva, mert mi nem érünk rá akármire.

Vasárnapom eltelt, voltunk Nagyikánál, meg a Lakásban. Hulkkal megköszöntük egymásnak írásos formában a pénteki kiváló találkozásunkat, aztán felmerült, hogy ennek igazából jobb apropója is lehetett volna.

Ma egyetemen voltam, fáin volt, konfliktuskezelés. Kiderült, hogy én együttműködő típus vagyok, ami nem rossz, de a legjobb, ha mind vagy egyszerre és mindig tudod, mikor melyik stratégiát kell használnod. Jó ez a suli, kicsit kezdem már bánni, hogy anno nem ezt kezdtem el tanulni, de akkor arra gondolok, hogy nem ismertem volna meg ilyen kiváló embereket, mint Bazzser meg Hulk, ami nagyon sivár lett volna.

Ma megint hős voltam a munkám jegyében, szeretem ezt csinálni, sok a pörgés, nem alszom, fontos vagyok, és a főnöknőm, aki isten egyik legnagyobb ajándéka (mind a kettő, de az egyikhez köthető a következő cukiság), mikor Skype-olunk, és rossz hírekről beszélgetünk, azt mondja, várjál, rákattintok a mosolygós képedre, abból merítek erőt.

 Hát, ugyan párhrhrtnerem továbbra sincsen, de legalább a belem kidolgoztam szerdán meg csütörtökön, de kábé annyira, hogy a kimerültségtől olyan röhögő görcsöm volt, mint bármelyik beszívott kamasznak.
De kurva jól telt ez a két nap a sok munkától és eszelős fáradságtól eltekintve.

De a legjobb persze nem ez volt, hanem hogy találkoztam Hulkkal. Olyan volt, mint egy randi. Kicsit több könnyel.
Az a nagy büdös kurva igazság, hogy még mindig imádom. Négy órát voltunk együtt, mindent megbeszéltünk, és megöleltük egymást, jaj, de kurva jó volt! Nagyon hiányzik és nagyon szeretem! Akkor este nagyon rossz volt, hogy semmit nem szólt az egészhez, de ma elmondta, hogy ennek mi volt az oka, és örülök, hogy nem kell szoronganom és feszengenem, hogy ez most akkor tulajdonképpen mi a franc volt?! Nincs bennem aggódás, hogy szeretett-e egyáltalán, nincs bennem harag, nincs bennem düh, csalódás... Fáj persze, hogy jelen életszakaszunkban nem összeegyeztethetők a vágyaink. Nem mondom, hogy soha nem is lesz az, de az biztos, hogy egyelőre mást akarunk. Ő önmegvalósít, önigazol, én meg már haladnék egy felnőttebb élet felé. Szó sincs arról, hogy házasodnék jövőre, csak összeköltöznék, felnőtt párkapcsolatot élnék.
Jelen állás szerint boldog lennék, ha egy szép napon újra közös napjaink lehetnének.
Ez valami plátói szerelemféle most.
 

Ma is ezer dolgom volt, minden nap ezer dolgom van, de muszáj mindent archiválnom, hogy tudjam legközelebb is, hogy milyen stádiumai vannak egy szakításnak. Fuck. Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha elég lenne egy jól működő kapcsolathoz, hogy két ember szereti egymást!

Eléggé kivagyok még mindig. Közben jelentkezett Hulk, hogy bonyolítsuk le a túszcserét, mert még akar mondani ezt-azt, amiket nem tudott elmondani a szakításunkkor.

Az az igazság, hogy kurvára sajnálom magam, mert én mindent megtettem, és rendesen akartam, hogy jó legyen a kapcsolatunk, sokat dolgoztam és tettem érte. És mi lett a vége? Itthon sírok egyedül, próbálok előre nézni, de kábé erőszakkal, és próbálom nem azt hinni, hogy ugyanaz lesz, mint Misinél, hogy én maximálisan ott voltam érzelmileg, ő pedig ezt teljes mértékig elhanyagolta. Nem akarom azt a gyűlöletet érezni, amit akkor. Hogy minek pazaroltam el rá ennyi időmet, szeretetemet, türelmemet. Szeretnék úgy visszagondolni rá, hogy ez egy nagyszerű időszak volt, megérte minden, ami benne volt. De egyelőre átbaszva érzem magam, és fáj, de kurvára fáj, hogy szó nélkül fogadta el a döntésemet, és főleg az fáj, hogy ilyen helyzetbe hozott. Arról nem is beszélve, hogy itt állok az önálló élet küszöbén, munka, lakás, és egyedül kell költöznöm, egyedül fogok élni, pedig már csak hetek választottak el minket a közös élettől. De nem bírtam tovább.
Nincs annál rohadtabb érzés, mint úgy szakítani, hogy még szerelmes vagy. Nincs ennél rohadtabb érzés!

Egyébként eltelnek a napjaim, Bazsika és Dorka sokat segítenek. A hétvégém is eltelt, rettenetesen kivoltam, szerencsére leköt a munka, orrba-szájba dolgozom, mint egy robot.

Hétfőn végtelen dolgot intéztem, jött este Hego, fröccsözgettünk, nosztalgiáztunk, nyalogattuk a sebeinket.

Kedden Dorka meglátogatott a munkahelyemen, csomót beszélgettünk, mindenki igyekszik továbbhajtani erről a rémes állomásról.

Tényleg rossz időket élek.

 Ennyit sírtam el kedd este óta. És ma még nem is sírtam.

Szerdán abszolút halott voltam, de kénytelen voltam tartani magam, mert munkácska volt, egész nap a főnökeimmel voltam. Imádom őket, és az egyikük, a Szuperkati, mikor mondtam neki, hogy finitto, megölelt, és azt mondta, hogy most nagyon szar, de higgyem el, hogy ha már két év után előjönnek problémák, akkor azok csak egyre szaporodni fognak, és egyre nehezebb lesz. Lehet benne valami. Itt is ez volt. Elején semmi gond, végtelen szerelem, aztán kicsit jöttek gondok, aztán azok a gondok nagyon nagyra nőttek.

Szerda este még átjött Karesz, annyira bőgtem, hogy nem tudtam beszélni se. Isteni volt!

Aztán csütörtökön átjött Andika, akkor még többet bőgtem, ha ez lehetséges, gyakorlatilag délután négytől éjjel egyig. Ne tudd meg, hogy néztem ki. A szemhéjam akkorára dagadt, mint az öklöm, konkrétan majdnem önálló életre kelt.

Az volt a baj, hogy tegnapra valahogy az agyam csak a jó dolgokat vette elő, és hiányzott, minden, ami jó volt benne; az ölelése, a csókja, a jó kis kiskifli-nagykifli... Erőszakkal kellett a rossz dolgokra gondolnom. Kurva egy agy a mienk!

Ma már jobb volt. Sokkal jobb. Kimozdultam, és járkáltam a városban. Nem sírtam. Arra gondoltam, hogy lesz mellettem egy szép napon olyan valaki, aki majd nem felejt el felköszönteni a születésnapomon.

Szakítottam Hulkkal. Kiszakad a szívem a helyéről. 27 hónap. Fáj, sírok, dühös vagyok, szomorú vagyok, csalódott vagyok. De nem mehetett ez így tovább, muszáj volt meglépni.

Hétvégén is jól kiborultam rá, szar volt a kommunikáció, én meg már annyira mélyen voltam, hogy kiéleződtem a rossz dolgokra, és mindenben azt láttam, hogy ez is gáz, az is gáz, mindenhogy csak megbántani tud, egy pillanatra se erőlteti meg magát, hogy nekem örömet okozzon. Elhanyagol, figyelmetlen, én egy darabig tolerálom, aztán vége. Nem bírtam tovább.

Egyelőre nyaldosom a sebeim, sírok, gyászolok, és remélem mielőbb őszintén túl leszek rajta. De egyelőre legszívesebben egy időgép kéne, amivel visszamegy az időben, és figyelmesebb velem. Nem tudom, ő mit mondana most. Mikor mondtam neki, hogy részemről eddig bírtam, akkor nem mondott sok mindent. Könnybe lábadt a szeme, és elváltunk két irányba.

Samantha visszavonta a legnagyobb tétet, a szívét, a játékból.

Viszont elég mozgalmasak a napjaim. Szombaton Papáéknál voltunk Hulkkal. Elég nyugis nap volt. Előtte volt, hogy veszekedtünk, és akkor már egészen befelé volt telve az a bizonyos pohár.

Este Skubu volt, meg stúdiós avatás. Bent aludtam Hulknál.

Reggel fel, mentem Nagyikához ebédelni a díszes családommal, akik végtelenül cukik, a kölyköket pedig egytől egyig felzabálom.

Hétfőn sok ügyet intéztem. Végtelen telefonálás, rohangászás ide-oda, könyvkiadó, Lakás, melóhely, bank, beépített szekrény intézése, állásinterjúkat csináltam, szóval sok dolog.

Hulk persze megint csalódást okozott, és csak csöpög kifelé a víz a pohárból, és azon rágódom, miért nem érdemlek már annyi figyelmet, mint régen. Este itthon szenvelegtem.

Kedden kialudtam magam, és intéztem még pár dolgot. Újabb állásinterjúk, lassan összeáll a brigád, nagyon sok kedves emberrel találkoztam.
Aztán haza, próbáltam egyben tartani magam, de csak ezt az egy kiutat láttam. Hiába gondoltam a szépre, a jóra, sokkal több volt már a fájdalom és a csalódás.
Találkoztunk. Leültünk a templom elé. Két mondatban elmondtam neki, hogy én ezt nem akarom tovább folytatni. Ő megértőn nézett rá, könnyes volt a szeme, és mondtam, hogy ha szeretné, ha bővebben kifejteném, akkor állok rendelkezésére, de szerintem már az utóbbi hetek, napok összezördüléseiből mindent tudott. Úgyhogy felálltunk, még valami béna ölelés-féle, még utánam szólt elcsukló hangon, hogy vigyázzak magamra, és ennyi. Elmúlt 27 hónap. Elmúlt két szülinap és három névnap. Ennyi.

Remélem elmúlik ez a pokli fájdalom is, amit most érzek.

Hijnye, milyen cudar egy idő lett it hirtelenjében. Igazság szerint megveszek a napsütésért, és kiváltképp nagy kedvencem az októberi nyár, de már nagyon bántotta a szemem a sok hunyorgás. Be kell látnunk, az ősznek éppen most van itt az ideje.

Egyébként folyamatosan ügyintézek, árajánlatot kérek, egyeztetek, de nagyjából nonsztopppp, fáradok is. Kedden kezdett a parkettás, jó a humora a pasasnak; megbeszéltük, hogy tízre megyek reggel, erre hatkor hív, hogy legyen inkább reggel hét. Volt öröm meg tapsikolás! De ha olyan király lesz a parkettám, amilyen fura ez a pasi, akkor örülünk Vincent!

Kedden, szerdán állásinterjúztattam, egyedül, komoly vagyok, nem turista. Eközben egyetemen is voltam. Klafa volt!
Szerda este koliban "mulattunk", én már nem is merek panaszkodni, de úgy ki van a tököm, a megbízhatatlansággal, hogy az valami botrány! Gyűlölöm, ha valaki megbízhatatlan, legyen az késés, vagy íégretek elfelejtése. Törölném az ilyen eseményeket.

Csütörtökön hazajött Nagyikám végre Párhrhríííból, hozott sok cukiságot, én meg mint az ismeretes, megbolondulok egy kis cukiságért. Napközben főnökasszonyokkal nyomultam, megint megváltottuk a világot. Ezt már szeretem! Párhrhrtneremmel nem volt még mindig időnk egymásra, nem is lesz, ebben a gondolatban hentergek. Imádok megmártózni ebben a keserű érzésben!

 Pénteken, 23-án Biatorbágyra mentünk a barátommal, hogy megnézzük a L'art pour l'art műsorát. Egész jó volt, bár jobban szeretem, amikor youtube-on magam válogatom az ínyencségeket.

Szombaton nagy bulika volt Karesznál, előtte meg Peti nagybátyámat ünnepeltünk titkosul.

Vasárnap ríkattam a Zépét, holott kurvára tojok rá, hogy mi van vele, sajnálom, persze, hogy lurkócskák nem tudnak majd hol mulatni, de igazából Dorka varázslatos személyisége vonzott a helyre, a zenekarok egyikét sem ismertem, viszont a Quimby csapkodott, csak sajnos igen rövid ideig. Brühühü. Etse párhrhrtneremnél aludtam, nagyon izgalmas volt, mert ő még dolgozott, én meg már aludtam, hajnalban meg fölkelt, és én meg még aludtam, úgyhogy nagyon összecsiszolodtunk abban a közös, együtt aludt 5 órában.

Hétfőn mentem receptet szerezni Nagyikámnak, aki egyébként külhonban leledzik és hiányzik a kis cukisga. Aztán jött az Ájkiö, hogy megszerelje a múltkorjában rövid úton elpusztított bárpultomat.

Kedden a legjobb az volt, hogy jöttek a főnökasszonyok, akiket állatira csípek, és végtelen dolgot intéztünk és dolgoztunk és interjúztunk és megbeszéltünk. Fasza nap volt!
Este Ákibáki mexikói vacsorát adott, ínycsiklandó volt, és még a párhrhtnerem is befutott, Andika ékes társaságáról nem is beszélve, aki nálam aludt az este. Megnéztük még a Chasing Amyt, ami még mindig kurva jó!

Szerdán szerdán első óra az egyetemen, nagyon élveztem, fincsi nekem ez a téma, az én beállítódásom az ilyen. Emberek, miértek, viselkedés, ellentétek, alárendelt viszonyok, egó, és ezek barátai. Este Bazzsernál háltam, jól eldumizgattunk.

Csütörtökön is volt egy jó kis előadásom, ismételten nagyon élveztem! Este mentem adásba műsort vezetni, igen nosztalgikus élmény volt! Este pedig nálam aludt a Babám, valahogy most nem az igazi. Távol vagyunk egymástól valahogy. Túl sok a dolgom, túl sok a dolga. Nehéz így naptárat egyeztetni.

Vasárnap este Bazzsernál voltam, és csináltam igazi, hamisítatlan, oltári hamburgert, friss parival, salátával és a jó öreg, ínycsiklandozó húspogácsával. Hatalmas szakácsnő vagyok, megvesztek a fiúkák.

Hétfőn vártam potyára az Ikeásokat, de benéztem a dátumot (ezt állítja az ügyintéző), és csak jövőhéten jönnek megszerelni, amit sikeresen elpusztítottak igen rövid idő alatt a múltkor.

Közben vágtam a videót, mint a meszes. Esküvői haknivideó, habzó fostenger nyersanyagból. Imádok ilyenből vágni (irónia, you know).

Aztán kedden napközben voltam egyetemen, feliratkozni egy tárgyra, ami botrány a 21. században. De mégis megtörtént.

Este munkamegbeszélésen voltam, zseniálisan telt az este, boroztunk, brainstormingoltunk, úgyhogy még mindig nagy az öröm! De még nincs is itt a neheze! De eljön az is. Majd taxival zúztam az éjszakában... haza (hahahaha).

Szerda reggel újabb értekezlet, már az alkalmazottakkal együtt. Három kislány ura és parancsolója leszek. De lehet, hogy lesz ez még négy is. Kedves lánykák!

Aztán délután jött Karesz, hogy finisheljük a vágott anyagot, keményen térdeltünk a technika ördögének, levegőt is alig kaptunk, de végül úgy tűnik sikerrel jártunk!

Ma pedig ismét egyetemen voltam. Csak három tárgyat vettem fel. Teljesen bezsongva várom, hogy tanulhassak, és ezzel pontosan fordítottan arányosan dob fel a tény, hogy a csoporttársaim 80%-a éppen kilenc évvel fiatalabb nálam. Hát, nem fiatalodom!
Aztán a Lakásból elvitték a végső szemeteket, már csak masinák kartonjai várakoznak egy szelektív hulladékgyűjtőig tartó fuvarra.
 

Ja, és a legnagyobb császárság, hogy az APEH végre cselekedett, és pikkpakk kilenc hónap alatt kihordták a felismerést (ami számomra végig ismeretes volt), hogy nincsen tébétartozásom, mivel muthafucka munkanélküli voltam az elmúlt kilenc hónapban, és beng, az előző munkás adóévemből mégiscsak visszakapom a visszatérítésemet. Csodálatos! Kár, hogy ennek június végén kellett volna megjönnie. No, nem mintha most nem jönne jól.

 Na, ez is kemény hét volt!

Hétfőn kölykök, előtte hivatali ügyeket intéztem, mert nehogy már legyen olyan hét, amikor nem jut ki belőlük.

Kedden konyhácskámat összerakták, nagyon szórakoztató volt, amikor megkérdeztem, hogy ez az asztal akkor most mennyit bír el? Például ha egy kisgyereket felültetek rá, nem lesz baj? Azzal a lendülettel mondja a srác, hogy dehogy, ez azért többet is elbír, majd rávetődik a csempéhez konzollal és a padlólaphoz lábbal rögzített asztalomra, ami úgy csuklik össze alatta, mint egy bugylibicska! Ha nem az én konyhámmal történik ez, bizonyára jót röhögök, de így a sírás kerülgetett, hogy akkor most leszakadt-e a csempe vagy sem. Közben Kivitelező Sándor felfúrta és megszerelte a maradék dolgokat. Alakul.

Szerdán jött a sütő. Utána a Kicsikémmel ebédeltem, mondhatni randevúztam, aminek örülünk. Utána nyargaltam Döncivel kávézni, dumikáztunk is búcsúzóul, mert megy vissza a távoli Angliába.

Csütörtökön is kölykök, aztán este palacsintáztunk, mint az állat idehaza. A palacsinta minden műfajának elkötelezett híve vagyok.

Pénteken Dorottyával találkoztam, igazi csajos napot tartottunk, sörike, dumika, sminkelés, szexshop, szokásos női dolgok. Aztán mentünk Foxhoz, sütögetés, dumika, miegymás, majd megjött értem a lovagom, akivel egy nagyon nagyon ocsmányat álmodtam, és rájöttem és megvilágosodtam, hogy vélhetőleg az apám az oka annak, hogy ennyi ideig nem bíztam meg senki ember fiában, és nem is létesítettem igazán kapcsolatot férfiakkal, mármint barátit igen, csak hát szerelmeset nem. Eléggé kiborított a felismerés.

Szombaton mentünk Robika szülinapjára, szuper volt a nap, főleg, hogy Hulk is jött velem, volt egy kis időnk egymásra végre, örültem is nekije. Este maratoni búcsú éjszakát tartottunk, minden földi jóval, mert Lengyelországban van mostanra, és csak csütörtökön jön haza.

Holnaptól iskola, jujuj, remélem tudom teljesíteni, de nyilván a meló az első.

Nem sokára megyek Bazzserhoz igazi, eredeti hamburgert sütni, mert kérem, én azt is tudok.

Hétfőn gyerekre vigyáztam. Kedden mentem a Lakásba reggel korán, fasz kivan, amikor várni kell, mikor azt mondják, hogy jönnek. Nyilván engem neveltek más értékrendben.

Szóval ottan voltunk egész nap, talán akkor volt, hogy Dorka átjött hozzám, ittunk sörikét, dumizgattunk, sokat kacarásztunk, fasza egy nap volt! Főleg, hogy este találkoztam Dönci barátommal, akit hazasodort a szél a távoli Angliából!

Szerdán is Dorkával csapattam, Bazsika szülinapjára készültünk végtelennél is több dologgal, állati funky volt, és kiváló lett az értékelés!

Csütörtökön munkamegbeszélés, és hopp, juhéjjjjjj, hurrrrá!!!!!! Van munkám! Nagy az öröm, ami persze csak fokozódni fog az első fizetés megérkeztével! Addig még sok víz folyik le a Dunán, de reméljük a legjobbakat! Este voltam a Margitszigeten párakkal, remek volt a hangulat!

Pénteken pedig beköszöntött az ipari kánaán, reggel még persze ez nem úgy tűnt, mert voltam iskolában, aztán haza, és fél óra alatt annyi dolgot végeztem el otthon, amennyit tulajdonképpen máskor egy teljes nap alatt szoktam, úgyhogy hatékonyságom határtalan. Aztán Bazzserral tali, onnan Totóék, és mentünk Balcsira. Hatalmas, igazi, őrületes király volt, annyit röhögtem, hogy a végén már mind öklendeztünk kb., napoztunk, túráztunk, strandoltunk, úsztunk, főztem, és Bazsika fülét huzigáltuk bőséggel, aki meg kitörő örömmel fogadta a kedvességeinket! Ez akkor most hivatalosan is az idei nyár hétvégéje volt!

Aztán hazajöttem, és újra fos ez a város, utálom az egészet. A magasból a mélybe hullok ilyenkor. Főleg, hogy az öveges késett két és fél órát, no, kérem, ezt mindenki fejezze be most és mindörökké. Köszönöm.

 Szerdán a Barátommal megvásároltuk a konyhát. Sírva konstatáltam, hogy a konyha nem olcsó játék hülye gyerekeknek.

Aztán hazajöttünk, megtaláltuk a libidómat. Aztán ő el, én meg nem is tudom. Csütörtökön voltam valahol. Miért ilyen kurvára lukas az agyam az elmúlt hónapokban? Ja, csütörtökön beiratkoztam egyetemre. Izgatottan várom! Aztán Hulk jött segíteni takkerolni a csempét a Lakásban. Jaj, de meghitt volt, és milyen jó! Lehet, hogy egy szép napon ez lesz az otthonunk. Aztán Bazzserral ebéd, majd Karesszal tali, és asszem Linihez mentünk. De az lehet, hogy már pénteken volt.

Közben meg, tik-tak, itt az első munkanapom ideje a nyakamon, remélem örökké tartó, felfelé ívelő, őrületes karrier vár rám, és végre elköltözhetek a Lakásba, és egyedül élhetek a magam rendje szerint! Olyan boldog lennék, és olyan sok frusztráció peregne le a nyakamról, hogy talán fel is repülnék. Nyilván jó itthon, de ez már nagyon régen nem nekem való. Elvégre mikor éljek úgy, mint egy 27 éves, ha nem 27 évesen?

És most jön a zaftos fröcsögés!

Az a legnagyobb bassza meg, hogy én már legalább négy éve érzem konkrétan, hogy elég volt, önállóan kell élnem, de sajnos nem megy az olyan könnyen faluhelyen. Nyilván te is tudod milyen az, amikor a szüleid - annak ellenére, hogy mindent megadnak - nem fossák briósban alád a pénzt (elnézést kérek a szemet gyönyörködtető képért), plusz ha el is helyezkedsz diploma után egy fasza rádióban, jó keresettel, az, mint ismeretes, nem tart örökké, és amikor meg szerkesztőként helyezkedsz el egy tévécsatornánál, ott meg egy alattomos, sunyi, tulok biaccs nem fizet ki, majd eladó leszel két diplomával és két nyelvvizsgával, és abból még mindig igen nehéz fenntartani egy 32 négyzetméteres lakást. Most, hogy ezt így összefoglaltam, és ha most ébredsz rá, hogy itt akarsz letelepedni, légy üdvözölve Magyarországon!

 Na, gyermekeim in the Urr, Mojriska is in the house, holnap beiratkozom a jó kis egyetemre, ez a valami, nem az akármi! Remélem nem én leszek ott az egyetlen vén csótány.

Egyúttal vasárnap voltam Velencén rokonyoknál Andikával, zseniálisan jó volt, a két kis drága keresztbébidollocskával játszottunk sokat, Andika is élvezi ezeket a cuki napokat!
Csak sajnos a legkisebb Hanibaba nem volt egészségének teljében, de mostanra már vélhetőleg újra a mesés formájában van a kicsike!

Aztán este talán jött Hulk, de ez már a homályba vész, a keddről nem is beszélve. De talán hétfőn vigyáztam a kölykökre, aztán mentem az Ikeába konyhát venni, de nem nyert, sok volt vele a szopkoda, úgyhogy hagytuk a dagadt ruhát másra.

Kedden kölyközés, de a kölykök most nem voltak elemükben, nem ettek nem ittak, hiába mondottam nekik a tanulságosabbnál tanulságosabb meséket, lepergett róluk a szilvás derelye fahéjas öntettel.

Aztán este már nem is tudom, mi volt, minden esetre az fix, hogy nem volt meg a libidóm, elveszett.

Ma meg Hulk itt volt, mentünk konyhát venni, meg is vettük, juhéjj, a libidóm is belendült e nemes esemény hatására, de asszem csak ideiglenesen. Nem tudom, mit bóklászik ez, főleg szegény Hulk nem tudja.

Gyerekek, csak kezdődjön már a munkácska, jaj, de repesztenék már! De már csak párat kell aludni, hozsánna vagy hálleluja, egyik se passzol, de valami vallási felemelkedettet akartam volna itten használni.

Egyre jobban, egyre inkább várom már, hogy elköltözhessek itthonról, vár egy kedves, saját lakás, és a saját életem.

Csütörtökön voltunk Kármiban, jól telt az este, dumika, röhögés, tudjátok, mindig hozzuk a formánkat. Aztán bent aludtam Hulknál a koliban, mert most már ő az elnök, én meg a first lady, végtelen kiváltsággal. Moirácska meg nagyon szereti a kiváltságokat.

Aztán pénteken húztunk Ikeába Anyuval, hogy konyhát vegyünk. Valószínűleg hétfőn meg is fog ez történni. Szép lesz, biztos sírni is fogok, ha elkészül. Mamukám, a drága, hányszor mondta, hogy költözzem oda, én meg mindig mondtam neki, hogy felejtse ezt el, inkább jöjjön rendbe nagyon sürgősen, és húzzon haza. Önámítás volt. Most lett volna 83 éves.

Aztán este találkoztam Karesszal meg Mónival a Ligetben. Bicajjal, tollassal. Később Hegcsivel, Danival, Olivérrel, Petivel kibővülve ültünk a pázsiton. Aztán Kertembe is benéztünk, szeretem azt a helyet.

Aztán hazatekertem és szundika. Párrhrhrtnerem dolgozik újfent végtelent, Moirácska meg éppen most megy bele az éjszakába, megenni aki árva. Bicajjal! Imádom a bringámat!

 Na, már megint folyogat a víz lefelé a Dunán.

Az fix, hogy vasárnap voltam strandon, ami kurvára király volt. Nem sültünk meg, nem esett a hó, hanem inkább király volt, plusz már nem csőlakóként mentem ki 500 Ft-tal. Mindjárt más volt a gyerek fekvése.

Aztán hétfőn bébiszitteltem, olyan helyesek ezek a gyerekek, bírom őket és ők is engem. Kapom az ívet tőlük, de tényleg veszett jó Méripoppinsz vagyok! Nem rinyál a gyerek, nem rosszalkodik, néha lehet csibészkedni persze, nincs vasfegyelem, és röhögni meg aztán nagyon sokat lehet, mert állati jó humorú kiskölykök ezek, szóval csípem őket, na, és fájó szívvel hagyom abba ezt a dolgot, sokat fogok rájuk gondolni. De más vizek várnak rám, más, megterhelő, kihívásokkal teli, felnőtteknek való meló vár.

Voltam a lakásban is, kicsit hajtjuk éppen a szopótalicskát, mert a festő csak úgy kábé randomra adott árajánlatot, Moirácska pedig a precíz bánásmód nagy rajongója, nem nagyon csípi az ilyetén hanyagságot. Úgyhogy most újra átrágtuk a dolgot, nem dobott fel. Baszki, be kell fosni, hogy mennyiért festenek ki egy 32 nm-s lakást!

Aztán találkoztam a Barátommal, meg is néztük a Lakást, este meg Bazzsernál háltam.

Kedden bébisintérkedés után a Barátommal találkoztam, voltunk az Ikeában, én hullácska voltam, és még a cipő is lenyúzta a bőrt az egyik kedvenc lábujjamról. De szerencsére nem látszik, talán megmaradok.

Aztán szerda az meg ma van. Ma is gyerekesdi, aztán haza, aztán Lakás. Alakula, de még legalább egy hét, mire kész a felújítás. Aztán jönnek a bútorok meg a háztartásigépek. Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy mit kell enni ahhoz, hogy az embert pénzt szarjon és/vagy lélegezzen ki.

De elvileg a kanapén kívül minden meglehet két hét múlva.

Ugyanitt keresek 200 000 HUF alatti, kinyitható, mindennapos alvásra alkalmas, ágyneműtartós sarokkanapét, nem dohányzót, nem csúnyát.

 Na, jó, hogy elszóltam magam, battya meg a menyét!

Szóval csütörtökön egész nap a lakásban lebzseltem, boldogítottam a jó kis burkolókat, vártam a csempét. Megjött, örültem, szép a fürdőszoba, seggem a földhöz csaptam örömömben!

Közben Hulkkal az összeköltözésről beszélgetünk, én motiváltabb vagyok, mint ő, ez a szopóroller. És valószínűleg én már nem sokáig fogok várni.

Pénteken bringáztam százbillió kilométert, elintéztem végre egy kis APEH-et, meg aztán a főnökasszonnyal is találkoztam, végül haza, és Hulkkal együtt töltöttünk egy napot. Csináltam kurva fincsi hortobágyi palacsintát, meg régóta hőn áhított nutellásat!

Csak az volt a gáz, hogy megbeszéltük, hogy esetleg egy jó kis uccsó hétvégét együtt töltünk augusztus végén, erre telefonál egy órát, majd meséli izgatottan, hogy lehet, hogy azon a hétvégén kell majd dolgoznia. Hát több se kellett, mondom neki, hogy mi a fenéért ilyen rövid az agya, és miért nem gondolkodik mielőtt megszólal?

Úgyhogy duzzogva aludtunk el, tényleg elegem lett. Nem is akartam odabújni, meg semmi.

 Na, most jó bloggert játszom, aki szépen ír, nem pedig egy hét kihagyásokkal.

Vasárnap este nálam aludt a kis droidom, aki előtte 3 napig nem aludt se nálam, se máshol semennyit se, és nálam is csak olyan 3 órát, de az olyan jó volt, huh, nem akarom elszólni, de most újra olyan nagyon jó minden!
Izgatott vagyok, mielőtt találkozunk, alig várjuk, hogy megöleljük egymást, szóval minden csöpögős őrület, amit csak el tudsz képzelni.

Aztán hétfőn reggel jött a parkettás hozzánk, napközben jött a biztonsági ajtósa a Lakásomba (most először raktam birtokos személyjelet), és hát nem leomlott egy fal-rész, hogy rohadjon meg? Dehogynem! Hálistennek Burkoló Tomi ott volt épp, és megnyugtatott, hogy megoldják a váratlan krízist. Aztán megdumizgattuk, hogy hogyan is lesz a csempe, aztán meg húztam Andikához a sátramért, aztán meg haza, végezetül Kármánba, ahol egy jó kis esténk volt! Utána meg becsekkolt a Kicsikém, és jött velem haza, és már végre 5 órát is aludt egy huzamban, ami nagy lépés a nullához képest mondjuk. Remélem nem lustul el nagyon.

Ma reggel mentem a Lakásba megint, és onnan egyenest a Szigetre a két cukidrága keresztgyerekemmel, akik közül igazából csak az egyik a keresztlányom, de imádok nagyzolni. Hihetetlenül jófejek voltak, zseniálisak, imádni valók, és élvezték a pörgést, a nyüzsgést, és ha nincs nálad pulóver, és hideg lesz, akkor csak felkapod az egyiket, táncikálsz vele 10 percet, és már meg is pusztultál a melegtől.

Holnap száz dolog vár rám, csak végre nem kell hajnalban kelnem. Úgyhogy örülés van van, és remélem alvás lesz. Sokáig. De legalább tízig.

Na csöcs.

Egy év kihagyás után ím újra szoptam Szigetes csöcsödből. Így ez volt a 11. alkalom - a tavalyi kihagyás miatt szigorúan - nem zsinórban.

Egész nap paintben terveztem a lakást, nem túl egyszerű. Viszont most együtt drukkoljunk a Barátomnak, hogy kibírja ezt a három napot, amit alvás nélkül tölt! A felén már túl van. Péntek reggel fél nyolc óta nem alszik. Most vasárnap hajnal van. Legközelebb talán hétfőn este hajtja álomra a fejét. Aggódom érte.

 Azonnal bejegyzést kell írnom, mielőtt még valami gyorsan elcseszerintené a kedvem!

Este eszelős tempóban elbringáztam Linihez, megy a biznisz ezerrel, aztán gőzerővel haza (imádom így fosásig kihajtani magam bicajjal!), és jött az én Hulkom, és asszem nagyjából azonnal szundikáltunk.

Reggel fel, ő dolgára, én meg mentem csempét vadászni. Hát erre nem megtalálom a tökéleteset? Elájulok, annyira dög, elegáns, visszafogott, extra, kimért, merész, modern, antik, minden benne van, nekem szánta az isten is. Lehet rendelni? Nem, elfogyott. ÖRÖKRE!!!
Na, ez mondjuk egy csapás volt, de nem baj, soha nagyobbat.
Aztán mentem a Lakásba, egész jól állunk, cukin vannak már falaim, meg ablakom, meg ilyenek. A kicsinek is örülni kell!
Aztán felhívtam a diákigsi hivatalt, mert hogy elfogadták a képet, amire kb. én rajzoltam magam, aszongyák full oké. Nem baj, isten tartsa meg jó szokásukat!
Aztán még kicsit érvényesítettem a bérletigazolványom, aztán megjött a Babám, akit romantikus ebédre vittem! Jó kis helyen ücsörögtünk, fincsi volt az ebéd is, aztán meg nagyon sietősek lettünk, mert 3-tól masszázsra mentünk (milyen burzsuj egy munkanélküli vagyok, mi? Hát ne tudd meg hány napig stricheltem és koldultam ezért! És csak azért teszem hozzá, hogy NOT, mert tudom, hogy van köztetek néhány olyan hülye, aki ezt el is hinné. Nyilván nem Te vagy az!), szóval mentünk masszázsra, mert el vagyunk mink nyűve, mint a szar!
Úgyhogy ránk fért egy ilyen nap, közben romcsi öelés, csókolás, jaj, de nagy rajongója vagyok az ilyen napoknak, sajnos olyan ritkák, mint Chuck Norris izomereje.
Aztán hazajöttünk, útközben vettünk dinnyét, meg Bacardi Breezert, és jó, nagyot lepihentünk, aztán vacsika, iszike, minden zsír, csöpög a sok nyál, aztán elment Hulk, és a BKV úgy felkúrta seperc alatt, hogy odalett minden eörö ebódottá! Úgyhogy gyorsan le kellett írnom, hogy nehogy besározódjon a szép kis napunk!

Na, csöcs!

 Pénteken délután indultunk sok agygörccsel Sotyára, Gabesz elég idegesen vezetett, nekem meg nem is kell ideg ahhoz, hogy lássam magam egy autóbalesetben, úgyhogy szorongások közepette érkeztünk a szakadó esőben Legaljára. Még jó, hogy nálam volt a tanyasi gumicsizmám, amit csak kapáláshoz meg traktorozáshoz szoktam felvenni, mert abban aztán lehet tapicskolni meg dagonyázni!

Az este jól telt és egyszerre nagyon keményen! Tudom, hogy lyukat fúr majd beléd a kíváncsiság, de nem nagyon tud ez most foglalkoztatni, minden esetre kiderült, hogy egy régesrégi szerelmemmel anno miért nem működött a dolog, és miért kellett nekem olyan pokolian keményen szenvednem, amit hálistennek abszolút túléltem, mert hiró vagyok.
Úgyhogy megnyílásban és fröcsikében gazdag este volt ez. Az esőről nem is beszélve, hogy rohadna ki a szíve.

Másnap kicsit offon voltam, mint mindenki, de volt jó kis főzőcske, pörkölt, nyámi, szokásos kurrrrrva finom, ám ezzel egyenesen arányosan mócsingos, úgyhogy sajnos én csak tunkoltam, de azt a legnagyobb élvezettel.

Aztán napközben úgy tollasoztam, mint a rohadtélet, akkora király volt, minden nap tollasozni akarok örökké. Másnap olyan kemény és formás lett a seggem, mint Rubintrékának, alig bírtam mozogni, úgyhogy gyorsan tollasoztam még 3 órát.

Vsaárnap már jobb állapotban voltam, mint előző nap, röhögcséltünk, meg cukrászdában voltunk, meg táncikáltam örömömben, szóval jó nap volt. Csak hiányzott a Barikám!

Hétfőn takarodtunk haza, mint aki jól végezte dolgát, délután Andikával talikáztam, nem volt nagy pörgés, mert rohadalom kimerült voltam. Végül délután jött a Barátom, és oltári zseniális fergeteges esténk volt!!

Kedden reggel fel, én mentem asszem ide-oda, szokásosan, de már nem nagyon tudom, hogy hova, ja, de nődokihoz, meg lakkot venni, meg ilyenek, aztán aznap is jött a Kicsikém, mert mehetnékje volt neki, és mondtam neki, hogy ne a koli körül koptassa a jó kis lábacskáit, hanem koptassa mondjuk ide, és akkor az milyen király már?
Reggel újra fel, Dorothyval találkoztam, bejártuk Kenyát és Zimbabvét, aztán találkoztam Karesszal, akivel kurva jót dumáltam, és állati régi barátom és oltári jó spanok vagyunk!

Este randiztam a Barátommal, elvitt a kedvenc kávézómba, olyan cukimuki volt, aztán haza, és ihajjcsuhajj, aztán alvás.

Mennyivel jobban vagyok, amikor nem kell hetente háromszor elmennem az APEH-ba!