Na, jó, hogy elszóltam magam, battya meg a menyét!
Szóval csütörtökön egész nap a lakásban lebzseltem, boldogítottam a jó kis burkolókat, vártam a csempét. Megjött, örültem, szép a fürdőszoba, seggem a földhöz csaptam örömömben!
Közben Hulkkal az összeköltözésről beszélgetünk, én motiváltabb vagyok, mint ő, ez a szopóroller. És valószínűleg én már nem sokáig fogok várni.
Pénteken bringáztam százbillió kilométert, elintéztem végre egy kis APEH-et, meg aztán a főnökasszonnyal is találkoztam, végül haza, és Hulkkal együtt töltöttünk egy napot. Csináltam kurva fincsi hortobágyi palacsintát, meg régóta hőn áhított nutellásat!
Csak az volt a gáz, hogy megbeszéltük, hogy esetleg egy jó kis uccsó hétvégét együtt töltünk augusztus végén, erre telefonál egy órát, majd meséli izgatottan, hogy lehet, hogy azon a hétvégén kell majd dolgoznia. Hát több se kellett, mondom neki, hogy mi a fenéért ilyen rövid az agya, és miért nem gondolkodik mielőtt megszólal?
Úgyhogy duzzogva aludtunk el, tényleg elegem lett. Nem is akartam odabújni, meg semmi.
