Na, most jó bloggert játszom, aki szépen ír, nem pedig egy hét kihagyásokkal.
Vasárnap este nálam aludt a kis droidom, aki előtte 3 napig nem aludt se nálam, se máshol semennyit se, és nálam is csak olyan 3 órát, de az olyan jó volt, huh, nem akarom elszólni, de most újra olyan nagyon jó minden!
Izgatott vagyok, mielőtt találkozunk, alig várjuk, hogy megöleljük egymást, szóval minden csöpögős őrület, amit csak el tudsz képzelni.
Aztán hétfőn reggel jött a parkettás hozzánk, napközben jött a biztonsági ajtósa a Lakásomba (most először raktam birtokos személyjelet), és hát nem leomlott egy fal-rész, hogy rohadjon meg? Dehogynem! Hálistennek Burkoló Tomi ott volt épp, és megnyugtatott, hogy megoldják a váratlan krízist. Aztán megdumizgattuk, hogy hogyan is lesz a csempe, aztán meg húztam Andikához a sátramért, aztán meg haza, végezetül Kármánba, ahol egy jó kis esténk volt! Utána meg becsekkolt a Kicsikém, és jött velem haza, és már végre 5 órát is aludt egy huzamban, ami nagy lépés a nullához képest mondjuk. Remélem nem lustul el nagyon.
Ma reggel mentem a Lakásba megint, és onnan egyenest a Szigetre a két cukidrága keresztgyerekemmel, akik közül igazából csak az egyik a keresztlányom, de imádok nagyzolni. Hihetetlenül jófejek voltak, zseniálisak, imádni valók, és élvezték a pörgést, a nyüzsgést, és ha nincs nálad pulóver, és hideg lesz, akkor csak felkapod az egyiket, táncikálsz vele 10 percet, és már meg is pusztultál a melegtől.
Holnap száz dolog vár rám, csak végre nem kell hajnalban kelnem. Úgyhogy örülés van van, és remélem alvás lesz. Sokáig. De legalább tízig.
Na csöcs.
Egy év kihagyás után ím újra szoptam Szigetes csöcsödből. Így ez volt a 11. alkalom - a tavalyi kihagyás miatt szigorúan - nem zsinórban.
