Egyre jobban, egyre inkább várom már, hogy elköltözhessek itthonról, vár egy kedves, saját lakás, és a saját életem.
Csütörtökön voltunk Kármiban, jól telt az este, dumika, röhögés, tudjátok, mindig hozzuk a formánkat. Aztán bent aludtam Hulknál a koliban, mert most már ő az elnök, én meg a first lady, végtelen kiváltsággal. Moirácska meg nagyon szereti a kiváltságokat.
Aztán pénteken húztunk Ikeába Anyuval, hogy konyhát vegyünk. Valószínűleg hétfőn meg is fog ez történni. Szép lesz, biztos sírni is fogok, ha elkészül. Mamukám, a drága, hányszor mondta, hogy költözzem oda, én meg mindig mondtam neki, hogy felejtse ezt el, inkább jöjjön rendbe nagyon sürgősen, és húzzon haza. Önámítás volt. Most lett volna 83 éves.
Aztán este találkoztam Karesszal meg Mónival a Ligetben. Bicajjal, tollassal. Később Hegcsivel, Danival, Olivérrel, Petivel kibővülve ültünk a pázsiton. Aztán Kertembe is benéztünk, szeretem azt a helyet.
Aztán hazatekertem és szundika. Párrhrhrtnerem dolgozik újfent végtelent, Moirácska meg éppen most megy bele az éjszakába, megenni aki árva. Bicajjal! Imádom a bringámat!
