Na, jól megtévesztettelek, mi? Beszartál, hogy átaludtál valamit, mi? Na, nem, sajnos nem.
Szóval anyukámtól kaptam egy csizmát, életemben nem volt még rajtam ilyen kényelmes dolog, de egyik testrészemen sem.
A másik csizma, amire meg gyakorlatilag születésem óta fenem a fogam (mert egymásnak rendeltettünk), éppen egy férjbe kerül, úgyhogy az még várat magára, no, meg a lottó ötösre.
De ne keveredjünk el ilyen messzire, lássuk, hogy is élek.
Tegnap dolgoztam, de közben meg olyan szorongással ébredtem reggel, hogy az nem volt kellemes, némi mellkasi fájdalom is társult hozzá. Aggódom magamért, mondjuk mostanában kapom az ívet rendesen - ez kétségtelen. Stressz kills - everybody knows.
Aztán este mentem Bazzsancshoz, isteni társaság voltam! Bőgtem, röhögtem felváltva, fuck, még mindig az első szakaszban vagyok. És söröztem, az mondjuk jó volt.
Aztán ma is, mint a meszes, úgy dolgoztam. Büszke vagyok magamra, mert annyi dolgot csinálok egyszerre, mint egy polip, csak agyban és városban.
Hiányzik Hulk. Olyan sokáig voltunk két kis boldog Matyika.
