Na, ez is kemény hét volt!
Hétfőn kölykök, előtte hivatali ügyeket intéztem, mert nehogy már legyen olyan hét, amikor nem jut ki belőlük.
Kedden konyhácskámat összerakták, nagyon szórakoztató volt, amikor megkérdeztem, hogy ez az asztal akkor most mennyit bír el? Például ha egy kisgyereket felültetek rá, nem lesz baj? Azzal a lendülettel mondja a srác, hogy dehogy, ez azért többet is elbír, majd rávetődik a csempéhez konzollal és a padlólaphoz lábbal rögzített asztalomra, ami úgy csuklik össze alatta, mint egy bugylibicska! Ha nem az én konyhámmal történik ez, bizonyára jót röhögök, de így a sírás kerülgetett, hogy akkor most leszakadt-e a csempe vagy sem. Közben Kivitelező Sándor felfúrta és megszerelte a maradék dolgokat. Alakul.
Szerdán jött a sütő. Utána a Kicsikémmel ebédeltem, mondhatni randevúztam, aminek örülünk. Utána nyargaltam Döncivel kávézni, dumikáztunk is búcsúzóul, mert megy vissza a távoli Angliába.
Csütörtökön is kölykök, aztán este palacsintáztunk, mint az állat idehaza. A palacsinta minden műfajának elkötelezett híve vagyok.
Pénteken Dorottyával találkoztam, igazi csajos napot tartottunk, sörike, dumika, sminkelés, szexshop, szokásos női dolgok. Aztán mentünk Foxhoz, sütögetés, dumika, miegymás, majd megjött értem a lovagom, akivel egy nagyon nagyon ocsmányat álmodtam, és rájöttem és megvilágosodtam, hogy vélhetőleg az apám az oka annak, hogy ennyi ideig nem bíztam meg senki ember fiában, és nem is létesítettem igazán kapcsolatot férfiakkal, mármint barátit igen, csak hát szerelmeset nem. Eléggé kiborított a felismerés.
Szombaton mentünk Robika szülinapjára, szuper volt a nap, főleg, hogy Hulk is jött velem, volt egy kis időnk egymásra végre, örültem is nekije. Este maratoni búcsú éjszakát tartottunk, minden földi jóval, mert Lengyelországban van mostanra, és csak csütörtökön jön haza.
Holnaptól iskola, jujuj, remélem tudom teljesíteni, de nyilván a meló az első.
Nem sokára megyek Bazzserhoz igazi, eredeti hamburgert sütni, mert kérem, én azt is tudok.
