A cím elég találó, és kiváltképp felemelő, ahogy ennek a szónak a két értelme összecseng.
Csütörtökről péntekre éjszaka Hulk írt egy sms-t, ami állatira jól esett, és nagyon belemarkolt a szívembe. De ezután, ahelyett, hogy édesdeden álmodtam volna tovább, meg kellett birkóznom életem legvadabb rémálmával. Úgy keltem fel, hogy nagyjából kétszázat vert a szívem percenként. Maga volt a rémület. Egyébként az egész napomra rányomta a bélyegét.
Este volt adás, én voltam a műsorvezető kisasszony, fáin volt. Ja, előtte pedig eszelős tempóban dolgoztam hajnaltól estig, igazából nagyon jó volt. Este összetalálkoztam Hulkkal. Vitázgattunk. Az nem volt jó. Aztán éjjel háromkor - talán minden mindegy alapon - nálunk próbáltunk azzal érvelni, amiben elég jók vagyunk. Igaz, hogy már volt bennem egy pár sör, de a libidóm kicsapta a biztosítékot.
Az agyam olyan, mint egy százezres fordulatszámú pénzérme.
Pénteken stúdiós avatás volt, én voltam az est háziasszonya. Annyit nevettünk, hogy ihajjacsuhajja, nagyon klasszul sült el minden, úgyhogy örülés volt meg kacagás! Ja, Karesz is velem volt, kicsit elcsodálkozott, hogy mik folynak itt Gyöngyösön. Aztán még a fürdetés előtt leléptünk, és találkoztam Bazzseral, akivel hazataxiztunk, dumiztunk, és durmoltunk.
Ma a Lakásban takarítottam. Lehetett volna jobb is. De legalább kiderült, hogy látens szerelő vagyok, ugyanis összeraktam egy szekrényt, és smirglivel kicsiszoltam az ajtók zárainál a nyílást, hogy szépen feküdjön a zár. Veregetem a vállam. Ha már nem is.
