Vasárnap Nagyikánál ebédeltünk, díszes családom is jelen volt, élükön Benikével.
Hétfőn intézkedtem még egy kicsit az APEH-nál, könnyem csordul az itthoni ügyintézéstől, meg kell halni bele, és az utolsónak le kell oltani a villanyt.

Kedden Lakásban voltam, egyeztettünk még néhány dolgot, alakul, majd este Bazsikánál aludtam.

Szerdán már jobb volt eggyel, Dórival meg Dorkával ücsörögtem a jó kis Szabadság téren, még a nap is kisütött.

Este nagyon izgatottan vártam, hogy végre újra lássam Hulkot 8 nap után. Reggel, még mielőtt felébredtem volna, elindult hozzám a kicsike, nagyon örültünk egymásnak! Nem is tudtam, hogy ennyire hiányzott! Egyből másként vert a szívem! Nem kúrtam fel magam mindenen, úgyhogy volt nagy örülés és dolgok pótolgatása. Elmentünk a Lakásba, jöttek vízórázni, aztán haza, itthon isteni ölelések, és sok gyengédség, jaj, de hiányzott már ez nekem! Aztán oltári jól aludtunk, úgyhogy most virul a burám.

Már csak egy kérdés maradt a levegőben: hol a pék faszában van a kánikula? Most megyek baráti nyaralásra vidéjkre, és nem süt a nap?? Micsoda? Hogy mondja, kérem szépen?

 Jaj, gyerekek! Ez az Amy a világ királynője lehetett volna, sajnálom a kis butát!

Engem közben sújt a sors a hivatali ügyintézéssel! Mostanában orrba-szájba megyek Vízműtől közös képviselőig, APEH-tól munkaügyiig, és már annyira tele van vele a tököm, hogy fel nem bírod fogni! Akárhova megyek, elbaszarintok vele egy napot, senki sem tud kielégítő választ adni, még másik két hivatalba elküldenek, közben meg ülnek a nyúlfaroknyi pénzemen, ami most életmentő lenne, mert éppen nagyjából 2000 Ft-m van augusztus elejéig. Tényleg, ami itt folyik ügyintézés címszó alatt, az valami botrány!

Kicsikém elutazott szerda hajnalban, és csak egy hét múlva jön haza, úgy hiányzik!

Közben újítom a Lakást, ezzel is annyi nyűg jár, gyerekek, dél felé kellett volna haladniuk Árpádéknak, ahol elég lett volna egy jurta, mellé egy kis kert, azt' kezicccsókolom, mert én már bejártam a várost tízszer minden nap, hogy beszerezzem a dolgokat, többnyire hiába. Most például 60x60-as, piros csempét keresek, nem tudod, hol lehet venni ilyet? Már vettünk egy nagy csomó dolgot, vannak falak, de például az egyik régi fal most bedurcizott, és leomlott, rohadjon meg! Szóval a költségek növekednek, az idő telik, én meg sehol nem látom a fényt az alagút végén. Eközben a megvásárolt dolgok az én indurkapindurka szobámban halmozódnak, alig tudom átvágni magam az ágyamig, eléggé várom már, hogy vége legyen ennek!

Tegnap voltam Kármiban, az fasza volt, sokakkal dumizgattam, fröccsözgettem, de nem vagyok mostanában jó kedvemben! Lebeg a fejem felett valami rémes feszkó, nincs pénzem, nincs munkám, üvegből iszom a bort (ahogyan azt a nagy sikerű pank sláger énekli), első munkanapom szeptember elsején, de hát hol van az még? Mennyi víz lefolyik még addig a Dunán!

Jó lenne, ha itt lenne a barátom, és szépen, csendben ölelgetne, babusgatna, nem beszélnék, csak kicsit megpihennék a karjában neki.

Remélem lemegy végre ez a sok hivatali dolog, mert ez tényleg felőrli az embert, hogy semmi sincs rendben, holott én mindent jól csinálok, de olyan szinten átláthatatlan, kusza, nonszensz és értelmetlen ez az egész, hogy az embernek kedve támad "csak oda" repjegyet vásárolni.

Nem vagyok ma valami jó formában.

 Vasárnap Velencén voltunk, hétfőn atom ügyintéztem, de úgy, hogy így még ember nem intézett ügyet, rokonozás, aztán este jött a lovagom. Kedden interjúztattam a melóhoz, aztán este Hulk, szerdán ügyintéztem, Dorka besegített a kiváló társaságával, aztán kis sörike, meg adás, majd Bazsikánál háltam. Ma Lakás, Andika, csempe.

 Jaj, már megint nem tudom, mi volt az elmúlt napokban! Kedden mentem a Lakásba, az biztos, akkor megkaptam, amit a vízműnél intézni kell. Szerdán intéztem a vízműves pappert, este meg jött a pártnerem, majd reggel takarodtam újra a Lakásba, és fixáltuk a konyha pontos helyét, majd haza, oda jött értem Hulk, és mentünk Pozsonyba. Sajnos nagyon elfoglalt volt a fiúka, úgyhogy nem jártuk körbe a várost, ez eléggé szomorú. Éjjel érkeztünk, én egyedül haza, szundika, aztán reggel fel, és este jött a kicsikém. Jól felkúrtam magam, mert bealudt, én meg nem hallottam, hogy Karesz keresett, ebből kifolyólag szerencsétlen itt várt a házunk előtt rám egy órát, majd lelépett. Én full bepipulva felébresztettem Hulkot, hogy indulunk Karesszal találkozni, ideges voltam, mert mondtam, hogy ne izéljünk, mert bealszik, és nem akarom, hogy bealudjon, erre lőn, aztán még sok más egyéb dolog is felkúrt, de ezeket jól bevált struccként inkább magamba fojtom, mert ha belelovallom magam, akkor még jobban felidegesedem, az meg soha nem vezet semmi jóra. Azt persze tudom, hogy sokszor jó ez a strucc-politika, de ha a homokba dugod a fejed, akkor a segged szabadon marad - ezt sose felejtsd el.

Ma megvesszük a mosogatógépet a Lakásba, aztán este Andika végre itten hál, aztán holnap reggel megyek Velencére strandolni!

Na csővázzzz.

 Szerdán este Hulk itt aludt, az tutifix. Aztán csütörtökön Ikeában voltam újra, mert az egyik konyhácskájuk hozzám kívánkozik. Aztán este jött a barátom, akivel másnap lettünk kétévesek! Ő cukisága megajándékozott engömet egy pálmával! Örültem, mint majom a farkának.
Pénteken reggel fel, húztam találkozni Karesszal, ugyanis indultunk Soundra, ahol fellépett életem egyik legjobb zenekara, a Portishead! Egész nap atom izgatott voltam, közben nevettünk a közönségen, meg azon, hogy tényleg elhiszi valaki, hogy ez "prémium fesztivál"? Biztos sokkal prémiumabb a sor a WC-knél, sokkal prémiumabb, hogy 1000 Ft egy gyros, az meg egyenesen szuperprémium, hogy a Balaton partján lévő  egyik kis "labirintusszerű" öltöző fülkékbe a fesztiválozók beleszartak, wc-papírral és mindennel együtt.
Este jött a koncert, rém izgatott voltam! Fú, gyerekek! Beth hangja egyszerűen világbékét teremt, minden érzésedet a felszínre  hozza, és olyan mesésen bájos és végtelenül szerény és meghatott volt, hogy tényleg imádtam! A zenekar nagyon egyben volt, hiba nem volt benne, fotózgattunk, fotózgattunk, közben néztem a csillagokat, és alig hittem el, hogy valóra vált egy álmom. A ráadás előtt gyorsan előre iszkoltunk, és Beth lejött a színpadról, hogy kicsit közelebbről is megnézze magának a közönséget, közben persze az emberek nyújtották a kezüket, ő meg mindenkiét kedvesen megszorította, így esett az, hogy én is megfogtam Beth Gibbons kezét. Mesés a nő!

Aztán a barátom értem jött olyan 1-2 tájékán, aztán hazahúztunk, este mindketten holtam rogytunk össze, és végre kialudtam magam reggelre. Másnap az évforduló alkalmából elvittem vitorlázórepülni Hulkot, sose repült még. Cuki volt, ahogy meglepődött!
Aztán még el ide-oda, aztán haza, ebéd, szundika, ja meg hát ugye egy kis himihumi, utána filmeztünk. Aztán olyan este 11 felé hazament.

Vasárnap Anyuval mentünk Velencére Dodóékhoz, istenien elvoltunk, cuki, édes, imádnivaló rokonaim! A gyerekeket megzabáltam! Medencéztünk, meg napoztam, ihaj, de jó ott az élet!

Aztán este haza, volt egy kis dugó, de még az se akadályozta meg, hogy elfussunk Anyuval a lakásba, és kitegyük a 10000000000000 kilós ablakot és a jó kis vadiúj WC-tartályt. Aztán haza, este meg csak úgy átugrott a barátom, ennek örültem.

Hétfőn fel, ezerrel húztam hajnalban a lakásba, kicsit még egyeztettünk, pontosítottunk, satöbbi, aztán mentem haza, mert jöttek a lyánykáim, Sandra, Kinga, Dorka, Dóri. Csináltam jó kis franciasallert, meg hozzája grillkolbit, aztán filmeztünk, dumiztunk, aztán végül el.

Ma meg ma van, és ma is ezer dolgom van. Elmű. meg vízmű, meg mobolszolgáltatók, meg kifaszom.

 Pénteken a párhtnerem elutazott dolgozni, sok mindenen agyaltam, hogy mi lesz az évfordulón, lesz-e, és akarom-e, hogy ne legyen semmi. És hogy vajon lesz-e valami? Utálom ezt az érzést. Igazán kifundálhatna valami szuperkirály dolgot! De ugye, hogy ugye?

Aztán szombat is eltelt, már sajnos nem tudom hogyan. De talán valahogy. Az tuti, hogy Anyukával a város jártuk, hogy mit meg hogyan kellene venni a Lakásba. Néztünk csempét, és ettünk a giroszt is.

Vasárnap Nagyikánál ebédeltünk, aztán este mentem Dóriékhoz, ott kifakadtam nekik, mint mindig, hogy sok bennem az ideg, a Lakás, meg a partnerem miatt is. Nem akarok én már több ideget.

Hétfőn durvábban pörögtem, mint a motolla, például reggel 6-kor keltem, mentem a Lakásba, kétségbeejtően szét van baszarintva, aztán onnan eltepertem a munkaügyibe egy kis szopórollerezésre, majd onnan a bankba, hogy tudjak péndzet adni a munkiknak, aztán, Lakás, aztán haza, aztán Öcsipókkal mentünk vásárolni beltéri ajtót, csak az a baj, hogy nem szarom a péndzet, és ezt keményen érzem. Vajon mit kéne hozzá enni?
Az ajtók után (amit egyébként úgy intéztem el, mintha maga a mindenható intézte volna, ugyanis én nem tudok elhozni két ajtót, mert se jogsim, se bivalyerőm, hórukkembereim meg aztán sőt, úgyhogy abba a boltba mentem, ahonnan a munkik a téglát rendelték másnapra, és mondtam, hogy csapassák már a pakkhoz, de sebtiben, és lőn) mentem a kölykökért, aztán haza, aztán Bazsikához. Ottan elpunnyadtunk, mondtam nekije a zűrjeimet (mostanában atomkirály barát vagyok, de hát ilyen ez a pre-évfordulós-lakásfelújítós idegállapot).

Aztán jött a kedd, amikor mentem reggel Anyukával bejárati ajtót nézni, abszolút lukra futás esete forgott fent, aztán mentem a Lakásba, és láttam, hogy már nem bomlik, hanem végre épül! Juhu! Délután meg volt életem első állásinterjúja. Most beszartál, mi? Hát az van kérem, hogy üzletvezető leszek csodálatos cégnél, csodálatos ötletekkel, és remélhetőleg csodálatos emberekkel. És a cuki alkalmazottakat válogattuk a tulajdonosokkal. Kemény menet volt, nem egy tál szamóca ez az interjúztatás (ahogy Regi mondaná)! Délután háromtól nyomtuk este nyolcig. Minden esetre eléggé élveztem, és helytálltam.

Este haza, Hulk jött, én totálduplahulla voltam, a nevemet se tudtam kábé. Aztán kis izécske, majd horpasztás, mert reggel jött a folytköv, még interjú. A mai interjú után Hulkkal tali, reggeliztünk, majd kimentünk a Mamájáért az állomásra, onnan haza, és most élvezem, hogy tervezgethet a leendő konyhámat, csak az a megveszekedett Ikea honlap elég gyökér, mert a regisztrációnál nem kér felhasználónevet, majd megtörténik a regisztráció, ám amikor belépnék, már kér felhasználónevet, funny, nem?

Nyugodtság van, gyerekek, még élek! Gyorsan villantok, de nem sokat.

20-án, hétfőn mentünk Nei Poriba, kedden megérkeztünk, részletek később.

E hét szerdán hazatértünk, reggel. Egyből mentem csempét nézni, onnan adásba, majd takarodtam Kármiba, ahol fröccsözgettünk, dumcsiztunk, és keményen panaszkodtunk, mint a vénasszonyok. Azért jó volt. Dorkáéknál aludtam, hajnalban fel, mentem a Lakásba, először láttam a bombarobbantás óta, kemények az állapotok, remélem, hogy csodálatos kis fészek lesz belőle.
Aztán haza, majd mentem kölyközni. este Karesznál voltam, végezetül jött Hulkymulky, aki nagyon cukker volt.

Nyaralás alatt pedig megtörtént az, amire kisebb-nagyobb megszakítássokkal két éve várok: munkám lesz. Méghozzá nem is rossz.

 Péntek este Dorkával és egy kis fröccsel múlattam, az időmet a Gödörnél, remeket dumálgattunk, mint mindig. Szombaton a Lakást rámoltuk, mint a hülyék, aztán este találkoztam Karesszal, kicsit bicajoztam, de azért nem vittem túlzásba. Este megérkezett a Barátom, reggel pedig mentünk újra rámolni a Lakásba. Változatosan telnek a napjaim. Utána Nagyikánál ebédeltünk, most meg újra - no, nézd már! - rámolok, csak most a bőröndbe befelé, ugyanis holnap délután indulok Görögországba! Csak az a baj, hogy a fülemmel nem stimmel valami, olyan, mintha víz lenne benne, de közben meg azt vízionálom, hogy valami molylepke rakta le ott a kifejlődésre váró csemetéit, vagy esetleg méhen kívüli terhes vagyok fülben. Remélem csak viccelek.

 Pénteken találkoztam Dórival, vásárolgattunk, aztán gondoltam jótékony leszek és hasznos és adok vért. Tudod, ilyenkor megszúrnak, aztán megmondják a vércsoportod, és pár gyorstesztet lenyomnak, majd beülsz a székbe és csapolnak. Na, a gyorsteszt megvolt, majd mondták, hogy vérszegény vagyok, és nem adhatom a véremet. De mért vagyok vérszegény? Kurva élet! Aztán este mentem Bazsihoz, kurva jót dumáltunk, meg még rikikiztünk is!

Aztán szombat reggel irány a Mauricz, és indulás Balcsira Szabival, Hangossal meg Bazsikával. Szuper fincsi napozás megkezd, rövid fürdőzés, ja és szenvedés, mert nagyon ráejtettem a lábujjamra egy üvegbort, felüvöltöttem kb. mint Tarzan, azt hittem megvakulok a fájdalomtól. Este még kínlódtam az étteremben, de eszelősen, mert közben beütött a migrén is, de túléltem, és jött a vasárnap. Remek időjárás, lángos, meg pancsi, meg végtelen tollas, meg kutyafüle, elképesztően jó volt! Aztán szundika, majd reggel fel, és indultunk haza, beugrottam a Babámhoz, kicsit enyelegtünk a koliban, aztán a Lakásba mentünk rámolni, este állásinterjú, ami meglehetősen faszán sikerült, nagyon jófejek voltak a lányok, együtt voltunk, nevettünk, tárgyaltunk, agyalgattunk, nagyon együtt voltunk, úgyhogy izgatottan várom az eredményt!

Kedden reggel fel, nem kellett kölyköznöm, úgyhogy helyette volt valami, de már nem tudom, mi, szerintem a Lakásba mentünk pakolászni, barátom nálam aludt, majd szerdán mentem Andikához vidéjkre, napoztunk, mint ide Nepál, aztán este nyaraló csapatépítésre mentem Zozékkal, aztán este jöttünk haza Hulkkal, szundika.

Csütörtökön mentem kölyközni, utána Robikáékhoz, aztán cseresznyéért Krisztikéékhez, majd onnan Bazzserhoz.

Reggel fel, haza, vásárlás, ja, de eközben nincs itthon gáz meg víz se, mert a macska rúgja meg, szivárgás van, és miközben oldották a problémát, még egy vízvezetéket is elbaszarintottak, úgyhogy szerintem lemegyek sátrazni a parkolóba, ott legalább még villany sincs.

Hétfőn utazom el. Mint a messiást, úgy várom!

 Azt kihagytam, hogy vasárnap istenit rikikiztem Bazsikával.

Csütörtökön este voltunk egy fasza kis függőágyas helyen, nagyon tetszetős volt, ha olyan vagány lennék itt írásban, mint annak idején, akkor biztos azt írnám, hogy ki is csaptam sebtiben, de így csak maradok a jóval konszolidáltabb hinnye, de cukkermukker jelzőnél.
Mindenkinek, akit csak értem, terjesztettem az igét, hogy irgalmatlanul főzni fogok szombat este, és várom őket nagy szeretettel.

Aztán hazahúztam.

Pénteken még egy végső kölyközés, aztán este volt valami, de amilyen hülye vagyok, nem tudom már, hogy mi. Pedig tudom, tegnap felmondtam fejből Bazsikának az egész hetemet. Ja, igen, a súlyos nap! Este mentünk Belvárosi Feszkóra, ami előtt megvettem életem melltartóját a Triumphban. Gyerekek, mintha maga isten tartaná a cicijeimet! Egy kivágott csőtophoz is fel lehet venni ezt a pánt nélküli csodát, és kb. ez az egyetlen olyan jó minőségű fehérnemű bolt, ahol kapni a méretemben ilyesmit. Ez egyébként felháborító, és perelnék, mert én vagyok az az egyetlen szerencsétlen, aki kicsinek túl nagy, de nagynak meg túl kicsi, ezért az én melltartó méretem kb. nem létezik, pedig mellügyben az eléggé közkedvelt kategóriába tartozom. Na, mindegy, lényeg az, hogy ha ez a melltartó mondjuk 2-3 évig bírja az iramot, akkor nincs apelláta; egy melltartót választok házastársamul.
Na, szóval Belvárosi Feszt. Fröccsöztünk, dumiztunk, röhögtünk, voltunk páran, incsifincsi volt, főleg, hogy közben jött az infó Hulktól, hogy szombaton már jön is haza.

Na, ennek az lett a vége, hogy bebaszcsyzva (mamiiii) beszélgettem vele vagy félórát (így tippre), aztán szundika, és eszelős migrénre keltem (nem csodálkozom, amikor minden napra jut egy özönvíz), orvosoltam egy jó kis Algoflexszel, oszt csókolom.

Napközben mehettem megint a Lakásba, mert jött még mesterember, aztán ott voltam répahegyezőleg nagyjából délután 5-ig, majd haza, és nekiestem a főzésnek, merthogy jönnek a vendégek. Hagymaleves reszelt sajttal és krutonnal utána brassói aprópecsenye volt a menü. Falták, mint kacsa a nokedlit, úgyhogy nagyon örültem. Egyébként szerintem nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, hogy fincsi lett a kaja, és kurva jó szakácsnő vagyok.

Ja, és itt jön a címet adó jelenet! A barátom felhív 17:valamikor, hogy most indult a vonattal, hejehuja, de jó már, hogy jön végre! Én akkor végiggondolom, hogy oké, 3 óra vonatozás, még egy koli, aztán jön. Akkor olyan 10 körül lesz nálam, és akkor örülünk. Erre a kis csibészkém megjelent 8-kor!!! Mert a korábbi vonattal jött, csak meg akart lepni! Engem! Juhú!!! Cuki! Úgyhogy szuperül telt az este, hajnal három felé ment el az uccsó vendég, Hulk már teljesen hulla volt, de a zuhanyzás jót tett neki, mert öt nap nem együtt alvás után megtört a jég a Főnix madaram és köztem! Ha érted, mire gondolok. Elég rendesen.

Tegnap volt a vasárnap, reggel fel, Nagyikával ebéd, aztán nála dögledeztem egy kicsit, végül eltekertem Bazsikához, ahol kurva jót kártyáztunk! Mi rikiki királyok vagyunk!

Ma meg van a jó kis hétfő, nyaralást akarom már befizetni, mint a kutya, mert megveszek, ha nem leszek tengerparton legkésőbb 21-én este. Megveszek!

 Hétfőre virradón itt aludt Hulk, aztán húzott Halkfalvára. Nem lesz itthon egy hétig legalább.

Hétfőn Bazsikánál aludtam, kurva jót beszélgettünk, állati jókat lehet vele dumálni az élet nagy dolgairól. Ebben verhetetlenek vagyunk.

Aztán kedden kölyköztem, majd találkoztam Andikával, aki utána átjött és itt hált. Megnéztük a Született feleségeket, aztán még kis dumi, meg fröccs, és hunyika.

Szerdán, ami meg ugye tegnap volt, kölyközés után húztunk a Rómaira hekkezni, Pirospetra, Dorka, Gabesz, Foxx, Lami meg én. Akkora hekket ettem, mint a lábszáram, de mondjuk a végén feladtam a küzdelmet, és hagytam, hogy a hekk legyőzzön. Sajnos már nem fért belém még egy nutellás palacsinta, pedig annak nehezen mondok nemet. Közben sokszor szakadt az eső, úsztunk kábé a szabad ég alatt a sárban, hát ennek is meg van a maga romantikája.

Ma reggel gyerek, aztán most hazajöttem. Furcsa dolgokat érzek, furcsa dolgok alakulnak a szívemben. Egyelőre még nem tudnám körülhatárolni, de új gondolataim vannak.

 Szerdán voltam Andikával Velencén, irdatlan jó volt, hátul tarkótól bokáig lángoló veresre égtem. Barátom este leápolt. Aki elébem gyütt a vonathoz. Reggel hajnalban pedig eliszkolt.

Csütörtökön is volt valami, de már elképesztően nem vágom, hogy mi. Az tuti, hogy a kölyköket nekem kellett lefektetnem, meg megfürdetnem, és magam is megdöbbentem, milyen jól helyt álltam két ilyen ördögi csibésszel, mint ezek.
Délelőtt meg megrémültem, hogy Hulkkal hosszú ideig nem lesz egy jó napunk, kicsit bőgtem is neki, hogy ez őt mért nem zavarja, de ahogy azt Nagy X-tától megtanulhattam; a fiúk is sírnak, csak máshogy. Aztán Anyuhoz mentem, aki meghívott engömet egy jó kis szandálra.

Pénteken volt este jó kis rádiós palacsintázás, ihajjacsuhajja, mekkora király a békönös-goNbás, no, meg a nutellás a nagy kedvencem még! Aztán csomagoltam Hulknak is, mert álomnő vagyok, és örült is nekije a kis buksija.
Aztán haza, szundi.

Szombaton megembereltük magunkat, és elmentünk az esőben hajókirándulni, elég funky volt, olyan szögből láttam a dolgokat, amilyenekből eddig még nem. Például alulról a Lánchidat. Aztán koli, ebéd, haza, filmezés, alvás, este Bog szülinap, ott dumika párakkal, de főleg Dorkával meg Pirospetrával, cukikák ezek a lányok!

Aztán mentem a koliba Hulkhoz, szundika, aztán reggel fel, mentünk Szentendrére! Mesés az a hely! Nem volt végtelen ember, isteni idő volt, fincsi fagyi és ebéd, jó kis sörike, így kell ezt csinálni!

Még visszatérünk nagyobb csapatban is!

Csöcskazán, gyerekek!

 Ó, ma annyival jobb volt minden! Enyhén szólva - hogy amolyan maúnikasósan fejezzem ki magam - ingadozik a hangulatingadozásom!

Bár ma jobb nap volt, mint a tegnapi. Mindig azok a napok a rosszak, amikor semmi sincs. Nem szeretem, amikor nincs semmi. Azt szeretem, amikor van valami. Főleg, persze, ha valami jó. De én már csak ilyen ki mohó vagyok.

Szóval vasárnap volt ebéd Nagyikánál, a Babám is átugrott a jóféle hidegtál hallatán. Legalább 45 percet együtt töltöttünk. Szívmelengető volt, ahogyan nem bírtuk elengedni egymást.

Aztán hazamentem. Asszem.

Ma meg volt adáska, Judittal voltam, cukker volt. Aztán megint összeölelkeztem a Kádvásámmál, rövid volt, de annál velősebb. Ínséges időket élünk. De még szombaton itt felejtette az alsógatyáját, úgyhogy szerintem ma éjjel már azzal fogok aludni.
Aztán adás után még beszélgettem Judittal vagy egy órát (aki régóta olvassa a blogot, vagy mulatott velem két évvel ezelőttig, azoknak üzenem, hogy nem, nem az a Judit, aki oly nagyon el van tűnve), aztán hazaiszk.

Itthon meg hajtóvadászatot rendeztünk, mert mamut méretű, kurvamocsadékmolylepkék lepték el a lakást, de kb. 7-et távolítottam el a szobából (kit a mennyek országába, kit ki az erkélyről), és mindegyik ilyen jó izmos, meg húsos volt. Mégis mit képzelnek ezek? Arról nem is beszélve, hogy visszatért a jó öreg denevér, ami konkrétan az ablakom előtt vijjog minden áldott este. Remélem nem akar megtermékenyíteni egy óvatlan pillanatban.

Ámen.

 Helló öcsibogyók! Események történnek, én meg nem vagyok jól újabban. Első sorban a városi életmód az, ami odakúr engem a földhöz. Igazából nem is a városi lét, inkább a budapesti lét. De ezt majd még később kifejtem.

Szerdán volt valami. Ja, igen, Karesz átugrott, aztán Bazsinál csináltunk francia sallert, majd ott aludtam. Csütörtökön Hulk nálam aludt, az bizonyos. Előtte Dorkát ünnepeltük Kármiban, hogy levizsgázott, reméljük, hogy a legnagyobb sikerrel. Aztán Hulkkal haza. Szundika.

Pénteken ő hajnalban el, én meg mentem kozmetikushoz. A nagyjából 4 km-re lévő kozmetikába 45 perc alatt sikerült eljutnom, mert telibevert egy foshalom ez a budapesti közlekedés! Mindenhol várni, dugó, piros lámpa, az utazó közönség minősége, szaga és hangereje pedig gyakorlatilag éveket vesz el az életemből. A kozmetika jó volt, isteni arcmasszázs, nagyjából két éve várok erre, de nem is tudtam róla, hogy mennyire.
Aztán haza, ott kis tökölés, kicsíptem magam, majd mentem Linivel találkozni. Vele be Szilvihez a kórházba, aki jobban van, aztán onnan mentem a koliba, mert hogy Hulk barátiköre mulat. Hulk még ekkor bőszen dolgozott. Megyek a jó kis hetes busszal, mellettem üvöltöző, részeges, huszonéves, utcagyereknek látszó egyének, én meg már eleve feszült vagyok az emberektől, akik nem tudnak viselkedni.
Majd az egyik odalép hozzám, átkarol, és mondja, hogy menjek velük. A testem azonnal fröcskölni kezdi az adrenalint, ideges leszek, mint az állat. De nagyon visszafogom magam, és azt mondom a piától bűzló fiatalembernek, hogy köszönöm, mára már van programom. De ő erősködik, hogy gyere, gyere, és látom, hogy személyes sértésnek veszi, hogy én nemet mondok. Rám fördmed, hogy miért nem tudok rendesen válaszolni (???). Én higgadtan mondom neki még egyszer, hogy nagyon kedves a felajánlás, de mára már van programom, épp oda tartok.
Ezerrel ver a szívem, és nem tudom, melyik a jobb, leszállni gyorsan a Keletinél, és várni egy újabb barmot, aki frusztrálttá tehet, vagy inkább menjek tovább, bízva abban, hogy leszállnak nem sokára. Leszálltak végül. Ott, ahol én. Szerencsére én csak utánuk, az utolsó pillanatban szálltam le, úgyhogy nem vettek észre. Aztán megyek a négyeshatoshoz, az orrom előtt megy el, de nem baj, hétköznap kora este van, még biztos nem kell olyan sokat várni. Ja, ahogy azt Móricka elképzeli.
Nos, vártam 10 percet, semmi. Csak gyűlik a nép ezerrel a megállóban. Hangosak, részegek, neveletlenek, vállalhatatlanok - hisz péntek este van. Aztán szembe jön egy villamos, amiről leszállítják az utasokat, és bemondják rajta, hogy nem jár a villamos mostantól, és a pótlóbuszokat várhatják. Ezt az én oldalamon állók nem hallották, csak én, és egyedül megindultam a villamospótló megállójához. Nyilván kurva nagy fless, az első villamospótlóra felszállni. No, de ne szaladjunk ennyire előre, mert azt még meg kellett várni. Közben pár ember beszólt, hogy így mucika meg úgy macácska, ANYÁTOK. Közben konstatálom, hogy a telefonom egy percen belül lemerül, isteni. Majd 15 perc után megjelent a busz, csurig töltve. Felszállok, szakad rólam a víz, bűz van, mindenkivel összeér a testem, tényleg mindjárt okádok az idegtől. Aztán nagy nehezen megérkeztem a célomhoz, és begyalogoltam a koliba.

El sem tudom képzelni, hogy azok a lánykák, akik konkrétan picsáig érő miniben és mondjuk jó kurvás csizmában mennek végig az utcán, hogy a fenébe bírják ezt! Én egyszerűen, nem kihívóan, csinosan voltam felöltözve, se a csöcs, se a popó nem lógott ki, és mégis betalálnak. Annyira bosszant ez az egymás fosba se vétele, ez a mérhetetlen torz világkép, amivel egyes emberek rendelkeznek. Az a véleményem, hogy budapesti emberek 75% mind erkölcsileg, mind szellemileg, mind udvariasság szempontjából kurva nagy nullák. Sokszor szégyellem, hogy én is budapesti vagyok. Tős-gyökeres. Felháborít, hogy ez a város ilyen szinten rothad, felháborít, hogy az emberek nagy része neveletlen és gyökér, és végtelenül kiábrándít, hogy milyen ápolatlanok, büdösek és ócskák.

Mostanában Budapest nem nagyon mutogatja nekem a szebbik arcát. Tényleg olyan érzés keresztül menni rajta, mintha gyomorba vágnának.

Aztán ugye a koliban ment a rendezvény, nem vettem fel a ritmust nagyon, végül Hulk is befutott, és mentünk haza.

Tele volt a hócipőm.

Sokat gondolok szegény, drága, kicsi Mamukámra, emésztem magam, hogy milyen rémes ez az egész, emésztem magam, hogy miért nem tudok sírni, mikor ennyire fáj. Tudom, hogy most már csak jobb lehet neki, mint eddig, de olyan mélyen bele tudok gondolni abba, hogy ez a pár év milyen pokoli volt.

Aztán ma reggel fel, Hulk ment útjára, úgy érzem mindig siet, mert én egy helyben állok.

Ma még voltunk a lakásban mesteremberrel, hogy méricskéljenek egy kicsit. Az a baj, hogy lehetnek nagyon praktikusak a dolgok, lehetnek nagyon világosak a bútorok, lehet jól kihasználva a tér - ha 32 nm az 32 mn marad.

Aztán Totóval meg Szabival mentünk Keszire Bazzserhoz. Cukor volt mindenki.

Holnap vasárnap, párom tanul szerdáig. Csak az tart életben, hogy ha minden jól megy, egy hónap múlva ilyenkor a tengerparton süttetem a testem, mert egy élet óta erre spórolok.

Jobb időket! Jobb kedvet! Boldogságot! Örömöt! Nevetést!

Nahát! Pénteken húztam el Siófokra, nagyon ínycsiklandozó volt! Első este kis tollas, aztán fröccsözés, aztán dumálgatás, majd a barátom nekiindult hajnal négykor, hogy lejön. Jött is az édes kis hullácskám, aztán aludt, mint akit lelőttek. Velem együtt, csak én reggel 10-kor már fönt voltam, ugyanis ezerrel tepertem ki a partra, megmártóztam a tóban, és nagyon örültem! Aztán még tollas, aztán ebéd, aztán még tollas, aztán még napozás, aztán bográcsolás, aztán vacsora, aztán fröccsözés és sok röhögés, aztán alvás. Szegény Hulk olyan mélyen aludt, hogy nem is észlelte, hogy mellé feküdtem, úgyhogy én is szegény vagyok, mert nem egymást cukin ölelgetve szundikáltunk.

Aztán vasárnap reggel fel, összerámolás, reggeli, aztán indultunk haza. Hulk hazadobott engem, aminek következtében este 8-ig nálam volt. Aludtunk, szexeltünk, kajáltunk, úgyhogy nagy volt az öröm, bár a hangulatom igencsak fos volt... Valami nyomasztott, de nem nagyon tudtam, hogy mi, minden esetre állatira jól esett, hogy Hulk ölelt és nyugtatni próbált.

Aztán hétfőn volt adáska, meg előtte ugye gyerekőrzés, aztán együtt haza Hulkkal, folytattuk, amit előtte nap abbahagytunk.

Kedden mentem konferálni konferenciára, kiskosztüm, körömcipő, minden rendben ment, szeretek ilyesmit csinálni. Aztán mentem fagyizni Hulkkal, ja, és vettem egy órát, aminek örülök. Aztán még jártam a várost, egy nekem való csinos, egyszerű, lapos sarkú, női cipőt keresve, de nem találtam. Megszűnt a radiocafé. Sokkoló.

Aztán reggel lett, és kaptam árajánlatot a lakásfelújításra, rögvest el is sírtam magam. No, nem azért mert túl alacsony lett a költség, és nekem meg égeti már a zsebem a lóvé.

Kedden reggel mentünk a Lakás kapcsán a mesteremberhez, ott voltunk vagy másfél órát, de egész jól kezd körvonalazódni a dolog. Remélem szívből, hogy a felújításra nem megy rá a gatyám mindkét szára.
Aztán onnan haza, majd kölyközés, aztán este semmi. Csak a sopánkodás, hogy a Barátomat nem is látom a héten.

Aztán szerdán már jobb volt, attól eltekintve, hogy Hulk nem jött át délután, mert hogy én hajat mosok és nem akar zavarni, ami egyfelől nagyon cuki tőle, másfelől meg kb. 15 perc alatt megmosom a hajam. Aztán este mentem Vibekillaz crew koncertre Kobuciba (egész klassz hely!). Bazsikával voltam, jól telt az este. Aztán a páromnak mondtam, hogy mégis otthon alszom, úgyhogy van egy éjszakánk. Kapva kapott az alkalmon, és jött értünk kocsival, hazavitte a fenekünket, aztán a sajátját nálam is hagyta! Úgyhogy végül csak összejött egy együtt alvás a hétre.

Csütörtökön reggel kölyök, aztán együtt mászkáltunk a párhrhrhtneremmel, ebédeltünk is, úgyhogy klassz, csilles program volt, aztán én vissza a kölykökhöz, aztán haza. Itthon lakkozás, meg majd nem sokára kozmetikus, teljes generál napot tartok, ugyanis ma megyek SIÓFOKRA! Éljek!

 Több mint egy hete nem írtam, de feljegyeztem mindent, nehogy valami kimaradjon.
Vasárnap, május elsején, Anyák napján - mint az írtam legutóbb - volt, ami volt. Este Andika itt aludt, sokat beszélgettünk, Mamuról, meg a családról, bánat volt a szívünkben. Örültem, hogy még aznap bent voltunk Öcskössel nála, láttuk, megsimogattuk, megpuszilgattuk.

Aztán hétfőn mentem a gyerekekért, utána adásra, majd volt egy kis szülinapi találkozás. A hangulatomat eléggé megpecsételték a vasárnapi események, letargikus voltam, egy percre sem szabadultam Mamu gondolatától. Aztán mindenki cukin felköszöntött, kaptam ezerféle fülbevalót, sok cukiságot, egész sokan voltunk. Aztán kiderült, hogy a barátom semmiféle meglepetéssel nem készült, és akkor kicsúszott a lábam alól a talaj. A barátodtól semmit nem kapni születésnapodra, megfizethetetlen élmény. Bőgtem. Hogy jut ilyen az eszébe? Ez tartotta bennem a lelket, és semmi. Nem akart rosszat, csak nem gondolta, hogy ez nekem rosszul fog esni (WTF?).

Vagy két órán át bőgtem neki, hol Mamu miatt, hol a butasága miatt, hogy mennyire megbántott, milyen nagyon rosszul esett ez nekem. A zuhany alatt álltunk, és csak végeláthatatlanul bőgtem, alig kaptam levegőt, annyira kivoltam.

Remek este volt.

Aztán reggel lement a boltba míg aludtam, és hozott egy bonbont, és írt egy kis cetlit, hogy sajnálja és szombaton pótoljuk.

Kedden mentem haza. Fáradt voltam és keserű. Mentem a gyerekekért, este pedig jött Hulk. Nem sok kedvem volt az egészhez. Semmihez se volt kedvem. Fasz kivan hangulatom volt. Még egyszer átbeszéltük a dolgainkat. Nem éreztem jól magam.

Szerda. Reggel temetés. Szép volt. Sírtam, persze, de vasárnap meg hétfőn már kisírtam a szívemet. Drága, kicsi szentem! Ilyenkor villanásnyi időre el tudom képzelni, ahogy Papuval ül egy felhőn és örülnek, hogy látják egymást öt év után.

Aztán Nagyihoz mentünk mind. Ott ebédeltünk, aztán ki-ki ment a saját dolgára. Otthon csináltam tiramisut, amit már egy hete bevállaltam, és nem mondhattam vissza. Nagyjából 3 órán át csináltam 30 főre, másfél kiló mascarponéból, 16 tojásból, stb. Kemény menet volt.
Aztán este mentem Bazsihoz, hogy beszélgessünk egy kimerítőt az eseményekről. Aztán a temető járt a fejemben, és hogy otthagytuk a drága Mamukát. Úgyhogy gyakorlatilag hasznavehetetlen voltam.

Csütörtök reggel mentem a kölyökért, aztán haza, aztán megint kölyök, aztán vittem a tiramisut a rádió második születésnapjára. Kicsit kezdtem felengedni, nem dühöngtem, nem bőgtem. Kicsit fröccsöt is ittam, beszélgettem emberekkel. A tiramisunak eszelős sikere volt, emberek százai ölték egymást, hogy kinyalhassák a tálakat (azt hitted máshogy fejezem be, mi, te kis disznó!?). Aztán Kinga eldobott engem a koliba, mert Hulk nem tudott eljönni, úgyhogy abban maradtunk, hogy bent alszom nála. Még mindig csalódott voltam miatta.

Pénteken reggel fel, mentem a Lakásba, jött a mestereNber, nézegette, méregette, hát meglátjuk. Egyelőre várunk ajánlatokat. Egész jó ötletek vannak. Jaj, de remélem, hogy nem lesz a csillagos ég a vége!

Aztán pénteken volt még egy bulika-féleség Pintyőnél, de nem voltam ott se még hangulatban, aztán este értem jött Hulk, és előrukkolt két pár fülbevalóval, amit ő maga csinált. Állatira nehezen álltam meg, hogy ne mondjam neki, hogy ezt mért nem tudtad aznapra?
Persze, örültem, mert kurva jóféle cucc, világít a sötétben, de eléggé megsebzett ez a hétfő. Több szinten is.
Aztán együtt haza, éjszakaival. Kibaszottul szorongtam, mert undorító volt a város, a legocsmányabb arcát mutatta nekem, bűz, üvöltözés, verekedés, hányás, rongálás - rosszul vagyok ettől a Budapesttől. Végül hazaértünk, és aludtunk.

Szombaton fel, hogy majd ma pótoljuk a szülinapot. Margitszigetre ki, elég passzív pihenés volt, napozással és egy kis Milka sütivel. De végre eggyel jobb volt a hangulat. A Margitszigetes-arcú Budapest, na, az tetszik nekem.

Aztán én mentem Gipsy Kings koncertre, Apu kapott rá jegyet, de neki nem kellett. De mi meg Öcsikével fél óra után leléptünk. Jól szólt, jó is volt, de félóra elég volt belőle.

Este megint jött Hulk, azt hiszem holtan rogytunk össze.

Vasárnap Nagyinál ebédeltünk, Hulk is jött, aztán ő el, én meg mentem a Lakásba egy belsőépítésszel, hogy nézze már mi a mocsári gólyahír. Ott voltunk vagy két órát, aztán én haza. Este nem tudom, mi volt. De talán semmi.

Hétfőn adáska, D6-tal. Nem volt olyan szar, mintha kétszer olyan szar lett volna. Ma meg reggel építészbácsi, aztán Bazsika és a szépséges leánya, aztán kölykök délután, most meg este van és mindjárt elalszom. Annyi biztos, hogy szombattól péntekig biztosan nem alszom együtt a párhrhrtneremmel, és pénteken is bőséges társaságban leszünk. És a legfontosabb; Siófokon.

Szerdán gyűlés volt, rádiós, aztán Hulk nálam aludt. Csütörtökön kölykök, aztán Réka szülinapi meglepi buli, aztán haza.

Pénteken Anita ballagásán voltam, este jött a barátom, aki elég beteg volt, úgyhogy két napig ápoltam itthon a kicsikémet. Főztem ebédet. Szombat este találkozócska volt, Dóri szervezte, jó hangulatom volt. Bár a Babámat otthon hagytam pihenni. Aztán Anyu felszedett és mentünk együtt haza.

Vasárnap Nagyinál ebédeltünk. Utána bementünk Mamuhoz anyák napja alkalmából. Csak nézett minket. Szegény kis drágám!
Aztán mentünk Andikával a Tabánba. Aztán Karesz csatlakozott. Vettük hazafelé virágot. Aztán otthon öcsém nyitott ajtót. - Nem hívott Anyu? - Nem. - Mamu meghalt.

Anyu egész este a kórházban volt.

Hát megtörtént. Remélem szívből, hogy Papukával együtt táncol egy felhőn, vagy franc se tudja.

Andika itt aludt velem, sírtunk és beszélgettünk nagyon sokat.

Rég volt ilyen keserű szülinapom.

Csütörtökön próbaadás után hazajöttünk a Kicsikémmel, reggel keltünk, aztán igazából nem tudom, mi volt, az biztos, hogy mentünk délután Hulk-falvára.
Egész jól leértünk, este kis vacsika, aztán szunya.
Másnap csodás volt, elmentünk Orfűre, gyönyörű volt, sokat beszélgettünk, sétálgattunk, aztán ebéd, délután meg be a városba, kis sörike, kürtőskalács, sok ölelés, nagyon jó volt! Végre felhőtlennek éreztem az egészet. Este viszonylag korán alvás.
Kibaszott szarul aludtam, azt álmodtam, hogy meghalt az egyik barátom, sírva keltem fel. Aztán mentünk Égervölgybe, lenyűgöző a szépsége! Jött velünk a kutyika is, nagyon jó kutyus volt. Sokat beszélgettünk Hulkkal, megnyíltam neki, úgy láttam megértett. Remélem jönnek még jó idők.
Aztán haza, kiporszívóztuk az apukája kocsiját, jó érzés volt együttműködni egy ilyen klassz, hétköznapi dologban.
Délután otthon csillesedtünk, este szundika, volt szex is, aztán megint iszonyat szarul aludtam, és újra azt álmodtam, hogy meghalt egy barátom. Elég kegyetlen álom volt.

Aztán hétfőn haza, megúsztuk a vonatot. Andikával találkoztam, iddogáltunk, sztorizgattunk.
Kedden Karesz rávett, hogy kicsaljam a bringám a barlangból, tekertünk egy órát, aztán Pántlikában lecsüccsentünk, majd mentem Bazsihoz, hogy aztán éjfél tájékán hazatekerjek.

Ma pedig megint jött lakás-ember, elég szimpatikus volt, jó lenne belevágni már ebbe a dologba.

Mamunál is voltam a kórházban. Olyan rossz állapotban van, hogy alig bírtam visszatartani a sírásomat. Tényleg úgy érzem és úgy látom, hogy ő már minden szinten feladta ezt az évek óta húzódó egyesélyes harcot a betegsége ellen. Jó nagy kurva tud lenni ez az élet!

Na, már megint jó nagy lemaradásom van, az agyam meg ugye igen szűkös mostanában. Az biztos, hogy szombaton volt Foxxnál egy kis összejövi (bokán rúgom magam, nyugi), nem voltunk sokáig, viszont a Kicsikém meglepett azzal, hogy sokkal hamarabb jött, mint ígérte, ennek pedig nagyon örültem. Aztán haza, és mint két hulla úgy dőltünk ágyba. Kardunkba nem.

Aztán vasárnap fel, ő el, én meg mentem Nagyihoz ebédelni, ott voltak a kis drágaságok is, nagyon klassz volt, plusz beszkenneltem vagy 10000 gyerekkori képet, iszonyat jó kis nosztalgia flessünk volt, olyan cukik voltunk mind, mint a mostani porontyok a családban. Érdemes fenntartani a vérvonalat.

Hétfőn volt adáska D6-tal, meglehetősen jó volt, mondhatni, hogy az egyik legjobb adás volt az elmúlt hónapokra visszatekintve. Aztán a Babám nem aludt nálam, mert másnap hajnalban kelt, ugyanis jött a Konferencia. Kivételesen nem én voltam a koferanszié, de a lányokat elpesztrálgattam, úgyhogy egész jó volt a nap. Aztán bébiszitteltem, majd mentem vissza a konferencia-afterre, ahol minden szuper volt, mígnem megint rám jött valami, hogy nem oké most a helyzet, és ezen lovagoltam fejben, mert nekem sincs jobb dolgom.

Aztán bent aludtam a koliban Hulkkal.

Reggel fel, mentem kozmetológushoz, szebb vagyok, mint ide a Hold, aztán megint elszontyolódtam, hogy mivel nincs munkám, felőrlöm magam, és félek, hogy felőrlöm a kapcsolatomat Hulkkal is. Végezetül Bazsihoz mentem, bőgtem neki vagy két órát, mára virradóra úgy néztem ki, mint akit péklapáttal agyonvertek, minden esetre Bazsika nagyon jól ismer, nagyon sok jó ötletet és tanácsot tud nekem adni, és sokat segít ebben a pokoli helyzetben, hogy hogyan fogadjam el, hogy nincs munkám, és hogyan kezeljem a folyamatosan képződő defektesebbnél defektesebb érzéseimet, úgymint generált düh, harag, szomorúság, csalódottság.

Aztán ma reggel mentem a lakásba, jött mesterember, hogy megnézze mit lehet tenni és miképpen. Kíváncsi vagyok, mit ajánl, mert egész jó ötletei voltak a felújítással kapcsolatban.

Holnap megyek Hukkal Hulk-falvára, remélem lesz időnk kettesben lenni, és megnyílhatok neki, és elmondhatom, hogy milyen nehéz nekem az életem, és igaz, hogy Bazsika mindig jó tanácsokkal lát el, de az igazi felemelő boldogságot csak Hulk tudja megadni, és mivel ő a társam, szeretném, ha kitartana mellettem, és felemelne, és átsegítene ezen a nehéz időszakon. Úgy érzem, hogy mivel nem vagyok boldog, őt sem tudom boldoggá tenni, és már látom is magam egyedül, ahogy az új nagy ágyban aludni próbálok, és nincs mellettem, és meghasad a szívem ennek a puszta gondolatától is.

Nehéz időket élünk.

Gyerekek, akkor a szobám, bele lehet fulladni! Vagy mi.

Szerdán temetésen voltam, édes kis Andikám nagymamájáén, délután villámgyors konferencia-megbeszélés a sunácskákkal, aztán Karesszal húztam Kármánba dumcsizni, majd értem jött Hulk, és mentünk Bazzserhoz, lepasszoltuk nekije a hajnyírbálót, oszt húztunk haza, mint a vadlibák. Mercibácsi bent parkol, úgyhogy a hókamóka elmaradt, vagy ahogy a kiválóan művelt Dzserzi mondja a nagyszerű Való Világból, "minden volt, csak szex nem".

Aztán szundika, reggel fel hajnalok hajnalán, mert én mentem a lurkóért, aztán oviba be, majd haza, délután csendes atom migréngörcsös pihenő, azt hittem ott patkolok el, már láttam a fényt, bezzeg a fájdalmaim végét nem.
Aztán újra kölykök, majd haza, lovagom nem gyütt, de másodjára is egyedül aludtam a nagy ágyban, persze jobb a Kicsikémmel, csak kéne egy szípsíges franciaágy-paplan, ami ordenáré nagy.

Pénteken magamtól korán keltem, kurvák vére, majd mentem kölyközni, aztán haza, mert a Párhrhrhtneremnek közbejött egy kis mizéria, melynek következtében nem sikerült együt hazajönnünk, hanem inkább itthon várogattam őjtet.
Jött is, aztán dumálgattunk, nevettünk és szeretgettük egymást. Remek este volt!

Reggel lelépett, én meg takarítok és főzök, és kurva jó szakácsnő vagyok, mert például kenyér nélkül, ám annál inkább reszelt sajttal csinálom az egybesült fasírtot.

 Szombaton megvettük az új ágyat, akkora, mint ide Kenya! Ízlésesen elrendeztük a szobámat öcsikével, és ma fogok először egyedül hunyni rajta, reméljük, nem tévedek el alvás közben! Este alaposan felavattuk az ágyat.

Vasárnap reggel is. Aztán mentünk a Margit-szigetre randizni! Imádok randizni, imádok piknikelni és imádom a napsütést! Úgyhogy juhéjjj volt! Este mentem Bazsikához, végre istenit beszélgettünk, jó sokat, röhögtünk is, enni viszont nem ettük, mert nem jött ki a pizza, amit rendeltünk. Nohát! Megnéztük a Rubbert, te tutira nem bírnád.

Hétfőn volt adáska Attilával, és este nálam aludt a Kincsem, olyan meghitt és finom volt, amilyen már régen, nagyon feltöltött!

Ma reggel a lakásfelújítás első fázisa megindult; az első tervező megkukkantotta a lakást. Aztán visszavittem és kicseréltem a nem rég vásárolt ruhákat, aztán kölyközés után Pintyő unokahúgára vigyáztunk, aki ultramegazsírcukker volt, aztán most értem haza, és írok blogt, mert precíz és megbízható bloggerina vagyok, ezért te engem nagyon szeretsz. Természetesen.

Kedden mentünk Dechatlonba édeshármasban Tomival és Hulkkal. Aztán én találkoztam Karesszal, Petivel meg "Nézsával" a Hivatalban. Sokat beszélgettem velük, közben zavarodott voltam és kicsit kiléptem a biztonságból. Minden esetre csak a javamra vált a beszélgetés. Bazsikával is beszéltem. Sokat segítenek az igazi, jó barátok, akik ismernek kívülről-belülről.
Aztán Hulkkal tali, gondoltuk elugrunk romantikus fagyizni, de arra már nem gondoltunk, hogy talán este tízkor viszonylag kevés a fagyizó ebben a mediterrán országban.
Este még beszélgettünk kicsit a játszótéren, aztán haza.
Szerdán este mentem JJ-be, aztán kis rádiós gyülike, majd iszkoládé Dorka meglepibulijába! Volt nagy örülés, meg fülhúzás, úgyhogy fasza volt az este. Senki nem hányt, senki nem kúrt asztalon senkivel, úgyhogy viszonylag nyugisan telt az este, remek hangulatban! Főleg, hogy utána a barátom értem jött, pedig azt mondta, hogy nem jön, úgyhogy jól alakult minden.

Csütörtökön reggel kín keserves korán kelés a koliban, majd mentem a gyerekért, aztán haza, ipari döglés, majd este Kármán. Szülinap afterparty. Kevésbé jó hangulattal, kisebb társasággal, minden esetre jó volt kimozdulni. Hulk megkésve bár, de törve nem, elébem gyütt, oszt mentünk haza gépjárművel, miután bevertem egy giroszt.
Otthon jóféle szex, aztán alvás mozdulatlanul fél tizenegyig. Ezt már szeretem! Aztán ebédre főztem Carbonara spagettit, teljes kiőrlésű lisztből készült tésztából. Fáin lett.

Nem sokára lesz új, nagy ágyam, amiben elférünk, és úrrrristennnn, de várom már!

Na, gyerekek, írtam közben egy titkos bejegyzést.

Röviden vázolom:

Múlthétvégén Hulk elutazott, és nem nagyon tudtunk beszélni. Közben még figyelmetlen is volt, és ez elég volt nekem, hogy elszontyolódjak.  És lőn.
Aztán csak hergeltem magam bele, míg ő távol volt.

Vasárnap hazajött, én elmondtam neki, ő nem nyugtatott meg.

Aztán hétfőn találkoztunk, jó nagy szar volt az egész, a Kopaszi-gátnál flesseltünk, és olyanok voltunk, mint két idegen.

Aztán kedden mentem az előre megbeszélt vacsorára a barátaival. Egész jól telt, de még nem zökkentek helyre a dolgok.
Nálam aludt, volt szex, ennek örülünk.

Szerdán semmi nem volt.

Csütörtökön egész nap bébiszityó, aztán hazafelé BDani kollégámmal találkoztam, jól eldumáltuk az időt. Aztán este Hulk dumizgatott az egyik barátjával all nigth long, kicsit én is beszálltam, sörözgettem, meg Dorkával vihorásztunk.
Nálam aludt Hulk.

Pénteken is jött este, aztán szombaton mentünk Velencére, na, az végre egy isteni nap volt! Le is barnultam. Este mentünk Tűzzsonglőrt forgatni, aztán Kármánba mulatni, az is jó volt. Aztán jött Hulk, aki hullácska volt, és mentünk haza.

Vasárnap volt a rémálom. Arra kelek, hogy Anyu kiabál, hogy gyere azonnal segíteni! Kifutok, és az egész fürdőszoba és az én szobám vízben áll. A telefonom a vízlepte szőnyegen. Minden elázott! Két centi víz volt a szobámban. Minden törülközőt le a földre, kicsavar, le a földre, kicsavar. Így ment egész délelőtt, hol röhögtünk kínunkban, hol sírtam, soha többet ilyet nem akarok átélni.
Aztán Nagyinál ebédeltünk, onnan haza, még kis rámolás, majd Hulkkal elvittük Dorkához az egyik szekrényemet, hogy végre legyen nagy ágyam, és beférjen a szobámba.
Még kicsit elcsövezgettem Dorkánál, majd mentünk SCH-be kis összejövetelre. Aztán én onnan el Balázskához, végre jót dumcsiztunk, volt mit kivesézni.

Hétfőn adáska nem volt, helyette vihar igen, és itthon töltöttem az estémet. Ma pedig még mindig romeltakarítok, végre nagyjából minden száraz, most a tavaszi nagytakarítást nyomom, mint ide Lacháza.