Csütörtökön este voltunk egy fasza kis függőágyas helyen, nagyon tetszetős volt, ha olyan vagány lennék itt írásban, mint annak idején, akkor biztos azt írnám, hogy ki is csaptam sebtiben, de így csak maradok a jóval konszolidáltabb hinnye, de cukkermukker jelzőnél.
Mindenkinek, akit csak értem, terjesztettem az igét, hogy irgalmatlanul főzni fogok szombat este, és várom őket nagy szeretettel.
Aztán hazahúztam.
Pénteken még egy végső kölyközés, aztán este volt valami, de amilyen hülye vagyok, nem tudom már, hogy mi. Pedig tudom, tegnap felmondtam fejből Bazsikának az egész hetemet. Ja, igen, a súlyos nap! Este mentünk Belvárosi Feszkóra, ami előtt megvettem életem melltartóját a Triumphban. Gyerekek, mintha maga isten tartaná a cicijeimet! Egy kivágott csőtophoz is fel lehet venni ezt a pánt nélküli csodát, és kb. ez az egyetlen olyan jó minőségű fehérnemű bolt, ahol kapni a méretemben ilyesmit. Ez egyébként felháborító, és perelnék, mert én vagyok az az egyetlen szerencsétlen, aki kicsinek túl nagy, de nagynak meg túl kicsi, ezért az én melltartó méretem kb. nem létezik, pedig mellügyben az eléggé közkedvelt kategóriába tartozom. Na, mindegy, lényeg az, hogy ha ez a melltartó mondjuk 2-3 évig bírja az iramot, akkor nincs apelláta; egy melltartót választok házastársamul.
Na, szóval Belvárosi Feszt. Fröccsöztünk, dumiztunk, röhögtünk, voltunk páran, incsifincsi volt, főleg, hogy közben jött az infó Hulktól, hogy szombaton már jön is haza.
Na, ennek az lett a vége, hogy bebaszcsyzva (mamiiii) beszélgettem vele vagy félórát (így tippre), aztán szundika, és eszelős migrénre keltem (nem csodálkozom, amikor minden napra jut egy özönvíz), orvosoltam egy jó kis Algoflexszel, oszt csókolom.
Napközben mehettem megint a Lakásba, mert jött még mesterember, aztán ott voltam répahegyezőleg nagyjából délután 5-ig, majd haza, és nekiestem a főzésnek, merthogy jönnek a vendégek. Hagymaleves reszelt sajttal és krutonnal utána brassói aprópecsenye volt a menü. Falták, mint kacsa a nokedlit, úgyhogy nagyon örültem. Egyébként szerintem nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, hogy fincsi lett a kaja, és kurva jó szakácsnő vagyok.
Ja, és itt jön a címet adó jelenet! A barátom felhív 17:valamikor, hogy most indult a vonattal, hejehuja, de jó már, hogy jön végre! Én akkor végiggondolom, hogy oké, 3 óra vonatozás, még egy koli, aztán jön. Akkor olyan 10 körül lesz nálam, és akkor örülünk. Erre a kis csibészkém megjelent 8-kor!!! Mert a korábbi vonattal jött, csak meg akart lepni! Engem! Juhú!!! Cuki! Úgyhogy szuperül telt az este, hajnal három felé ment el az uccsó vendég, Hulk már teljesen hulla volt, de a zuhanyzás jót tett neki, mert öt nap nem együtt alvás után megtört a jég a Főnix madaram és köztem! Ha érted, mire gondolok. Elég rendesen.
Tegnap volt a vasárnap, reggel fel, Nagyikával ebéd, aztán nála dögledeztem egy kicsit, végül eltekertem Bazsikához, ahol kurva jót kártyáztunk! Mi rikiki királyok vagyunk!
Ma meg van a jó kis hétfő, nyaralást akarom már befizetni, mint a kutya, mert megveszek, ha nem leszek tengerparton legkésőbb 21-én este. Megveszek!
