Nyugodtság van, gyerekek, még élek! Gyorsan villantok, de nem sokat.
20-án, hétfőn mentünk Nei Poriba, kedden megérkeztünk, részletek később.
E hét szerdán hazatértünk, reggel. Egyből mentem csempét nézni, onnan adásba, majd takarodtam Kármiba, ahol fröccsözgettünk, dumcsiztunk, és keményen panaszkodtunk, mint a vénasszonyok. Azért jó volt. Dorkáéknál aludtam, hajnalban fel, mentem a Lakásba, először láttam a bombarobbantás óta, kemények az állapotok, remélem, hogy csodálatos kis fészek lesz belőle.
Aztán haza, majd mentem kölyközni. este Karesznál voltam, végezetül jött Hulkymulky, aki nagyon cukker volt.
Nyaralás alatt pedig megtörtént az, amire kisebb-nagyobb megszakítássokkal két éve várok: munkám lesz. Méghozzá nem is rossz.
