Ó, ma annyival jobb volt minden! Enyhén szólva - hogy amolyan maúnikasósan fejezzem ki magam - ingadozik a hangulatingadozásom!
Bár ma jobb nap volt, mint a tegnapi. Mindig azok a napok a rosszak, amikor semmi sincs. Nem szeretem, amikor nincs semmi. Azt szeretem, amikor van valami. Főleg, persze, ha valami jó. De én már csak ilyen ki mohó vagyok.
Szóval vasárnap volt ebéd Nagyikánál, a Babám is átugrott a jóféle hidegtál hallatán. Legalább 45 percet együtt töltöttünk. Szívmelengető volt, ahogyan nem bírtuk elengedni egymást.
Aztán hazamentem. Asszem.
Ma meg volt adáska, Judittal voltam, cukker volt. Aztán megint összeölelkeztem a Kádvásámmál, rövid volt, de annál velősebb. Ínséges időket élünk. De még szombaton itt felejtette az alsógatyáját, úgyhogy szerintem ma éjjel már azzal fogok aludni.
Aztán adás után még beszélgettem Judittal vagy egy órát (aki régóta olvassa a blogot, vagy mulatott velem két évvel ezelőttig, azoknak üzenem, hogy nem, nem az a Judit, aki oly nagyon el van tűnve), aztán hazaiszk.
Itthon meg hajtóvadászatot rendeztünk, mert mamut méretű, kurvamocsadékmolylepkék lepték el a lakást, de kb. 7-et távolítottam el a szobából (kit a mennyek országába, kit ki az erkélyről), és mindegyik ilyen jó izmos, meg húsos volt. Mégis mit képzelnek ezek? Arról nem is beszélve, hogy visszatért a jó öreg denevér, ami konkrétan az ablakom előtt vijjog minden áldott este. Remélem nem akar megtermékenyíteni egy óvatlan pillanatban.
Ámen.
