Egy együttérző, csajos ímélezés még a legelbaszottabb napot is jobbá teszi egy kicsit!

 Helló, öcsibogyók! Szerdán nem dolgoztam, hanem helyette elmentem Andikával kanapéjot nézni, hogy többé ne kelljen Hulkkal az igényes, ágyban történő... khm... pókerezést mellőznünk. No, de nem akarok ilyen mélyre menni, legyen elég annyi, hogy ketten egy ágyban neccesen férünk el, még ha alapvetően igen közel is alszunk egymáshoz, arról nem is beszélve, hogy egy húszéves Ikea ágyam van, ami már eléggé recseg-ropog-nyikorog minden nagyobb sóhajnál.

Este felvettünk Andrissal egy jó kis próbaadást, leszbikus témakörben. Majd rávilágítottam Hulknál, hogy milyen zseniális lenne, ha nálam aludna, úgysem alszunk együtt hétfőig.

Csütörtök volt a kemény nap. Reggel bébiszitteltem. A kisfiú meg volt őrülve, odament a csövesekhez, hogy sziasztok, micsináltok?, meg a diplomatákhoz, hogy ti miről beszélgettek? Nem győztem visszahúzni a közelembe, és közben persze benthagyni a röhögést. Édes pofa volt. Aztán én haza, felkészültem kicsit agyban a mai konferenciára, majd indultam újra a gyerekekért, ezúttal mind a kettőért. Minden oké volt egészen este hatig, amikor is megindult az észvesztés, fogócska, diliház, miegymás, én röhögtem, mert kurva jófejek, de persze úgy, hogy ők ne lássák, mert hát amit nem lehet, azt nem lehet. De például a kisfiú azt mondta, hogy egyszer apát elvitte egy sofőr, de mivel még a gyerek kicsi, úgy sikerült neki, hogy fosőr. És ezt hajtogatta, majd mikor rájött, hogy mit is mondott valójában, természetesen a nővérével kéz a kézben elő is kellett adniuk rögvest, mit is csinál egy fosőr. Ezen a ponton már nehezen bírtam ép ésszel.

Aztán Bazsika elébem jött, mert elvitt valami koncsertóra. Ugye múltkor volt az a jó kis összeszólalkozásunk, hogy már hónapok óta rutinból átmegyek hozzá, és ennyi. Semmi felemelő, semmi magasztos. Én ezt a hangulatemberségének tudtam be, ő a felnőttélet velejárójának, és így nem jutottunk dűlőre. Úgyhogy csütörtök este volt a revans, de nem volt semmi más, csak elmarháskodtunk. Mondjuk jobb volt, mint az elmúlt pár hét bármelyik találkozása.

Aztán gondoltam bent alszom Hulknál, de aztán mégsem.

Pénteken (vagyis gyíkok kedvéért, máma) hajnali, megveszekedett hatharminckor keltem, és nagyon meglepően egész könnyedén. Felvettem a csini göncöt, kiskosztüm, körömcipő, kutyafasza. Mert mentem konferálni konferenciára. Ügyes voltam és okos. Simiiiiii.

Közben hülyeségek miatt vagyok nagyon feszült. Például azon, hogy a dolgok nem százszázalékosan az én kényem és kedvem szerint alakulnak. Nem tudom, mi van velem, de ezt újabban elfogadhatatlannak tartom. De pl. olyan szinten, hogy ha mondjuk valaki, akit egyébként se csípek, mondd valamit, ami az én meglátásommal ellentétes, akkor azt a továbbiakban dilettánsként kezelem. De mondjuk itt egy példa, hogy aszongya egy csaj, hogy én csak a tojás fehérjét eszem meg, mert a sárgájából lesz a kiscsibe, és a csirkegyilkossághoz nem járul hozzá, most akkor tényleg, ha abba bele se megyünk, hogy ha a fehérjét megeszi, akkor a hozzátartozó sárgájának már oly mindegy, de hogy arról sincs tudomása, hogy a sárgája csak táplálja a csirkeembriót, és kurvára nem abból lesz a csirke, nonszensz! És én ilyenkor felállnék és szó nélkül elmennék, hogy na, hát akkor szia (mint a Közös többszörösben Michael Keaton, mikor a doki kiböki neki, hogy embereket klónoz). De most meg ideges vagyok, hogy milyen hülye emberek élnek, és például szavazati joguk is van. Nem tudom, miért bosszankodom újabban ilyeneken. Meg ha mondjuk valakit én butának, gorombának, idegesítőnek találok, akkor azt mért nem tartja mindenki annak? Fel vagyok háborodva! (nem, még véletlenül sem röhög). Úgyhogy újabban elég feszülten telnek a napjaim. Vélhetőleg a munkamentes időszakom miatt kialakult kisebbségi érzésemet kompenzálom azzal, hogy én vagyok a legeslegfaszább, és minden embernek pontosan ugyanúgy kéne gondolkodnia, mint nekem, és pontosan ugyanazokat a dolgokat kéne szeretnie, mint nekem, és én vagyok minden emberi viselkedés miértjének ismerője, és mert én tévedhetetlen vagyok. Fuck. Most hogy így írom, bevillant; asszem mindenhatókomplexusom van. Fuckfuckfuck.

Ja, de önző disznó vagyok, hát folyton csak magamról beszélek! Veled mi van? Semmi?

 Mostanában kínkeservesen találok ki címet! Remélem nem maradok így!

Szóval szombaton munkanap volt, de nem nekem. Reggel mentünk a bútorboltba, utána haza és ebéd, este mentem Firdához vacsizni, és a Barátom eközben meglepően hamar végzett, ennek következtében elértük az uccsó járművet.

Vasárnap reggel fel, mentünk Mamuhoz, vártuk a srácokat, akik elszállítják a bútort, de basztak jönni. Nagyinál ebédeltünk, aztán itthon lenyírtam a lovagom haját. Délután mentünk Andikáékhoz, remekül telt az este.

Közben sokat agyalok munkán és lakáson.

Hétfőn volt adáska, nem voltunk a legjobb formában. Ma meg elkezdek tornázni, mert felháborítóan el vagyok hízva. Hát mit képzel a téli raktározás? A fenekemre kell építeni?!

  Máris péntek van? Meg kell veszni.

 Pénteken mentem Karesszal meg egy barátjával Ózonba, elbeszélgettük az estét, meglehetősen jó hangulatban.

Szombaton volt az öregtaller a stúdióban, fröccsözgetés, dumálgatás, nem becsípés, aztán haza.

Vasárnap Nagyikánál ebédeltünk, tökéletes rokonaim is felsorakoztak, és a kölyköket majdnem megzabáltam. Ezenfelül pedig lakásfelújításról szövögetünk keserédes terveket. Este mentem Dóriékhoz, ahol egy ínycsiklandó estét töltöttünk sok röhögéssel, nagyon sokkal, majd egy hajnali négyes elalvással, bokaműtétes álommal.

Aztán ma haza, ebéd, és mentünk rámolni a lakásba, hát ennyi.

Ja, és nyilván esz' a fene tejgödet, hogy nem mered megkérdezni, mi van a párhrhrtneremmel illetve a szexuális életemmel; Hulkfalván van mind a kettő. Az egyikük szerdán hazajön és a nálam alszik, a másik helyére meg beparkol a piros gépjármű.

 Na, gyermekeim, in the Urrr! Hol is tartottam?

Ja, igen, a romantikus randevú! A barátom elhívott egy esti, városi sétára, Mojruska pedig eléggé kedveli az esti sétákat. Ennek következtében gyermeki rácsodálkozással figyeltem mindent, ami szép ebben a városban, annak ellenére, hogy ezerszer láttam és ezerszer jártam már mindenhol.
Aztán hazaértünk, és szunnyadtunk.

Vasárnap mentünk Nagyihoz ebédelni, aztán annyi biztos, hogy a kedvesem nem aludt itt, de az is nagyon valószínű, hogy semmit nem csináltam este.

Hétfőn volt adás, sok röhögéssel.

Kedden pedig nagy sikerű tanfolyamot tartottam, a végén vagy fél óráig jöttek a kedves érdeklődő újoncok, hogy feltegyék a kérdéseiket, és egyébként is, mikor és hogyan és miért, és meglehetősen örültem, mert tényleg felcsigáztam őket! Juhéjj!

Ma pedig eredeti thai masszázson voltam, nem mondhatnám, hogy mind a hatvan percét élveztem, és azt sem, hogy volt boldog befejezés, de kellőképpen jól esett, rendesen átmozgatott, és minden izmomba és alá belenyúltak csontig, de, mint az ismeretes, a néptáncon és a vérfertőzésen kívül minden érdemes kipróbálni egyszer. Talán ezt többször is. Aztán színházban voltam Andikával, és ráébredtem, hogy a Játékszín nem nekem gyártja a darabjait. Kiváltképp azokat nem, amelyekben Edit, András és Sztív szerepel.

Egész rendesen fel tud idegesíteni, mikor valaki az "n" és a "l" hangokat a száján kívül, vagyis a nyelv kinyújtásával képzi, ocsmány is, bizarr is, de legfőképp irritáló. Ne csináljátok.

Ja, és hogy mire föl a cím? Tegnap nem csak nőnap volt, de éppen húsz hónaposak a párhrhrhrtneremmel, és egy szép csokor virággal kedveskedett. Örömöm leplezhetetlen volt! Srácok, lepjétek meg nőiteket olykor egy virággal, hadd könnyezzen a szerencsétlenje vigyorgásában!

 Már egyszer nekikezdtem, csak a köcsög állatja valamiért nem mentette el, hát most, tessék, újra!

Január: Szopkodás a kertévében. BKV-sztrájk. Mi kell a nőnek rovat elindul itten. Ózonban kezdek pultozni.

Február: Még pultozás, kertévé hitegetésének hátat fordítok. Szerelmesebb vagyok eközben, mint valaha. Mátraszentimrén stúdiós kirándulás a nászutas lakosztályban. Hanikára vigyázgatok.

Március: Cukrász vb-nek videó, Roxynak reklámszpot, érettségi taller a 3. gimis osztályommal, sokat bicajozom, nem jön a tavasz, angol tanfi indul, temtévénél vágói állást pályáztam.

Április: Angol ezerrel, JJ-ben sokszor vezetek műsort, megszületik az unokatesóm, Csongor, inhüvelygyuszkó, Balcsi Totóékkal, konferanszié voltam, és GPS hang egy nosztalgiavonaton. Hulk haját elkezdem magam vágni.

Május: Afrikai last minute nyaralás, itthon közben 8 fok, idegeskedem, hogy nincs munkám, Hulkkal zűrös időszak, nyelvvizsga. Ózon.

Június: Még mindig 10 fok, Mamukám kórházba kerül, sokat Kármánban, hó közepétől végre jó idő, Ózonozok, megvan a nyelvvizsgám, Bánki Jazz Fesztivál Hulkkal, ANdikánál párszor napozom.

Július: Balcsi Andikával, Öcskössel, évforduló Hulkkal, EFOTT, Ózon.

Augusztus: Újra lehet kommentelni, Velencén voltam Hulkkal, Ózon, munkaügyi központ regisztrál, első közös nyaralás Hulkkal Balcsin, Legalia fesztivál. Beüt az ősz.

Szeptember: Netes rádiónál kis átverős ingyen munka, új teló, hosszú megfázás, Lollipop cé műsorunk megindul, Egyetemi Napok.

Október: Qpa, Hulkkal újabb nehéz időszak, rohadt, tetü meló kezdődik sok engem átbaszással, isteni csajbuli Dónál.

November: Idegölő tévés meló folytatódik, itt a tél, farokcsont zűr, testem felvágása, sok napnyi cölibátus.

December: Totálisan kikészít a munka a pokolban, úgyhogy felmondok, helyette megyek plázába eladónak. Vörösmarty téren romantikus töki pompos a hóban Hulkkal, végezetül karácsony, majd Szilveszter a koliban.

Legjobb pillanatok: Afrikai nyaralás, Hulkkal Balatonon, családomban lévő gyermekek pesztrálása. EFOTT.

Legszarabb pillanatok: az idegölő, engem megvezető, rém primitív televíziós meló, akik azt hazudják, hogy bejelentenek, de nem, és még csak ki sem fizetnek, pedig a lelkem kitettem, és a műtétecske a farokcsont ügyben, és minden nap, mikor Hanika nem volt rendben.

Korábbi évek számvetései:

2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003

 Hétfőn kölyköztem, aztán adás elmaradt tán, keddre beszart a hifim, úgyhogy nem tudtak jönni a táncosok átvenni a kész videót. Kedden kozmetikusnál is voltam, meg kölyköztem is. Szerdán mentem szakkolis vacsira, bent aludtam Hulknál. Csütörtökön mentem Bazsikához, meg előtte kölyköztem. Pénteken jött a táncosfiú, átvette a videót nagy örömmel, mindenki örült, mert nagyon fasza lett. Este mentünk lángosozni Foxhoz, előtte még beugrott hozzám a barátom, megszerelte a hifit, meg engem is, aztán este nálunk aludtunk. Ma voltunk Mamánál ebédelni, este meg romantikus randevút ejtünk a pártneremmel.

Ma nem eresztem bő lére a dumát. Úgyhogy csöcskazán.

 Nem szoktam politizálni, isten látja lelkem, de most olyan földön túli boldogság önti el a szívem, hogy egy olyan országban élhetek, ahol végre mindösszesen csak két probléma vár megoldásra, és végre ennek is teret engedünk; megvédenek attól, hogy arcomba fújják a füstöt a megállóban, illetve a lakosság édességek iránti vágyát pénzbüntetéssel csillapítják. Isten áldja a Királynőt!

Nekem meg másfél éve csak a fusi meló jut, a BKV-n konkrétan fos-szag van, a hivatali ügyintézés meg minimum 3-4-5 órát vesz igénybe, a gyerekeknek már fingjuk sincs arról, hogy mit jelent az a szó, hogy család, de 13 évesen már felcsinálják egymást, a fiataloknak esélyük sincs, hogy önerőből lakást vegyenek maguknak, úgyhogy hajrá!

Pénteken jött Hulk, asszem volt is egy kis ez meg az, aztán szombaton fel, mentünk cukordrágaédeskincsestár rokonaimhoz, kár, hogy meg voltam fázva. Kellemesen beebédeltünk, aztán haza. A barátom munka után meg jött, látott és győzött. Én mondjuk nem.

De aztán jött a kibaszott reggel, amikor is én eléggé csalódott voltam, és a fenébe már, hogy nem tudtam rendesen elmondani neki, hogy mi a bajom, és ha kérdezte, mi bánt, csak azt tudtam mondani sírás nélkül, hogy semmi, de azt se mindig. Pedig én teljesen normálisan szerettem volna elmondani neki, hogy mi nem oké, de a fasz kivan, hogy kifolyik a könnyem és elcsuklik a hangom! És egyből, még mielőtt el tudnám mondani, hogy mi bánt, azonnal azt hiszi, hogy valami gigászi tragédia történt, mert én már bőgök. Ezért inkább vártam, hogy hátha elmúlik a sírhatnékom, és addig is csak azt mondogattam, hogy semmi, de közben meg el akartam mondani. Aztán el is mondtam, ő nem tulajdonított túl nagy jelentőséget az ügynek, azt mondta orvosoljuk. De miért volt nekem ez olyan eszelősen nagy feladat? Hogy ez elmondjam neki? Túl hamar feladtam én ezt a pszichológus-dolgot.
Nem hiszem, hogy érthető lennék a számodra, Kedves Olvasó, de ezzel most nem érek rá foglalkozni. Lényeg az, hogy muszáj megtanulnunk konfrontálódni egymással, kurva életbe, a konfliktuskerülés vége lesz ez, hogy nem tudok annyit elmondani, hogy mire vágyom és mire van szükségem, és csalódott vagyok, hogy nem ért az az öröm, amire számítottam. Tudomásul kell venni, hogy azért, mert ellentmondok neki, még nem dől össze a világ. Ráadásul a folyamat a következőképpen néz ki: engem ér valamilyen valós vagy vélt sérelem. Kicsit emésztgetem, fel-fel öklendezem magamban. Filózgatok, hogy szóvá tegyem, vagy inkább kussoljak, nehogy rinyapina legyek. Aztán mikor még egy csepp belehullik a pohárba, aztán elmondom neki, ami általában kétféleképpen történik. Az egyik, hogy elég nyersen a képébe vágom. A másik, hogy akaratlanul is bőgve, megtörve motyogom, hogy mért nem hoztál nekem virágot, amikor 16 naposak, 7 órásak és 37 percesek voltunk?, no, meg persze valódi, komoly problémákat is.
Az első verziónál, mikor leteremtem, akkor kicsit el szoktam szégyellni magam, vagy inkább bűntudatom lesz, hogy jaj, miért mondok neki rosszat, mikor olyan nagyon imádom, hát nem el kéne viselnem szó nélkül ezeket a kis kényelmetlenségeket?
Igazából a másik opciónál is nagyjából ez áll elő. Jaj, milyen fincsin el tudna analizálgatni engem egy pszichológus! Úgyhogy most azon vagyok, hogy ha bajom van, beszéljük meg, vitázzuk át a témát, érveljünk, satöbbi, mert a nem beszélésnek, befelé sírásnak ez lesz a vége. Ő meg általában nem védi meg magát, azt mondja ironikusan, hogy kösz, vagy, hogy sajnálom, igyekszem. Ahelyett, hogy megbeszélnénk gyorsan, de alaposan. Mert a néha felmerülő problémáik, akár véltek, akár valósak, problémák. És ha egy kapcsolatban az egyik fél nem érzi jól magát, akkor arra - amennyiben a miénkhez hasonló, alapvetően jól működő kapcsolatról van szó, és nem egy szétrothadó hulláról - megoldást kell találni együtt.

Egyébként Nagyinál ebédeltünk, aztán mentünk Mamu lakásába rendet rakni. Szívem facsarodik ki a helyéről, hogy, ő kórházban van, és soha nem fog már hazaköltözni. Hulk nagyon sokat segített nekem, ruhákat válogattunk, régi képeket nézegettünk, végtelen sok szemetet és haszontalan, régi, ócska dolgot kidobtunk. Közben meg azt éreztem, hogy milyen nagy dolog, hogy a barátommal együtt intézzük a fontos dolgokat, közös erőbedobással. Aztán még Nagyinál egy vacsika, majd mindenki ment szépen haza.
 

Sokat agyalok még ezen a konfliktuskezelés témán. Biztos, hogy ennek van valami oka. Minden esetre rém boldog vagyok, hogy leírtam, és meg tudtam fogalmazni, hogy mi zajlik bennem ilyen esetekben. Ez már előrelépés!

Ma pedig elmaradt az adás, de vigyáztam a kölykökre, minden nagyon rendben volt, igazán édesek, főleg a leányka zabálnivaló. Meg a fiúcska. Előtte a barátommal találkoztam, vásároltunk cipőt nekije, aztán meg ittunk egy kávét, mert imádom a kávét. Főleg a finom kávét triplacsokis muffinnal.

 Harrrmatos jóreggelt, kedves gyerekek! Felvázolom én, mi a dolgok állása!

Hétfőn volt adáska, plusz előtte szitteltem, este meg jött velem haza a Kincsestáram. Kedden jöttek hozzám a táncosok, jól együttműködünk! Aztán szittelés, aztán volt kedden még valami, de lehet, hogy csak a dögrovás, mert megfáztam, a kurva mindenit! Úgyhogy asszem hazajöttem. Viszont Ildike közben járásával megtudtam, hogy Portishead koncert lesz nyáron, előre végem van, de pont úgy, mint mikor két éve februárban megtudtam, hogy Manson koncert lesz! Totális észvesztés!!!!

Szerdán azt hittem jön Hulk, de nem jött, és kiderült, hogy mind félreértettük egymást, de természetesen én megbántódtam, hogy rohadnék meg! Közben még betegebb lettem egy kicsit.

Csütörtökön szittelés, aztán mentem osztálytalálkozni, nem voltunk sokan, ám annál többet röhögtünk együtt. Aztán Hulk értem jött, és mentünk együtt haza.

Uh, de kibaszott izgalmas volt ez a pár nap! Még mindig remegek!

 A mai bejegyzést egy körkérdéssel kezdem. Ki az, aki öt perc szoláriumtól olyan vörösre égett, mint a Nap?

a) Yoda
b) Whitney Houston
c) Wendy Moira Angela Darling

A nyerteseket postán értesítjük.

A történések pedig a következőképpen alakultak. Pénteken lazás voltam, talán vágtam egy kicsit. Aztán este jött Hulk, akinek nagyon örültem. Szombaton fel, majd mentünk cipőt venni, és végre valahára vettem is egy téli cipőt. Juhéjjj.

Aztán voltunk még a koliban is, és csináltam olyan lazannyát, hogy az itthoniak azt mondták, mától csak én készíthetem el azt. Este megnéztük az Üvegtigris kettőt, jót röhögtünk, és jól összebújva néztük, és olyan meghitt volt az egész és olyan vicces, és annyira jó volt Hulkkal.

Ma mentem családi ebédre egy elég puccos étterembe, nagyjából hatezer volt egy ebéd, de mondjuk közben láttam a Dunát.

Aztán haza és hajat mostam végre.

Eközben meg szidom az életet, hogy miért nem találok már egy rendes munkát, vagy ha mégis, akkor miért inkorrekt a vezetőség, miért basznak át, és mi a kurva életért nem lehet válaszolni a rohadt jelentkezéseimre?! Annyira elkeserítő. Megrekedtem. Több, mint másfél éve folyamatosan keresek, titkárnői álláshoz túl sok diplomám van, a többi melóhoz meg vagy baszni kéne valakivel (én meg kötöm az ebet a karóhoz, és csak egy emberrel vagyok hajlandó), vagy engem basznak át. Hát hol vagy ilyenkor, madafaka igazság?

Ráadásul akkorára híztam már, mint egy hegy. Van rajtam vagy 47429872934 kiló fölösleg. Ahogy a drága Nagypapám mondta régen: le kéne szokni az evésről.

Ráadásul, mikor éppen 20 hónapja leszek Hulkkal, este tanfolyamot tartok, úgyhogy ha esetleg meglepne engem egy romantikus esti programmal, akkor nagyon sok kávét kéne meginnunk, hogy azt este tíztől végre hajtsuk. Jaj, bárcsak meglepne valami klassz programmal, örömmel innék meg egy vödör kávét!

Tudom, hogy nem kéne ennyit rinyálni, de éppen szar a kedvem.

 Na, ma nagyon penge az agyam, és mindent tudok! Hétvégén voltam Bükkszentkereszten a stúdióval. Faszányos volt! Hulkkal saját kétszemélyes szobában aludtunk, igaz, hogy két külön ágy volt benne, ami volt vagy 170 cm, és mindkettőnk lába a falon volt, de azért megvolt a maga romantikája. Volt túrázás (részemről max félórás, mert kurvára jeges volt, állni alig lehetett, nem hogy menni), eszelős röhögés a jegesedésből fakadó bénázásokon, aztán sok dumálás, megnyílás, fröccsöcske, zene, és ezek tetszés szerinti kombinációi.

Vasárnap haza, én este mentem Andikával színházba. Kaktusz virága. No comment. Annyit mondhatok, hogy fos volt. Egy fia poén - nem sok - annyi nem volt benne, és érdekes módon a közönség vihogott. Ez elég árulkodó. Nem lehet mindenkinek olyan kifinomult humora, mint nekem.
Aztán nálam is aludt a kicsike (mármint Andika), eresre röhögtük magunkat, és persze az elmaradhatatlan csajos beszélgetés (tudod: az én pasimnak most még nagyobb a fasza, neee mááár, az enyémnek iiiiis - mert a lányok, ha ketten vannak, csak ilyesmiről beszélnek, és közben fehérneműben párnacsatáznak).

Hétfőn fel, Andikával főztünk spenótos pennét, ami oly népszerű újabban az ismeretségi körömben. Talán az a titka, hogy kurva finom. Aztán közben rendet raktam, kiporszívóztam, szerkesztettem adást, majd mentem sintérkedni, aztán meg adásra. Gólyaszerda volt, úgyhogy voltak élőben saját testükkel megjelent hallgatóink is. Fáin.

Aztán este nálam aludt a szerelmem, csak valahogy nem voltam jó formában. Ja, Valentyina nap is volt, gondolhatod milyen nagyon mélyen megemlékeztünk róla.
Reggel beszóltam valamit Hulknak, ami neki szarul esett, nekem meg egyből mardosó lelkiismeretfurdalásom lett. Hát így élünk; nem fenékig tejfel az élet.

Aztán kedden jöttek a tánciskolások, akiknek vágok, eléggé tetszett nekik a munkám, ennek örültem. Aztán meg elmentek, én meg mentem sintérkedni. Este még Szimplában találkoztam Bogival meg Pinttyel, kis dumika (természetesen fehérneműben) sör mellett, aztán a hóesésben haza.

Szerdán reggel korán fel, mentem a cukker, édes rokon gyerekekkel az Állatkertbe! Gigászi fless volt, olyan édesek voltak egész nap, és olyan jól viselkedtek, és tényleg úgy érzem, hogy az, hogy ennyit vagyok gyerekekkel, állati jó edzés nekem, hogy ha majd egyszer. Tudod. Szülni akarok. Egy tudod mit. De egyelőre még nem töröm a fejem ilyesmin nagyon, olyannyira, hogy épp foggátló egyhetes szünetem van, várom a piros mercédeszt, és csak nem jön. Aztán két nap késéssel beütött, de gondolatban már vagy hússzor felakasztottam magam. Bazsika szerint én még attól is félek, hogy bárhonnan egyszer csak felmászik egy spermácska a petesejtemhez. Lehet benne valami. Nagyon vágyom az anyaságra, de ha várni kell, hát várni kell.

Szóval csodás volt a szerdai nap! Este mentem még Hanikát megnézni, remekül van, jó kedvű, mozgékony, eszes!

Aztán mentem este Bazsikához, nem voltunk a topon, de hát ilyen is van.

Csütörtök reggel fel, haza, kis vágás, délután szittelés egészen éjfélig, a párhrhrtnerem pedig értem jött és hazavitt, pont mint az amerikai filmekben.

Este nem volt semmi hókamóka, csak romantikus és meghitt ölelkezés, mert már hétfő óta nem aludtunk együtt, és nagyon hiányzott nekem. Annyira szeretem! Imádom!

Aztán ma mentem feladni a jelentkezésemet (pszicho, pszicho, gyógyped), kiváncsian várom az eredményt.

Estig vágok, aztán jön újra Hulk.

  Na. Hétfőn biztos, hogy bébiszitteltem, előtte meg NAV-ban ügyintéztem (leánykori nevén APEH), aztán este nem volt adás, de volt gyűlés, amin kivételesen megjelentem. Aztán haza. Aztán kedden találkoztam a tánciskolával, akinek vélhetőleg több promóvideót fogok vágni. A vágás az én pásztorom, de a konvertálás, főleg ami egy teljes napig tart, az nem, úgyhogy kemény volt, mert át kellett konvertálnom a 28 videót, hogy aztán átkonvertálhassam. Volt vele sok szopkoda. Karesszal találkoztam utána, majd este Bazsikánál háltam, reggel meg jött a szerda.

 Na, gyerekek, hát nem mondhatnám, hogy eseménytelenül teltek a napok!

Múlt héten pénteken mentem Hulkfalvára, két éjszakát töltöttünk ottan, sok evéssel, sok sétálással telt a nap, idegállapotom kicsit kirojtosodott, mert nem bírom én elfogadni, hogy a lakásban kutyelláris van; ágyban, meg ölben, meg folyton kézben, úgyhogy ezt Hulk kevés örömére be is vallottam neki, de hát nem nagyon tehettem mást.

Aztán vasárnap haza, este mentem Balázskához, hétfőn gyereket ültettem, aztán volt adáska, meg kedden újra bébiszityó. Szerdán meg a nagy agylobok napja volt, ugyanis reggel mentem a munkaügyibe bejelenteni, hogy december 31-én véget ért a munkaviszonyom, újra csőlakó vagyok. Azt mondta a nő, miután fél órát álltam a sorszámért sorba, hogy kábé másfél órát kell várni. Én kicsit elszontyolodtam, de mondom, nem baj, mert még így is lesz időm Hulkicsekkel ebédelni, majd haza, összepakolok, kifestem a körmöm és indulok Keszthelyre, mert ez volt a kedvesem szülinapi ajándéka, hogy elviszem oda őtet. Na, persze, ahogy ezt Móricka elképzeli. A munkaügyiben öt, értsd ÖT telibevert órát vártam, majdnem megszültem. Aztán ebéd lemond, körömlakkozásról és pisilésről lemond, majd fél óra alatt bepakoltam a táskámba, rohantam szittelni, majd oda jött volna elébem Hulk. Nos, már másodszor teszem hozzá a terveimhez, hogy "ahogy ezt Móricka elképzeli", ugyanis baleset történt a városban, úgyhogy a pakkommal elbumliztam a Margit-hídig, hogy majd akkor ott vesz fel a Szerelmem. De addigra ő túlment rajtam, mert haladnia kellett a kocsisorral. Remélem az idegállapotomat nem kell részletesen kifejtenem. Aztán nagy nehezen felvett, kicsit kúrtattuk egymás a kocsiban, hogy te vagy a hülye, nem te vagy a hülye, persze a közlekedés, meg ez az ellehetetlenített város a legnagyobb hülye, mi pedig mind csak áldozati bárányok vagyunk az infrastruktúra oltárán.
De végül kiautóztunk a város vonzáskörzetéből, és irány Keszthely!

Első nap, szerda. Éjjel érkeztünk, fáradt, kiégett testtel, sétálgattunk még egyet közeli utcákban, amik olyannak hatottak, mint ha most evakuálták volna a várost valami csúf vírusfertőzés okán; egy teremtett lélek, nem sok, annyi se volt az utcán este tízkor.
A szállásunk mesés, apró, de a két fürdőszobának volt helye, és nekem a két fürdőszoba az egyik nagy riviéra.

Második nap, csütörtök. Reggel fel, el a Sparba, megvettük a dolgokat, mint zsemle és hozzávalók, mosogatószer, satöbbi. Aztán irány a nagy séta. A part extra-giga-über látványos volt, be volt fagyva a tó, nem tudom, hogy ti már láttatok-e ilyet, de konkrétan be kell fosni, olyan veszettül jól nézett ki!
Aztán délután ebédecske, Carbonarát főztünk a kicsikémmel, aztán este még egy kis sétácska, de én meg folyamatosan össze voltam fosva, mert olyan sötét és üres volt a part, és elhagyott, kísértet szállodák voltak a parton, konkrétan remegtem, úgy paráztam. De aztán, mikor már elfelé jöttünk a parttól, a kivilágított utca felett láttunk egy akkora hullócsillagot, hogy azt hittük tűzijátékot lőttek fel, csak aztán észleltük, hogy nem volt hangja és nem durrant a végén, sokkoló fénye volt, csak úgy süvített az égbolton! Kívántunk is egy nagyot!

Aztán este előrukkoltam a csipke szopóálarccal (of course not, csak vettem egy szexis fehérneműt), aztán megmutattuk mi a magyarok istene.

Harmadik nap, péntek. Jó keményen bereggeliztünk! Majd óriásit sétáltunk, de vagy 3-4 órát, Festetics-kastély, meg más nyalánkságok. Majd vissza a szállásra, ott gyors átöltözés, és irány a szauna!!! Volt nagy örömködés, meg relaxálás, nagyon élveztük!
Majd vissza a szobába, és mentünk vacsizni a helyi étterembe, ahol elszámoltam magam fejben, és 7000 Ft körüli számlára vártam, és 4800 úgy lesokkolt, hogy 700 Ft borravalót hagytam. A kaja nem volt olyan jó, meg az se, hogy láttam a picért, ahogy az orrát túrja, de az igen, hogy együtt vacsoráztam a szülinapos Kicsikémmel kettecskén Balatonon. Este pedig olyan eszelőseket röhögtünk, hogy sírtunk és zihálva levegő után kapkodtunk felváltva, úgyhogy mennyei esténk volt, talán életünk legjobbja, pedig nem is volt benne szex.

Negyedik nap, szombat. Reggel fel, összerámoltunk, kicsekkoltunk, és mentünk haza. Még Balatonvilágosnál kiszálltunk elbúcsúzni a jó kis tótól, mert legközelebb jó esetben is csak nyáron találkozunk vele.

Aztán itthon jötten Dodóék a kölykökkel, szuperédik voltak, ebédeltünk, Barbieztunk, úgyhogy arany volt az élet!

Most meg este Üvegtigris maratont tartunk, és várom a párom, hogy megnyomja a plájgoNbot.

 Holnap (gyk.: ma) a teendőim:

- Reggel Mamu
- Utána kozmikus
- Haza
- Körömlakkozás
- Összepakolás
- Hulkékra várás
- Indulás Hulkfalvára

Szerdán semmit nem csináltam, értsd semmit, csak este elmentem Foxyhoz dumizgatni, fotókat nézegetni és melegszendózni. Ma (gyk.: tegnap) voltam reggel az arcbőr szárazságommal orvosnál, adott egy krémet. Közben Andikával véresre röhögtük magunkat, sokszor majdnem sírtam. Miként a stressz, úgy a végtelen kacagás is jelentős befolyást gyakorol a fizikai állapotomra, úgyhogy remélem, mostanában nem lesz semmi egészségügyi nyűgöm. Este mentem rádiós megbeszélésre, új projekt forradozik, egyelőre kis lángon, de meglátjuk, mi lesz.

Várom a holnapot, mert végre megölelhetem a kedd reggel óta nem látott szerelmem.

 Egyelőre a fő idegeskedésem tárgya még mindig a majd' kétéves pindurka cukorság, ugyanis még mindig kórházban van, de ha lassan is, javulgat az állapota (kopkopkop).

Egyébként. Vasárnap Nagyinál ebédeltünk, délután kis ez kis az, aztán szunyika, majd mentem Bazzserhoz, ahol dumizgattunk és aludtunk. Reggel korán fel, mentem Hulknak az ajándékát intézni, és közben meg kiderült, hogy egy még nagyobb ajival is meglephetem, Bazsika jóvoltából, de erről még nem fecseghetek, no nem azért mert Hulk is buzgón olvas, inkább mert a barátai is, aztán nehogy véletlenül elfecsegje valaki! Azért volt szükség a Bazsika-jóvolta-ajándékra, mert kellett valami kevésbé pajzán is, amiről például beszámolhat a szüleinek. Azt mégsem lehet, hogy mit kaptál a barátnődtől kisfiam? Hát egy csipke szopóálarccal várt otthon*.

Aztán este találkoztam Karesszal, vele megbeszéltük a világ gondjait, búját baját, majd nálam aludt a Kincsem, és azt álmodtam, hogy valaki más ölel, és elvetemült bűntudatom volt, de nem tudtam kiszállni az illető karjai közül. Hál' istennek reggelre konstatáltam, hogy Hulk fekszik mellettem. Ebédre megfőztem a baráti körömben oly népszerű spenótos pennét, beszarás király szakácsnő vagyok. Ja, és már csináltam eredeti franciasalátát. Már most irigylem azt a piszok mázlistát, aki elvesz egyszer!

Egyébként ma nem kellett mennem dolgozni, úgyhogy a mai teendőim a következők voltak: megnéztem két Californicationt, egy How I metet és egy Desperate housewivest (Jockey Ewing!!!!).

Nem akarom elszólni, de úgy fest, hogy most hétvégén Hulk szülővárosában tengetem napjaim, aztán meg X (majd azt később elárulom, de kapcsolatban áll a dolog Hulk meglepetésével, úgyhogy egyelőre embargós), aztán utána héten meg Bükkszentkeresztre megyek. Éljen az utazgatás!

*(remélem az olvasóközönségem azon értelmes, humoruk teljében lévő emberekből áll össze, akik értékelik az iróniát)

 Vasárnap családi banzáj volt, sajnos Hanibaba újra kórházban van. Emiatt gyakorlatilag felszívódtak az idegeim. Barátom legalább fényezte jelenlétével a napomat, de aztán elutazódott.

Hétfőn napközben kutyaf@sza se volt, délután mentem bébiszittelni, este volt adáska, remekeltünk, mint mindig.

Kedden hasonlóan tevékenyen telt a napom, talán eggyel többet idegeltem magam a kis Hanika miatt. Este Andikával söröztem és sokat beszélgettünk, meglehetősen jót tett.

Szerdán egész nap vigyáznom kellett a gyárekre, bárányhímlőgyanúval (ez nem valaki indiánneve), úgyhogy reggel 9től 10 órán át edzettem az amúgy is elgyötört idegrendszerem, de itt még helytálltam. Este megtért a Szerelmem, nagyon örültem, iszonyatosan jó volt vele aludni, bár egy kicsit rövid, mert másnap reggel 7kor kelés.

Csütörtökön megint egész napos bébiszityó voltam, a gyerek már kicsit vadállat lett, nehéz volt, de közelharcban legyőztem egy 7évest. Este bementem a Babámhoz a koliba, megettem a vacsoráját, aztán kéz a kézben (teljes egészben) hazatértünk, remek este volt, kicsit sajnáltuk, hogy Képzőművészeti Napok vannak a bugyitáborban.

Pénteken Babám elment reggel, én addig jó lusta módjára itthon tenyésztem, kifestettem a körmöm, és közben hülyeségeket beszéltem, majd délután elmentünk Nagyihoz, hogy onnan együtt menjünk a Mamu lakásába a dolgokat intézni. Hatékonyak voltunk, fáradtak lettünk. Most itt vagyunk, én a földön ülök, Hulk a gép előtt tollbagépeli ezt a bejegyzést. Szeretlek Hulk, és isten látja lelkem, nem csak ezért (Uramisten, most megtudta).

 Mielőtt minden poszt azzal kezdődne, hogy "mi az eres brét is csináltam az elmúlt napokban?", írok egy kis emlékeztetőt. Hogy kifejtem-e majd őket bővebben, legyen meglepetés.

Kedden asszem itt aludt Hulky Hulkreson.

Szerda ügyintéztünk Hulkkal, vettünk körömlakkot, néztünk csizmát, meg bolygókereket, átvettem a decemberi zsét, délután mentem a kölykökért, majd haza. Este csill, majd szundika.

Csütörtök. Korán fel, kölyök, aztán haza, kicsíptem magam, aztán vissza kölykök, majd onnan Hulk, fos vacsika, aztán Foxhoz, nagy bulika, kellemes hangulat, sok dumika, sörike, borika (nyugika már, leállok). Aztán este Hulkkal haza, miután mindenki kedves testét hazafuvaroztuk, este kissé bealudtam, "reggel" meg pláne.

Pénteken a Babám el, én meg még kicsit punnyadtam, aztán kölykök, aztán este jött a Kincsestáram, csináltam iszonyat nagy király franciasalátát, majd megnéztük ajzásképpen a 8 milliméter című nagy sikerű filmet. Nem jött be.

Ma pedig bejártuk az országot; először Tiszalúc, aztán Demjén, ahol bitang keményet termálfürdőztünk. Mennyei volt, azt elmondhatom. A szabad ég alatt a csillagos eget nézni, miközben a tűz forró vízben a Szíved Szottya puszilgat, elég fless.

Na, csók.

Csütörtökön is mentem a gyerekekért meg egyébként is, de hogy mik voltak még, arról halovány, lila fingom sincs. Nincs eszem, kéne legyen noteszem. Viszont arról fantáziálok, hogy be kéne hajtanom a maradék fizetésem a múltkori, egészségemre is káros idegállapotot előidéző, pesszimális munkahelyről. Csak az a baj, hogyha arra gondolok, hogy bemegyek, hogy hellószija, emlékszel, felmondtam, fizessél ki, akkor máris egy tankban látom magam, ahogy áthajtok az egész feketén dolgoztató, kihasználós, vulgár-primitív bagázson.

Na, de ne hagyjuk ilyen messze a fantáziám, inkább találjuk ki, hogy mi a pék füle volt velem az elmúlt napokban. Biztosan voltam csütörtökön a párhrhrtneremmel valahol. Nem? De lehet, hogy akkor nélkülöztünk? Pénteken tutira itthon evett a fene egyedül. Csütörtökön tán Balázskánál háltam? Tán Karesszal találkoztam? Tán tán?
Ja, igen, csütörtökön reggel mentem Balázskától a kölyökért Á-ba, hogy elvigyem Bé-be. Aztán az tuti, hogy szombaton voltunk másfélévesek Hulkkal (őrület, hogy telik az idő! És még mindig úgy érzem, hogy ezer dolog vár még ránk.), és jött a díszes rokonságom. No, nem ezért, hanem mert Nórikáék másnap utaztak vissza Svájcba. Úgyhogy búcsúbulika volt. Sok jófej rokon kis helyen is elfért, főztünk, sütöttünk, és incsifincsi salátaönteteket fantáziáltam össze és teremtettem meg.

Aztán gondoltam meglepem a barátom, és megölelgetem a szép testét, ha már másfélév, érted. Úgyhogy Robocskáék elvittek hozzája, én meg mint egy ideális barátnő vittem neki frissen sütött, saját készítésű pizzát. Úgy örült, olyan édes volt, pedig kurrrvra fokhagymaszagom a salátaöntettől, és aztán mondta, hogy nagyon lázasan tanul, de ő meg éppen azt találta ki, hogy nálam alszik ma este! Hát, gyerekek, ne tudjátok meg. Idéznék az Üvegtigrisből, de nem merek.

Szeretem Hulkot! Mikor vele alszom, az mindent felülír, amit valaha is elképzeltem a párkapcsolati együttalvásról. Tulajdonképpen megtanultunk együtt aludni, tudjuk mikor fordul az egyik, mikor moccan a másik... Múltkor olyan édes volt, még aludtam, mint az állat, ő meg már ébrenkedett, én az oldalamon feküdtem, ő meg velem szemben. Csendesen-diszkréten átmászott a túloldalamra, és átölelt kiskiflibe.

 Szombaton kellett volna ugye atom másnaposnak lennem, de persze nem voltam. Ellenben ettem lencsét, a barátom meg húzott ezerrel hazafelé. Igen ám, csak Mojrácska - tudjátok - milyen kis cserfes babonás palánta; szereti, ha az év első napja úgy telik, ahogy annak telnie kell, hiszen (nyilván nem) az év aképpen telik, ahogyan január elseje.

De ez még nem is lett volna baj, de aztán lett valami, már nem tudom mi. Jáj, mi volt szombaton? Nem volt szerintem semmi. De valami biztos volt, a fene egye meg! De mi? Mert tuti, hogy filóztam, hogy utána bemegyek SCH-be, de mégsem cselekedtem eképpen. Jaj, de egy hülye az ember lánya! Jaj!!! Megvan! Voltam a rokonyoknál, akik végre megtértek országunkba pár napra! Nóricsku meg Sanyicsku! Aztán onnan mentem haza, majd este a barátom általjött hozzám, mert idegállapotba került a matek miatt. Elkezdtünk nézni valami dokut, Hulk hamar elszundított. Mojrácska pedig olyan féktelenül kanos lett, hogy nem is fékezte magát. Töprengett, tipródott, hogy vajon ér-e felébreszteni a párhrhrhtnert ilyen esetben, majd arra jutott, hogy hát mégis ki a fenét érne rajta kívül ez ügyben ébreszteni? Úgyhogy lőn! Jöttünk, láttunk, győztünk! Álmunkban is! Juppié!

Aztán másnap elfelé, én meg mentem Nagyikához ebédelni fent említett rokonyokkal, majd mentem az imádott ikrekhez és Hanikához, akik most is jófejek voltak. Pélkádul a négyéves Juditka azt mondja a rajta terpeszkedő másféléves Hunokatesójáról: folyton rajtam mászik, de hát nem vagyok én hegy!
Meg múltkor kérdezi tőlem, hogy Hulk a testvérem-e. Mondom, nem, a barátom. Erre kifakad: és Andika???? Már nem a barátod???
Olyan cukkerek!

Aztán eljövend a hétfő. Kurva anyját, mert elkezdett fájni a múlkori, orvosi beavatkozásos, alsó csigolya tájéki ügyem. Kurrrva anyját! Na, el a dokihoz, még mielőtt baj lenne, a doki eljárt, és már minden oké, és kiderült, hogy csak vaklárma volt. Aztán first day as Mary Poppins. Ugyanis idegen szülők idegen gyerkőceire fogok vigyázni mostantól, míg nem jön melócska. Egyelőre Dorka mellett betanultam, ismerkedtem. Nem volt vészes, sok megjegyeznivaló és két okos, ám elég rossz gyerkőc. 
Aztán este adáska odabent. Majd pedig jött át Hulk, akivel megint mennyei éjszakát töltöttem együvében (már ha mond ilyet magyar - nyilván nem).

Ma pedig nagy ügyintézések napja volt. Hulkkal mentünk garanciákat intézni ide-oda, meg hurcibáltunk polcot, meg autószerelő, meg ebéd, majd délután végképp Méripoppinsszá változtam. Kicsit be voltam fossantva, mert nekem kellett őket elhoznom az oviból meg a suliból, és én meg hát az eltévedés nagymestere vagyok! De szerencsére az akciósan vásárolt telefonomon van GPS, úgyhogy mától a GPS az én pásztorom. Kicsit féltem, hogy megeszi őket a kutya útközben, vagy eltévedünk, vagy nem fognak csipázni, vagy akármi, de alaptalan volt minden félelmem, mert - nem akarom ugyan elszólni magam - jó voltam, ők meg kivételesen nem olyan rosszak. Ja, de most jut eszembe, hogy azért kutyatámadás volt. A kisfiú elfutott, mikor mondtam, hogy ezt ne tegye. No, hát nem ráugrott egy dobberman? Persze nem ilyen rémisztő a sztori, mert csak egy kölyökkutya volt, és a gazdija ott volt 2 méterre, és egyből fogta is a kutyikát, és nem megenni, csak megkóstolni akarta a fiúcskát, minden esetre nekem kedvezett a dolog, mert így a kölyök többet nem nagyon mászkált el.

Jól kijövök a gyerekekkel általában. Elérem, hogy szót fogadjanak, cinkosaimmá teszem őket, tudom, mikor kell barátnak, felnőttnek, viccesnek vagy szigorúnak lennem. Nyilván ez a sok gyerekere-vigyázás nem ér fel egy anyasággal, de egyelőre az elmúlt évek töredéknyi jelei azt mutatják, hogy klafa anya leszek. A legjobbtól tanultam.

Sokat ábrándozom erről a dologról, és arról, hogy mennyire örülnék, ha a körülmények hamar olyanba kerülnének, hogy. Persze ez jó esetben is csak évek múlva esedékes.

 Nahát, nahát! Alig szoktam meg, hogy már csak egy nullát írunk a kettes után, de szerencsére az élet és a számok nekem kedveznek, ugyanis még van pontosan 89 évem, hogy ezt realizáljam.

Szerdán este Ózonban voltam 

Szerdán találkoztam Linivel, vásárolgattunk, vettem egy szoknyát meg a rucikát, amihez mondjuk kicsit nagy a seggem, de majd a mai lencsefőzelék sült virslivel biztos összezsugorítja. Mármint nem a ruhát, jó?! Aztán este Ózonban voltunk, FJózsi, Dorka, Gabesz meg én. Istenit dumáltunk, fincsi fröccsöket nyomattam, nem sokat, csak éppen eleget, úgyhogy kiváló este volt!

Csütörtökön este mentem Hulkhoz Csík zenekar koncertre a beksztédzsbe, és meghallottam ezt a számot, amire elkezdtem bőgni, mint a kutya. Ez a szám amúgy is egy kibaszott remekmű, de ez a verzió még durvábban szíven ütött. Aztán mentem Morrisons 2-be, ahova eddig se akartam sose betenni a lábam, hát erre rátettem még egy lapáttal. Karcsit ünnepeltük, Józsi, Misi, Mariann, és viszonylag jó volt, bár én nem voltam bebaszcsizva, úgyhogy kicsit kevésbé voltam toleráns a környezettel szemben.
Aztán elém jött a lovagom, és mentünk a koliba. Ott aztán olyan mennyeit szerelmeskedtünk, hogy utána holtan estünk össze. Aztán reggel is. Úgy szeretem a fiút!

Aztán mentem Gerivel Apuhoz ebédelni, Apu volt nője kicsit felbaszta az agyamat, de azért nem kellett felemelnem a hangom.

Aztán haza, kicsíptem magam, jó kis MAC Cosmetics, meg az új ruhácska, és indultam befelé. Egész jó volt a buli, nem volt észvesztés, szerencsére nálam sem. Petőfi rádiót hallgattunk a telefonomról, és kellemes meglepetés volt, mikor a Himnusz közben tittiri tittiri és jöttek a sms-ek.
Virslisütés közben meg jól megégettem a kezem, ami egy kis területen konkrétan átsült, de senki nem merte megkóstolni.
Aztán kocsival hazamentünk, és olyan lendülettel aludtunk, hogy már a lefekvés előtti zuhanyozást és az azt követő masszírozást (amit én végeztem) is átaludtam.

Remélem ez az év jobb lesz, mint a mostani. Lesz remek munkám, a családom és a szeretteim kiváló egészségnek fognak örvendeni, és Hulkkal továbbra is legalább ilyen istenien megleszünk. És nyerek a lottón.

 Volt ugye a péntek, a kari. Bazsikánál kis ajándékozás, aztán este Nagyika átjött, vele kis rákontrázás. Kurva fincsi mákos guba, aztán másnap mentünk az anyai égi rokonokhoz, halálra ettem magam, sajnos ebben a családban túl sokan főznek nagyon jól. Aztán este a szerelmem hazajött, kaptam tőle szép sapkát, amibe a hajam végre belefér, meg sok cukiságot, például processzorhűtőt. Vasárnap ment dolgozni, én meg mentem az apai ági rokonokhoz, este asszem én Bazsikánál aludtam, aki megnézette velem a Star Wars első részét, még sose láttam egy percet se korábban egyikből sem, szerintem Isten meg is tartja jó szokásomat.

Hétfőn Kicsikém újra nálam aludt, és miután átmasszíroztam a munkától meggyötört testét, félkómásan azt mondta: tetszel. Ez már szerelem!

Aztán ma egész nap a szupercuki rokongyerekekre vigyáztam, valami fantasztikusan helytálltam, nagyon szeretem őket, szívemben rügyek fakadnak, ha velük vagyok.

A libidóm lassan újra a régi, de kilométerekben mérhető sebet ütött rajta az elmúlt egy hónap; az irracionálisan primitív-agresszív vezetőség, a "műtét", a nőgyógyászati paráim, és a végtelen és fárasztó, ám meglehetősen kedvesebb másik munka.

Januártól újabb - nem szakmába vágó - melócska várható, kevés, ám annál megbízhatóbb lével. Annyit mondhatok, hogy nem érdemes már se bejelentve, se feketén dolgozni, no, meg éhen halni sem, úgyhogy jók a kilátások.

A pártnerom dolgozik. Volt idő, mikor azt hittem, a közös lakásunkra gyűjt (mint én. Bár én egyelőre a közös jövőhöz szükséges fülbevalókat halmozom), de nem; Iphone-ra spórol a kicsike, ami nem baj, mert abban is ellakunk egy darabig, biztos van ilyen alkalmazás. Eközben újra szerelmesebb vagyok, mint valaha, istenien kijövünk egymással, és úgy hiányzik az egyedül töltött estéken, mint kés a vajba. Úgyhogy érzelmi fronton nincs panasz. Ráadásul januárban talán eljutunk egy romantikus termálfürdőzésre, ami zsírkirály, mert mint az ismeretes, Moirának a termálfürdő az egyik nagy riviéra.

Ja, és nem rég azt álmodtam, hogy Dopemannel járok, és hajtetvet kaptam tőle.

 Hosszú a lemaradás, ám annál rövidebb lesz a bejegyzés. Kedden, szerdán, csütörtökön dolgoztam, mint egy igavonó, aztán pénteken felmondtam a másik helyen, mert elviselhetetlen volt, nem is fizettek ki, és még üvöltöztek is velem, de olyan alacsony színvonalon, mintha egy mónikasóban lettem volna. Tehát a fos, a bazmeg és a gáci szavak záporoztak ezerrel felém, én meg az ilyet nehezen tűröm, főleg, ha maximálisan alaptalan.

Aztán pénteken vacsi volt Hulk barátaival, egész jól elvoltam, aztán hunyika, majd reggel munkába el, és utána másnap is. Hétfőn elmaradt az adáska, este Balázskánál aludtam, majd újra meló, aztán este Hulknál aludtam, majd onnan megint meló. Gondolhatod közben mennyi időm volt ajándékokkal foglalkozni. Úgyhogy azt mind ma intéztem, egészen hatékonyan. Közben felújították a fürdőszobát, és minden átkerült onnan az én szobámba, ami most kábé úgy néz ki, mint egy csatatér. Hulk otthon van, de 25-én jön haza, és találkozunk. Ma megnéztük a Machetét Totóval meg Bazzserral, sokat röhögtünk, de utána meg előtte még többet.

A szilveszter még képlékeny, vagy Balcsi vagy Hulk, még nem tudom, de ma találtam Hulknak egy olyan cuki képeslapot, hogy ránézek és virul a fejem. Egy hóember van rajta, ami kurrrrva cuki, és az van beleírva, hogy Kívánom, hogy legyen Tiéd a tél minden öröme!

Hát ennyi. Holnap (vagyis ma) Apunál ebéd, aztán este Nagyival meg Anyuval vacsi itthon, aztán másnap cuki rokonaim, aztán harmadnap másik rokonaim, a kettő között meg szívem szottya nálam alszik.

Mondtam, hogy nem lesz olyan hosszú.

 A főnököm olyan helyzetbe hozott, amilyenben még sosem voltam. Amióta itt vagyok, olyan idegállapotban vagyok, hogy hányni tudnék bármelyik pillanatban, a gyomrom hosszú órákig fáj az idegeskedéstől. Ma is rémálomból keltem. Pokoli dolgokat csináltam benne és pokoli dolgokat csináltak velem. Remélem ma lezárul végleg a dolog.

 Pénteken végre szabad voltam, reggel kicsit még dolgoztam, kaptam fizuelőleget, jó keveset, de elvileg ma jön a többi. Isten tartsa meg jó szokását.

Aztán este Karesz átugrott hozzám, majd mentem SCH-be, végre sereztem, és találkoztam a sok cukisággal odabent, bár nem sokáig, mert mentem haza aludni Hulkkal.

Aztán a barátommal voltam, vásárolgattunk, én el is vertem a pénzem nagy részét, mert már elszoktam attól, hogy van pénzem, és égette a zsebem a rohadék. Este romantikáztunk egy töki pompos mellett a hóesésben a Vörösmarty téren, és este végre megtört a jég, még ha nem is száz százalékosan, de adtunk rendesen az erotikának.

Aztán reggel fel, mentem dolgozni, nagyon beszoptam, egyedül vágtam úgy, hogy nem volt vágókép, és a vágókép hiánya egyenes út a halálba.

Most meg most van, és reggel megint kelek, de ez még semmi, mert utána is dolgozom még három napot zsinórban, majd pénteken pihi, és hétvégén újra végig. Csak éljem túl. Kemény lesz.

Na, csók.