Hosszú a lemaradás, ám annál rövidebb lesz a bejegyzés. Kedden, szerdán, csütörtökön dolgoztam, mint egy igavonó, aztán pénteken felmondtam a másik helyen, mert elviselhetetlen volt, nem is fizettek ki, és még üvöltöztek is velem, de olyan alacsony színvonalon, mintha egy mónikasóban lettem volna. Tehát a fos, a bazmeg és a gáci szavak záporoztak ezerrel felém, én meg az ilyet nehezen tűröm, főleg, ha maximálisan alaptalan.
Aztán pénteken vacsi volt Hulk barátaival, egész jól elvoltam, aztán hunyika, majd reggel munkába el, és utána másnap is. Hétfőn elmaradt az adáska, este Balázskánál aludtam, majd újra meló, aztán este Hulknál aludtam, majd onnan megint meló. Gondolhatod közben mennyi időm volt ajándékokkal foglalkozni. Úgyhogy azt mind ma intéztem, egészen hatékonyan. Közben felújították a fürdőszobát, és minden átkerült onnan az én szobámba, ami most kábé úgy néz ki, mint egy csatatér. Hulk otthon van, de 25-én jön haza, és találkozunk. Ma megnéztük a Machetét Totóval meg Bazzserral, sokat röhögtünk, de utána meg előtte még többet.
A szilveszter még képlékeny, vagy Balcsi vagy Hulk, még nem tudom, de ma találtam Hulknak egy olyan cuki képeslapot, hogy ránézek és virul a fejem. Egy hóember van rajta, ami kurrrrva cuki, és az van beleírva, hogy Kívánom, hogy legyen Tiéd a tél minden öröme!
Hát ennyi. Holnap (vagyis ma) Apunál ebéd, aztán este Nagyival meg Anyuval vacsi itthon, aztán másnap cuki rokonaim, aztán harmadnap másik rokonaim, a kettő között meg szívem szottya nálam alszik.
Mondtam, hogy nem lesz olyan hosszú.
