Egyelőre a fő idegeskedésem tárgya még mindig a majd' kétéves pindurka cukorság, ugyanis még mindig kórházban van, de ha lassan is, javulgat az állapota (kopkopkop).
Egyébként. Vasárnap Nagyinál ebédeltünk, délután kis ez kis az, aztán szunyika, majd mentem Bazzserhoz, ahol dumizgattunk és aludtunk. Reggel korán fel, mentem Hulknak az ajándékát intézni, és közben meg kiderült, hogy egy még nagyobb ajival is meglephetem, Bazsika jóvoltából, de erről még nem fecseghetek, no nem azért mert Hulk is buzgón olvas, inkább mert a barátai is, aztán nehogy véletlenül elfecsegje valaki! Azért volt szükség a Bazsika-jóvolta-ajándékra, mert kellett valami kevésbé pajzán is, amiről például beszámolhat a szüleinek. Azt mégsem lehet, hogy mit kaptál a barátnődtől kisfiam? Hát egy csipke szopóálarccal várt otthon*.
Aztán este találkoztam Karesszal, vele megbeszéltük a világ gondjait, búját baját, majd nálam aludt a Kincsem, és azt álmodtam, hogy valaki más ölel, és elvetemült bűntudatom volt, de nem tudtam kiszállni az illető karjai közül. Hál' istennek reggelre konstatáltam, hogy Hulk fekszik mellettem. Ebédre megfőztem a baráti körömben oly népszerű spenótos pennét, beszarás király szakácsnő vagyok. Ja, és már csináltam eredeti franciasalátát. Már most irigylem azt a piszok mázlistát, aki elvesz egyszer!
Egyébként ma nem kellett mennem dolgozni, úgyhogy a mai teendőim a következők voltak: megnéztem két Californicationt, egy How I metet és egy Desperate housewivest (Jockey Ewing!!!!).
Nem akarom elszólni, de úgy fest, hogy most hétvégén Hulk szülővárosában tengetem napjaim, aztán meg X (majd azt később elárulom, de kapcsolatban áll a dolog Hulk meglepetésével, úgyhogy egyelőre embargós), aztán utána héten meg Bükkszentkeresztre megyek. Éljen az utazgatás!
*(remélem az olvasóközönségem azon értelmes, humoruk teljében lévő emberekből áll össze, akik értékelik az iróniát)
