Na, ma nagyon penge az agyam, és mindent tudok! Hétvégén voltam Bükkszentkereszten a stúdióval. Faszányos volt! Hulkkal saját kétszemélyes szobában aludtunk, igaz, hogy két külön ágy volt benne, ami volt vagy 170 cm, és mindkettőnk lába a falon volt, de azért megvolt a maga romantikája. Volt túrázás (részemről max félórás, mert kurvára jeges volt, állni alig lehetett, nem hogy menni), eszelős röhögés a jegesedésből fakadó bénázásokon, aztán sok dumálás, megnyílás, fröccsöcske, zene, és ezek tetszés szerinti kombinációi.
Vasárnap haza, én este mentem Andikával színházba. Kaktusz virága. No comment. Annyit mondhatok, hogy fos volt. Egy fia poén - nem sok - annyi nem volt benne, és érdekes módon a közönség vihogott. Ez elég árulkodó. Nem lehet mindenkinek olyan kifinomult humora, mint nekem.
Aztán nálam is aludt a kicsike (mármint Andika), eresre röhögtük magunkat, és persze az elmaradhatatlan csajos beszélgetés (tudod: az én pasimnak most még nagyobb a fasza, neee mááár, az enyémnek iiiiis - mert a lányok, ha ketten vannak, csak ilyesmiről beszélnek, és közben fehérneműben párnacsatáznak).
Hétfőn fel, Andikával főztünk spenótos pennét, ami oly népszerű újabban az ismeretségi körömben. Talán az a titka, hogy kurva finom. Aztán közben rendet raktam, kiporszívóztam, szerkesztettem adást, majd mentem sintérkedni, aztán meg adásra. Gólyaszerda volt, úgyhogy voltak élőben saját testükkel megjelent hallgatóink is. Fáin.
Aztán este nálam aludt a szerelmem, csak valahogy nem voltam jó formában. Ja, Valentyina nap is volt, gondolhatod milyen nagyon mélyen megemlékeztünk róla.
Reggel beszóltam valamit Hulknak, ami neki szarul esett, nekem meg egyből mardosó lelkiismeretfurdalásom lett. Hát így élünk; nem fenékig tejfel az élet.
Aztán kedden jöttek a tánciskolások, akiknek vágok, eléggé tetszett nekik a munkám, ennek örültem. Aztán meg elmentek, én meg mentem sintérkedni. Este még Szimplában találkoztam Bogival meg Pinttyel, kis dumika (természetesen fehérneműben) sör mellett, aztán a hóesésben haza.
Szerdán reggel korán fel, mentem a cukker, édes rokon gyerekekkel az Állatkertbe! Gigászi fless volt, olyan édesek voltak egész nap, és olyan jól viselkedtek, és tényleg úgy érzem, hogy az, hogy ennyit vagyok gyerekekkel, állati jó edzés nekem, hogy ha majd egyszer. Tudod. Szülni akarok. Egy tudod mit. De egyelőre még nem töröm a fejem ilyesmin nagyon, olyannyira, hogy épp foggátló egyhetes szünetem van, várom a piros mercédeszt, és csak nem jön. Aztán két nap késéssel beütött, de gondolatban már vagy hússzor felakasztottam magam. Bazsika szerint én még attól is félek, hogy bárhonnan egyszer csak felmászik egy spermácska a petesejtemhez. Lehet benne valami. Nagyon vágyom az anyaságra, de ha várni kell, hát várni kell.
Szóval csodás volt a szerdai nap! Este mentem még Hanikát megnézni, remekül van, jó kedvű, mozgékony, eszes!
Aztán mentem este Bazsikához, nem voltunk a topon, de hát ilyen is van.
Csütörtök reggel fel, haza, kis vágás, délután szittelés egészen éjfélig, a párhrhrtnerem pedig értem jött és hazavitt, pont mint az amerikai filmekben.
Este nem volt semmi hókamóka, csak romantikus és meghitt ölelkezés, mert már hétfő óta nem aludtunk együtt, és nagyon hiányzott nekem. Annyira szeretem! Imádom!
Aztán ma mentem feladni a jelentkezésemet (pszicho, pszicho, gyógyped), kiváncsian várom az eredményt.
Estig vágok, aztán jön újra Hulk.
