Na, gyerekek, hát nem mondhatnám, hogy eseménytelenül teltek a napok!
Múlt héten pénteken mentem Hulkfalvára, két éjszakát töltöttünk ottan, sok evéssel, sok sétálással telt a nap, idegállapotom kicsit kirojtosodott, mert nem bírom én elfogadni, hogy a lakásban kutyelláris van; ágyban, meg ölben, meg folyton kézben, úgyhogy ezt Hulk kevés örömére be is vallottam neki, de hát nem nagyon tehettem mást.
Aztán vasárnap haza, este mentem Balázskához, hétfőn gyereket ültettem, aztán volt adáska, meg kedden újra bébiszityó. Szerdán meg a nagy agylobok napja volt, ugyanis reggel mentem a munkaügyibe bejelenteni, hogy december 31-én véget ért a munkaviszonyom, újra csőlakó vagyok. Azt mondta a nő, miután fél órát álltam a sorszámért sorba, hogy kábé másfél órát kell várni. Én kicsit elszontyolodtam, de mondom, nem baj, mert még így is lesz időm Hulkicsekkel ebédelni, majd haza, összepakolok, kifestem a körmöm és indulok Keszthelyre, mert ez volt a kedvesem szülinapi ajándéka, hogy elviszem oda őtet. Na, persze, ahogy ezt Móricka elképzeli. A munkaügyiben öt, értsd ÖT telibevert órát vártam, majdnem megszültem. Aztán ebéd lemond, körömlakkozásról és pisilésről lemond, majd fél óra alatt bepakoltam a táskámba, rohantam szittelni, majd oda jött volna elébem Hulk. Nos, már másodszor teszem hozzá a terveimhez, hogy "ahogy ezt Móricka elképzeli", ugyanis baleset történt a városban, úgyhogy a pakkommal elbumliztam a Margit-hídig, hogy majd akkor ott vesz fel a Szerelmem. De addigra ő túlment rajtam, mert haladnia kellett a kocsisorral. Remélem az idegállapotomat nem kell részletesen kifejtenem. Aztán nagy nehezen felvett, kicsit kúrtattuk egymás a kocsiban, hogy te vagy a hülye, nem te vagy a hülye, persze a közlekedés, meg ez az ellehetetlenített város a legnagyobb hülye, mi pedig mind csak áldozati bárányok vagyunk az infrastruktúra oltárán.
De végül kiautóztunk a város vonzáskörzetéből, és irány Keszthely!
Első nap, szerda. Éjjel érkeztünk, fáradt, kiégett testtel, sétálgattunk még egyet közeli utcákban, amik olyannak hatottak, mint ha most evakuálták volna a várost valami csúf vírusfertőzés okán; egy teremtett lélek, nem sok, annyi se volt az utcán este tízkor.
A szállásunk mesés, apró, de a két fürdőszobának volt helye, és nekem a két fürdőszoba az egyik nagy riviéra.
Második nap, csütörtök. Reggel fel, el a Sparba, megvettük a dolgokat, mint zsemle és hozzávalók, mosogatószer, satöbbi. Aztán irány a nagy séta. A part extra-giga-über látványos volt, be volt fagyva a tó, nem tudom, hogy ti már láttatok-e ilyet, de konkrétan be kell fosni, olyan veszettül jól nézett ki!
Aztán délután ebédecske, Carbonarát főztünk a kicsikémmel, aztán este még egy kis sétácska, de én meg folyamatosan össze voltam fosva, mert olyan sötét és üres volt a part, és elhagyott, kísértet szállodák voltak a parton, konkrétan remegtem, úgy paráztam. De aztán, mikor már elfelé jöttünk a parttól, a kivilágított utca felett láttunk egy akkora hullócsillagot, hogy azt hittük tűzijátékot lőttek fel, csak aztán észleltük, hogy nem volt hangja és nem durrant a végén, sokkoló fénye volt, csak úgy süvített az égbolton! Kívántunk is egy nagyot!
Aztán este előrukkoltam a csipke szopóálarccal (of course not, csak vettem egy szexis fehérneműt), aztán megmutattuk mi a magyarok istene.
Harmadik nap, péntek. Jó keményen bereggeliztünk! Majd óriásit sétáltunk, de vagy 3-4 órát, Festetics-kastély, meg más nyalánkságok. Majd vissza a szállásra, ott gyors átöltözés, és irány a szauna!!! Volt nagy örömködés, meg relaxálás, nagyon élveztük!
Majd vissza a szobába, és mentünk vacsizni a helyi étterembe, ahol elszámoltam magam fejben, és 7000 Ft körüli számlára vártam, és 4800 úgy lesokkolt, hogy 700 Ft borravalót hagytam. A kaja nem volt olyan jó, meg az se, hogy láttam a picért, ahogy az orrát túrja, de az igen, hogy együtt vacsoráztam a szülinapos Kicsikémmel kettecskén Balatonon. Este pedig olyan eszelőseket röhögtünk, hogy sírtunk és zihálva levegő után kapkodtunk felváltva, úgyhogy mennyei esténk volt, talán életünk legjobbja, pedig nem is volt benne szex.
Negyedik nap, szombat. Reggel fel, összerámoltunk, kicsekkoltunk, és mentünk haza. Még Balatonvilágosnál kiszálltunk elbúcsúzni a jó kis tótól, mert legközelebb jó esetben is csak nyáron találkozunk vele.
Aztán itthon jötten Dodóék a kölykökkel, szuperédik voltak, ebédeltünk, Barbieztunk, úgyhogy arany volt az élet!
Most meg este Üvegtigris maratont tartunk, és várom a párom, hogy megnyomja a plájgoNbot.
