Vasárnap családi banzáj volt, sajnos Hanibaba újra kórházban van. Emiatt gyakorlatilag felszívódtak az idegeim. Barátom legalább fényezte jelenlétével a napomat, de aztán elutazódott.
Hétfőn napközben kutyaf@sza se volt, délután mentem bébiszittelni, este volt adáska, remekeltünk, mint mindig.
Kedden hasonlóan tevékenyen telt a napom, talán eggyel többet idegeltem magam a kis Hanika miatt. Este Andikával söröztem és sokat beszélgettünk, meglehetősen jót tett.
Szerdán egész nap vigyáznom kellett a gyárekre, bárányhímlőgyanúval (ez nem valaki indiánneve), úgyhogy reggel 9től 10 órán át edzettem az amúgy is elgyötört idegrendszerem, de itt még helytálltam. Este megtért a Szerelmem, nagyon örültem, iszonyatosan jó volt vele aludni, bár egy kicsit rövid, mert másnap reggel 7kor kelés.
Csütörtökön megint egész napos bébiszityó voltam, a gyerek már kicsit vadállat lett, nehéz volt, de közelharcban legyőztem egy 7évest. Este bementem a Babámhoz a koliba, megettem a vacsoráját, aztán kéz a kézben (teljes egészben) hazatértünk, remek este volt, kicsit sajnáltuk, hogy Képzőművészeti Napok vannak a bugyitáborban.
Pénteken Babám elment reggel, én addig jó lusta módjára itthon tenyésztem, kifestettem a körmöm, és közben hülyeségeket beszéltem, majd délután elmentünk Nagyihoz, hogy onnan együtt menjünk a Mamu lakásába a dolgokat intézni. Hatékonyak voltunk, fáradtak lettünk. Most itt vagyunk, én a földön ülök, Hulk a gép előtt tollbagépeli ezt a bejegyzést. Szeretlek Hulk, és isten látja lelkem, nem csak ezért (Uramisten, most megtudta).
