Szerdán dolgoztam, 12 órát, megpusztultam majdnem, de aztán jöttem ma is. Kábé ennyi. A napjaim eképpen néznek ki, mikor munkácska van: reggel hétkor kelek, fél9kor indulok, fél10kor kezdem a melót, ottan vagyok este kilencig, közben elhal a lábam a végtelen állástól, de legalább jó illat van, és néhány lányka meglehetősen jófej. Néhány mondjuk nem. Aztán 10 körül hazaérek, aktualizálom magam a cyber világban, majd éjfélkor, mint egy hulla, eldőlök. Másnap meg kezdődik elölről. Ez felőröl.

De holnap még egy kis munka a tévében, már előre idegelem magam. Remélem végzek ottan 3-4 körül, és akkor még lehet egy jó estém. Végre!

Pénteken este nálam aludt a párhrhrtnerem, aztán reggel mentem az új munkahelyre, egészen kegyetlenül sokat kellett állnom, már lekuporodtam volna bárhova. Egyébként a meló végezhető, és kurvára örülök, hogy van.

Este értem jött Hulk, kis vacsika útközben, este írtam még narrációt, aztán koliban szunyika, reggel felmondtam és megvágtam a cuccost, mentem rokonyokhoz, ebíd, aztán vissza dolgozni, egész jól haladtunk, csak felkúrta az agyam egy eszét vesztett, pszichotikus némber.

Vasárnap este otthon voltam, és az elmémet zsugorítottam mindenféle sorozatok bepótlásával. Hétfőn reggel fel, kicsit szerkesztettem adást, aztán befelé, narrációt felmondani, utána műsor, este párrhrhtneremmel haza, akit nagyon szeretek, és olyan istenien aludtunk együtt, teljesen feltöltődtem!

Minden nap meló van, most már két helyen, már csak az első fizukat várom, de mint a messiást.

 Jáj, gyerekek, szegény embert még az ág is húzza! Immunrendszerem megbokrosodott, csak sajnos nem a megfelelő irányba, ugyanis hangilag kicsit dártvéderesre vettem a figurát, a taknyomról meg a nyálamról nem is beszélve. Ezenkívül tegnap voltam a leleteimért a dokinál, és nem valami fényes a helyzet. Egyelőre kábé 15 napig cölibátus, úgyhogy lassan megtarthatom az "újra szűz vagyok" bulimat.

Most bevállaltam még valamit, úgyhogy a jövőhéten konkrétan kettő kéne belőlem, és akkor még mindig nem lesz időm találkozni a barátommal.

Szerdán este Bazzsernál aludtam, kiválót dumázgattunk, pedig előtte reggel 10től este 11ig dolgoztam. Embernek nem kívánom ilyen dózisban. Remélem busásan meg is fizetik, és akkor kuss lesz a nevem. A Yachtomé meg Sellő, és a Bahamákon fogom felavatni.

 A leborult kurva életbe, hát hány évet ugrottunk vissza a szarhalmok erdejében? Valóvilágkétezertíz? Akik egy indukciós főzőlapot egy hétig nem tudnak tízen bekapcsolni? És azt mondja az egyik a másiknak, hogy jó, jöhet a macska, csak legyen vele törődve!!!!????
Tényleg nem nagyon szoktam írni ilyesmiről, de azért álljon már meg a nászmenet! És csodálkozunk, hogy senki sem beszélni a saját anyanyelvét? Hogy is mondta Chomsky? Az anyanyelv azok számára nevezhető anyanyelvnek, akik megfelelő kompetenciával rendelkeznek ahhoz, hogy grammatikailag megfelelően használják azt céljaik eléréséhez és közlendőjük kifejezéséhez. Vagy valami ehhez hasonló.
Vajon hány emberre igaz ez?

Nem adom a sznobkurvát, de felidegesít, amikor nagy nézettségű műsorban nem tudnak az emberek beszélni. Alapszinten sem. Legitimálják a sok szart. Nem azt mondom, hogy Váci Mihály verseket kéne felolvasniuk, de a minimum, hogy beszélni tudjanak. És csodálkozom, hogy kocsányokban lógnak az idegeim a nákoló főnökömtől!

Másegyéb.

Már nagyon rég aludnom kéne. Holnap kereken száz órát dolgozom. Tegnap volt adáska, itt aludt a PÁROM, aztán reggel mentem rákszürire. Lányok, nem egy leányálom az ilyesmi, de mindig elmondom nevelő célzattal: 5 perc kellemetlenség (esetleg némi fájdalom) még mindig kevésbé kényelmetlen, mint egy méhnyakrák. Kápisi?

Tegnap Hulkkal ébredtem. Valami probléma van. A libidóm a bolondját járatja velem. Nem mennék bele a mocskos részletekbe.

Tegnap délután vettem egy télikabátot, ma fogom tesztelni a Vörösmarty téren. Most meg takarodom el dolgozni.

 Hétfőn volt adáska, aztán nálam aludt a szívem szottya. Kedden Bazzsernál háltam, majd onnan mentem dolgozni reggel. Forgattunk egy keveset a II-es számú gyermekklinikán, elég szívfacsaró volt. Utána a Vörösmarty téren dolgoztunk, majd este jött a pártnerem. Nem volt az igazi, nem tudom, mi van velem, de nem voltam a topon.
Tegnap is dolgoztam egy taxi társaság sajtótájékoztatóján, aztán meg plázában forgattunk, nem mondhatnám, hogy ez volt életem legjobb napja. Este jött Hulk, és nagyon jót beszélgettünk és sokat rötyögtünk. Szeretem.
Reggel mentem megint dolgozni, de ez még semmi, mert vasárnap hajnalban is megyek, hogy Fittrékával készítsek interjút. Ez a szakma csúcsa, azt hiszem. Tesóm szerint meg kéne kérdeznem, hogy ha már egyszer kés alá feküdt, akkor az arcával mért nem csinál már valamit.

Pénteken oltári rendet raktam; felmosás, porszívózás, minden megvolt, Susan Delfino elbújhat! Estére a testemet ünneplőbe öltöztettem, vártam Hulkot, de mindhiába, Hulkot befogták erősen, és nem tudott az elalvásom előtt elszabadulni. Úgyhogy lemondtam a fiút.

Szombaton este volt a nagy murika, Foxos szülinapja, meglehetősen jól sikerült, táncoltunk is, és az ezer éve nem látott és már-már feledésbe merült szívszerelmem is el tudott szabadulni a munkából, éjfél tájékán meg is érkezett, úgyhogy így csak az este első felében záporoztak a hol a pasid? típusú kérdések, amire eleinte azt mondod, dolgozik, de később már kényszert érzel, hogy azt válaszold: elment péniszmodellnek, vagy az eddig eltitkolt kölykeinkre vigyáz, vagy elhagyott Gregor Bernadettért.

Aztán haza, majd reggel fel, mentem isteni rokonaimhoz jó kis ebédre. A száz kölyök százféleképpen szupercuki, aztán Hulk el, én meg haza.

Ja, tegnap levehettem a kötést a isteni sebemről, jobb lett volna, ha nem látom. Remélem hamar begyógyul, mert nagyon frusztrál a tudat, hogy ki vagyok nyitva.

Ma meg voltam a polgárjenőmester hivatalban, intézni hivatalos ügyeket, mivel még mindig nincs munkám, és ezért feljelentem a világot. Ellenben utána voltam orvosnál, egy újnál, aki szuper cuki volt, és elmondta, hogy valószínűleg életben fogok maradni még ez után a beavatkozás után is.

 Kedden este jött a barátom, és nyolcadikosokat játszottunk; befejeztük a Herkulest, majd szunnyadtunk.

Szerdán voltam újrakötözésen, a fájdalmaim csillagokat idéztek elő. Aztán este jött Andika, ami nagyszerű. Csajos estét tartottunk, röhögéssel, dumálással és filmezéssel.

Csütörtökön semmit nem csináltam az égegyadta világon.

Ma meg fáj a fejem.

Pokoli izgalmas napokat élünk.

 Gyerekek! Mind álmodtatok arról gyerekkorotokban, hogy van valahol a zajos világban egy eltitkolt ikertestvéretek, aki veletek ellentétben a humán tárgyakban erősebb (vagy a reálban, kinek mi vagy mi nem), és egyszercsak találkoztok, és végtelen csínyek sora vár rátok.

Na. Hát én is álmodoztam ilyesmiről, de nem úgy sült el. Kicsit elkezdem másképpen a sztorit. Péntek este nagyon fáj a farkcsontom felett. A csigolyámat érzem, és fájt, végtelenül fájt. Aztán eljött a szombat, amikor is Foxoshoz mentünk ebédre, Ákos, Fox, Misi, Karcsi, Józsi, Frida. Incsifincsi ebéd, kicsit gáz volt ugyan, hogy belém diktáltak pálinkát előtte, amikor én még ebéd után se, és egyébként is soha nem vagyok hajlandó inni olyat.

Aztán meglepően nagyon fáj a farkcsontom, és csak röhögtünk, hogy jáj, jáj, valami történt, csak nem figyeltem, meg vinnyogtam, hogy a seggem így meg úgy meg amúgy. Hát a vége kurvára nem volt vicces. Utána még kicsit tornáztam barátommal este, és minden okésnak tűnt. De aztán jött a vasárnap!

Amikor meg már pokolian fájt, és éreztem is az alsó csigolyáim mellett egy jó kis csomót.
Aztán mentem be SCH-be pinacoladázni, nem volt egy leányálom, aztán korán le is léptem, bent aludtam Hulkernél, és vészesen szar éjszakám volt. Mindenhogy fájt, fekve, ülve, állva, hanyatt, hason, kiskifliben, nagykifliben, mindenhogy.
Reggel takarodtam az orvoshoz, aki mondja, hogy itt valami van. Na és akkor itt jön képbe a titkos ikertestvér, a két Lotti, meg a töppedt ikerszakróma. Bár a dokik azt mondják, ez csak egy ciszta. Szerintem Lotti volt az.

Aztán ma mentem a sebészetre, hogy végre különválasszanak engem a testvéremtől. Végeredmény: Lotti halott, Luisenek meg fáj a seggtájéka. Úgyhogy ma megnézték ezt a bizonyos csomót, valami gyulladás, ami állítólag csak úgy beleterem az emberbe, úgyhogy most megnézték szike segítségével, és a gyulladást csökkentették, úgyhogy remélem most már nem lesznek ilyen pokoli fájdalmaim. Egyelőre tapasz meg géz és holnap kontroll. Troll.
 

Tegnap vágtam, aztán este jött a barátom, ami nagyon felvillanyozott, mert azt hittem, szombatig nem is látom az édes kis pofáját és nem alhatok az óvó, ölelő testéhez simulva.

És akkor a reggel. Befostam, mint ide Kisvárda, ugyanis reggel nyolckor arra ébredtem, hogy még egy másodperc és üvöltve hányok. Berezeltem, és gyorsan ittam vizet, akkor elmúlt. Aztán visszahunytam, és félóra alvás után újra arra riadtam fel, hogy most dobom ki a taccsot. Ilyet még nem éreztem. De gondolhatod, hogy egyből mire gondoltam. Reggeli hányinger plusz egy paragép Moira = Get the fuck off!
Félre ne érts, jó lenne, ha már adottak lennének a körülmények, de nem azok. Úgyhogy addig a legvadabb rémálmom ez a dolog. Úgyhogy biztos csak ettem valamit, vagy nem tudom. Még mielőtt elkezdenél fogadni a barátaiddal, hogy igen vagy nem, elmondom, hogy ez kb. lehetetlen. No, nem azért mert csak a Jézus szíve zárdának (Lídia, I miss you!!) tartogatom bájaimat, csak elővigyázatos és felelősségteljes vagyok.

Aztán mentem intézni az adókártyámat, majd haza, és kicsit végre henyéltem. Este elmentem a Megasztárba, mert celeb ismerőseim jegyeket szórtak elébem. Hát kurvára kár volt odamenni, mert nem nekem való ez a sóműsorosdi, egyből idegállapotba kerültem, mikor nem vihettem be vizet (de azért természetesen kőkemény, fesztiválon edzett lánykaként egy 20x10x10 cm-s táskában becsempésztem egy félliteres vizet, úgy, hogy a csávó zseblámpával világított bele! - heh a női táska feneketlen és titokzatos, még David Copperfield se tudna csak úgy kijönni onnan), meg nem mehetek ki a műsor végéig, vagyis 3,5 órát üljek madafaka kényelmetlen pózban... hol élnek ezek? Úgy vagyok ezzel, mint a 20-ai tűzijátékkal; ha érdekel, bekapcsolom az m1-et egy villanásnyi időre, de hogy én a tömegbe, szarba, nyomorba nem megyek el, az hótziher.

Holnap (gyk. ma) alszom egy ordenárét!

 Hu, de rohadtul költői vagyok! Lényeg, hogy szopkodás van a "munkahelyen". Egyre kevésbé komfortos nekem, a kollégák nagyrészt jófejek, tegnap még söröztem is némelyikkel, csak éppen a csapat másik fele sunyi, mint a róka. Én meg nagyon kevés dolgot utálok jobban a sunyiságnál. Na, jó, talán a rántott velőt. Én korrekt vagyok, rendületlenül dolgozom, akadályokat hárítok el, de értsd ezalatt, hogy minden akadályt elhárítok, tényleg a maximumot hozom, például egy habzó fosfolyamból színvonalas bejátszást készítek, frankó és stilárisan helytálló narrációkat mondok fel, jól kijövök a vágóval, mégis valahogy minden kolléga azt üzeni, hogy vigyázzak ezzel a hellyel... Na, mindegy. Válság van, ki a faszom korrekt ilyenkor, nem igaz? Kapkodjuk fel próbaidőre az állástalanokat, úgyse tudják mivel lekötni magukat, mert biztos nem szívesen alszanak, olvasnak, sétálgatnak vagy dugnak a pasijukkal.

Na, elég a kesergésből! Hétfőn volt Dezsőbulika, ettem hurkát meg kolbászt, nem votl savanyúság, ezt fájlaltam. Aztán még kicsit digiztem, aztán mentem Hulkhoz hunyikálni. Reggel fel, mentem a "munkahelyre", ahol végre haladtunk, bár én még maradtam volna, de vágó nélkül nem halad a szerkesztő.
Aztán haza, szundika.

Reggel mentem dolgozni, de a fasz kivan már, hogy megvárattak, legalább tudtam ülni és nem gondolni arra, hogy mennyivel többet alhattam volna. De utána haladtunk, finiseltünk, faszák vagyunk.

Aztán haza, holnap is nagy dolgok várnak.

Tegnap ebédeltünk Nagyikánál, aztán mentünk kanapét nézni Hulkkal magunknak, vagyis inkább nekem, de határozatlan ideig valószínűleg Hulk meg én fogjuk használni, minden esetre még nem állnék készen arra, hogy közösen vegyünk egy kanapét, mert neadjisten elválunk, akkor nem biztos, hogy végig bírnám nézni azt a mészárlást!

Este mentem Bazzserral meginni egy sert, aztán hozzája, mert ottan háltam.

Ma pedig éppen tizenhat hónapja vagyok a barátommal! Lávcsy.

 Pénteken mentem dolgozni, csak éppen ment bent egy kis balfékeskedés, ami miatt nem tudtam dolgozni, és ezvégett idegállapotba kerültem, pedig én ritkán vagyok idegi alapon, de már eléggé benne voltam, és kicsit mondtam is, hogy ha nincs vágó és nincs számítógép, akkor mégis hogyan a faszban vágassam meg az anyagot? Ilyenkor mindig bevillan diktatórikus tanítónénim az áltiból, aki eztet mondotta a szájával nevelő célzattal:

- Ha azt mondom, fessed az eget kékre, akkor ne azt kérdezd, hogy hogyan, hanem hogy hol a festék!

Na, szóval szopolda volt a dolog kicsit. Érted, lelkes vagyok, jó vagyok, meg minden, de azért hogy minden nap feleslegesen csináljak sok dolgot, azt kurvára nem csipázom. No, persze főleg, amíg ingyen csinálom ezt. Ha kapnék már fizut, kevésbé zavarna.

Aztán hazajöttem végül, Danikolléga elnézését kérte, meg megérti, hogy pipa vagyok, de hát ez van, úgyhogy hazadobott kocsival. Aztán vártam a párrrrhrhrhrtnerem a koliban, és nagy csoportban filmet néztünk, Sex and death 101, aztán iccakaival haza, volt jó kis ihajjacsuhajja, meg nagy örömködés, aztán hunyika.

Reggel fel, mentünk Mamához ahol ott volt a legkisebb unokatesóm, Csongor, aki nagyon zabálnivaló volt, és vigyorgott folyamatosan, úgyhogy örült a burám. Aztán Hulk koliba, Mojruska meg haza. Volt egy kis este tehetségkutató műsorokkal, aztán megint jött Hulk, és most itten van, és dalol a fülembe :))

 Kedden Bazzsernál voltam, römiztünk és rikikiztünk, aztán jött Hulk értem, istenit beszélgettünk és valami istenit szerelmeskedtünk! Nem nagyon érzem szuperokénak, hogy ezeket kicsit jobban kivesézzem, minden esetre oltári élményekben van a legtöbbször részünk! Isten tartsa meg jó szokásunkat!

Szerdán, vagyis tegnap voltam SCH-ben világítás tanfolyamon fénydublőr, aztán meg bent háltam. Reggel mentem forgatni sajtótájra, ahol a végtelen káosz ellenére egész kerek cuccot hoztunk össze, eltekintve a vágóképektől, kurvák vére folyjon, mert a vágókép hiánya megöli a szerkesztőt!
Aztán hazagyüttem, oszt megvágtam a narrációt, sok a munka, már csak a fizetésnek kéne soknak lennie.

Ja, és emlékszel még, amikor volt az a modellügynökséges metafora? Na, képzeld, felhívtak a munkaügyi felügyelőségtől, vagy mi a tosztól, hogy tanúskodni kéne ellenük, mert fegyelmi eljárást indítottak a tulajdonos ellen, mert nem fizetett senkinek, és hazudott, mint a gépállat, és engem valószínűleg azért nem alkalmazott végül, mert tudta, hogy nekem azért van rálátásom a dologra, és kurvára vágtam, hogy ez egy nagy, büdös, döglött, süllyedő hajó, úgyhogy némi kielégültséget azért okozott a hír. Másfelől meg azok a cégek, akik folyton csak próbaidőre vesznek fel arcokat, hogy aztán elvégeztessenek velük mindent, hogy utána valamilyen mondva csinált indokkal eltávolítsák őket, villámgyorsan mondjanak le, mert könnyedén fegyelmit indíthatnak ellenük!

Holnap este újra együtt leszek Hulkkal, akivel mostanában megint minden fasza, és nagy az eöröebódottá.

 Pénteken szerelmes voltam a barátomba, aztán most éppen 10 percig erőltettem az agyamat, hogy mi volt még utána. Közben rájöttem, mert zseni vagyok. Szóval volt családi banzáj, isteni családommal, cukorédizabálnivaló kis kölykeimmel, kurva sok kajával, és fél8as indulással, mert hogy este volt a címben emlegetett csajbuli. Ha Pheobe lennék, azt mondanám, hogy a szukáimmal jól félrekordináltuk egymást, de végül megérkeztem Dóhoz, majd megkésve bár, de cseppet sem törve Dorka is meggyütt, és akkor indult a párnacsata meg a nyalakodás, tudjátok, szokásos dolgok. Not.
A fentiekkel ellenben elkezdtük nézni a Bakancslistát, de bealudtunk, úgyhogy Mojitóztunk inkább, meg eszelősen sokat röhögtünk, olyan jófejek ezek a lányok, benne vannak a szívemben! Sőt, még azt is megbeszéltük, hogy pénteken überrandit csinálunk, négy lányka a négy kannal. Érted, sokáig mellőztem a páros életet, most aztán kicsavarom!

Aztán szombaton mentem még a koliba a párhrhrhrtneremhez, akivel jó sokáig öleltük egymást, cukiságokat és perverz dolgokat súgva egymás fülébe. Aztán természetesen elváltunk egymástól, mint ágtól a levél, csak annál sokkal durvábban felajzva.

Szombaton meg este jött, látott és győzött Lovie Loverson, aztán aludtunk. Másnap Mojruska főzött, de olyat, hogy mind a húsz ujjadat elalvásig szopogatnád, hacsak megtudnád, mit főztem! És most el is mondom: brokkolikrémlevest és vadasmarhát zsemlegombóccal. Annyit elárulhatok, hogy volt sikere. Már nem félek, hogy pártában maradok.

Aztán vasárnap este mentem találkozni a másik csajbranccsal, akik meg késnek, és a késés felbassza az agyam! Aki késős, az kurvára mondjon le! Úgyhogy nem volt olyan izgis a dolog, egy-két sangria, kis dumika, de kicsit tikkeltem az ilyen mondatoktól, hogy de tudod, hogy mindig kések. Aztán Hulk elébem gyütt, és mentünk haza, sétálgattunk, dumálgattunk, kedvelem a srácot.

Ma reggel fel, mentem narrálni, majd meg is vágom valamikor. Remélem a jövőhéten eljutok arra a pontra, hogy kurvára lesz munkám.

Moirus üzenete:
MEGLEPETÉS!!!! :) a héten plusz egy órád lesz tanulni :D(K)
Hulk üzenete:
mikor?
Moirus üzenete:
óraátállítás van :)
Moirus üzenete:
vas hajnalban 3-ról 2-re
Hulk üzenete:
vasárnap együtt alszunk?;-)
Hulk üzenete:
hogy kihasználhassuk ezt az egy órát?
Hulk üzenete:
is

Egyébként. Itt aludt, szuper édi volt, aludtunk úgy is, mint a filmekben, hogy én a fejemmel a mellkasán, de igazából az egy kurva nagy téveszme, mert kibaszott kényelmetlen, és utána ki kell műteni a nyakadból az izmokat, soha ne próbáld ki!
A lányok nagy része panaszkodni szokott, hogy nem akar nagy kifli lenni, igaz, hogy az én kedvencem a kiskifli, főleg, hogy annyi lehetőség van benne; kinek hol a keze meg a lába meg a nyaka meg az arca, de néha, amikor elzsibbadt már az az oldalunk, amiben én vagyok a kiskifli, ő meg a nagy, akkor fordulni szoktunk, de mint a katonaságban, vezényszóra, és akkor én ölelem őt hátulról, ami nem áll annyira kézre, meg mondjuk az én arcom kb. gerince felénél van, meg a kezem nem ér fel annyira, de azért így is nagyon szeretek aludni.

 ... hogy ideérjen a barátom, és magamhoz ölelhessem és egy órán keresztül csókolózhassak vele!

  Pénteken nálam aludt a Kincsestáram, volt minden, mi szem-szájnak ingere, aztán reggel ő vidéjkre, Mojruska meg Mamához ebédelni, aztán szombaton még volt valami, talán nem is tudom, mi. Ja, de. Andika nálam hált, eszelőseket röhögtünk. Ezzel kis szöszivel úgy tudunk röhögni, mint az állatok. Néztünk csomó How I metet, aztán szundika, és reggel kurva jófej volt, mert síri kussban távozott.

Azt kihagytam, hogy kedden még voltunk egy szülinapon Hulk egyik barátjánál, egészen jó volt.

 Ezt írtam pár napja, azóta javult a helyzet. Hogy miképpen, az kiderül a bejegyzés végén!

Na, csütörtökön láttam egy vérlázító performanszot és egy százcsincsilliárd dolláros színpadot, vagyis forgattam a remélem_új_munkahelyemmel. Találkoztam Vobival, felüdítő volt a sok sznob köcsög mellett egy régi ismerős arcot látni.

Pénteken volt a Mátrix, meg  Stylaw koncsertó, ami szintén szupper volt. A barátom is nálam aludt, már nem is emlékszem jól éreztem-e magam vele...

Szombaton mi lehetett? Napközben asszem Hulk lelépett. Este gigamega buli, Szabit avattuk, volt arcon pörgés rendesen, nagyon csapattuk és verettük, míg meg nem tudtam, hogy Hulk Foxnak mondja el a bajait, nem pedig nekem. Én is megbeszélem a dolgokat, persze, de előtte mindig vele beszélem meg, fuck, el sem tudom mondani mennyire unom, és nem is értem, mi van... Eszelősen sokat bőgtem szombaton, ha visszagondolok rá, még most is bőgök. Úgy látom, hogy kurvára nem tesz semmit, ő persze úgy látja, hogy annyira erőlködik, mint ide Lacháza. De nekem ne azzal erőlködjön, hogy hogyan mondja el, hogy mégsem tudunk találkozni, inkább azzal, hogy mondjuk reggelre kapok tőle egy sms-t, hogy legyen szép a napod Babuska, vagy azzal, hogy felhív, hogy kitaláltam egy szuper dolgot hétvégére!

Bazzz, 24-e óta, ha Hulkra gondolok 95%-ban bőgni akarok, 5%-ban meg mondjuk dugni. 24-e óta már igazán csinálhatott volna valamit, amivel örömet okoz nekem, nem? Mért van az, hogy az elmúlt időszakban mindenkivel mennyeien éreztem magam, végtelent röhögtem, vele és miatta meg csak sírtam? Tudja, hogy semmit nem kell tennie, hogy ez megváltozzon, a használati utasítás Moirához már rég a kezében van.
Ha ilyen meleg lenne a helyzet, és tudnám, hogy őt megbántottam, akkor kurvára igyekeznék, hogy kibékítsem, és nem hagynám, hogy minden ugyanúgy, a problémákkal menjen tovább.

Így vagy úgy ezen is túlvergődjük magunkat.

Vasárnap találkoztam vele, elmondtam mik azok, amik nekem fájdalmat okoznak, és hogy szerintem mi lenne a megoldás, ő azt mondja, oké, megpróbálja, de mégsem próbálja meg.

Aztán hétfőn mentem be a remélem_munkahelyem_lesz-be, ahol vágtam egy kicsit. Aztán este asszem nem hívtam át a barátomat, de volt este adás, ami nagyon királyság volt, sokat röhögtem. Nagyon jófej vagyok, gyerekek, hihetetlenül jófej vagyok!

Aztán kedden tartottam rádiós szerkesztői tanfolyamot, nagy sláger lettem, mert rengeteg vicces műsorrészlettel készültem, és ez feldobta a dolgot.
Szerdán is bent voltam a jó kis munkahelyen, egész fasza vagyok, hogy egy idegen nyersből, full idegen témában (lakáshitelek - WTF?) ilyen logikusan összeraktam egy anyagot.

Aztán ma meg ma van, ami még mindig van. Ja, de előtte a barátom jött, látott és győzött, és mondta, hogy kitalált valamit hétvégére, nekem már kurva mindegy, hogy mit. Ha azt találta ki, hogy gyufából kirakja a nevem kezdőbetűit, már annak is örülnék, csak valami legyen már.

Aztán este volt végre nem mérges, hanem szerelmes szex, meg reggel is, úgyhogy egyelőre jó úton haladunk a helyrezökkenésben.

Holnap kábé az környezetkímélő atomreaktorok újrainstallálásáról kell interjút készítenem, na, jó, nem, de az állami hitelekről államtitkárokkal, és én azt se tudom, mi az az állami hitel, nemhogy mi az az államtitkár.

Úgyhogy szorícccsá', mert jön a pofon!

Kedden voltam állásinterjún, egész fáin meló lenne! Aztán bedobtak a mélybe, de erről majd később.

Kedden még egy kicsit szenvelegtünk a Qpa helyszínen, de nem tudtunk műsort csinálni, mert oltári undi idő volt, belem kifordult. Aztán Bazzsernál töltöttem egy elég lapika estét, sok hulláskodással és fázással.

Aztán szerdán isteni, atomcsászár, hangulatos műsorunk volt, igazi, élőben csápoló hallgatókkal, király volt minden szinten! Este a Barátom jött, és mentünk haza. Romcsy volt (üssél!).

Aztán ma volt a mélyvíz, divattervezővel interjúztam, aki nagyon helyes, aranyos volt, és úgy érzem jól sikerült az interjú. Jövő héten vágom, szerintem franyákos lesz.

Este is megyünk forgatni, kiválóan izgulok.

 Csütörtök volt tévéadás. Elég kászos volt, főleg, hogy milyen hihetetlen mértékű szopás árán jött össze a dolog. Báraaatom eközben otthon volt, én pedig asszem megrekedtem a múlt hétvégi érzelmi szinten...

Pénteken is volt valami, de hogy mi, azt senki se tudja. Ja, de! Volt Sányai szülinap Trombiban, meglehetősen jól éreztem magam, kicsit minket is ünnepeltek, és például a robbanó cukorkás Milka csoki nagyon odabasz!
Este Pomi kirakott Bazsikánál, szundikáltunk, reggel korán fel.

A szombatom olyan volt, mint egy meg nem történt nap. Mentem ebédre Apuhoz, aztán onnan iszkoltam a stúdióba, hogy felvegyünk százcsilliárd szignált, spotot, jingle-t, és még ki tudja mit, hogy aztán hazanyargalhasak és megvághassam. Este a párrrtnerem elvitt vacsorázni egy görög étterembe a rakparton, hát elég puccos volt, a felszolgálóktól kaptam virágot, és kedveskedtek gyümisalátával meg tzatzikivel is (tzatziki az én pásztorom!), emellett pedig ettünk egy kétszemélyes tálat, amiből nagyon erős küzdés árán éppen annyit tudtunk megenni, hogy a doggy-bagbe (ahogy a Nagyika mondja a felszolgálónak: a maradékot becsomagolná nekem egy doggy-bagbe?) még mindig jutott egy fullos kétszemélyes ebéd.
Aztán haza, kajakóma, nyekergés, nyavajgás, szokásos dolgok, zuhany, himihumika, aztán Hulk szundika, Moirushka pedig vágott ezerrel szignálokat.
Este pokoli rémálmom volt, talán az egyik legrosszabb egész életemben. Böködtem pityeregve Hulkot, ő megölelt jelzésértékűen, aztán hunyt tovább.

Vasárnap - vagyis ma (a hüylék kedvéért: tegnap) - mentünk a Bécsiszeletbe ebédelni a családdal. Hát, gyerekek, imádom a Bécsiszelet vendéglőt! Egyetek ott! De tanulva a tegnapiból köret nélkül ebédeltem... Robika, Son, Nagyika, Anyu, Gerike és Hulk, és sztárvendég volt az édes Hanibaba.
Aztán Hulk el, én meg haza vágni. Csináltam is vagy egymillió szignált, úgy mutatnék egyet neked is, de kurvára nem tudok ide mp3-at feltölteni!

Ja, és a csúcs! Vágod azokat a szerencsétleneket, akik menőnek érzik magukat attól, hogy egy órára kibérelnek fejenként 1000 Ft-ért egy Hammer Limót? Na, hát mi rendszeresen sajnáljuk őket, mert ezek csak hujogatnak, hogy huuuu, de mikor az egyik barátom rájuk kiabál, hogy "óóó megjöttek a kurvák!", akkor szégyenkezve visszabújnak a kocsiba. Na, most tegnap láttam egy rekord gázat! Arra lettem figyelmes, hogy szokás szerint hujogatnak. Odanézek, hát nem ott van a hujogató előtt egy csávó, aki okád kifelé az autó ablakán, rá a kocsi oldalára? Dehogynem! Biztos a nagy sebességtől szédült meg az Andrássyn.

 Vasárnap az szar volt, azóta már jobb. Hétfőn Qpa előfeladat, aztán Lollipop első adása, aztán kedd lett, amikor is mentem Hannácskára vigyázni, aki oltári cukker, okos és édes! Este Hulk értem jött oda, aztán Robi hazavitte a fenekünket.
Tegnap meg volt szakkolis vacsi, incsifincsi csilisbabbal, és jó társasággal, sokat röhögtem, sokat dumizgattunk, úgyhogy fasza volt!
Most szélsebesen takarodom el forgatni, aztán este megint Qpázók, aztán adás, este Bazzserhoz megyek.

Hát, a rohadt életbe, Hulkkal nem sikerült dűlőre jutni. Nem nagyon tudom, mi lesz most. Csalódott vagyok, hogy nem érti meg, amit mondok neki, ha meg megérti, akkor meg azért vagyok csalódott, mert minden ugyanúgy megy tovább. Tényleg nem tudom, hogy van-e erre kapacitásom. De erről ennyit és nem többet, egyelőre embargós az ügy, úgyhogy a fröcsögős, szaftos részletek egyelőre megmaradnak nekünk.

Bárcsak helyre billennének a dolgok!

Ma egyébként volt avatás, faszanttyú volt, vészesen sokat röhögtem, meg előtte itt aludt Hulk, kicsit dumizgattunk a köztünk lévő ellentétről, nem nagyon gondolom, hogy volt értelme. Bár talán több értelme volt, mint mellette duzzogni és/vagy sírni az ágyban.

Voltam a családomnál is, nagyon király volt, minden kölyök édes, mint a cukormáz és sokat röhögtem az oltári dumájukon.