Pénteken oltári rendet raktam; felmosás, porszívózás, minden megvolt, Susan Delfino elbújhat! Estére a testemet ünneplőbe öltöztettem, vártam Hulkot, de mindhiába, Hulkot befogták erősen, és nem tudott az elalvásom előtt elszabadulni. Úgyhogy lemondtam a fiút.
Szombaton este volt a nagy murika, Foxos szülinapja, meglehetősen jól sikerült, táncoltunk is, és az ezer éve nem látott és már-már feledésbe merült szívszerelmem is el tudott szabadulni a munkából, éjfél tájékán meg is érkezett, úgyhogy így csak az este első felében záporoztak a hol a pasid? típusú kérdések, amire eleinte azt mondod, dolgozik, de később már kényszert érzel, hogy azt válaszold: elment péniszmodellnek, vagy az eddig eltitkolt kölykeinkre vigyáz, vagy elhagyott Gregor Bernadettért.
Aztán haza, majd reggel fel, mentem isteni rokonaimhoz jó kis ebédre. A száz kölyök százféleképpen szupercuki, aztán Hulk el, én meg haza.
Ja, tegnap levehettem a kötést a isteni sebemről, jobb lett volna, ha nem látom. Remélem hamar begyógyul, mert nagyon frusztrál a tudat, hogy ki vagyok nyitva.
Ma meg voltam a polgárjenőmester hivatalban, intézni hivatalos ügyeket, mivel még mindig nincs munkám, és ezért feljelentem a világot. Ellenben utána voltam orvosnál, egy újnál, aki szuper cuki volt, és elmondta, hogy valószínűleg életben fogok maradni még ez után a beavatkozás után is.
