Ezt írtam pár napja, azóta javult a helyzet. Hogy miképpen, az kiderül a bejegyzés végén!
Na, csütörtökön láttam egy vérlázító performanszot és egy százcsincsilliárd dolláros színpadot, vagyis forgattam a remélem_új_munkahelyemmel. Találkoztam Vobival, felüdítő volt a sok sznob köcsög mellett egy régi ismerős arcot látni.
Pénteken volt a Mátrix, meg Stylaw koncsertó, ami szintén szupper volt. A barátom is nálam aludt, már nem is emlékszem jól éreztem-e magam vele...
Szombaton mi lehetett? Napközben asszem Hulk lelépett. Este gigamega buli, Szabit avattuk, volt arcon pörgés rendesen, nagyon csapattuk és verettük, míg meg nem tudtam, hogy Hulk Foxnak mondja el a bajait, nem pedig nekem. Én is megbeszélem a dolgokat, persze, de előtte mindig vele beszélem meg, fuck, el sem tudom mondani mennyire unom, és nem is értem, mi van... Eszelősen sokat bőgtem szombaton, ha visszagondolok rá, még most is bőgök. Úgy látom, hogy kurvára nem tesz semmit, ő persze úgy látja, hogy annyira erőlködik, mint ide Lacháza. De nekem ne azzal erőlködjön, hogy hogyan mondja el, hogy mégsem tudunk találkozni, inkább azzal, hogy mondjuk reggelre kapok tőle egy sms-t, hogy legyen szép a napod Babuska, vagy azzal, hogy felhív, hogy kitaláltam egy szuper dolgot hétvégére!
Bazzz, 24-e óta, ha Hulkra gondolok 95%-ban bőgni akarok, 5%-ban meg mondjuk dugni. 24-e óta már igazán csinálhatott volna valamit, amivel örömet okoz nekem, nem? Mért van az, hogy az elmúlt időszakban mindenkivel mennyeien éreztem magam, végtelent röhögtem, vele és miatta meg csak sírtam? Tudja, hogy semmit nem kell tennie, hogy ez megváltozzon, a használati utasítás Moirához már rég a kezében van.
Ha ilyen meleg lenne a helyzet, és tudnám, hogy őt megbántottam, akkor kurvára igyekeznék, hogy kibékítsem, és nem hagynám, hogy minden ugyanúgy, a problémákkal menjen tovább.
Így vagy úgy ezen is túlvergődjük magunkat.
Vasárnap találkoztam vele, elmondtam mik azok, amik nekem fájdalmat okoznak, és hogy szerintem mi lenne a megoldás, ő azt mondja, oké, megpróbálja, de mégsem próbálja meg.
Aztán hétfőn mentem be a remélem_munkahelyem_lesz-be, ahol vágtam egy kicsit. Aztán este asszem nem hívtam át a barátomat, de volt este adás, ami nagyon királyság volt, sokat röhögtem. Nagyon jófej vagyok, gyerekek, hihetetlenül jófej vagyok!
Aztán kedden tartottam rádiós szerkesztői tanfolyamot, nagy sláger lettem, mert rengeteg vicces műsorrészlettel készültem, és ez feldobta a dolgot.
Szerdán is bent voltam a jó kis munkahelyen, egész fasza vagyok, hogy egy idegen nyersből, full idegen témában (lakáshitelek - WTF?) ilyen logikusan összeraktam egy anyagot.
Aztán ma meg ma van, ami még mindig van. Ja, de előtte a barátom jött, látott és győzött, és mondta, hogy kitalált valamit hétvégére, nekem már kurva mindegy, hogy mit. Ha azt találta ki, hogy gyufából kirakja a nevem kezdőbetűit, már annak is örülnék, csak valami legyen már.
Aztán este volt végre nem mérges, hanem szerelmes szex, meg reggel is, úgyhogy egyelőre jó úton haladunk a helyrezökkenésben.
Holnap kábé az környezetkímélő atomreaktorok újrainstallálásáról kell interjút készítenem, na, jó, nem, de az állami hitelekről államtitkárokkal, és én azt se tudom, mi az az állami hitel, nemhogy mi az az államtitkár.
Úgyhogy szorícccsá', mert jön a pofon!
