Hu, de rohadtul költői vagyok! Lényeg, hogy szopkodás van a "munkahelyen". Egyre kevésbé komfortos nekem, a kollégák nagyrészt jófejek, tegnap még söröztem is némelyikkel, csak éppen a csapat másik fele sunyi, mint a róka. Én meg nagyon kevés dolgot utálok jobban a sunyiságnál. Na, jó, talán a rántott velőt. Én korrekt vagyok, rendületlenül dolgozom, akadályokat hárítok el, de értsd ezalatt, hogy minden akadályt elhárítok, tényleg a maximumot hozom, például egy habzó fosfolyamból színvonalas bejátszást készítek, frankó és stilárisan helytálló narrációkat mondok fel, jól kijövök a vágóval, mégis valahogy minden kolléga azt üzeni, hogy vigyázzak ezzel a hellyel... Na, mindegy. Válság van, ki a faszom korrekt ilyenkor, nem igaz? Kapkodjuk fel próbaidőre az állástalanokat, úgyse tudják mivel lekötni magukat, mert biztos nem szívesen alszanak, olvasnak, sétálgatnak vagy dugnak a pasijukkal.
Na, elég a kesergésből! Hétfőn volt Dezsőbulika, ettem hurkát meg kolbászt, nem votl savanyúság, ezt fájlaltam. Aztán még kicsit digiztem, aztán mentem Hulkhoz hunyikálni. Reggel fel, mentem a "munkahelyre", ahol végre haladtunk, bár én még maradtam volna, de vágó nélkül nem halad a szerkesztő.
Aztán haza, szundika.
Reggel mentem dolgozni, de a fasz kivan már, hogy megvárattak, legalább tudtam ülni és nem gondolni arra, hogy mennyivel többet alhattam volna. De utána haladtunk, finiseltünk, faszák vagyunk.
Aztán haza, holnap is nagy dolgok várnak.
