Vasárnap estére a barátom lebetegedett, de megsimiztem a buksiját. Kicsit lepihentünk.
Hétfőn reggel munkaügyi (munkaügyi kills) volt adáska, aztán haza punnyadni.
Este Dorkával dumizgattunk Ózonban, aztán haza.
Szerdán volt reggel valami, de már nem tudom, mi. Ja, reggel mentem állásinterjúra, meglátjuk, meglátjuk. Egyelőre arra vágyom, hogy a hely, ahol most nyomulok, bejöjjön, felvegyen, és adjon jó kis lovettát. Aztán mentem Hanibabára vigyázni, édes kis cukorgyerek, csak sajnos alvás helyett kicsit inkább üvöltött és sírt, biztos rosszat álmodott a kis bébidoll, akit úgy imádok, megzabálnám. Éjjel pedig átjött a szerelmem, és ha nem éjjel kettő lett volna, és másnap nem reggel hatkor kellett volna kelnem, akkor egészen biztosan nem kíméltük volna egymást - hogy finoman fejezzem ki magam.
Csütörtökön konferanszié voltam egy rendezvényen, aztán haza, kicsit még szkriptelgettem, meg narrációt írtam, este meg mentem Bazsikához, jót dumiztunk, megnéztük a Hookot, ami az egyik nagy kedvencem. Még mindig jó.
Ma meg reggel mentem a munkaügyibe, de kurvára tartoztam ezzel az úttal a sátánnak, mert nem is ma kellett volna mennem, hanem a next hétfőn, szopika, de nem baj, mert így beértem a szeretném_hogy_ott_legyen_állásom-ba, és vágtunk egy keveset, volt sok zsörtölődés, mert felbasz, mikor fölöslegesen jártatom a pofámat és amikor halálra bonyolítjuk az életünket.
De ma jön Hulk, és már annyira várom, hogy tűkön ülök! Nem is kell korán kelni, végtelen időnk lesz mindenre!
