Na, hát csak nem összezördültem Hulkkal? Dehogynem! Sírtam is.

Egyébként meg szerdán asszem éjjel érkezett Hulk, fáradt, kiégett testtel. Én addig vágtam, mint a gép.

Aztán csütörtökön volt adáska, kurva jó estét tartottunk, dumika, sörözés, röhögés, bent aludtam Hulknál, aztán fight, aztán haza, telve voltam szar érzésekkel, amiket nem akartam érezni, de az élet nem kívánságműsor.

Most meg volt jó kis Morgonc tali, röhögtünk, Fox elveszett cicája is előkerült majdnem egy hónap után, voltak örömkönnyek.

Holnap családi banzáj, este meg talán Hulkkal találkozom.

Az egészségi állapotom szolgálgat, nem makulátlan, de alakul. Így, lassan egy hónap után ideje lenne már makk egészségesnek lenni.

Na, már megint jáj, de le vagyok maradva!

Szóval kedden a Tankcsapdával készítettem interjút, kedvesek voltak a fiúk. Aztán este Hulk értem jött kocsival és girosszal, úgyhogy volt itt minden.

Szerdán sajnos nem tudtam menni Kozsóval interjút csinálni, mert mennem kellett egy állásmegbeszélésre, aminek jó nagy szopás lett a vége. Jön egy jó kis metafora. Értsd jól. Képzeld el, hogy mondjuk én egy modell vagyok pár éve. Megfordultam pár címlapon, külföldön is dolgoztam kifutón, és jelenleg egy modelliskolában tanítok. És jelentkeztem erre a kifutói állásra. Behívnak, tetszem nekik, és minden jelentkező közül nekem van a legtöbb szakmai tapasztalatom. Elég kevés lóvét fizetnének, de a semminél ez is jobb. És minden szakmai tudásomat beleadva négyszer is sikeresen teljesítek a kifutón, a leendő kollégáim és főnökeim is el vannak hűlve, hogy milyen profi vagyok, velem akár hosszú távon is dolgozhatnak. A baj csak az, hogy mindenkinél jobban ismerem a szakmát, és ez nem azért van, mert én annyira király modell vagyok, hanem azért mert ők annyira nem vágják a fotózás, kifutózás témát. A leendő főnöknek mondok pár dolgot, hogy szerintem ezt hogy kéne meg azt hogy kéne, látom, tetszik neki, és látom, hogy bassza a csőrét, hogy én jobban tudom, de ahelyett, hogy elfogadná a segítségem, és alkalmazna engem, mint modellt, a jelentkezők közül magasan a legjobbat, ehelyett féltékeny lesz a kis modelliskolára, ahol oktatóként dolgozom, és ezzel az indokkal el is utasít, miután négy kifutón ingyen szerepeltem tökéletes felkészültséggel.
Na, hát kb. ez volt, nagyon felbaszta az agyam ez a dolog, mert rémesen kiborít, amikor valaki nem képes elismerni a hibáit, inkább eltávolítja azt, aki rávilágíthat és segíthet, nehogy szembesülnie kelljen tökéletlenségével. De az emberek már csak ilyenek. Nem ez lett volna álmaim munkahelye, de az biztos, hogy tökéletesen és minden elváráson felül helyt álltam volna, és igazából egyszer sem volt semmi panasz a munkámra. Az élet igazságtalan, és geci, sajnos ezzel mindig elfelejtek számolni.
Na, mindegy, utána mentem Dóriékhoz filmezni, utána haza Hulkkal, akit imádok.

Aztán csütörtökön volt adás, műsort vezettem, egészen faszán ment minden. Aztán bent aludtam a koliban.

Pénteken Faternál ebéd, este pedig jött Hulk, és másnap addig alhattunk, amíg nem szégyelltük. Szombat délután kimentünk a Plakátkiállításra, nem volt akkora fless, de volt egy-két jó féle.

Vasárnap Nagyika jött ebédre, jól bekajáltunk. Este volt rádiós gyülike, egy kedves fiúka felfigyelt ránk, tetszik neki a rádió, ennek pedig örülünk.

Hétfőn uccsó Kultúrsznob adás, de nem kell remegni az idegtől, mert lesz még adás, csak kicsit másképpen!

Tegnap este Morgonc tali volt, megbeszéltük kit hogyan avatunk, lehet reszketni a delikvenseknek! Aztán bent aludtam Hulknál, elég szarul, mert kurva ocsmányul köhögök.

Mindezek közben pedig vágom az Ökörsütést, mert imádok vágni!

Hétfő: Andika itt aludt

Kedd: egyetemi napok, csapda interjú, Hulk értem jött.

Szerda: egyetemi napok sztornó, utána Ági, rádió, Dóriék és haza.

Csütörtök: adás, kirúgtak úgy, hogy még fel sem vettek, koliban aludtunk.

Péntek: kocsival haza, apuhoz, este jött Hulk.

Szombat: ebéd itthon, óriásplakát, Karesz és megafucktor.

Külön köszönet Hulknak (vagyis nekem :P), hogy megírtam Moirának ezt a bejegyzést teát szürcsölgetve :)

Az utóirat egy körkérdés: Mindeközben A) kurvára egészséges vagyok. B) kriplibb vagyok, mint elenkripli a nyolcadi kutasból.

A megfelelő aláhúzandó. A nyereményeket postán. Összefirkált monitorokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.

Szerdán mentem állásinterjúra, angolul kellett kreatívnak lennem, még nem tudom, hogy sikerült-e. De azt gondoltam, hogy majd lemegyek ez elsőről gyalog, csak éppen lent láttam, hogy csak kártyával tudok kimenni, aztán vissza és ott is. Már láttam magam előtt, hogy itt maradok mindörökké, és nekem kell benépesítenem egyedül a lépcsőházat. Aztán nem tudom, mi volt, ez baj, ha soká írok.

Csütörtökön este mentem dolgozni Óziba, egész jó volt. Aztán Hulk nálam aludt.

Pénteken a barátom elvitt vacsizni a barátaival, isteni volt, aztán mentünk Döncit búcsúztatni.

Szombaton este rádióztam az új helyen Bazzserral, fasza kis adást csináltunk. Aztán nála aludtam, Tomi is ott volt, jó kis csajpartit csaptunk a srácokkal!

Vasárnap az ma van, voltam forgatni az ökörsütésen, aztán mentem rádiós gyülire, ahol hatékonyak voltunk, és a szép szerelmem dolgozott, de beugrottam hozzája este.

Mindeközben meg vagyok fázva, csúnyán köhögök, taknyomnyálam még mindig egybefolyik, plusz beállt a hátam, és minden mozdulatnál üvöltök. Mondjuk, ma már jobb egy kicsit.

Szerdán: Állásinterjú, ahol kicsit lúzerkedtem.
Csütörtökön: Dolgoztam, fasza gyerek vagyok.
Pénteken: Vacsoráztam a barátommal.
Szombaton: Rádióztam, és Bazzsernál táboroztunk Totóval.

Ínycsiklandó részletek később.

A testem pedig fáj.

 Engem is utolért a takonykór, köhögök, meg vagyok fázva, mint az állat, dártvéder elbújhat, és ma megyek egy állásinterjúra egy helyre, ami nagyon izgisnek hangzik.

Megittam ma már vagy 10 liter teát, még megiszom olyan 20-at, és talán enyhülnek szenvedéseim.

Tegnap is volt ezredik próbaadásom, sajnos a technika kibabrált velünk, de azárt minden okésan ment. Este átjött hozzám Hulk, aki éjfélkor azt mondta, hogy boldog 14. hónapot, úgyhogy Hulk és Mojruska nagyon boldog együtt.

Holnap megyek a xikmilliomodik körre a rádióba, ami kétségkívül feküdne nekem.

Egyébként meg ma olyan szájba tekert hideg volt, hogy ihajjacsuhajja, meg is fáztam. Öt percenként két litert pisilek és taknyom-nyálam egybefolyik. Nem tudom honnan van ennyi víz bennem, de kikérem magamnak.

Holnap leszünk 14 hónaposak Hulkkal, írok is nyomban egy nyálas popslágert. Az lesz a címe, hogy Megtalállak még, tudom, hogy ennyi rég nem elég, megtalállak még, valahol, és miközben erre táncolsz, te is rájössz majd, hogy egyszer nálad is beüt a dolog, úgyhogy ne sírjál (nem mintha és nem sírással töltöttem volna a Hulk előtti xikmillió évtizedet, na mindegy).

Egyébként ma kicsit Hulkkal lógicsáltam a koliban, bemutatott a szobatársainak, ami komolyabb, mint a szülőknek, mert velük még ébredhetek is együtt, ha mondjuk ő korán kel. Megcsipáztam őket, jóarcok.

Ráadásul multifunkcionális vagyok, mert miközben a taknyom meg a nyálam egybe folyt, elmentem Karcsival meg FJózsival dumizgatni, de nem ittam semmit, nehogy még többet pisiljek. De persze itthon azért teázom és vedelek vizet, ne aggódjál. Remélem nem élő adásban fog tetőzni ez a jó kis H3N7. És főleg remélem, hogy nem szerdán, amikoris még egy állásinterjúra megyek, plusz este ARColok.

Ja, még egy fontos dolog. Kezdek lejönni a körömlakkozásról, újra egészséges vagyok. Már csak heti kétszer festem ki, és akkor is inkább szépet csinálok, mint extrémet, hogy ne kelljen rájönnöm 4 perc múlva, hogy így, nincs az az isten, hogy utcára menjek és ne kelljen újrakezdeni miután befejeztem. Ez a tuti módszer.

A telcsi neccesen, de már majdnem felfogható a számomra.

 Pénteken volt Bazsika ünneplése, nem vittük túlzásba, viszont nagyon jókat kacagtunk, néha untam magam, de azért a végére egész jó lett. Hiányzott Hulk nekem, miközben láttam az ölelkező párokat. Csak ráztam, csak ráztam a ketrecem.

Aztán szombaton hulla másnapos voltam. Ez a legnagyobb kicseszés; nem rúgok be, de másnapos vagyok. Hol van az igazság? Aztán délután találkoztam Hulkkal, megnéztük az Eredetet. Hát sokan mondták, hogy elég bitangos, de nekem annyira nem jött be. Nem mondom, hogy focsy volt, de azért nem álltam neki polírozni a bohócomat a gyönyörtől. De mondjuk találkoztam és beszélgettem kicsit Pirospetrával, az jó volt.
Aztán Hulk nálam aludt, és valahogy nem volt komfortérzetem. Nem tudom, mi lehetett az oka, de az biztos, hogy hulla voltam, másnapos és rajtam volt az a jó kis frusztráció. Csak a szar dolgok zakatoltak az agyamban. Olyanok például, hogy nincs munkám, aztán olyanok, hogy Hulk megint alig fog ráérni, és mennyire fogom tudni ezt tolerálni, meg hogy nincs már egy megveszekedett kanyim sem, még ha most lesz is munkám, akkor is kurva soká lesz abból fizetés. Ez a munkanélküliség cudarul felemészt. Soha ne próbáljátok ki.

Egyébként meg kaptam egy telefont névnapom alkalmából, ami még mondjuk odébb van, de most volt olcsó a teló. Az meg túl komplikált az én jelenlegi agyi kapacitásomhoz. Balfaszkodom, hogy végre beállítsam. Úgy értetlenkedem, mint egy nyugdíjas nagymama.

Ápropó. Ma Nagyikánál ebédeltünk, majd délután jöttek Dorkáék a kicsikkel. Olyan édesek és okosak, meghatódom tőlük.

Egyébként - ha nem tűnt volna fel - nem jó a kedvem. Tele a tököm, nem akarom, hogy így érezzek, ahogy most.

Szerdán nem tudom, mi volt, de bizonyára volt valami. Hulk jött este az biztos.

Aztán csütörtökön mentem a jó öreg Bazzserhoz, ahova elébem gyütt az imént emlegetett Hulky Hulkerson, és nálunk aludtunk. Annyira imádok vele aludni, hogy azt el sem lehet mondani.

Aztán ma voltam 3. körön a rádiónál, meglátjuk, meglátjuk. Szerdán újabb állásinterjú, egy jó kis helyen, méghozzá álmaim munkájával. Nem kutya! Lehet csuriba tenni a kezeket, és főleg azért drukkolni, hogy mind a kettőt megcsípjem, és a következő szabadságomat már a Bahamákon töltsem. Kápisi?

Na, és beng, vége a nyárnak. Mi a pék pélója ez a 13 fok? Kérem! Este meg hat fok? És még csodálkozom, hogy a fejem felrobban? Nem. Nem csodálkozom.

Pénteken állatira fürdőruhában voltam, bár csak délután ötre értünk Sotyára, azért isteni idő volt, tudjátok, akkor még nyár volt, emlékeztek, az a napos évszak, úgyhogy iddogáltunk, eddegéltünk, kicsit szexdegéltünk is. De azt csak ketten Hulkkal. Egyébként olyan 30-an lehettünk összesen, csupa régi arc, csupa olyan arc, akik csak itt és csak ekkor vannak egy helyen. Szóval privát Legalja zsírsüti.

Aztán másnap ugyan ez volt, csak kibaszott szar idő lett, szél, eső, hideg, minden, mi szem-szájnak undora. De nagyon jókat dumcsizgattam mindenkivel, sokat röhögtünk. A pöri meg úgy megégette a nyelvem, hogy még ma reggel is fájt. De már elmúlt... asszem... most már... végre.

De vasárnap nagy mázlija volt időkémnek, mert ha vasárnap nem tudtam volna napozni, elég csúnya csetepatét kerekítettem volna. De tudtam, úgyhogy megúszta mindenki. Jó kis fotók is készültek, de azok olyan típusú emberek kezével, akik egy év után se teszik közzé a kurva képeket (ezt mindegyik veheti nagyon nyugodtan szemrehányásnak, ápropó, helló, Gáabesz! - mondtam én, hogy integetek)! Nekem meg ilyen fostalicska mobilos képeim vannak, amik maximum illúziónak jók, de annak se nagyon.

Minden esetre és összegezve:

Túl sok volt a goa, a mócsing a pöriben, a hideg és az eső.

Túl kevés volt a hőmérséklet, a lilahagyma, a strandolás és a pulcsi.

Tök király volt a pörkölt íze, a lángos, a soltvadkerti fagyizó, a társaság és az egész helyszín. No, meg a jó kis Billy Jean!

Aztán hazajöttünk, ülésfűtés megnyerte nálam a napot. Még egy kicsit felidéztük itthon Hulkkal, milyen is az, amikor nem parázunk, hogy ránk nyitnak. Elég jó.

Egyébiránt egy állásinterjúsorozaton vagyok éppen harmadik körös. Szerintem eléggé kajálnak, pedig annál sokkal jobb vagyok, mint ahogy az ma kiderült. De, érted, egy idegen leánykával nem fogjuk az év rádióműsorát megcsinálni élőben, három órában, felkészülés nélkül. Hacsak be nem baszunk. De bírtak, kövi körre hívtak is, úgyhogy pénteken majd azzal a sráccal, akivel lennék. Nagyon izgis.

Egyébként ez már szerintem több, mint ősz.

Ja, tegnap Balázskánál rontottam a levegőt. Megnéztük a Sex and Death 101 c. filmet. Funny volt, és kibaszott morbid.

Hát ennyi. Így élek. Kurva laza vagyok, szétesem. Ja, és fáj az az elcseszett fejem. Ja, és valamelyik nap azt álmodtam, hogy terhes vagyok, négyhónapos, kideült, hogy a gyerek beteg, és magamnak kellett megcsinálnom az abortuszt. Borzalmas volt, és eszméletlen kő zuhant le rólam, hogy csak álmodtam.

 Jön a jó kis beszámoló!

Aug. 20. Péntek
Vonattal le Pécsre, egyedül. Vonat rossz. Pécs jó. Este találkoztunk Gergőékkel, a városban sétafikáltunk, Hulkék kutyája nem evett meg, hanem inkább cuki volt, ami mindenkinek nagy örömet okozott. Tüzijáték meg nem volt, de azért így is romantikáztunk eleget.

Aug. 21. Szombat
Este találkoztunk Hulky barátaival, remek kis estét kanyarítottunk, étteremmel, meg minden lófasszal.

Aug. 22. Vasárnap
Irány Balcsi, vagyis Fűzfő. Ha jó szállást akartok jó áron, akkor jelezzétek nekem, mert ez egy isteni hely volt! Volt két kutyus is, Belzebub és Néró. Belzebub nagyon vemhes volt, keddre várták a bébiket, de sajnos nem jöttek meg. Szépen átvettük a szállást, isteni a ház, isteni a környék, kiváló a hely, az ágy strapabíró. Mikor megláttuk a szobánkat, láttuk és konstatáltuk, hogy még egy pótágy is van, Hulky aszongya nekem: stipstop a franciaágy! 
Este sétáltunk, lenéztük a partra, csodálatos! Romantikáztunk, meg a romantika más egyéb ágazataiban is megmártóztunk. Közben meg főztem egy jó szar rizst, de ehető volt.

Aug. 23. Hétfő
Egész nap strandon voltunk, fürödtünk a tóban is, de sajnos megvan az a hátránya a romantikus, kétszemélyes nyaralásnak, hogy nem készül közös Balcsis fotó. Ez fáj. őszintén fáj.
Este Tescoba mentünk Balival, megvettük a másnapi sütögetéshez szükséges husikát.

Aug. 24. Kedd
Nem volt olyan fasza idő, mint kellett volna, úgyhogy csak bóklásztunk a telek körül, és ettünk egy atom eszelős hekket, imádom a hekket, hekket hekkel akarok enni.
Aztán sétáltunk még egy nagyot, és mentünk Baliékhoz Almádiba. Ott grillezgettünk nagy bőszen, finomakat sütöttünk, és jókat dumcsikáztunk, utána lementünk Almádiba a strandra, jáááj, de szép az is!

Moira: Szólsz, ha kilóg a cicim a bikiniből?
Hulk: Persze.
X idő múlva...
Hulk: Kilóg a cici a bikiniből!
Moira: Köszi!
Hulk: Én kösz ;)

Aug. 25. Szerda
A kertben napoztunk egy kicsit, és életemben először egy titkos kis rejtett zugban még monokiniztem is, legalább 10 percig folyamatosan. Hasonfekve. Belzebub sajnos még mindig nem szült meg, pedig úgy vártam, hogy lássak kicsi, cuki rottweiler bébiket.
Elcsapkodtuk az Üdülési csekjeinket egy helyi étteremben, aminek nagyon örültünk.
Este Baliékkal Füredre mentünk. Füred észveszejtően szép, és minden európai országban tökéletesen vállalható.
Napközben pedig barkóbáztunk. Üvöltve röhögtünk, mert olyan isznyatosan jófejek vagyunk, hogy ezért már minimum egy balatoni nyaralót érdemelnénk.

Moira: Gondoltam.
Hulk: Fogalom?
Moira: Igen.
Hulk: Ez egy érzés?
Moira: Igen.
Hulk: Piros?
Moira: Igen.
Hulk: Szívalakú?
Moira: Igen.
Hulk: ... én isss szeretlek!
 

Aug. 26. Csütörtök
Hazaindultunk, hazaértünk, a dugóban felbasztuk az agyunkat, helló Budapest, öld meg a városlakót, ez az!
Aztán most mindjárt mosok, és holnap meg csapatjuk tovább, irány Soltvadkert!
Ez a nyaralás összességében tökéletes volt, imádtunk egymást éjjel-nappal, minden napszakban bujálkodtunk, sétálgattunk, sokat röhögtünk, megnyíltunk egymásnak még ennél is jobban, iszonyú jól összecsiszolódtunk, fantáziálgattunk egy közös lakásról, úgyhogy minden szempontból szuper volt ez a pár nap!
 

 Kedden voltam állásinterjún, Bécsbe szól a dolog. Meglátjuk. Aztán szerdán jelentkeztem egy rádiós állásra, ma volt az interjúja nekije, aminek az eredménye meg hétfőn derül ki. A kettő között pedig ott rejlik még egy Andikás-Bazsikás este, ami mint mindig, most is jól sikerült. Nem kell itten triciklire gondolni, ronda perverzek, csak megnéztünk két filmet, aztán a régmúlt eseményeit koncoltuk fel újra és újra, hörögve, sírva, vinnyogva röhögve.

Ezenkívül annyit szeretnék még elmondani (hogy szegény Dzsoni a mocsokban rohad), hogy kurva vicces volt ma, mert találkoztam Dorkával a Blaha környékén. Egy ótvar, szutykos kis krimóban megittunk egy sört, közben meg jót dumikáztunk. Ez idő alatt a semmiből megjelent Dani, volt kollégám, aki olyan jófej, és kicsit nosztalgiáztunk, meg felelevenítettük a régi, szép, munkás időket. Aztán ő el, majd megjelent Ági, volt csoporttársnőm, aki meg oltári jófej, és vele is kicsit elvihorásztunk. Szóval már eddig is jó volt a hangulatom (remek a hangulatom-tom-tom), de aztán elbúcsúztunk Dorkával egymástól. Én bicajjal sújtom a várost, Dorka a közösségi közlekedés járművein büntet. Ő lemegy az aluljáróba, mert a Móricz felé megy, én meg beállok az autók mellé a cangával, hogy én majd másfelé. Pirosról sárga, aztán zöld, indulok. A túloldalon Dorka elém ugik, jót röhögtünk. Aztán újra elbúcsúztunk, majd tekerek, mint az állatok állata, már a Keletinél vagyok, erre ki ugrik elém újra??? Beszartok, baze, de igazatok van; Dorka!!! Kurvára röhögtem, meg ő is, mert nem jó irányba szállt fel, egyem meg a kis mosolyát neki! Úgyhogy volt kacarászás megint, aztán ismét szedtem a sátorfámat, és úgy suhantam hazafelé, mint akit a Sátán kutyája kerget. Haza is értem.

Eközben egyébként Hulker Hulk-falván pihenget. Holnap én is betársulok hozá, két napot ott csillesedünk otthonában, majd felkerekedünk, és megyünk Balcsira. Kettesben! Annyira várom már!

Na, jó éjt, gyerekek, búcsúzik a füles mára. Talán még írok Hulk-falváról is. Mondom talán.

Ui.: Mit kéne vinnem?

6 napnyi fehérnemű
Egy harisnya
Bikinik
Gatya
Két szoknya
Egy mesés ruha, amiben ha Hulk meglát, égre emeli tekintetét, a meghatódottságtól könnyes szemekkel, és azt rebegi: köszönöm!
Strandkendő
Strandtürcsi
Papucs
Szandibandi
Cipike
Tusfürdő-sampi-fogkefe-fogkrém-hajkefe-hajcsat-balzsam-testápi-naptej-körömlakkszett-dezodor-parfüm-labello
Pénz
Vonatjegy
Epilátor és barátai (pl. csipesz)
Toll-papír
Gumipina
Víz
Könyv
Utravaló gyümike
Telefontöltő
Szúnyogírtó

Gyerekek, hosszú gondolkodás után rájöttem, hogy mi a hobbim. A körömfestés. Egyébiránt kurva tehetséges vagyok és kreatív is. És milyen érdekes egybeesés, hogy a számomra árban és minőségben legkedvezőbb körömdíszítő márka neve: Moyra!

Ma is királyat főztem. Unatkozó háziasszonyoknak és munkanélkülieknek íme a recept.

Sajtos, hagymás, húsos csirkemell

Hozzávalók:

Egy egész csirkemellfilé
Egy kanál bors
Egy kanál só
Egy fej vöröshagyma
Négy gerezd fokhagyma
Petrezselyem
5 cm kolbász
2 szelet sonka
Egy szál újhagyma
Egy evőkanál tejföl
Reszelt sajt
Alufólia

Elkészítés:

A töltelékhez: Apróra vágom a vöröshagymát, olajon pirítom. Hozzá darabolom a kobászt, amit egészen apróra marcangoltam. Hozzá szeletelem a sonkát. Minden max fél mm vastag-széles-magas. Hozzádobok egy evőkanálnyi apróra szelt petrezselymet. Belenyomom a 4 gerezd fokhagymát. A végén, miután minden átsült-főtt, lekapcsolom a tüzet és hozzákeverem az evőkanálnyi tejfölt.

Felvágom szeletekre a csirkemellet. Sózom, borsozom mindkét oldalukat. Kiklopfolom őket, hogy 3 mm vastagok legyenek. Könnyen szakadnak, kurva anyjukat, óvatosan kell. Kiterítem, egy kiskanálnyi tölteléket elkenek rajtuk, rászórom a reszelt sajtot, és feltekerem őket. Azonnal alufóliába csavarom a göngyölegeket egyesével, hogy sehogy ne folyjon ki. Tepsibe helyezem őket szépen sorjában. Előmelegített sütőben közepes hőfokon 30 percig sütöm.

Nyámi.

10 éven át minden Szigeten kint voltam. Először csak két napot, utána mindig egy hetet, aztán már a végén nagyon csibészesen, de ingyen jutottam be, végezetül már csak napi jeggyel, mert nem bírtam idegileg és anyagilag sem. A héten kb. csak Tereskova érdekelt volna, de azért meg az ad ki 12 rongyot, akinek hat anyja van.

Úgyhogy az idei két napijegyemet kedvesen, szívélyesen és adómentesen "elajándékoztam".

Tegnap lázasan futottam Robikához, aztán meg Mamuhoz, aki most lett 82 éves. Aztán mentem találkozni a barátommal, akit újabban még jobban imádok, mint eddig, és vásárolgattunk, de nem nagyon tudom, minek. Vagyis, izé, én nem vettem semmit.

Aztán este Kármiban talicska Kingával, isteni jót dumálgattunk, aztán meg jött Karesz, vele is, eközben meg SCH-ben zajlott a bulika, és nyargaltam oda a dumizások után. Ott nagyjából 30 percet buliztam még, mert mentünk utána haza, egyrészt a vérem hajtott, márészt a fáradt barátom, hamadrészt egy titkos harmadik tényező, amiről mindjárt lerántom a leplet. Hazaértünk, beugrottunk a zuhanyba, és még a vizet se engedtük ki a palackból, égszakadás-földindulás, eszelős vihar kerekedett. Ha nem lett volna velem Hulker, akkor biztos összefosom magam, és ha ez netán az utcán ér bennünket, akkor nekünk reszeltek!

Ma pedig henyélgettünk, aztán Anyuval pizzát sütöttünk. Egyébként semennyit nem fogytam még, talán maximum 2 kilót, de azt betudom annak, hogy hol több, hol kevesebb ruhával méretszkedtem (ezt így írja a magyar??). Szóval a diétának egyelőre a kurva anyját.

Másfelől nagyon fáj a farokcsontom. Még süldőmalackoromban elestem Szlovákiában a jó kis jégen, és majd' kettéhasadtam a fájdalomtól. Aztán se ülni, se állni, se feküdni nem tudtam üvöltés nélkül. Majd lassan a fájdalom alábbhagyott, maga után hagyva a félelmet, hogy ezt többé már nem tudnám ép ésszel elviselni. Azóta is fájogat néha, de ma reggelre olyan szinten, hogy újra tízéves süldőmalackának éreztem magam, és nem azért, mert előttem az élet újra, hanem mert megint azt a gyötrő fájdalmat érzem, amit anno.

Eközben arról fantáziálok, hogy akkor letört egy darab a csontból, ami mostanra elszabadult, és belülről végez majd rajtam harakirit. Már csak azt nem tudom, hogy reumatológiára vagy pszichopatológiára menjek.

Este megyek Hulkkal romantische, esti sétára.

 Vasárnap még egy eszelős, észvesztő, maratoni, délutáni hentergést tartottunk, aztán más nem is volt, ja, de sütöttem kijevi csirkemellet, és akkora szakácsnő vagyok, amekkora nincs is (és most nem a súlyomra gondolok - köszönöm).
Hétfőn volt Nutika szülinapi bulija, nem volt olyan rossz, mintha kétszer olyan rossz lett volna. Aztán Andikával haza, otthon kis Kevin Smithes filmek, aztán szundika.
Kedden jött a életem tropikáriumának egyetlen igazgyöngye, és már megint olyan istenit bujálkodtunk, hogy azt mindenki megirigyelhetné.
Aztán szerdán kimentem a Szigetre, hogy beszerezzem a jegyem, amit nyertem, és egyből tovább is adhassam (szívjóságból), aztán este dolgcsyztam (üssél!!!). Úgy örülök, egészen jól ment a munka, gigapörgés volt. Este még átbringáztam Bazzserhoz, de a legnagyobb szopó, hogy tegnap gyümölcsnapom volt, és munkából és Bazsiból kifolyólag kurva hosszúra sikeredett, nagyjából fél2ig dolgozás, utána meg négyig dumizás. Reggel meg 8kor kelés, mert megyek a munkaügyibe, csoportterápiára. Áldott az én sorsom.

Ja, és tegnap nagyon sok pasival beszélgettem és nagyon sok pasit láttam így-úgy egymás közt viselkedni, és arra a következtetésre jutottam, hogy ha Hulk nem lenne, akkor én biztos soha a büdös kurva életbe nem kezdenék csávókkal. Én lennék a világ egyetlen "semmilyen szexuális beállítottságú" embere.

 Na, gyerekek, megint volt pár történés, mert eltelt pár nap. Megpróbálom összeszedni minden agyi kapacitásomat, hogy visszaemlékezzem, mi is volt.

Kedden este dolgoztam, az fix. Aztán reggel mentünk Velencére Dorkáékhoz, Hulkkal. Nagyon fincsi volt, csak a családtagjaim idegállapota sokszor labilis, úgyhogy volt néha egymással üvöltözés. A kölykök édesek, mint mindig, és veszettül rosszak.
Aztán csütörtökön haza, hogy majd Benkó, de elmaradt. Úgyhogy mi ketten haza, és pénteken Hulk elutazott, Mojruska meg ment Bazsikához filmezni. Aztán másnap Andikával találkoztam, este pedig Foxoshoz mentem, nézegettünk képeket, eléggé elvágyódom most már New Yorkba.
Értem jött a kicsikém, és hazajöttünk. Ma meg Nagyinál ebédeltünk.

Jól van, még működik az agyam, és össze tudom rakni az elmúlt napok eseményeit. Egy kővel kevesebb.

Rólam tudni kell, hogy a beszédhangom ugyan több férfi szívét töri össze, mint bárkié e bolygón, de sajnos az énekhangom csak egy repedt fazékéval vetekedhet. Egyébként még hozzátenném, hogy többen kérdezték tőlem, hogy jazz énekesnő vagyok-e, csupán a beszédhangom hallva, de amint meghallják, ahogy énekelek, ott mindig végetér valami.
Na már most. Én persze viccből és játszásiból szoktam "énekelni" dolgokat. Ma például az Andy Williams féle Love Storyt.

Moira: Ezzel indulok majd az X-Faktorban.
Öcsém: Inkább az X-Aktákban.

Voltam a munkaügyi központban, és azt mondták, hogy majd a végzettségemnek és a legutóbbi állásomnak megfelelő állásokat fognak kiközvetíteni nekem. Nyilván minden budapesti rádió és tévé a hajléktalanok között keresgél munkatársakat.

 Kérdem én, hogy hogy lehetséges az, hogy a Szép remények című, nagy sikerű, Dickens regényből készült film trailerén is el tudom bőgni magam??? De most komolyan, hogy? És miért? Mondjuk, ahogy Ethan üvölt, úgy nem üvölt senki. Olvastam két könyvét is egyébként. Hamvazó szerda és Mi a gond velem?, egyik jobb, mint a másik. Bár, igaz, csak kamaszként olvastam, akkor meg mindent sokkal impulzívabbnak könyvelünk el, mint valójában. De asszem most elkezdem az egyiket. Vagy inkább maradok Dickensnél? Legyen meglepetés.

Egyébként meg még mindig hálát rebegek esténként, hogy Hulkkal lehetek. Nézem, ahogy alszik, és egyszerűen végtelenül imádom. Érzem, ahogy szétfeszít a szerelem. Sose hittem volna, hogy ezek az érzelmek egy év után is kitartanak.
Szóval minden napra jut valami, amivel meglepetést okoz. Ma például felébresztett reggel nyolckor, és azt mondta, hogy nem bírta ki, hogy ne cirógasson, amire ugye én felébredtem. Mondtam neki, hogy kedveském, Moyrushka még pihenne kicsit, és akkor édesen visszatakart, és hagyott még pihizni, addig leült a géphez, satöbbi. Majd két és fél óra múlva arra kelek, hogy melletem szundikál, és hirtelen kiolthatatlan vágyat érzek, hogy össze-vissza puszilgassam. Úgyhogy tökre megértjük egymást.

 Éppen azt várom, hogy a dolgos Hulky Hulkerson megtérjen munkájából, de csak nem érkezik.

Ma pedig (vagyis már tegnap) ebédeltünk itthon, aztán Bazsival plázázgattunk, aztán hozzánk, sok filmet kikölcsönöztünk a kölcsönzőből pénzért, aztán ezt a sok filmet átvittük hozzá, megnéztük ottan libasorban; Cop out, Saving Grace, Lola rennt. Lola rennt még mindig jó, bár az elmúlt 12 évben kicsit gyorsult a filmek tempója, minden esetre az ötlet fasza. Moritz Bliebtreu pedig megmutatta - többedjére is -, hogy a német filmművészet miniszterelnöke. Végezetül az A hős című kínai filmmel zártuk az estét, ami megdöbbentően érdekes volt. Csak ajánlani tudom. A képek veszett jók, a színészek arca pedig úgy beszél, ahogy senki másé.

Ja, és a cím magáért beszél. Próbaidőn a kommentelés.

 És így lett a sok kicsiből egy nagy. Úgyhogy mától fogyókúrázom. Mert az nem járja, hogy a koromból is lassan és súlyomból is tagadni kell, és ha már a koromon nem tudok változtatni, hát megpróbáljuk a másikat. Anyu egy hónap alatt 7 kilót fogyott, én megelégednék összesen ennyivel, hát majd meglátjuk. Ma kezdem. Számokkal nem dobálózom, de vegyük úgy, hogy n+7 kiló vagyok. És nekem n-et kell elérnem. 2 hónap alatt szeretném ezt elérni. Lehet drukkolni.

Egyébként meg! Úgy volt, hogy ma megyek a szép szerelmemmel Balcsira, de láma voltam, és beijedtem az esőtől, úgyhogy nem mentem, amit a reggeli szikrázó nap sütés meg is bosszult, és már meg is bántam a dolgot. Minden esetre tegnap itt aludt, és olyan édes volt, mint a cukros méz! Voltunk fagyizni is tegnap, meg a Duna-parton is.

Délután visszaviszem a telefonomat, amit egyébként már rég kidobtam volna, ha nem lennék egy csőlakó munkanélküli, aki nem tud venni másikat. Minden esetre ilyet soha ne vegyetek.

Nem is mondtam, Anyika hazajött Svájcból, és hozott nekem két istenien szexis bugyit, amit majd a nyaralásunkkor fogok bemutatni a kicsikémnek, és hozott egy isteni, mennyei, franciamanikűr készítő tollszerűséget, amivel véresen küzdöttem, mire rájötem, hogyan kell kezelni. Az eszközhasználatomon és a megoldóképességemen azért keményen meglátszik már, hogy mérnökkel járok.

Kedden Ózonban dolgoztam, fáintos volt, aztán majd jövő héten is megyek, gyűjtök a nászutas körútra, mert megyünk Pécsre pár napra, onnan Balaton, aztán Soltvadkert. Ha itt nem unjuk meg egymást, akkor sosem.

Mercike bent parkol, úgyhogy most sem lesz gyerekünk (na, jó, ez még viccnek is szar volt).

Aztán hajnalban elment, én meg visszaaludtam, és azt álmodtam, hogy Horvátországban vagyok Anyuval, és volt ott valami tropicarium-féle, és valahogy rosszul mentem be a zsipilen, és egy krokodil kiszökött. Rohantam a szállodába, szólni, hogy nagy a para. Féltem, nehogy valakit megtámadjon a kis csibész. Közben arra gondoltam, hogy hogy a faszomba kerülök ide Horvátországba egyáltalán, mikor reggel Hulk mellett ébredtem fel?

Eközben hexameterben a következőket kántálom, újra és újra felböfögve megboldogult kamaszkorom:

Agyamba golyó szorult, lehet, hogy nem álmodtam!!!! - Igen, a migrén baszakodik velem.

Pénteken isteni csajos bulikát csaptunk, vad kártyázással, tortilla-evéssel, salsa szószal, Gerdával, Rebecával és Natalieval. Ózonban voltunk, és zárásra a barátom is megérkezett, aminek köszönhetően együtt mentünk haza taxival, mint egy igazi szerelmes pár.

Együtt aludtunk, de mint egy gepárd, olyan sebességgel. Aztán másnap fel, mentünk Mamához ebédelni, aztán még délután bementünk a koliba rámolgatni, aztán haza, és újra szundika. Mi úgy fekszünk, hogy tökéletesen mindenünk összeér, és annyira szívmelengető és annyira imádom! És a legfurább, hogy egy éve együtt vagyunk már, és egy pillanatig nem unom! Ugyanúgy imádom megölelni, ugyanúgy imádom, amikor megölel, amikor megcsókol, és olyan hihetetlen, hogy egy év után is éppen olyan izgis, mint az elején! Igazán nagyon szeretem!

Ja, igen főztünk is, és többedjére bebizonyosodott, hogy rendkívül tehetséges háziasszony leszek / vagyok, és finomakat főzök, csak egyelőre még kevés önbizalommal, de engem sosem kellett félteni egy kis önbizalomtól. Megjön az pikk-pakk. Még két ilyen főzés, és ihajja-csuhajja!

Aztán vasárnap Nagyihoz mentünk ebédelni, előtte még felkeltünk, megnéztük a Partot, utána kis hókamóka, utána Mamuhoz, Robikáék és bent voltak nála, aztán mi haza, még egy kis henye, majd együtt elindultunk, ő ment a koliba, és mentem egy másik csajos estére Dóriékhoz. Hárman voltunk, Dóri, Dorka, meg én, és megnéztük a 1408-at és a Kölyköket - igen, jól érzed, kicsináltuk magunkat! -, aztán kurva sokat dumáltunk, és nagyon keményeket röhögtünk, szóval nagyon jó kis este volt!

Reggel ötkor nagyon erősen filóztam, hogy akkor most hazamenjek, vagy ott aludjak, de végül a hullaság győzedelmeskedett, és ott aludtam. Kilenckor sikerült is felébrednem a nyolc helyett, de nem baj, mert így hazaértem, és átugrott Bazzserovics, és jót dumáltunk, röhögtünk, filmeztünk, paprikás kruNplit csináltunk (tényleg veszett jó szakácsnő vagyok), utána persze be is aludtunk, mint két vénember. Öcsém arra jön be, hogy Bazsi az egyik fotelon, én a másikon durmolunk, közben full hangerőn megy a Jó barátok. Érted, már se pia, se hajnali időpont nem kell, hogy ilyen állapotban találjanak minket. Megöregedtünk, ez kétségtelen.

 A ponthatárok eszelősek voltak, én a színötös érettségimmel és a nyelvvizsgámmal sehol se voltam. 435 pontom volt, de ahova jelentkeztem oda 449 kellett, még a fizetősre is 446, hát kérem szépen, mi ez? Na, mindegy, nem bánkódom.

Egyébként meg tegnap jött Bazzser, itt hesszeltünk kicsit, aztán este jött a barátom, akivel a nappaliban aludtunk franciaágyon, ahol volt levegő és légmozgás és - most figyelj - hűvös! És nem mellesleg ez volt a legtöbb, zsinórban együtt aludt éjszakánk, vagyis a nyerőszám az ötös.

Ma reggel meg átugrott Bazzser a kölökkel, nagyszerű volt, össze is barátkoztunk a kicsikiével, locsoltunk, főztünk, csupa ínycsiklandó dolgok.

Aztán mentem Andikához, azután még egyszer összefutottam Bazsival, majd hazatéptem, hogy a ruháimat letéphessem magamról, mert bizony tikkasztó hőség volt ma is. De péntekre jön a hüvike, úgy várom már a gyötrő, migrénes fejfájást!

Jáj, de kurvára végigizgulhattad ezt a bejegyzést!

 ... de lehet, hogy megyünk kettesben nyaralni Hulkkal egy hónap múlva! Yippi!

Na, eljött az idő! A várva várt EFOTT-beszámoló!

0. nap, kedd.
Leértünk nagyon sok faszkodás után olyan este 10 felé. Sátorhelyet kerestünk veszettül, de olyan már nem volt, ami igazán jó helyen lett volna. De szerencsére hozzánk csapódott egy idegen magányos fiú, aki alig várta, hogy helyi lakosként valakire rászórhassa a hasznos információit. Úgymint "itt árnyék lesz olyan reggel fél tízig, nyugodtan ide verhetitek a sátrat", aztán uncsi lett a fiú, úgyhogy lekevertük, ez meg is bosszulta magát, mert a nap már azelőtt besütött a sátrunkba, mielőtt felkelt volna. Rohadna ki a szíve! De erről majd később.
Találkoztunk Baliékkal, dumcsizgattunk, jó kis helyen ücsörögtünk, semmi tömeg, semmi nyomor, semmi fullasztó hőség, úgyhogy jó kis felvezetés volt. Aztán Gerike, Andika meg én elkezdtünk mulatni. Mindenkivel megismerkedtünk, eszelősen sokat táncoltunk, iszogattunk, és fergetegesen jól éreztük magunkat! Aztán egyszercsak reggel kibaszott hét lett, és majdnem elpusztultunk a 30 foktól. Úgyhogy gyorsan nyugovóra tértünk a sátrunkba, ahol olyan 50 fok lehetett már addigra. Na, hát ezt nem kellett volna. Enyhén ittas emberek fejére tűző nap, plusz egy zéró légmozgásos sátor, az bizony egyenlő azzal, ami történt. Egy darabig folyt rólunk a víz, nyűglődtünk, még kicsit be voltunk csípve, ettünk egy barackot, hogy majd a vitamin. De sajnos a vitamin nem segít két óra alvás után a 40 fokban, és jól kiröhögött engem a testem, hányás formájában üzent. Nem egy ember látta.

1. nap, szerda
627288191 billió fok van egész nap. Patakokban és folyókban folyik rólunk a víz, a hőség rekkenő! Voltunk Tescoban. Olyan elképesztő cseleket vetettünk be azért, hogy összesen 8 üveg bort, egy üveg Jagert és egy üveg vodkát csempésszünk be a fesztiválterületre, hogy erről könyvet kéne írni! De mindig bejött, és mindig nagyon örültünk.
Aztán kibaszott hideg vizes zuhany, ami olyan hideg, hogy levegőt se tudsz venni, de most azért könnyebb volt elviselni, mint tavaly Pafén, ahol a levegő hőmérséklete 12 fok volt. Napközben először a Pécsi-tó strandján döglöttünk, aztán az Orfűi-tóén, ami nagyon bitangosan klafa, nagy füves placc, óriási fák, sok árnyék, vízpart, rend, tisztaság, melegvizes zuhanyzó, szóval a kánaán!
Este Ákos koncert, és én nem nagyon csipázom Ákost, de be kellett fosni, olyan koncertet nyomott! Minden a helyén volt! Igazi Britney Spears szintű profizmus, látvány, hangzás, show, szóval eszelős volt. Andikával kint fröccsöztünk a parton éjjel, láttam hullócsillagot is, ami pesti gyereknek nem akármi. Viszonylag korán lefeküdtünk, talán olyan egy körül.

2. nap, csütörtök
Korán keltünk, mert fél 8-kor már nem lehetett megmaradni a sátorban. Lezuhanyoztunk, és indultunk a strandra. Délután KAP-ra visszatértünk, nem nagyon bírom a stand upposokat, de most elég vicces volt. Bár csak "halló jegyünk" (by Ildi) volt, úgyhogy a főhőst nem láttuk, de elég sokat röhögtünk. Fröccsöket ezerrel csempésztük befelé, jégkockát is szereztünk, szóval mi igazi túlélő fesztiválózók vagyunk. Este volt Quimby, de sajnos Ákos olyan magasra tette a lécet, hogy a továbbiakban több koncerten skandáltuk, hogy "kis-szín-pad, kis-szín-pad!", mint hogy nagy.
Aztán korán kidőltünk.

3. nap péntek
Reggel láttunk egy lányt, aki a földön térdelt mozdulatlanul, arca a sárban, és be volt hugyozva. Kurvára olyan volt mint egy halott, és az ilyesmitől rám jön néha pánikroham, most se volt ez másképpen, úgyhogy feszengtem, mint az állat, aztán kimentünk a strandra, volt melegvízes blokk, nem hittem el. Kávéztunk, mobilt töltöttünk, aztán visszafelé megkérdeztem az egészségügyiseket, hogy mi lett a lánnyal, ők azt mondták, nem mondhatnak semmit, kérdezzem meg a lánytól, és hogy végül nem kellett hospitálni, amiből arra következtettem, hogy életben van, és ez megnyugtatott. Este Junkies, ahol volt egy nagyon bebaszott fiú, de a jófej bebaszott fiú típusból. Fekszik a földön, hentereg, majd ránk néz - Elvesztettem a vizuális kapcsolatomat. - aztán leveszi a napszemüvegét, és hopp - Lőn világosság. Majd rágyújt a kezében lévő semmire, csodálkozik, majd felszed a földről egy óvszercsomagolást, rágyújt arra, de valahogy az sem az igazi, úgyhogy nekiállt lejmolni. Sokat röhgötünk, végtelenül sokat.
Aztán volt Auróra, szintén fasza volt, este meg Tcs, ami szintén elég kisszínpados produkció volt, olyannyira, hogy én el is húztam aludni.

4. nap, szombat
Már nagyon vártam, hogy a Hulky megérkezzen! Reggel korán kimentünk a strandra és ottan vártuk. Jött is olyan 4 felé, nagy volt az öröm és a mások szemeláttára taperolás, de persze nem vittük túlzásba, csak olyan jó volt úgyra látni egymást! Egészen sokáig a strandon voltunk, zuhanyoztunk vagy 10x, aztán indulás vissza a fesztiválterületre. Kicsit asszem riportoltam, de ez nem biztos, lehet, hogy ez még előző nap volt, de az is lehet, hogy mindkét nap. Összefolyik már minden.
Este Kispál, extra-kisszínpados produkció, Hulky dolgozott eközben, majd végzett, és mentünk hozzájuk kocsival, hogy ágyban aludjunk. Este próbált közeledni, de én már azelőtt elaludtam, mielőtt a testem az ágyhoz ért volna. De reggel már sokkal sikeresebb volt a hadművelet!
Aztán ebédeltünk a nagymamájával, és nagyon kellemesen telt így a délután. Aztán haza kocsival, halálosan álmos és kimerült voltam. Még jó, hogy nem én vezettem, mert nincs jogsim, úgyhogy az több sebből is vérzett volna.

Aztán nálam aludtunk, de mint akit lelőttek, hétfő reggel Hulky korán el, én még kis szunyika, este pedig főztünk tárkonyos csirkeragulevest, ami olyan lett, hogy tényleg saját magamat akartam elvenni feleségül.

Moira: Képzeld Nórika, csináltam tárkonyos csirkeragulevest.
Nórika: Ilyen tökéletes ember vagy?

Aztán aluszás. Kedden reggel fel, mentem a diplomáimat átvenni, de nem megy az olyan könnyen faluhelyen, úgyhogy majd csak augusztus végén kapom meg. Fuck. Még este volt egy kis gólyatáboros megbeszélés, hogy hogyan és miképpen kell megszerkeszteni egy jó riportfilmet, tartottam is egy kis előadást a témában, hullámzott a tömeg, éljeneztek, a hátukon vittek, szóval jó volt. Aztán Hulkkal haza, vacsi, kis bujálkodás, és szundika.