Na EFOTT megvolt, részletek és képek később. Addig az EFOTT óta történtek: Pécsen aludtunk Hulkynál, egy kutyika megmorgott, aludtunk. Reggel olyan ébresztő, amilyet minden kurva Nokia telefon megirigyelhet (annyit mondok, hogy volt benne dugás), aztán mentünk édes-aranyos Nagyamával ebédelni egy olyan helyre, ahol a fél adagra való ránézéstől is úgy éreztem magam, mint egy hegy, úgyhogy inkább elcsomiztunk, amit nem bírtak kedves gyomraink. No, persze Hulky letolta a magáért, mert nagy a kis bendője.

Aztán haza út. Gyerekek, olyan voltam, mint Tom, gyufával peckeltem ki a szemem, hogy ne aludjak el, és a mai napig nem derült ki, hogy minden pillanatban ébren voltam-e az úton.
Aztán jöttünk hozzánk, vacsika, fürdés, és egy feldobó, leejtő, sikíttató éjszaka. Ezt már szeretem!

Hangom semmi, fáj a torkimorkim (üss!!!), és kb egy olyan laza 24 órát tudnék egyben lealudni. Ha nem lene ilyen poshasztó meleg. Ja, tegnap a kibaszott mosógéppel (továbbiakban Madafaka Ártúditú) is volt egy ádáz vitám, de reggelre legyőztem!

Moyrushka mindjárt indul EFOTT-ra, legalábbis reméli, hogy még ma lejut!

Már összepakoltam, már csak a töltőmet és a hajkefémet kell eltenni. A kocsiba nagyon neccesen fogunk beférni, átlagosan mindenki ölében lesz egy sátor, két sporttáska, és 2-2 üveg vodka, 1-1 guminő, fejenként egy mellszobor és másfél-másfél mangalica.

Vasárnap Bazsival közvetítettük a meccset, aztán Barikám nálam aludt. Végre megtört a jég, ha érted mire gondolok. Aztán tegnap este megint. De mindkét reggel hajnalban kelt, és észrevétlen el is tünt.

Szóval pénteken voltam a mesebeli, édes Hannácskánál, akinek olyan bájos mosolya van, hogy az ember szeme könnybe lábad, és okos és szép és csodálatos! Aztán volt a stúdiós Kármánolás, és úgy volt, hogy ha a barátom végez a munkájával este 11-ig, akkor nálam alszik. Aztán olyan 11 felé kiderült, hogy másnap reggel 8-ra már Balcsin kell lennie, és ettől én nagyon elszomorodtam, mert most már tényleg nagyon régen voltunk együtt úgy rendesen, hogy nem kellett határidőnaplót egyeztetni, hogy én a napnak ebben a szakában ráérek, én meg ebben.
Úgyhogy sírtam is kicsit, mert olyan nehéz így.
Aztán együtt aludtunk vagy 4 és fél órát, mert ő ment hajnalban elfelé. Idejét sem tudom, mikor volt utoljára olyan, hogy nem kellett felkelni, de talán június 27-én, és igen, akkor volt utoljára sok más dolog is. Július 11-e van. Boldog július 11-ét mindenkinek!

Egyébként meg ma este voltam Bazsinál, dumáltunk sokat, és megnéztük a Wanted cé filmet, mondjuk egytől tízig olyan 3 és felesre értékelem. Eközben meg lázasan keresek egy Benkó számot. De nem lelem. Mondd meg mi az!

Megjöttem Balcsiról! Olyan barna vagyok, hogy Fekete Pákó is elszégyellheti magát!

Első nap leutaztunk, megnéztük merre mi van, fasza kis házban laktunk, egészen puritán, de az életemet adnám egy ilyenért! Este grilleztünk kolbit, nem nagyon bírom a kolbit mondjuk. Főleg nem az ilyen vadregényes lecsó kolbászokat, de azért jó volt. Öcskössel tollasoztunk, kemény csatákat vívtunk, 21 ütés volt a rekord. Aztán másnap kimentünk a Lellei strandra, isteni volt! Ki is szúrtam egy fain kis nyakláncot, le is csaptam rá, hogy rohadnék meg!
Aztán este hatalmas bogrács pörköltet főztünk, délután döglöttünk, napoztunk, este sétáltunk nagyokat.

Másnap már nem volt olyan jó idő, de azért a kertben hesszeltünk, kergettük a napot meg a felhőket felváltva. Este szokásos nagy séta, és elég hüvike.

Uccsó nap eszelős napsütés, szuperbarnulás, persze ésszel, szépen naptej, meg néha kis árnyék, csak ilyen szervezetten lehet szépen lebarnulni és nem leégni, másnapra pedig hullafehérre hámlani sírva. Olyan kettő felé hazaindultunk, mert hogy nagy nap volt a tegnapi! Éppen egy éve volt, hogy az én szerelmem és én először sétáltunk kézenfogva az Andrássyn végig, és először öleltem meg őt rengeteg kérdéssel és bizonytalansággal és remegéssel. A kérdések azóta megválaszolódtak, a remegés még néha jelen van, hol az idegtől, hol az élvezettől, és mindkettőből pont annyi van, amennyi kell.

Kicsit aggódtam, hogy mi lesz, féltem, hogyha én meglepem valamivel, és ő meg nem, akkor neki az kellemetlen lesz, úgyhogy vittem neki egy eredeti Balaton szeletet az eredeti Balaton mellől, ő pedig (dobpergés!!) vörös rózsával várt! Majdnem elsírtam magam, annyira örültem! Aztán elmentünk arra a helyre, ahol először randiztunk, a Sirius teaházba. Fincsi hideg teákat ittunk, jókat beszélgettünk, próbáltuk kitalálni, hogy mikor is lehetünk végre úgy és annyit együtt, amilyenre és amennyire vágyunk. Hát sajnos nem mostanában! És akkor előrukkolt egy olyannal, amit legvadabb álmaimban se gondoltam volna! Csinált nekem a saját két izmos, imádnivaló kezével két pár fülbevalót! Saját maga szerezte be hozzá a cuccokat, és mindent, gondolhatod mennyire vérlázítóan odavoltam! Már tettem is volna magamévá ott a teázóban, de hát nem úgy megy az.

Aztán sok gondolkodás, mérlegelés, és egy fincsi kis esti séta után végül nálunk kötöttünk ki, de nagyon gyorsan aludni kellett, mert a kicsikém 5:30-kor kelt, úgyhogy a nagy évfordulós-szex még várat magára. Hogy meddig, az a folytatásból kiderül!

 Holnap megyek a jó öreg Balcsira! Andika meg Ecskes meg Pápá, úgyhogy nagy rajság várható (a morci után a rajság az új kedvenc szavam). Bár egymillió fokot ígérnek, remélem az esővel kapcsolatosan napvilágot látott hírek csak megtévesztésre szolgálnak.

Tegnap - gyengébbek kedvéért ma - hajnali fél ötkor érkezett meg a barátom, aki olyan édes, hogy hozott nekem überfasza Voltos nyakba-akasztót, mert Mojrus gyűjti a Sziget produkciós nyakba akasztókat. Ez már a második, és ez elsőt is tőle kaptam. Aztán nagyon hárdkórat aludtunk, aztán tízkor fel, mentünk a nagymamájáért, aztán mentünk az enyémhez, aztán haza, giga csill, aztán kicsit ideugrott Balika, elkakaóztunk egy kicsit a játszótéren jó óvódásokhoz méltón, aztán most itthon vagyok és kurvára pakolom befelé a táskámat.

Holnap még kell bele:

Fogkefe
Epilátor
Körömlakklemosó
Körömlakk
Fogkrém
Hajcsat
Vattapamacs
Cipő
Papucs
Kálciumtabi
Szúnyogírtó
Harisnya
Korbács
Fülbevaló
Toll
Papír
Bikini
Andika cuccai
Wasa

 Tudod, én olyan típusú blogger vagyok, aki szereti visszaolvasgatni a korábbi bejegyzéseit, hegyezgetni rá a saját cerkáját, esetleg kijavítani a gépelési hibákat, satöbbi. Most visszaszemezgettem azokat, amikor elkezdtem járni a jó öreg Hulky Hulkersonnal, és meg is perzselte a szívemet pár bejegyzés.

Egyébként az imént említett Lover jelen pillanatban a Volt Fesztiválon rábukott a Massive Attack meredező hímvesszejére, de sajnos nem úgy, ahogy te gondolod (ronda, perverz), hanem telhesen máshogy, mert hogy miattuk nem tud haladni a hangtechnikusi munkájával. De most ebbe nem is mennék bele részletesebben, lényeg, hogy szegény hullácskám csak olyan hajnal öt felé fog ideérni, én meg hát... tudod; nem vagyok az a klasszikus értelemben vett nekrofil.

Egyébként tegnap egy komoly helyen voltam egy komoly állásinterjún, minden isteni volt, de valahogy mégsem érzem a dolgot. Majd csütörtökig kiderül.

Más emberek most nagyon boldogok, mert kint vannak a Volton, és még másabbak (ettől a szótól megveszek) pedig még boldogabbak, mert rendelkeznek állással ÉS kint vannak a Volton, és az olyan frankó lehet! Gondolj arra, hogy mennyire kurvára utálod a munkádat, és gondolj arra, hogy én mennyire kurvára imádnám utálni végre a munkámat! De föleg szeretni.

FUCK!

Na, jó, nem fuck. Mert. Ma nagyon korán keltem a későn érkező barátommal, aztán mentem családi banzájra, méghozzá keresztelőre, és már megint vártam, mikor lobbanok lángra elevenen, és most ciki vagy nem ciki, áll a papbácsi, előtte kígyózó sor, mindenkinek egyesével köszön; erős vár a mi Istenünk!, erre pedig az adekvát válasz: erős vár a mi Istenünk! És akkor íme a valóság.

Papbácsi: Erős vár a mi Istenünk!
Random-rokon: Erős vár a mi Istenünk!
Papbácsi: Erős vár a mi Istenünk!
Random-rokon II.: Erős vár a mi Istenünk!
Papbácsi: Erős vár a mi Istenünk!
Random Gyerek-rokon: Ejősz váj a mi Isztenünk!
Papbácsi: Erős vár a mi Istenünk!
Moira: Jóna pot kí vá nok!

Aztán mentünk Petiékhez, ott bekajáltam. A kölykök cukkerek. Aztán tipli Andikához, ott vad napozás, már megint félelmetesen barna vagyok. De a félelmetesen gyönyörű fajtából.

Aztán jöttem haza, aztán Hegger átugrott, kidumáltuk az élet nagy dolgait sörök mellett.

 Akkora a pöri, hogy nem tudom utolérni magam. Az biztos, hogy napi öt szúnyog hal meg a szobámban, az én véremmel a testében. És ezek csak a lazább napok.

Szóval hétfőn volt adáska, utána a barátom nálam aludt, volt egy kis nézeteltérés, de igazán nem komoly, csak én képes vagyok kis problémán is kicsit túl sokat filózgatni, és igazából annak, amit akkor mondanék a tizedét se mondom neki, és utólag még azt a keveset is sokallom. Nyomatom az egy_missziszipi_két_missziszipi-t ezerrel.

Aztán reggel kávét hozott nekem az ágyba. Hát lehet rá morci (ez az új kedvenc szavam) bárki is bármeddig?

Aztán kedden egész nap együtt voltunk, kisétáltunk a partra és ott piknikeltünk Győri Édes termékekkel.

Aztán ő el, én meg Bazzserhoz, kis dumika, kis focika, szokásos dolgok.

Aztán hazabringáztam, nem ért atrocitás, ne is, mert bepipulok!

Aztán egy jó kis állással kapcsolatban felhívtak, ami tök király, csak éppen a lehető legtávolabbi pontjában van a városnak, ami fáj. Olyannyira, hogy másfél óra csak oda az út. Szopócska, mi?

Ma pedig voltam dolgozni Ózonban, nem kerestem eresre magam, de azért nincs okom panaszra. Meg hát jól dolgozom, ügyesen, mindenki jófej, mindenkivel eldumizgatok. Szóval jó környezet. Bár a testem a vége felé már el akart dőlni, azért jó volt. Aztán taxival az út végét, nehogy megint el akarjon vinni egy BMW-s jóképű, bár tudom, hogy többen életüket adnák, ha elvinné őket egy, ha csak 10 percre is, de én nem vagyok az a beállítottságú.

Holnap napozás vidéjken öreg barátnémmel, Récsöl Grínnel, úgyhogy mindenki drukkol, hogy atombarna legyek!

És végül a méltán népszerű Mi kell a nőnek? rovat!

Mi kell a nőnek?

7. rész

Ha felébredsz, írj egy kedves sms-t a csajodnak, imádni fogja, hogy a te sms-ed fogadja, mikor ébredés után ránéz a telefonjára. Kieg.: Esetleg igaz lehet ez a lefekvés előtti kedves üzenetekre / telefonhívásokra is. Az a duma pedig, hogy "bocs, hogy nem jelentkeztem, csak nem akartalak felébreszteni" egyáltalán nem oké, mert addig nem pihen békésen a nő szíve, míg ura nem mondja neki, hogy "jó éjt, szívem".

Csütörtökön reggel mentem egy Sziget reklámfilm forgatására Pintyessel, aztán meg a kozmikushoz ultra-sprintben. Ott szép lettem.
Aztán a barátommal találkoztam, akivel elmentem Mamuhoz, de ő csak kint várt, nem akartam ilyen nyomásnak kitenni.
Aztán haza, és csillesedtünk, nagyon jó volt asszem, de ezt csak úgy mondom, mert nem emlékszem, hogy mit csináltunk. Jaj, de! Voltunk vásárolni, vettünk nekije egy kibaszottul rohadt szexis cipőt. Aztán viszonylag korán feküdtünk, mert reggel hajnalban kelni kellett, mentünk a Jazz Fesztiválra, Bánkra.

Megérkeztünk, már nagyon kiváncsi voltam, hol fogunk nászutaskodni, erre jól beszoptuk, mert hogy összesen öten leszünk majd egy szobában. Aztán kiderült, hogy csak négyen, egy fotós meg egy zongorahangoló. Azért rám ült az ideg egy pár órára. De inkább röhögtem, mint hogy szentségeltem volna.

Aztán Hulky dolgozott, de kicsit ráértünk, ebédeltünk, meg aztán kicsit volt időnk henyélni is, no, nem sokat, csak olyan fél órácskát. A hely egyébként mesés volt. Mintha egy osztrák kis falucskában lettünk volna a völgyben, úgyhogy nindenki tervezzen és szervezzen romantikus hétvégét a Bánki-tóhoz, mert mesebeli a hely. Én nem gyakran használom a "festői" szót, de ez tényleg az volt, méghozzá a javából.

Este koncertek. Bohámék, elég jó kezdés, aztán Three Wise Men, amit leírni nem lehet, teljesen meghasonlottam a jazztől, olyan frenetikusan játszottak, hogy megvesztem a nézőtéren. Utána zárásként Benkóék, taroltak ezerrel, Sanyi bácsi 70 éves lesz perceken belül, és egyszercsak tüzijáték indult neki a tópart tólfeléről! Tényleg könnyekig hatódtam, annyira megérintett.
Aztán a kicsikém végzett a munkával éjjel egy óra felé, és mentünk aludni. Végül csak a fotós srác aludt velünk, aki nagyon jófej volt.

Aztán reggel fel, lekéstük a reggelit, de nem baj, mert helyette istenit aludtunk. Kicsit frusztrált a fotós jelenléte, de azért annyira nem.

Másnap sok időnk volt, jártunk Rétságon, onnan vissza a mesés Bánkra, aztán ebéd az étteremben, utána Hulky munkája megkezdődött, és el is tartott éjfélig. Koncertek megint isteniek voltak, Hot Jazz Band, La Vella Dixieland, végezetül Johnny Thompson Singers észvesztésig. A fotós sokat szenvedhetett, mert a csokoládé barna énekesek végig a vaksötét nézőtéren lófráltak és onnan énekeltek, szemből reflektor, úgyhogy kicsit zsákbamacskásak lettek a képek. Majd, remélem, pár hét múlva fent lesznek a honlapon.

Aztán éjjel indultunk haza, Hulk vezetett, én meg féltem, hogy jön egy szarvas, szóval csak a szokásos felosztás.

Aztán itthon nagyon kemény Főnix-madárkodás, végezetül olyan fél öt felé már aludtunk is.

Délben fel, folytatása és levezetése az esti dolgoknak, aztán együtt főztünk, majd délután még egy kis pihi, aztán vásárolni mentünk, vettem is egy fáin kis bolerót.

Aztán sétálgattunk, és olyan istenien együtt voltunk most sok napig, és olyan jó volt! Úgy imádom! Persze van sok hátránya annak, ha az ember kapcsolatban van, például a szemüvegem mindig maszatos lesz az orrától, meg ráfekszik a hajamra véletlenül, én meg üvöltök, ő meg nem tudja, hogy mi van. De azért ezektől eltekintve igazán jó ezzel a kis lurkóval.

Moira: Hogy tetszik az új körömfestésem?
Öcskös: De kurvára ráérsz... Olyan, mint egy mobiltéma.

Egyébként meg az APEH utalt nekem sok lóvét, ez azért kedves dolog, nem?

Máskülönben meg mi is volt tulajdonképpen? Huha. Az tuti, hogy hétfőn itt aludt a barátom, reggel korán kelt, de azért volt időnk mindenre. Kedden itthon döglöttem egész nap, aztán átmentem Bazzserhoz, aztán meg haza, és ma meg megyek rádiós gyülikére, aztán este jövök a latin loveremmel. Holnap végre semmi dolga, erre nekem beüt mindenféle, úgy mint reggel egy kis valami, amit még nem mondok el, mert akkor ti is odajönnétek, és nekem az a jó, ha nem vagyunk sokan, utána kis ráérős idő, majd megyek kozmikushoz, aztán dokibácsihoz, utána meg ráérek, ami faszányos!

Pénteken meg indulunk Bánkra! Remélem jó idő lesz, és remélem, hogy a barátomnak nem kell reggel hattól éjjel háromig dolgoznia, mert akkor az annyira nem nászutas-kéjelgés-fíling.

Egyébként ezredik éjszakája álmodom, hogy osztálytalálkozóm van, és azt is, hogy a globális klímaválozás miatt mindenütt havazik, és méteres hó van. Szórakoztató felriadni arra, hogy június 23-án éjjel nem vagyunk ettől olyan messze, mert 13 fok van. Most már elég legyen ebből!

Na. Tegnap végre volt időnk elmenni a barátommal egy jó kis városnéző Barbie-buszos túrára, nagyon frankó volt, csak kár hogy orkán erejű szél fújt, és súlyos testfázást szenvedtünk el, ezért a Gellért-hegyen kiszálltunk a buliból.
Ja, előtte még Nagyikánál ebédeltem, bringával mentem, és odafelé a bringaúton találkoztam Fütyökkel és Májkkal, ez volt aztán a meglepetés!
Aztán Nagyitól haza, onnan betekertem Mamuhoz. Aztán onnan a Deákra, Andikával kis dumika, majd jött a párrrtnerem, akivel az iménti buszos túrát megejtettük.
Aztán elsétáltunk a koliba a hegyről, onnan mentünk volna kajálni, de a hely, ahova mentünk volna, be volt zárva, úgyhogy onnan gyalog a deákra a bringámért, aztán onnan gyalog haza. Úgyhogy kábé egymillió kilométert gyalogoltunk és még ennyit bringáztam, éreztem is egy kicsit a popómban. Aztán este lett, és hunytunk.

Ma pedig a kurva nyelviskola honlap összefosta magát, és nem derült ki az egyébként szombatra ígért nyelvvizsgaeredményem, és ma hajnaltól lázasan figyeltem, de az már aztán nem csak hogy nem mutatta az eredményeket, de azt mondta, hogy 404, és szoppancs. de Mojrust nem ejtette senki a fejére (és ez most kétszeresen is be fog bizonyosodni egy mondaton belül), és nem volt rest felhívni a céget, ahol megmondták, hogy kurvára megvan a nyelvvizsgám!

Most meg fáj a fejem.

 Egyre keményebb időket élünk, de talán egyszer rendeződnek a dolgok. Tegnap Hulk jött, hulla volt, egyem meg a kis szívét, kajáltunk, filmeztünk, ő aludt, én vártam a nyelvvizsgaeredményt, ami baszott megjönni persze. A kajálás és Hulk-alvás között pedig elrejtettem egy kiadós bőgést. Szegény Hulk vállát összesírtam, mert már nagyon ki voltam készülve. De már annyira, hogy alig emlékszem, hogy mi volt pontosan. Én sírtam, ő ölelt, én elfordultam, hogy ne az ő kedves testét sírjam le, ő meg mondta, hogy gyere, sírj nyugodtan a vállamon. (Asszem Jimmyvel járok.) Aztán este még mondta, hogy ha akarom, lemondja a mai napját és itt marad velem, de persze akármennyire is örültem volna neki, az ő helye ma este ott volt ahol van. Remélem nem hallom vissza, hogy ma bekokainozva fetrengett a saját hányásában, miközben egy terhes nőt próbált megcsáklyázni.

Ja, igen, ma hajnalban fel, mert Hulk ment el. Mojruska meg várta, hogy mehessen dolgozni, és ment is. Nagyon jó volt, négyen voltunk, sajnos nem kerestem annyit, mint a mesében, de azért valamennyit igen, ráadásul nagyszerű csapatban, úgyhogy én a mai estét 9 pontra értékelem. Plusz elcsíptem egy olyan buszt, ami nem is jár, csak ma, a Múzeumok Éjszakája miatt, úgyhogy csak egy igen rövid szakaszok kényszerültem taxiba, így a fizetésem egy része is megmaradt, és a káposzta is jóllakott.

 Tényleg nem sok kell, hogy elhagyjam örökre ezt az országot! Csak a szar, folyamatosan és csőstül a nyakamban; Hanika nincs jól, Mamu nincs jól, egy ismerősöm tegnap öngyilkosságot kisérelt meg, Hulkkal alig találkozom, nincs munkám, nincs pénzem, üvegből iszom a bort, nincs más, csak egy szál gitár, szidom a rendszert, forradalmár én vagyok egyedül '88 telén!

Viszont ami ma jó volt: Hulk sms-ére ébredtem. Szeretem amikor reggel ír, jól esik, hogy én vagyok az első gondolata. Nekem is ő. Este mentünk Jani elutazásának alkalmából dumizgatni, sörözni páran, és jó hangulat volt. Igyekeztem a fentieket kizárni a fejemből. De ettől meg ketté hasad a tudatom.

Ami pedig a napom fénypontja volt! Álltam az uccsó buszt várva, és láttam a megállóban egy eldobott másfél literes palackot. Nagyon feldühít az ilyesmi, utálom, amikor szemét van az utcén, mert tudom, hogy semmiből nem áll kidobni a szemetet. És éppen hátra néztem, hogy mi a helyzet a megállóban lévő kukában, mert hogy ha nem csurog éppen ki belőle a cuccos, akkor kidobnám én azt az üveget. Sokszor csinálok ilyesmit, hogy felkapok valami nagyobb, szemet zavaró szemetet és kidobom. Szóval hátra pillantok, de egy srác eltakarja pont a kukát, ahogy ott áll és cigizik. Eltelik egy perc, és a sárc odasétál a palackhoz, felveszi és kidobja! Tényleg meghatódtam! Nem csak én vagyok ilyen! Ez nagy dolog! Vagyis, persze, kicsi, de nagyon feldobott. Hiszek a szebb világban, hiszek a jobb dolgokban, mert magamból indulok ki, és hiszek magamban, és tudom, hogy én jó vagyok. Ha lenne egy dimenzió, ahol nevetés lenne és tisztaság, és kedvesség és mosoly, és röhögés és barátság, és szerelem és család, és annak optimális lakója lennék.

A valósággal meg a fasz kivan néha. Úgy érzem, kezdem elveszteni a humorérzékem.

Hulk holnap jön haza, délre ér ide, nulla alvással, nyilván aludni fog este nyolcig, másnap reggel meg megy tovább. Tényleg, de tényleg egyre inkább elegem van ebből is.

Ha tehetném dupla taget tennék a "rinyapina"-ból. Sorryka, de ma elég szarul áll a Hold meg a lófasz csillagkép.

 Szerdán este mentem dolgozni, elég fasza volt, mondjuk yachtot nem veszek, de azért jó volt. Kicsit filózgattam este, hogy egy darabon taxival megyek, de aztán arra gondoltam, hogy mért basznám el az estéért kapott fizetésemet ilyesire, csak el tudok már gyalogolni hazáig az éjszakai megállójától. 
Leszállok szépen, sétálok hazafelé, és a sáta elején elmegy mellettem nagyon lassan egy faszszopó, luxus autós köcsög, és bámul. Ez még nem baj, érted, jól nézek ki. De az első keresztutcánál beáll elém keresztbe. Én nem vagyok szívbajos, hátulról megkerülöm. Akkor újra megindul, és jön melettem gyalogos tempóban. Azt hittem csak eltévedt. Letekeri az ablakot, néz. - Gyere, szállj be. - mondja cukrosbácsis hangon. - Száll a faszom - gondoltam én, de - Nem, kösz. - mondani csak ennyit mondtam. - De, gyere, biztos van kedved beszélgetni egy kicsit! - mondja ugyanolyan nyájasan, eközben én már ötször leizzadtam, és konstatáltam, hogy ez nem fog csak úgy egy egyértelmű visszautasításra lelépni. Sétálok tovább, ez meg gurul mellettem, és hajtogatja - Na, gyere már, egy kicsit késhetsz! - Én átmegyek a túloldalra, ő is átjön kocsival a szembesávba, hogy mellettem gurulhasson.
Lázasan hívom öcsémet, hátha ébren van, és ha csak megjelenne az út közepén és integetne nekem, már biztos nagyobb eséllyel elhagyná a csávó a helyszínt. De Geri ki van kapcsolva. Közben a pasi kérdezi - Van valakid? - Én még hívom közben Hulkot, aki egyébként Tihanyban van, és kurávra nem tud ide jönni megmenteni. Hulk kinyom! Akkor végül felhívom Anyut, aki végre felveszi (egyébként éjjel hármat írunk nagyjából), és mondom neki, hogy mi van, mondjuk ő is Balcsin, szóval veszett fejsze nyele. De a csávó a hosszú ideje tartó közömbösségemet feldolgozva arréb gurul. Félve lesek hátra míg hazaérek, de hál' istennek már nem jött tovább. Kurvára betojtam.

Aztán hazaértem, Hulk visszahívott, a telefonja szarakodott, és nem is jelezte, hogy kerestem, én addigra már bőgtem, ő megrémült, hogy mi a fasz történhetett, hogy én éjjel háromkor bőgök, mikor az előbb még jó hangulatban beszéltünk.

Hát ennyi. Mindenkinek a kurva anyját egyébként is, aki nőkre dudál, lefröcsköli őket a pocsolyánál, és aki el akarja vinni őket egy körre, amikor ők azt egyáltalán nem akarják. 

Most már biztos, hogy veszek egy sokkolót.

Andikának van egy macskája, akinek a fél szeme hiányzik.

Andika: A macskám a fél szemére vak, úgyhogy félig kalóz!
Hulk: De a kalózoknak is csak a fél szeme hiányzik, úgyhogy végülis teljesen kalóz.
Moira: De nem, mert nincsen falába.

Moira: Volt már valaha ilyen rövid a hajad?
Hulk: Persze. Amikor születtem.

Egyébként meg. Vasárnap szívemszottya meggyütt vidéjkrü, oszt együtt töltöttük a napot, aztán jöttünk haza, tegnap pedig volt adáska, aztán Hulk jött hozzám, itt aludt nálam. És most - készíts ki zsepit gyorsan - egymás nélkül alszunk legalább hat éjszakán át, szerintem újra szűz leszek addigra. Ez lesz a meglepetésem neki.

 Megfőttem vagy ötször, már eléggé kemény a nyár. Ma nem mentem végül Velencére, de így legalább ki tudok menni a barátomért a pályaudvarra.
Tegnap Bazsival söröztem, és dumáltam elképesztőt, sok fröcsögéssel, értetlenkedéssel, röhögéssel, úgyhogy kurva jó volt!
 

Na, most akkor csöccsencs mindenkinek!

 Amikor zsinórban sok szuperkirály dolog történik, akkor az azt jelenti, hogy éppen nincs időm / energiám / lehetőségem leírni, hogy mégis mi a harci bré, amikor meg van idő /energia / lehetőség, akkor éppen nyilvánvalóan - az előzőekből fakadóan - nincs semmi izgis. De hát azt mégsem csinálhatom, hogy valami nagyon izgis közepén felpattanok, leülök, és gépelek, hogy hu, gyerekek, ezt már szeretem!

Így történt ez most is. Kedden Hero Hulk este jött Moyrushkához. Aludtunk, mint az állat, aztán reggel fel, majd ezt figyeljed, meg kell veszni, Hulk eljött velem Mamu előző tartózkodási helyére, hogy segítsen Nagyikának meg nekem elcuccolni onnan, és jött és vezetett és imádom, hogy Nagyika szereti őt, és utána hazajöttünk, kis henyélés, aztán vissza Nagyikához, és együtt ebédeltünk hárman tojásos nokedlit, ami a világon a legnagyobb királyság, aztán mentünk a MOM-ba, hogy az előző nap nagyon megvásárolt szoknyámat visszavigyük, mert konkrétan olyan nagy volt rám, hogy lecsúszott a popómról (senkinek nem kell megijednie, nem a popó ment össze, hanem a szoknya volt kurva nagy - a szerk.).

Aztán este Kármiba mentünk, én nagyon maradtam volna még, de Hulky fáradt volt, úgyhogy mentünk. Aztán kis szerelmeskedés, aluszás, majd reggel fel, bringámat eltoltuk a benzinkúthoz, mert én nem nagyon értek ehhez, de majd most már igen, mert Hulk megmutatta, hogy hogyan is kell mit csinálni, ha fel akarom fújni a cuccost.

Aztán ő ment dolgozni, én meg Ildike szülikenapjára, ahol sok réges régi arc volt, ami hol nosztalgikusan töltött el, hol nem, minden esetre Hulk alattam dolgozott (a félreértések elkerülése végett, ő a rendezvényben vett részt, lent a Gödörben, míg én fent a pázsiton cseverésztem a többiekkel), és vittem is nekije - RIADÓ, GICCSVESZÉLY! ISMÉTLEM, GICCSVESZÉLY! VIŰ-VÍÍÍŰŰŰ-VÍÍÍŰŰ! - egy marcipán szivecskét, mert olyan kurvára isteni vagyok.

Aztán én mentem haza, hogy ma Andikához húzzak el ezerrel vidéjkre, ja meg még előtte forgattunk Bécivel, no nem ám pornót, csak pár vágóképet a cukrászbajnoksághoz, és utána mentem napozni ugye az imént említett vidéjkre. No, tippelni lehet, kérem, hogy mikor égtem le:

A) Amikor egy órát voltam a napon a forgatási időn.
B) Amikor napoztam direktbe Andikánál majdnem három órán át.

Kis segítség: a táskám és a ruhám pántja is ráégett a szép barna vállamra.

 Én azért tudok lovagolni a higénián a magánéletemben, és sok kérdés szokott felmerülni bennem a kalandos közösségi közlekedésben (mert ugye így PC) való utazáskor. Ja, egyébként mától újra van bérletem. Nem mondom meg, hogy mióta nincsen, de az tuti, hogy ötvenezret spóroltam. Természetesen csak bringáztam és gyalogoltam ez idő alatt, vagy likasztottam jegyet. Egyet maximum 4-5-ször.

1) Miért vesz fel valaki olyan miniszoknyát, ami már övnek minősül, és ha azt fel is veszi, mért ül le a metrón úgy, hogy a bugyija hozzáér a műbőr, ocsmány üléshez, amire az előbb verte oda a farkát valami perverz?

2) Ha valaki a szép, hosszú hajával megy egy buszon, kényelmesen hátradőlve az ülésben, vajon az jár a fejében, hogy az a bizonyos szép hosszú haja fog a párnájára kerülni este, ami éppen rá van tekeredve arra a fogódzkodóra, amire az előbb verte rá a farkát valami perverz?

Más. Tegnap adás után kis frözé a Kármánban, aztán haza Andikával. Néztünk még HIMYM-t, még mindig nem olyan jó, de egyet-kettőt azért röhögtem.

Ma Andika meg én, ketten elmentünk a bölcsibe az ikrekért. Nagyon nagy királyság volt, újra előtörtek belőlem az anyai ösztönök, de tudjátok, Moyrushka köti az ebet a karóhoz, és csak akkor szül, amikor nagyjából minden a helyén van. Az én gyerekem érdemel mindenféle jót, úgy mint szuperédes apuka és dolgozó anyuka, anyának-apának szép közös saját lakás. Persze még ebből a kombóból is lehet mindeféle szar, de mért indítsak eleve abból? Egy 19 éves rokonom szült nem rég albérletbe egy 55 éves faszinak, azért az elegáns, nem? Tudom, hogy rémesen konzervatív vagyok sok mindenben, de szerintem nem poén eleve arra kárhoztatni egy gyereket, hogy 'te, fiam, mire leérettségizel, nagy valószínűséggel árva leszel'.

Aztán most mindjárt ideér a zseni, édes barátom, akit annyira nagyon ...

A) ... imádok.
B) ... magamévá teszek egy órán belül, hogy ihaj.
C) ... ráérőssé tett a június, hogy végre több időnk lesz egymásra.
D) ... a pasimként emlegetek éppen 11 hónapja.
E) ... nem zavar - remélem -, hogy körözöttet ettem, és ezért most hagymaszagú vagyok.

Na, ez aztán a becsapós feladvány!

 Lehetséges, hogy megyek a címben szereplő zenészről elnevezett fesztiválra kettecskén a barátommal, és egy faházban fogunk lakni a tó partján. Mennyire lenne ez mennyei?

 Csütörtökn este mi is volt, mi is volt? Nem tudom. Lehet, hogy semmi? Nekem már ötletem sincs.

Pénteken viszont találkoztunk este páran, Dorka, Gabesz, Miki, Karcsi, Ádcsy, Józsi, meg kedves, cuki, szerény személyem, kis sörike, incsifincsi limonádé, aztán mentem Hulk elébe, hogy onnan együtt hazanyargaljunk. Kicsit még a parkban dumálgattunk, aztán nagyon édesen és drágán lefeküdtünk.

Szombaton brutkó hajvaslás.
Nekem olyan hajam van, hogy olyan nincs senkinek, derékig ér, plusz atom-göndör-szuper-loknis, mindenki ilyenre vágyik, ha Isten nő lenne és lenne haja, bizonyára ilyen lenne, és tudom, hogy egy nap alatt több ezer nő imádkozik, hogy csak egy másodpercig lehessen olyan haja, mint nekem, és az utcán emberek állítanak meg, hogy uramisten, de piszkosul gyönyörű, és tudom, hogy tényleg nagyon szép, és mesésen néz ki, és semmit nem kell vele csinálni, hogy álljon valahogy, de én akkor is kibaszottul utálom.
Ha ilyen hosszú és egyenes hajam lenne, azt csípném, mert azt meg lehet fésülni, azt nem kell 20 liter balzsammal mosni, azt lehet fonni, lófarkazni, meg akármi, ez meg olyan, hogy ha elvadul egy vizszinteskedés a barátommal, akkor ahogy utána kikelek az ágyból, az nagyon árulkodó, és soha senki ember fia nem fésüli meg soha, mert szárazon megfésülni nem kisebb kihívás, mint egy taliga száraz f@szú aprómajommal közösülni. Mondjuk én még csak az egyiket próbáltam.

Szóval hajvasalás után Eszti, aztán meg AC vacsi, ahol már elég fáradt voltam, Andor elvitt lefektetni (sajnos nem úgy, ahogy te gondolod, perverzkém), aztán ő ment is vissza mulatni. Aztán elaludtam, volt végtelen rémálmom, egyik rosszabb, mint a másik, álmomban is pánikrohamom volt, azért az nem akkora poén, ugye? Aztán egyik rémálomból felriadva a kicsikém még mindig sehol, pedig már világos van. Aztán egyszercsak meggyütt, bújt mellém az édes, izmos testével, és akkor már megnyugodtam egy kicsit, míg nem még egy újabb rémálom jött, amiben az volt, hogy Mamut fürdettük fürdőkádban, és ő elsüllyedt a vízben, mi próbáltuk kihúzni, de mindig visszacsúszott, ő meg már olyan gyenge volt, hogy nem is tudott magától ülve maradni, Anyuval ketten tartottuk, hogy ne fulladjon meg, Mamu pedig csak csukott szemmel feküdt a vízben. Szóval felriadtam, de ekkor már mellettem volt Hulk, megölelt, én meg kicsit pityeregtem, míg elmeséltem neki az álmom, aztán aludtunk tovább.

Aztán Nagyiánál ebéd. Ma is kicsinált.

 Kedden végre egy isteni napunk volt, pont úgy telt a nap, ahogyan én elképzelem a napjaimat egy ideális világban, úgyhogy ennek nagyon örülök.

Hulk jött hozzám olyan kettő felé, megebédeltettem, aztán filmet néztünk, aztán ledőltünk, aztán fel, aztán este Gerikével mentünk meginni egy sert, és hárman voltunk, és jót dumáltunk, és tök jó, hogy Geri meg Hulk kijönnek egymással, aztán nagyon megkívántam a sültkruNplit, és elkezdtünk keresni sürgősen, és találtunk is. Aztán sétáltunk még, és nem túl későn hazaértünk, aludtunk. Reggel fel, ő dolgozni el, én meg mentem, hogy találkozzam Andikával. Vele vásárolni próbáltunk, de nem nagyon jött össze, a kurva eső annál inkább, úgyhogy hazajöttünk, és HIMYM-t néztünk. Azelőtt még sosem láttam, nem rossz, de nem olyan funny, mondjuk nekem nehéz a kedvemre tenni, mert én Jóbarátokon nevelkedtem.

Este jött a kicsikém, meglepően hamar, aztán szunyika, reggel már megint fel, én mentem Mamu ügyeit intézni. Olyan mint egy kis madárka, van vagy 35 kg, pici, törékeny nénike, egyem meg a kis édes mosolyát neki, alig tudok visszaemlékezni, milyen volt mesés időskorában, amikor még az volt aki.

Édes kis Mamukám édes kis Papukával lakott a belvárosban. Egy egyszobás lakásban ketten. Nincsen gyerekük, de a Nagyikám a testvére Mamunak, így a kezdetektől ők is részt vettek Anyuék és Dodóék nevelésében, majd mikor megszülettünk mi, meg szép sorban az unokatesóim, akkor Mamuék is a nagyszüleim lettek. Én egy olyan boldog gyermek vagyok, aki négy nagymamával és három nagypapával büszkélkedhetett! Ma sem panaszkodhatom, persze rettenetesen hiányzik a két nagypapám, de szerencsés vagyok, hogy 26 évesen még mindig ennyi nagyszülőm van.

Mamu tulajdonképpen Anyu nagynénje, és mindig így hívták őket; Nénje és Bátyja. Aztán mikor mi megszülettünk, és beszélni kezdtünk, akkor lett belőlük Mamu és Papu.
Mindig minden unokára vigyáztak örömmel, a velencei nyaralóban lebzseltünk, kicsik voltunk, szabadok és boldogok.

Aztán Mamunak volt infarktusa. Leszokott a dohányzásról. Aztán míg ez volt, Papu annyira féltette Mamut, hogy ez idő alatt nem, ment el szemészhez, pedig nagyon begyulladt a szeme. Szürkehályogja volt, majdnem megvakult. Aztán Mamu felépült. De az ő is szürkehályogos lett. Az egyik szeme világát el is veszítette. Gyakran jártam hozzájuk a gimi meg a főiskola alatt is. Mindig ebéddel vártak, Mamu mennyien főzött, kaszinótojás, pörkölt, mindenben hasított! Nagyon szerettek engem. Talán - kimondatlanul - az öt unoka közül engem a legjobban.

Édes kis drágáim! Aztán Papu nagyon beteg lett. Rákos. Egészen jól volt nagyon sokáig. Talán évekig. Aztán elkezdett romlani az állapota. Szellemileg tökéletesen ép volt, pedig már 80 fölött volt. Nagyon lefogyott. Abból a helyes, kopasz, pocakos, elbűvölően bájos bácsikából egy sovány kis Papuka lett. Mindig azt mondta, mikor kérdeztem, hogy van, "gyenge vagyok, mint egy marék lepke". De mindig mosolygott. Akkor még Misivel jártam, és mindig kérdezte, "a fiú van még?".
Olyan jó humora volt. Rengeteget nevettem vele. 
Aztán ugye a betegség. Egyre rosszabbul lett, már állandó segítségre volt szüksége. Kórházba került. Műteni már nem lehetett, és azt felfogni, hogy mi lesz a vége, pedig végképp nem.

2006 novemberében csak azt hajtogatta - Vigyázztok a Mamura, vigyázzatok a Mamura! - tudta, hogy ő már nem tud sokáig. Amíg Papu a kórházban volt, Mamu állapota furcsa lett. Gorombává vált, lekezelővé, mintha nem is ő lett volna. Elfelejtett dolgokat. Az én csodálatos Mamukám. Aki a legszebb nő volt Pesten, mikor fiatal volt, rengetegen udvaroltak neki, ő mégis a szegény családból származó, fiatal Paput választotta.
Aztán Papu meghalt. Novemberben. 83 éves volt. A saját családjából már nem élt senki. Csak a mi családunk volt neki. Mégis rengetegen voltak a temetésén.
Aztán Mamu egyre furcsább lett. Sokat sírt Papu miatt, elvégre majdnem 60 évig voltak házasok, szinte nem is éltek egymás nélkül. Rámolgattuk Papu cuccait a temetés után, feltettük a vakpadlásra ami még kellhet, elajándékoztuk, ami már nem, és találtam egy fényképet Mamuról, mikor még fiatal volt. Olyan szép volt, hogy a lélegzetem elállt. A hátuljára pedig ez volt írva: "Amilyen gyönyörű vagy, annyira imádlak!" - ezt Papu írta neki, még valamikor a negyvenes években. Hát nem megható?

Mamu pedig egyre rosszabbul lett. Szédült, nem volt jól, gyászolt minden nap, minden héten. Csak feketében járt. Lefogyott. És egyre elfelejtett dolgokat. Aztán kiderült, hogy agysorvadása van. És a gorombasága, a feledékenysége, az indulatossága mind emiatt volt. Aztán egy idő után már nem lehetett magára hagyni. Elesett, nem tudott főzni... Felfogadtunk mellé egy nővért, közben mind látogattunk, minden nap, sokat beszéltünk vele. A telefonban minden mondatot visszaismételt, mint mikor még Papu élt, és neki közveített. Egyre rosszabbul lett. Elesett sokszor, elmarta maga mellől a nővéreket - mert több is vigyázott rá ez alatt a pár hónap alatt. Aztán muszáj volt olyan helyet biztosítani neki, ahol van orvosi felügyelet, és folyamatos nővéri ellátás, főznek rá, figyelnek rá. Így került be az otthonba. Ekkor már nagyon zavaros volt. Csak ment, nem is nézett semerre, sokszor elesett, szerencsére semmi komolyabb baja nem volt. Minden nap bejártunk hozzá, minden nap beszéltünk vele, minden nap vittünk neki valami kis apróságot.
De az állapota egyre csak romlott. Egyik elesésnél eltört a keze, aztán még több baj, csúnyább sérülés, naponta esett el. Mi végtelenül csalódottak voltunk, hogy miért nem vigyáznak rá jobban, amennyit lehet bent vagyunk, felváltva járt behozzá a család, de mindig csak a nővérek lehettek ott. De igazából ők sem. Aztán szép lassan elfelejtett beszélni, enni, inni, sovány lett, és meggyötört. Pest legszebb asszonya! Most már annyira rossz állapotban volt, hogy kórházba kellett vinni. Ott jobb helyen van, mint az otthonban. Itt folyamatosan vigyáznak rá, ápolják, megetetik.

Úgyhogy ma volt ez a költözés. Úgy látom jó helyen van. Tiszta, rendezett. Már nem nagyon érzékel semmit a külvilágból, sajnos azt sem hiszem, hogy az emlékeiben merengne... Azokat már korábban elvesztette. Próbál néha mondani valamit, de talán ha egy szót érteni belőle... Csak alszik egész nap. Vagy elesik. Remélem ez utóbbi már nem fordul elő vele ezen a helyen. Egyre rosszabb az állapota. Nagyon szomorú.

Hiába volt mesebeli és boldog életünk, hiába éltünk meg ezer kalandot, igazi szerelmet, hiába teremtettünk egy csodálatos, szerető családot, ha aztán így ér véget az élet! Mit ér az ember az emlékei és a méltósága nélkül? Annyira elkeserítő, annyira szívszaggatóan fájdalmas... A családban sokat merengünk, hogy mi a helyes, mit lehet tenni, de igazából semmit. Megkönnyíteni lehet, mellette lenni lehet, de megállítani vagy visszafordítani sosem. Az ő emlékei már a homályban úszkálnak. Be kell érnem ezzel a vajmi kevés történettel, amit az elmúlt két évtizedben hallottam tőle és róla, holott tudom, hogy ezerszer több volt benne, és tudom, hogy milyen csodálatos nő volt pár évvel ezelőttig. Nehéz erre emlékezni, mert már annyira felülírta a mostani állapot a régit. De néha, amikor véletlenül meglátok egy mosolyt az arcán, akkor újra felvillan a szemeim előtt a régi Mamukám. Aki mikor üzenetet hagyott nekünk a rögzítőn, mindig ez volt a mondandója végén: "csókol titeket: a jó édes nénikétek!"

 Ma mentem Apuhoz ebédelni a régi, jól bevált öcsémmel, aztán mentem fogdokinénihez, aki csodálatos, és megcsinálta szépen a kiesett tömésem okozta károkat. Ennek örülünk.

Aztán mentem a barátomhoz, ott kicsit konszolidálgattam nyersanyagokat külső vinyóra, hogy otthon megvágjam a megvágandót.

A kettő között pedig elrejtettünk egy kis közös délutáni alvást.

Mamu pedig minden eddiginél rosszabb állapotban van. Állandó a nyomás emiatt. Történhet bármi jó, ez minden napomban benne van.

Egyébként meg:

Boldog budapesti júniust kívánok mindenkinek!

Hulk a Gittegylet vezére. És a Gittegylet minden évben elmegy ebédelni egy étterembe. Azok, akik a legtöbbet dolgoztak az évben, ingyenesen ebédelhetnek, a többiek pedig teljes áron.

Moira: És ez elnök felesége mennyiért ebédelhetne?
Hulk: Az elnök felesége teljes áron, amit az elnök fizetne.

Tegnap volt nyelvvizsga, vagy igen vagy nem, de volt egy kis balfaszkodás is például, de hát hol nincs, nem igaz?

Aztán Hulkkal eléggé összevesztem, csalódtam megint, nem úgy alakult a nap, ahogy terveztem. Tulajdonképen az volt, hogy mondtam neki napokkal ezelőtt, hogy szombaton meglepném valamivel, elvinném egy szuper helyre, és megbeszéltük, hogy majd a nyelvvizsgára értem jön, és onnan megyünk a meglepire. Majd pár napja felkeresték, hogy menjen dolgozni szombaton, aminek az lett a vége, hogy felhívott és ezt elmesélte, és mondta büszkén és édeskedvesen, hogy a pénteket meg a vasárnapot bevállalta, de a szombatot nem, hogy együtt lehessünk végrevalahára.
Erre szombaton nem közli velem, hogy mégis bevállalta a munkát!? Dehogynem! Eléggé el voltam kenődve. De szerencsére talált maga helyett embert (nem, nem úgy értem, hogy a szuper randinkra maga helyett mást küldött, hanem a munkára, te kis csacsi). Aztán lassan rendeződtek a dolgok újra jó lett minden.
De sajnos utána berúgtam egy kicsit, és ilyen marhaságokat kérdeztem Hulktól, hogy meddig fogunk járni, és olyan nyalánkságokat mondtam neki, hogy én még nem akarok gyereket, csak majd ha meg lesz minden, ami kell hozzá; férj, lakás, munka, de még nem nagyon tudom, hogy kinek akarok szülni. Ááááá!

Reggel azért kapkodva fordultam hátra, hogy mellettem van-e az ágyamban. Ott volt.

Quimbyn voltunk egyébként, elviselhetetlen és tökélestesen élvezhetetlen volt a tömeg miatt.

Reggelre negcsípett valami, amitől bedagadt a lábom. Nagyon fáj. Biztos egy hülye paúk volt.

Aztán ma mentünk Hulk mamájáért, ittunk vele kávécskát, aztán mentünk Nagyikámhoz, ebéd, döglés, haza, döglés, dumizás, aztán este lett és ő ment haza én meg Bazsa (haha), Bazsinál elkezdtük nézni a Man on Wire-t, de sajnos mielőtt vége lett volna, mennem kellett haza, mert csúnya eső van és csúnya időjárás, nem akartam megfagyni és elázni. Eláá eláá é é é ánder máj ámbörelá éé éé é é eláá eláá éé éé.

 Az édes kis barátom tud azért, ha akar! Ma este dolgozott, én meg ugye nagyon korán reggel kelek, de azért még kora este játszásiból bedobtam neki, hogy ha erre jár (ami sose történne meg, mert én olyan helyen lakom, ahol nincs semmi és senki, ami és aki miatt erre járhatna - kivéve persze én), azért meglátogathat. Erre este tizenegykor csörög a telefon. - Palacsintát vigyek? - kérdezi Hulk a vonal végén, én meg nagyon örülni kezdtem. - Jáj, isten ments! - mondtam, no, persze úgy, hogy tudja, csak a palacsintát utasítom vissza. Úgyhogy jön, és itt alszik nálam, és majd itthon marad miután én elmentem reggel, nála lesz a kulcsom, és már látom is, ahogy mindörökre kizárom magam, ő meg eladja a lakást, és Anyunak meg Ecskesnek többé nem lesz hol laknia. De nem baj, jó kis időszak volt ez Hulkkal, és különbenis: ma itt alszik!

Juj, reggel majd hagyok "szeretlek!" Post-itet a párnán!

Igen, ki vagyok idegileg. Holnap nyelvvizsgázom. Alig várom, hogy az egy_önkormányzati_intézményben_látott_hirdetés_után_lefoglalt_apartmant_Abu Dhabiban visszamondhassam, és reklamáljak, hogy a hirdetésben más ígéretekkel kecsegtettek, és a pótágy számunkra nem megfelelő, mert a sógorom nevelt lánya már felnőtt, és nem fér el rajta.

Yours faithfully
Wendy Moira Angela Darling

Ps.: Állatira jó arcok vagytok, hogy értékeltétek a tegnapi fehér bejegyzésemet :)

 Aki tudja, hogy honnan idéztem, az olvashat tovább. Aki meg nem, annak elmondom, hogy a Sex and the City 2. mozifilmből, szóval aki még meg akarja nézni, és nem akar róla tudni semmit, az navigáljon el. Hogy lássad, mekkora übercuki blogger vagyok, fehérrel fogom írni a SATC-os részt, így ha nem akarod látni, nem fogod. De ha leszarod a filmet, vagy leszarod, hogy spoilerezem, akkor olvasd nyugodtan.

Na, szóval! A film isteni volt! Talán jobb is, mint vártam. Mikor kijöttem a moziból, azt kívántam, bárcsak nem öregednének tovább a színésznők, és még nagyon sok SATC készülhetne! Nyilván nem váltotta meg a világot a film, de nagyon szórakoztató volt. Pont olyan, mint a sorozat. Carrie karakterét sosem szerettem, Bigről nem is beszélve, de ahogy az a sorozat használta a valódi és létező párkapcsolati kliséket, az valami mennyei! És most is volt egy jó adag, és ezeket látva minden valaha élt nő elgondolkodik, hogy hohó, talán ez a probléma nem csak velem fordul elő?
Például itt egy remek eset, ami a mostani filmben volt; Big uncsi lesz. Big - szerintem - mindig is uncsi volt, de most totál uncsi lett. Carrie persze ezt nem csipázza, és próbál nagyon toleráns lenni, de közben persze utal, hogy van ez a  gond, nem maradéktalanul boldog, de szeretne az lenni, oldjuk meg. Big megbántja, Carrie elmegy két napra, de nem sértődötten, hanem nagyon korrektül és nagyon józanul levelet ír neki, hogy elmentem dolgozni a régi lakásomba két napra, szorít a határidő. Eközben - mit várnánk mi, nők? - Bignek végre van ideje gondolkodni. És milyen meglepő, nem a legjobb megoldással rukkol elő. Vázolja Carrienek, hogy milyen szupr lenne, ha minden héten két napig külön lennének. Persze Carrie megértő, de azért nem akarja senki azt hallani a házastársától, hogy de jó lenne, ha nem minden nap lennénk házasok, hanem csak egy héten öt napot...
Szóval Big megint fasz volt, sok faszkodás után. És Carrie élete úgy alakul, hogy lelép egy hétre nyaralni Big nélkül. A nyaralás alatt a semmiből összetalálkozik a volt vőlegényével, akihez végül akkoriban nem is ment hozzá, mert Biget akarta, ám ott, a hirtelen találkozás mámorában megcsókolták egymást. És mikor Carrie ezt bevallja telefonon Bignek, sírva, kiborulva, szánva-bánva, Big kb. lecsapja rá a telefont. Tehát ha Big fasz, akkor Carrie visszafogott és konstruktív, mikor Carrie fasz, Big rákúrja a telefont. És erre az ékes példára sokféle párkapcsolat eseményét lehet ráhúzni, mert az egyik fél mindig sokkal rugalmasabb és toleránsabb, mint a másik. Szóval nagyon jól megfogták a dolog lényegét.
Ezenfelül persze nagyon bohókás a film, nagyon sokat röhögtünk (Bea, Pinty, Réka, Andika, meg én), zenék nagyon el vannak találva, a pasik rohadtul jól néznek ki, nyilván főleg a jó kis Smith. No, meg Aiden. Úgyhogy aki szerette a sorozatot, esetleg az első nagyfilmet is, annak csak ajánlani tudom!

Egyébként meg ennyi, várom a szombatot nagyon.

 Gyerekek, olyan izgalmas lesz ez a bejegyzés, hogy szerintem jobb ha leültök, sőt, lefekszetek!
Szóval tegnap jött Hulk, de mielőtt kitérnék erre, el kell mondanom, hogy kurvára kijött a tömés a fogamból, és ez botrányos, mert minden fognak megtiltottam, hogy bármi bajt okozzon (a tieidnek is, nyugika), és ezt a szabotázst csak jövőhéten tudja orvosolni a fogdokinéni, ami nekem nagyon rossz.

Oké, most már felállhatsz.

Szóval este jött Hulky, és nagyon jófej volt, isteni volt vele aludni, bár ma éjjel befoglalta az egész ágyat, és úgy aludt, mint aki terpeszállásból hanyattdőlt, de néha azért szorosan magához húzott, és olyan fincsi, mikor a meleg testével az enyémhez simul. Na, ennyit a csöpögésről. Egyébként nagyon szarul aludtam, valahol Dél-Afrikában voltunk, Fokvárosban, és mentünk a csajokkal megnézni a Szex és New York kettőt, és közben Hulkot próbáltam valahogy elnavigálni a mozihoz, de nem volt olyan egyszerű. Egyébként Dél-Afrika - és benne Fokváros - álmaimban nagyon fasza kis hely! Ott kéne lakni!
 

Ma reggel volt a kis tanfi (figyeled, hogy nem hazudtam a múltkor?), aztán mentem be Mamuhoz, aztán haza, most ebédelek egy kiadósat, aztán kicsit napozom valahol Pinytőkével, majd - és itt jön a korona a napomra - megyek megnézni a valóságban is a SATC 2.-t! Juppié!

Na csumpi.