Csütörtökön reggel mentem egy Sziget reklámfilm forgatására Pintyessel, aztán meg a kozmikushoz ultra-sprintben. Ott szép lettem.
Aztán a barátommal találkoztam, akivel elmentem Mamuhoz, de ő csak kint várt, nem akartam ilyen nyomásnak kitenni.
Aztán haza, és csillesedtünk, nagyon jó volt asszem, de ezt csak úgy mondom, mert nem emlékszem, hogy mit csináltunk. Jaj, de! Voltunk vásárolni, vettünk nekije egy kibaszottul rohadt szexis cipőt. Aztán viszonylag korán feküdtünk, mert reggel hajnalban kelni kellett, mentünk a Jazz Fesztiválra, Bánkra.
Megérkeztünk, már nagyon kiváncsi voltam, hol fogunk nászutaskodni, erre jól beszoptuk, mert hogy összesen öten leszünk majd egy szobában. Aztán kiderült, hogy csak négyen, egy fotós meg egy zongorahangoló. Azért rám ült az ideg egy pár órára. De inkább röhögtem, mint hogy szentségeltem volna.
Aztán Hulky dolgozott, de kicsit ráértünk, ebédeltünk, meg aztán kicsit volt időnk henyélni is, no, nem sokat, csak olyan fél órácskát. A hely egyébként mesés volt. Mintha egy osztrák kis falucskában lettünk volna a völgyben, úgyhogy nindenki tervezzen és szervezzen romantikus hétvégét a Bánki-tóhoz, mert mesebeli a hely. Én nem gyakran használom a "festői" szót, de ez tényleg az volt, méghozzá a javából.
Este koncertek. Bohámék, elég jó kezdés, aztán Three Wise Men, amit leírni nem lehet, teljesen meghasonlottam a jazztől, olyan frenetikusan játszottak, hogy megvesztem a nézőtéren. Utána zárásként Benkóék, taroltak ezerrel, Sanyi bácsi 70 éves lesz perceken belül, és egyszercsak tüzijáték indult neki a tópart tólfeléről! Tényleg könnyekig hatódtam, annyira megérintett.
Aztán a kicsikém végzett a munkával éjjel egy óra felé, és mentünk aludni. Végül csak a fotós srác aludt velünk, aki nagyon jófej volt.
Aztán reggel fel, lekéstük a reggelit, de nem baj, mert helyette istenit aludtunk. Kicsit frusztrált a fotós jelenléte, de azért annyira nem.
Másnap sok időnk volt, jártunk Rétságon, onnan vissza a mesés Bánkra, aztán ebéd az étteremben, utána Hulky munkája megkezdődött, és el is tartott éjfélig. Koncertek megint isteniek voltak, Hot Jazz Band, La Vella Dixieland, végezetül Johnny Thompson Singers észvesztésig. A fotós sokat szenvedhetett, mert a csokoládé barna énekesek végig a vaksötét nézőtéren lófráltak és onnan énekeltek, szemből reflektor, úgyhogy kicsit zsákbamacskásak lettek a képek. Majd, remélem, pár hét múlva fent lesznek a honlapon.
Aztán éjjel indultunk haza, Hulk vezetett, én meg féltem, hogy jön egy szarvas, szóval csak a szokásos felosztás.
Aztán itthon nagyon kemény Főnix-madárkodás, végezetül olyan fél öt felé már aludtunk is.
Délben fel, folytatása és levezetése az esti dolgoknak, aztán együtt főztünk, majd délután még egy kis pihi, aztán vásárolni mentünk, vettem is egy fáin kis bolerót.
Aztán sétálgattunk, és olyan istenien együtt voltunk most sok napig, és olyan jó volt! Úgy imádom! Persze van sok hátránya annak, ha az ember kapcsolatban van, például a szemüvegem mindig maszatos lesz az orrától, meg ráfekszik a hajamra véletlenül, én meg üvöltök, ő meg nem tudja, hogy mi van. De azért ezektől eltekintve igazán jó ezzel a kis lurkóval.
