Megjöttem Balcsiról! Olyan barna vagyok, hogy Fekete Pákó is elszégyellheti magát!
Első nap leutaztunk, megnéztük merre mi van, fasza kis házban laktunk, egészen puritán, de az életemet adnám egy ilyenért! Este grilleztünk kolbit, nem nagyon bírom a kolbit mondjuk. Főleg nem az ilyen vadregényes lecsó kolbászokat, de azért jó volt. Öcskössel tollasoztunk, kemény csatákat vívtunk, 21 ütés volt a rekord. Aztán másnap kimentünk a Lellei strandra, isteni volt! Ki is szúrtam egy fain kis nyakláncot, le is csaptam rá, hogy rohadnék meg!
Aztán este hatalmas bogrács pörköltet főztünk, délután döglöttünk, napoztunk, este sétáltunk nagyokat.
Másnap már nem volt olyan jó idő, de azért a kertben hesszeltünk, kergettük a napot meg a felhőket felváltva. Este szokásos nagy séta, és elég hüvike.
Uccsó nap eszelős napsütés, szuperbarnulás, persze ésszel, szépen naptej, meg néha kis árnyék, csak ilyen szervezetten lehet szépen lebarnulni és nem leégni, másnapra pedig hullafehérre hámlani sírva. Olyan kettő felé hazaindultunk, mert hogy nagy nap volt a tegnapi! Éppen egy éve volt, hogy az én szerelmem és én először sétáltunk kézenfogva az Andrássyn végig, és először öleltem meg őt rengeteg kérdéssel és bizonytalansággal és remegéssel. A kérdések azóta megválaszolódtak, a remegés még néha jelen van, hol az idegtől, hol az élvezettől, és mindkettőből pont annyi van, amennyi kell.
Kicsit aggódtam, hogy mi lesz, féltem, hogyha én meglepem valamivel, és ő meg nem, akkor neki az kellemetlen lesz, úgyhogy vittem neki egy eredeti Balaton szeletet az eredeti Balaton mellől, ő pedig (dobpergés!!) vörös rózsával várt! Majdnem elsírtam magam, annyira örültem! Aztán elmentünk arra a helyre, ahol először randiztunk, a Sirius teaházba. Fincsi hideg teákat ittunk, jókat beszélgettünk, próbáltuk kitalálni, hogy mikor is lehetünk végre úgy és annyit együtt, amilyenre és amennyire vágyunk. Hát sajnos nem mostanában! És akkor előrukkolt egy olyannal, amit legvadabb álmaimban se gondoltam volna! Csinált nekem a saját két izmos, imádnivaló kezével két pár fülbevalót! Saját maga szerezte be hozzá a cuccokat, és mindent, gondolhatod mennyire vérlázítóan odavoltam! Már tettem is volna magamévá ott a teázóban, de hát nem úgy megy az.
Aztán sok gondolkodás, mérlegelés, és egy fincsi kis esti séta után végül nálunk kötöttünk ki, de nagyon gyorsan aludni kellett, mert a kicsikém 5:30-kor kelt, úgyhogy a nagy évfordulós-szex még várat magára. Hogy meddig, az a folytatásból kiderül!
