Tudod, én olyan típusú blogger vagyok, aki szereti visszaolvasgatni a korábbi bejegyzéseit, hegyezgetni rá a saját cerkáját, esetleg kijavítani a gépelési hibákat, satöbbi. Most visszaszemezgettem azokat, amikor elkezdtem járni a jó öreg Hulky Hulkersonnal, és meg is perzselte a szívemet pár bejegyzés.
Egyébként az imént említett Lover jelen pillanatban a Volt Fesztiválon rábukott a Massive Attack meredező hímvesszejére, de sajnos nem úgy, ahogy te gondolod (ronda, perverz), hanem telhesen máshogy, mert hogy miattuk nem tud haladni a hangtechnikusi munkájával. De most ebbe nem is mennék bele részletesebben, lényeg, hogy szegény hullácskám csak olyan hajnal öt felé fog ideérni, én meg hát... tudod; nem vagyok az a klasszikus értelemben vett nekrofil.
Egyébként tegnap egy komoly helyen voltam egy komoly állásinterjún, minden isteni volt, de valahogy mégsem érzem a dolgot. Majd csütörtökig kiderül.
Más emberek most nagyon boldogok, mert kint vannak a Volton, és még másabbak (ettől a szótól megveszek) pedig még boldogabbak, mert rendelkeznek állással ÉS kint vannak a Volton, és az olyan frankó lehet! Gondolj arra, hogy mennyire kurvára utálod a munkádat, és gondolj arra, hogy én mennyire kurvára imádnám utálni végre a munkámat! De föleg szeretni.
FUCK!
Na, jó, nem fuck. Mert. Ma nagyon korán keltem a későn érkező barátommal, aztán mentem családi banzájra, méghozzá keresztelőre, és már megint vártam, mikor lobbanok lángra elevenen, és most ciki vagy nem ciki, áll a papbácsi, előtte kígyózó sor, mindenkinek egyesével köszön; erős vár a mi Istenünk!, erre pedig az adekvát válasz: erős vár a mi Istenünk! És akkor íme a valóság.
Papbácsi: Erős vár a mi Istenünk!
Random-rokon: Erős vár a mi Istenünk!
Papbácsi: Erős vár a mi Istenünk!
Random-rokon II.: Erős vár a mi Istenünk!
Papbácsi: Erős vár a mi Istenünk!
Random Gyerek-rokon: Ejősz váj a mi Isztenünk!
Papbácsi: Erős vár a mi Istenünk!
Moira: Jóna pot kí vá nok!
Aztán mentünk Petiékhez, ott bekajáltam. A kölykök cukkerek. Aztán tipli Andikához, ott vad napozás, már megint félelmetesen barna vagyok. De a félelmetesen gyönyörű fajtából.
Aztán jöttem haza, aztán Hegger átugrott, kidumáltuk az élet nagy dolgait sörök mellett.
