Ma mentem Apuhoz ebédelni a régi, jól bevált öcsémmel, aztán mentem fogdokinénihez, aki csodálatos, és megcsinálta szépen a kiesett tömésem okozta károkat. Ennek örülünk.
Aztán mentem a barátomhoz, ott kicsit konszolidálgattam nyersanyagokat külső vinyóra, hogy otthon megvágjam a megvágandót.
A kettő között pedig elrejtettünk egy kis közös délutáni alvást.
Mamu pedig minden eddiginél rosszabb állapotban van. Állandó a nyomás emiatt. Történhet bármi jó, ez minden napomban benne van.
Egyébként meg:
Boldog budapesti júniust kívánok mindenkinek!
