Az édes kis barátom tud azért, ha akar! Ma este dolgozott, én meg ugye nagyon korán reggel kelek, de azért még kora este játszásiból bedobtam neki, hogy ha erre jár (ami sose történne meg, mert én olyan helyen lakom, ahol nincs semmi és senki, ami és aki miatt erre járhatna - kivéve persze én), azért meglátogathat. Erre este tizenegykor csörög a telefon. - Palacsintát vigyek? - kérdezi Hulk a vonal végén, én meg nagyon örülni kezdtem. - Jáj, isten ments! - mondtam, no, persze úgy, hogy tudja, csak a palacsintát utasítom vissza. Úgyhogy jön, és itt alszik nálam, és majd itthon marad miután én elmentem reggel, nála lesz a kulcsom, és már látom is, ahogy mindörökre kizárom magam, ő meg eladja a lakást, és Anyunak meg Ecskesnek többé nem lesz hol laknia. De nem baj, jó kis időszak volt ez Hulkkal, és különbenis: ma itt alszik!
Juj, reggel majd hagyok "szeretlek!" Post-itet a párnán!
Igen, ki vagyok idegileg. Holnap nyelvvizsgázom. Alig várom, hogy az egy_önkormányzati_intézményben_látott_hirdetés_után_lefoglalt_apartmant_Abu Dhabiban visszamondhassam, és reklamáljak, hogy a hirdetésben más ígéretekkel kecsegtettek, és a pótágy számunkra nem megfelelő, mert a sógorom nevelt lánya már felnőtt, és nem fér el rajta.
Yours faithfully
Wendy Moira Angela Darling
Ps.: Állatira jó arcok vagytok, hogy értékeltétek a tegnapi fehér bejegyzésemet :)
