aug
14

10 éven át minden Szigeten kint voltam. Először csak két napot, utána mindig egy hetet, aztán már a végén nagyon csibészesen, de ingyen jutottam be, végezetül már csak napi jeggyel, mert nem bírtam idegileg és anyagilag sem. A héten kb. csak Tereskova érdekelt volna, de azért meg az ad ki 12 rongyot, akinek hat anyja van.

Úgyhogy az idei két napijegyemet kedvesen, szívélyesen és adómentesen "elajándékoztam".

Tegnap lázasan futottam Robikához, aztán meg Mamuhoz, aki most lett 82 éves. Aztán mentem találkozni a barátommal, akit újabban még jobban imádok, mint eddig, és vásárolgattunk, de nem nagyon tudom, minek. Vagyis, izé, én nem vettem semmit.

Aztán este Kármiban talicska Kingával, isteni jót dumálgattunk, aztán meg jött Karesz, vele is, eközben meg SCH-ben zajlott a bulika, és nyargaltam oda a dumizások után. Ott nagyjából 30 percet buliztam még, mert mentünk utána haza, egyrészt a vérem hajtott, márészt a fáradt barátom, hamadrészt egy titkos harmadik tényező, amiről mindjárt lerántom a leplet. Hazaértünk, beugrottunk a zuhanyba, és még a vizet se engedtük ki a palackból, égszakadás-földindulás, eszelős vihar kerekedett. Ha nem lett volna velem Hulker, akkor biztos összefosom magam, és ha ez netán az utcán ér bennünket, akkor nekünk reszeltek!

Ma pedig henyélgettünk, aztán Anyuval pizzát sütöttünk. Egyébként semennyit nem fogytam még, talán maximum 2 kilót, de azt betudom annak, hogy hol több, hol kevesebb ruhával méretszkedtem (ezt így írja a magyar??). Szóval a diétának egyelőre a kurva anyját.

Másfelől nagyon fáj a farokcsontom. Még süldőmalackoromban elestem Szlovákiában a jó kis jégen, és majd' kettéhasadtam a fájdalomtól. Aztán se ülni, se állni, se feküdni nem tudtam üvöltés nélkül. Majd lassan a fájdalom alábbhagyott, maga után hagyva a félelmet, hogy ezt többé már nem tudnám ép ésszel elviselni. Azóta is fájogat néha, de ma reggelre olyan szinten, hogy újra tízéves süldőmalackának éreztem magam, és nem azért, mert előttem az élet újra, hanem mert megint azt a gyötrő fájdalmat érzem, amit anno.

Eközben arról fantáziálok, hogy akkor letört egy darab a csontból, ami mostanra elszabadult, és belülről végez majd rajtam harakirit. Már csak azt nem tudom, hogy reumatológiára vagy pszichopatológiára menjek.

Este megyek Hulkkal romantische, esti sétára.

A bejegyzés trackback címe:

https://moira.blog.hu/api/trackback/id/tr172221621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása