Kérdem én, hogy hogy lehetséges az, hogy a Szép remények című, nagy sikerű, Dickens regényből készült film trailerén is el tudom bőgni magam??? De most komolyan, hogy? És miért? Mondjuk, ahogy Ethan üvölt, úgy nem üvölt senki. Olvastam két könyvét is egyébként. Hamvazó szerda és Mi a gond velem?, egyik jobb, mint a másik. Bár, igaz, csak kamaszként olvastam, akkor meg mindent sokkal impulzívabbnak könyvelünk el, mint valójában. De asszem most elkezdem az egyiket. Vagy inkább maradok Dickensnél? Legyen meglepetés.
Egyébként meg még mindig hálát rebegek esténként, hogy Hulkkal lehetek. Nézem, ahogy alszik, és egyszerűen végtelenül imádom. Érzem, ahogy szétfeszít a szerelem. Sose hittem volna, hogy ezek az érzelmek egy év után is kitartanak.
Szóval minden napra jut valami, amivel meglepetést okoz. Ma például felébresztett reggel nyolckor, és azt mondta, hogy nem bírta ki, hogy ne cirógasson, amire ugye én felébredtem. Mondtam neki, hogy kedveském, Moyrushka még pihenne kicsit, és akkor édesen visszatakart, és hagyott még pihizni, addig leült a géphez, satöbbi. Majd két és fél óra múlva arra kelek, hogy melletem szundikál, és hirtelen kiolthatatlan vágyat érzek, hogy össze-vissza puszilgassam. Úgyhogy tökre megértjük egymást.
