Na, eljött az idő! A várva várt EFOTT-beszámoló!
0. nap, kedd.
Leértünk nagyon sok faszkodás után olyan este 10 felé. Sátorhelyet kerestünk veszettül, de olyan már nem volt, ami igazán jó helyen lett volna. De szerencsére hozzánk csapódott egy idegen magányos fiú, aki alig várta, hogy helyi lakosként valakire rászórhassa a hasznos információit. Úgymint "itt árnyék lesz olyan reggel fél tízig, nyugodtan ide verhetitek a sátrat", aztán uncsi lett a fiú, úgyhogy lekevertük, ez meg is bosszulta magát, mert a nap már azelőtt besütött a sátrunkba, mielőtt felkelt volna. Rohadna ki a szíve! De erről majd később.
Találkoztunk Baliékkal, dumcsizgattunk, jó kis helyen ücsörögtünk, semmi tömeg, semmi nyomor, semmi fullasztó hőség, úgyhogy jó kis felvezetés volt. Aztán Gerike, Andika meg én elkezdtünk mulatni. Mindenkivel megismerkedtünk, eszelősen sokat táncoltunk, iszogattunk, és fergetegesen jól éreztük magunkat! Aztán egyszercsak reggel kibaszott hét lett, és majdnem elpusztultunk a 30 foktól. Úgyhogy gyorsan nyugovóra tértünk a sátrunkba, ahol olyan 50 fok lehetett már addigra. Na, hát ezt nem kellett volna. Enyhén ittas emberek fejére tűző nap, plusz egy zéró légmozgásos sátor, az bizony egyenlő azzal, ami történt. Egy darabig folyt rólunk a víz, nyűglődtünk, még kicsit be voltunk csípve, ettünk egy barackot, hogy majd a vitamin. De sajnos a vitamin nem segít két óra alvás után a 40 fokban, és jól kiröhögött engem a testem, hányás formájában üzent. Nem egy ember látta.
1. nap, szerda
627288191 billió fok van egész nap. Patakokban és folyókban folyik rólunk a víz, a hőség rekkenő! Voltunk Tescoban. Olyan elképesztő cseleket vetettünk be azért, hogy összesen 8 üveg bort, egy üveg Jagert és egy üveg vodkát csempésszünk be a fesztiválterületre, hogy erről könyvet kéne írni! De mindig bejött, és mindig nagyon örültünk.
Aztán kibaszott hideg vizes zuhany, ami olyan hideg, hogy levegőt se tudsz venni, de most azért könnyebb volt elviselni, mint tavaly Pafén, ahol a levegő hőmérséklete 12 fok volt. Napközben először a Pécsi-tó strandján döglöttünk, aztán az Orfűi-tóén, ami nagyon bitangosan klafa, nagy füves placc, óriási fák, sok árnyék, vízpart, rend, tisztaság, melegvizes zuhanyzó, szóval a kánaán!
Este Ákos koncert, és én nem nagyon csipázom Ákost, de be kellett fosni, olyan koncertet nyomott! Minden a helyén volt! Igazi Britney Spears szintű profizmus, látvány, hangzás, show, szóval eszelős volt. Andikával kint fröccsöztünk a parton éjjel, láttam hullócsillagot is, ami pesti gyereknek nem akármi. Viszonylag korán lefeküdtünk, talán olyan egy körül.
2. nap, csütörtök
Korán keltünk, mert fél 8-kor már nem lehetett megmaradni a sátorban. Lezuhanyoztunk, és indultunk a strandra. Délután KAP-ra visszatértünk, nem nagyon bírom a stand upposokat, de most elég vicces volt. Bár csak "halló jegyünk" (by Ildi) volt, úgyhogy a főhőst nem láttuk, de elég sokat röhögtünk. Fröccsöket ezerrel csempésztük befelé, jégkockát is szereztünk, szóval mi igazi túlélő fesztiválózók vagyunk. Este volt Quimby, de sajnos Ákos olyan magasra tette a lécet, hogy a továbbiakban több koncerten skandáltuk, hogy "kis-szín-pad, kis-szín-pad!", mint hogy nagy.
Aztán korán kidőltünk.
3. nap péntek
Reggel láttunk egy lányt, aki a földön térdelt mozdulatlanul, arca a sárban, és be volt hugyozva. Kurvára olyan volt mint egy halott, és az ilyesmitől rám jön néha pánikroham, most se volt ez másképpen, úgyhogy feszengtem, mint az állat, aztán kimentünk a strandra, volt melegvízes blokk, nem hittem el. Kávéztunk, mobilt töltöttünk, aztán visszafelé megkérdeztem az egészségügyiseket, hogy mi lett a lánnyal, ők azt mondták, nem mondhatnak semmit, kérdezzem meg a lánytól, és hogy végül nem kellett hospitálni, amiből arra következtettem, hogy életben van, és ez megnyugtatott. Este Junkies, ahol volt egy nagyon bebaszott fiú, de a jófej bebaszott fiú típusból. Fekszik a földön, hentereg, majd ránk néz - Elvesztettem a vizuális kapcsolatomat. - aztán leveszi a napszemüvegét, és hopp - Lőn világosság. Majd rágyújt a kezében lévő semmire, csodálkozik, majd felszed a földről egy óvszercsomagolást, rágyújt arra, de valahogy az sem az igazi, úgyhogy nekiállt lejmolni. Sokat röhgötünk, végtelenül sokat.
Aztán volt Auróra, szintén fasza volt, este meg Tcs, ami szintén elég kisszínpados produkció volt, olyannyira, hogy én el is húztam aludni.
4. nap, szombat
Már nagyon vártam, hogy a Hulky megérkezzen! Reggel korán kimentünk a strandra és ottan vártuk. Jött is olyan 4 felé, nagy volt az öröm és a mások szemeláttára taperolás, de persze nem vittük túlzásba, csak olyan jó volt úgyra látni egymást! Egészen sokáig a strandon voltunk, zuhanyoztunk vagy 10x, aztán indulás vissza a fesztiválterületre. Kicsit asszem riportoltam, de ez nem biztos, lehet, hogy ez még előző nap volt, de az is lehet, hogy mindkét nap. Összefolyik már minden.
Este Kispál, extra-kisszínpados produkció, Hulky dolgozott eközben, majd végzett, és mentünk hozzájuk kocsival, hogy ágyban aludjunk. Este próbált közeledni, de én már azelőtt elaludtam, mielőtt a testem az ágyhoz ért volna. De reggel már sokkal sikeresebb volt a hadművelet!
Aztán ebédeltünk a nagymamájával, és nagyon kellemesen telt így a délután. Aztán haza kocsival, halálosan álmos és kimerült voltam. Még jó, hogy nem én vezettem, mert nincs jogsim, úgyhogy az több sebből is vérzett volna.
Aztán nálam aludtunk, de mint akit lelőttek, hétfő reggel Hulky korán el, én még kis szunyika, este pedig főztünk tárkonyos csirkeragulevest, ami olyan lett, hogy tényleg saját magamat akartam elvenni feleségül.
Moira: Képzeld Nórika, csináltam tárkonyos csirkeragulevest.
Nórika: Ilyen tökéletes ember vagy?
Aztán aluszás. Kedden reggel fel, mentem a diplomáimat átvenni, de nem megy az olyan könnyen faluhelyen, úgyhogy majd csak augusztus végén kapom meg. Fuck. Még este volt egy kis gólyatáboros megbeszélés, hogy hogyan és miképpen kell megszerkeszteni egy jó riportfilmet, tartottam is egy kis előadást a témában, hullámzott a tömeg, éljeneztek, a hátukon vittek, szóval jó volt. Aztán Hulkkal haza, vacsi, kis bujálkodás, és szundika.
