Na, gyermekeim, in the Urrr! Hol is tartottam?
Ja, igen, a romantikus randevú! A barátom elhívott egy esti, városi sétára, Mojruska pedig eléggé kedveli az esti sétákat. Ennek következtében gyermeki rácsodálkozással figyeltem mindent, ami szép ebben a városban, annak ellenére, hogy ezerszer láttam és ezerszer jártam már mindenhol.
Aztán hazaértünk, és szunnyadtunk.
Vasárnap mentünk Nagyihoz ebédelni, aztán annyi biztos, hogy a kedvesem nem aludt itt, de az is nagyon valószínű, hogy semmit nem csináltam este.
Hétfőn volt adás, sok röhögéssel.
Kedden pedig nagy sikerű tanfolyamot tartottam, a végén vagy fél óráig jöttek a kedves érdeklődő újoncok, hogy feltegyék a kérdéseiket, és egyébként is, mikor és hogyan és miért, és meglehetősen örültem, mert tényleg felcsigáztam őket! Juhéjj!
Ma pedig eredeti thai masszázson voltam, nem mondhatnám, hogy mind a hatvan percét élveztem, és azt sem, hogy volt boldog befejezés, de kellőképpen jól esett, rendesen átmozgatott, és minden izmomba és alá belenyúltak csontig, de, mint az ismeretes, a néptáncon és a vérfertőzésen kívül minden érdemes kipróbálni egyszer. Talán ezt többször is. Aztán színházban voltam Andikával, és ráébredtem, hogy a Játékszín nem nekem gyártja a darabjait. Kiváltképp azokat nem, amelyekben Edit, András és Sztív szerepel.
Egész rendesen fel tud idegesíteni, mikor valaki az "n" és a "l" hangokat a száján kívül, vagyis a nyelv kinyújtásával képzi, ocsmány is, bizarr is, de legfőképp irritáló. Ne csináljátok.
Ja, és hogy mire föl a cím? Tegnap nem csak nőnap volt, de éppen húsz hónaposak a párhrhrhrtneremmel, és egy szép csokor virággal kedveskedett. Örömöm leplezhetetlen volt! Srácok, lepjétek meg nőiteket olykor egy virággal, hadd könnyezzen a szerencsétlenje vigyorgásában!
