Máris péntek van? Meg kell veszni.
Kedden napközben Foxxszal sétáltunk a belvárosban, ragyogó napsütés volt, kiváló kávé, és a Babámnak vettem szív alakú gumicukrot. Este meg színházban voltam, ... és mennyi szerelem!, Madáchban. Nekem nem jött be. Se a sztori, se a darab. Nekem ennél azért magasabb az ingerküszöböm kacagásban. Nem mondom, hogy pokoli volt, de nem volt nagy eresztés.
Szerdán mentem állásinterjúra egy vágyott helyre. Bókokat kaptam, de közben meg idegeskedtem az élet dolgain, és ettől, tudjátok, túl udvarias és félénk leszek (döbbenet, de igaz!), úgyhogy ennek az lett a következménye, hogy esti műsorsávot láttak bennem, de majd én megmutatom a délutáni műsor arcomat is. Este ezer év után újra karjába zárt a szerelmem, a többiről már nem is beszélve. Imádom!
Csütörtökön, vagyis a jó öreg tegnap, mentem navigálni az új rádiós palántákat, közben találkoztam a barátommal, aztán mentem este Bazsihoz, elmondtam neki a kettőnk közötti vélt vagy valós gondjaimat. Nem lett jobb a helyzet.
És a csúcs hír! Hannácska magától jár! Egyedül! Felzabálom!
Váci Mihályt olvassatok.
