Pénteken a párhtnerem elutazott dolgozni, sok mindenen agyaltam, hogy mi lesz az évfordulón, lesz-e, és akarom-e, hogy ne legyen semmi. És hogy vajon lesz-e valami? Utálom ezt az érzést. Igazán kifundálhatna valami szuperkirály dolgot! De ugye, hogy ugye?
Aztán szombat is eltelt, már sajnos nem tudom hogyan. De talán valahogy. Az tuti, hogy Anyukával a város jártuk, hogy mit meg hogyan kellene venni a Lakásba. Néztünk csempét, és ettünk a giroszt is.
Vasárnap Nagyikánál ebédeltünk, aztán este mentem Dóriékhoz, ott kifakadtam nekik, mint mindig, hogy sok bennem az ideg, a Lakás, meg a partnerem miatt is. Nem akarok én már több ideget.
Hétfőn durvábban pörögtem, mint a motolla, például reggel 6-kor keltem, mentem a Lakásba, kétségbeejtően szét van baszarintva, aztán onnan eltepertem a munkaügyibe egy kis szopórollerezésre, majd onnan a bankba, hogy tudjak péndzet adni a munkiknak, aztán, Lakás, aztán haza, aztán Öcsipókkal mentünk vásárolni beltéri ajtót, csak az a baj, hogy nem szarom a péndzet, és ezt keményen érzem. Vajon mit kéne hozzá enni?
Az ajtók után (amit egyébként úgy intéztem el, mintha maga a mindenható intézte volna, ugyanis én nem tudok elhozni két ajtót, mert se jogsim, se bivalyerőm, hórukkembereim meg aztán sőt, úgyhogy abba a boltba mentem, ahonnan a munkik a téglát rendelték másnapra, és mondtam, hogy csapassák már a pakkhoz, de sebtiben, és lőn) mentem a kölykökért, aztán haza, aztán Bazsikához. Ottan elpunnyadtunk, mondtam nekije a zűrjeimet (mostanában atomkirály barát vagyok, de hát ilyen ez a pre-évfordulós-lakásfelújítós idegállapot).
Aztán jött a kedd, amikor mentem reggel Anyukával bejárati ajtót nézni, abszolút lukra futás esete forgott fent, aztán mentem a Lakásba, és láttam, hogy már nem bomlik, hanem végre épül! Juhu! Délután meg volt életem első állásinterjúja. Most beszartál, mi? Hát az van kérem, hogy üzletvezető leszek csodálatos cégnél, csodálatos ötletekkel, és remélhetőleg csodálatos emberekkel. És a cuki alkalmazottakat válogattuk a tulajdonosokkal. Kemény menet volt, nem egy tál szamóca ez az interjúztatás (ahogy Regi mondaná)! Délután háromtól nyomtuk este nyolcig. Minden esetre eléggé élveztem, és helytálltam.
Este haza, Hulk jött, én totálduplahulla voltam, a nevemet se tudtam kábé. Aztán kis izécske, majd horpasztás, mert reggel jött a folytköv, még interjú. A mai interjú után Hulkkal tali, reggeliztünk, majd kimentünk a Mamájáért az állomásra, onnan haza, és most élvezem, hogy tervezgethet a leendő konyhámat, csak az a megveszekedett Ikea honlap elég gyökér, mert a regisztrációnál nem kér felhasználónevet, majd megtörténik a regisztráció, ám amikor belépnék, már kér felhasználónevet, funny, nem?
