Több mint egy hete nem írtam, de feljegyeztem mindent, nehogy valami kimaradjon.
Vasárnap, május elsején, Anyák napján - mint az írtam legutóbb - volt, ami volt. Este Andika itt aludt, sokat beszélgettünk, Mamuról, meg a családról, bánat volt a szívünkben. Örültem, hogy még aznap bent voltunk Öcskössel nála, láttuk, megsimogattuk, megpuszilgattuk.
Aztán hétfőn mentem a gyerekekért, utána adásra, majd volt egy kis szülinapi találkozás. A hangulatomat eléggé megpecsételték a vasárnapi események, letargikus voltam, egy percre sem szabadultam Mamu gondolatától. Aztán mindenki cukin felköszöntött, kaptam ezerféle fülbevalót, sok cukiságot, egész sokan voltunk. Aztán kiderült, hogy a barátom semmiféle meglepetéssel nem készült, és akkor kicsúszott a lábam alól a talaj. A barátodtól semmit nem kapni születésnapodra, megfizethetetlen élmény. Bőgtem. Hogy jut ilyen az eszébe? Ez tartotta bennem a lelket, és semmi. Nem akart rosszat, csak nem gondolta, hogy ez nekem rosszul fog esni (WTF?).
Vagy két órán át bőgtem neki, hol Mamu miatt, hol a butasága miatt, hogy mennyire megbántott, milyen nagyon rosszul esett ez nekem. A zuhany alatt álltunk, és csak végeláthatatlanul bőgtem, alig kaptam levegőt, annyira kivoltam.
Remek este volt.
Aztán reggel lement a boltba míg aludtam, és hozott egy bonbont, és írt egy kis cetlit, hogy sajnálja és szombaton pótoljuk.
Kedden mentem haza. Fáradt voltam és keserű. Mentem a gyerekekért, este pedig jött Hulk. Nem sok kedvem volt az egészhez. Semmihez se volt kedvem. Fasz kivan hangulatom volt. Még egyszer átbeszéltük a dolgainkat. Nem éreztem jól magam.
Szerda. Reggel temetés. Szép volt. Sírtam, persze, de vasárnap meg hétfőn már kisírtam a szívemet. Drága, kicsi szentem! Ilyenkor villanásnyi időre el tudom képzelni, ahogy Papuval ül egy felhőn és örülnek, hogy látják egymást öt év után.
Aztán Nagyihoz mentünk mind. Ott ebédeltünk, aztán ki-ki ment a saját dolgára. Otthon csináltam tiramisut, amit már egy hete bevállaltam, és nem mondhattam vissza. Nagyjából 3 órán át csináltam 30 főre, másfél kiló mascarponéból, 16 tojásból, stb. Kemény menet volt.
Aztán este mentem Bazsihoz, hogy beszélgessünk egy kimerítőt az eseményekről. Aztán a temető járt a fejemben, és hogy otthagytuk a drága Mamukát. Úgyhogy gyakorlatilag hasznavehetetlen voltam.
Csütörtök reggel mentem a kölyökért, aztán haza, aztán megint kölyök, aztán vittem a tiramisut a rádió második születésnapjára. Kicsit kezdtem felengedni, nem dühöngtem, nem bőgtem. Kicsit fröccsöt is ittam, beszélgettem emberekkel. A tiramisunak eszelős sikere volt, emberek százai ölték egymást, hogy kinyalhassák a tálakat (azt hitted máshogy fejezem be, mi, te kis disznó!?). Aztán Kinga eldobott engem a koliba, mert Hulk nem tudott eljönni, úgyhogy abban maradtunk, hogy bent alszom nála. Még mindig csalódott voltam miatta.
Pénteken reggel fel, mentem a Lakásba, jött a mestereNber, nézegette, méregette, hát meglátjuk. Egyelőre várunk ajánlatokat. Egész jó ötletek vannak. Jaj, de remélem, hogy nem lesz a csillagos ég a vége!
Aztán pénteken volt még egy bulika-féleség Pintyőnél, de nem voltam ott se még hangulatban, aztán este értem jött Hulk, és előrukkolt két pár fülbevalóval, amit ő maga csinált. Állatira nehezen álltam meg, hogy ne mondjam neki, hogy ezt mért nem tudtad aznapra?
Persze, örültem, mert kurva jóféle cucc, világít a sötétben, de eléggé megsebzett ez a hétfő. Több szinten is.
Aztán együtt haza, éjszakaival. Kibaszottul szorongtam, mert undorító volt a város, a legocsmányabb arcát mutatta nekem, bűz, üvöltözés, verekedés, hányás, rongálás - rosszul vagyok ettől a Budapesttől. Végül hazaértünk, és aludtunk.
Szombaton fel, hogy majd ma pótoljuk a szülinapot. Margitszigetre ki, elég passzív pihenés volt, napozással és egy kis Milka sütivel. De végre eggyel jobb volt a hangulat. A Margitszigetes-arcú Budapest, na, az tetszik nekem.
Aztán én mentem Gipsy Kings koncertre, Apu kapott rá jegyet, de neki nem kellett. De mi meg Öcsikével fél óra után leléptünk. Jól szólt, jó is volt, de félóra elég volt belőle.
Este megint jött Hulk, azt hiszem holtan rogytunk össze.
Vasárnap Nagyinál ebédeltünk, Hulk is jött, aztán ő el, én meg mentem a Lakásba egy belsőépítésszel, hogy nézze már mi a mocsári gólyahír. Ott voltunk vagy két órát, aztán én haza. Este nem tudom, mi volt. De talán semmi.
Hétfőn adáska, D6-tal. Nem volt olyan szar, mintha kétszer olyan szar lett volna. Ma meg reggel építészbácsi, aztán Bazsika és a szépséges leánya, aztán kölykök délután, most meg este van és mindjárt elalszom. Annyi biztos, hogy szombattól péntekig biztosan nem alszom együtt a párhrhrtneremmel, és pénteken is bőséges társaságban leszünk. És a legfontosabb; Siófokon.
