Szerdán voltam Andikával Velencén, irdatlan jó volt, hátul tarkótól bokáig lángoló veresre égtem. Barátom este leápolt. Aki elébem gyütt a vonathoz. Reggel hajnalban pedig eliszkolt.
Csütörtökön is volt valami, de már elképesztően nem vágom, hogy mi. Az tuti, hogy a kölyköket nekem kellett lefektetnem, meg megfürdetnem, és magam is megdöbbentem, milyen jól helyt álltam két ilyen ördögi csibésszel, mint ezek.
Délelőtt meg megrémültem, hogy Hulkkal hosszú ideig nem lesz egy jó napunk, kicsit bőgtem is neki, hogy ez őt mért nem zavarja, de ahogy azt Nagy X-tától megtanulhattam; a fiúk is sírnak, csak máshogy. Aztán Anyuhoz mentem, aki meghívott engömet egy jó kis szandálra.
Pénteken volt este jó kis rádiós palacsintázás, ihajjacsuhajja, mekkora király a békönös-goNbás, no, meg a nutellás a nagy kedvencem még! Aztán csomagoltam Hulknak is, mert álomnő vagyok, és örült is nekije a kis buksija.
Aztán haza, szundi.
Szombaton megembereltük magunkat, és elmentünk az esőben hajókirándulni, elég funky volt, olyan szögből láttam a dolgokat, amilyenekből eddig még nem. Például alulról a Lánchidat. Aztán koli, ebéd, haza, filmezés, alvás, este Bog szülinap, ott dumika párakkal, de főleg Dorkával meg Pirospetrával, cukikák ezek a lányok!
Aztán mentem a koliba Hulkhoz, szundika, aztán reggel fel, mentünk Szentendrére! Mesés az a hely! Nem volt végtelen ember, isteni idő volt, fincsi fagyi és ebéd, jó kis sörike, így kell ezt csinálni!
Még visszatérünk nagyobb csapatban is!
Csöcskazán, gyerekek!
