November másodika óta ez az első kétnapos hétvégém, laza, mi?
A karácsony egy jó nagy púp a hátamon! Könnyen mondom ezt, mert a családom minden tagja velem egy városban lakik, akikkel hetente többször is beszélek, találkozom és imádom őket, mint kés a vajba, szóval a karácsony jó része, minthogy együtt lenni a szerettekkel, az nagy boldogságomra, nálunk rendszeres. Viszont rühelletes a sok vásárló ember, a tülekedés, a stressz, hogy kinek mit vegyél, meg a nagy takkerolások, meg a rohanás, meg a fullasztó karácsonyi dalok... Jáj, nem szeretem a karácsonyt.
Viszont idén csodálatos dolog történt; egy felől nekem megjött, juhú, nálam nem lesz gyerek, hangsúlyozom: én nem vagyok várandós ;)
Kedvesem szülőföldjén múlatja az idejét, én meg megyek egyik családból a másikba, másikból az egyikbe, mindenhol ebédelni kell, jaj, a belem felrobban, nem bírja az én bendőm ezt a végtelen evést, sírva mondom, hogy nem, nem kérek többet.
Csütörtökön egyébként voltam egy koncerten is Karesszal, meg előtte kedden Foxosnál, ott ittam végre forralt bort, idén először, és fincsi volt! Aztán 23-án Bazzserbácsival is ünnepeltem egy kis karácsonyt, főztem hozzá csirkepaprikást.
Pénteken meg mentem a koliba, hogy elháljam az utolsó éjszakát Hulkkal, mielőtt hosszú időre hazautazott. Nagyon romcsi volt, szeretem ezt a srácot!
Most pedig az új zsinór nélküli egeremmel és billentyűzetemmel írok, és senki se tudhassa, hány méterre vagyok a kompjútertől!
Holnap hozzám jön száz rokon, eléggé kapkodósan rakom a rendet, költözöm befelé azóta is ezerrel, szóval holnapra puccba vágom a lakást! Ámmmmen!
