Első lépések a munkában és az új otthonomban. Már itt alszom minden nap múlthét szerda (nov. 9-e) óta. Jól megvagyunk. Én és én. Rájöttem, hogy egész más úgy takarítani és rendet tartani, hogy tudod, hogy az a te otthonod. Élvezem, és boldogan találok ki új dolgokat, építek, rendezek, elrakok... Drága kis Mamukám és Papukám, ők már régen tudták, hogy ezt lehetővé teszi nekem, én pedig tudomást sem akartam venni arról, hogy mi lesz, ha már ők nem lesznek. Köszönöm Nektek.
Érzelmes állapotomban vagyok. Végre megnyitott a terem! Jó érzés látni valamit, részt venni valamiben, ami most születik, épül, fejlődik és nincs eleve halálra ítélve. Jó érzés dolgozni.
Eközben, mint két kisgyerek, úgy közeledünk egymáshoz Hulkkal. A tegnap esténk csodás volt! Szenvedélyes és érzelmes, én pedig - mint az ismeretes - kevés dolgot szeretek jobban, mint a szenvedélyt és az érzelmeket. Hosszú idő után végre újra megnyugtató volt a közelsége, az ölelése, és nem agyaltam, mint a motolla. Tegnap elengedtem magam, feloldódtam.
Már csak a rezsi miatt aggódom.
