Idén még nem is írtam, micsoda egy tróger blogger vagyok!
Egy új évi fogadalmam van, mely szerint Hulkot ebben a bejegyzésben a "krapekom"-ként fogom emlegetni, mert hallottam valamikor a buszon egy csajtól, és nagyon trendinek tűnt.
Szóval volt szilveszter. Tudod, nem vagyok az a klasszikus értelemben vett bulihuligán, valljuk be, hogy nagyon hamar kidőlök. Se szesz, se kávé, se szilveszter nem tart ébren. Örülök, ha este tízig fent tudok maradni. Én sem vagyok már 20 éves! Mondjuk 27 se sokáig.
Elmentünk a jó kis koliba barátokkal, meg a krapekom is ott volt, akinek javasoltam, hogy az éjfelet ejtsük meg a Margit-hídon. A krapekom otthonról hozott fincsi, házi készítésű tojáslikőrt, beleöntöttünk egy-egy kis üvegcsébe, hogy romcsin koccintsunk a Duna fölött éjfélkor.
A romantika viszonylag hamar elillant, még a megérkezése előtt tulajdonképpen, mert a 4-6-os villamos éjfél előtti közönsége nem volt épp felvállalható. A féltékeny, részeg tinilány, aki üvölt a pasijával, hogy "de láttam, hogy a mellét nézted!" felkiáltásai, a rókázó harmincas nő, a konkrétan foskész, talaj részeg, hőbörgő, futballindulót kántáló fiúkák kicsit lelohasztották a lelkesedésem. De aggodalomra semmi ok, mert leszállt velünk mindenki a Margit-hídon, így együtt köszöntöttünk a csürhével az új évet a Duna fölött. Koccintottunk a tojáslikőrrel, és húztunk haza, mint a vadlibák.
Hétfőn zh, ami kettes lett, sajnos nem volt több időm készülni, és nehezebb is volt mint az előző.
Aztán Andikával találkoztam, nyakunkba vettük a várost, aztán megebédeltettem, fincsi lencsefőzelékkel, amiben - mint kiderült - verhetetlen vagyok! Aztán együtt tornáztunk, nagyon fáin volt!
Az pedig élet tovább sújt a felfázással, mert elmentem tegnap dokihoz, és nem volt bent, ami eléggé felbőszített.
Közben télikabátot keresek, vagy legalább egy fűthető bugyit, mert ez nem járja, hogy már vagy két hete fel vagyok fázva!
Tegnapra és mára virradóra is nálam aludt a krapekom, nagyon cuki volt.
