Újabban elég frankó szakácsnő vagyok, úgy nyomom a kajákat, hogy ihaj! Piacozgatok, alapanyagot válogatok, főzögetek, sütögetek. Szerintem lassan bevezetek egy "praktikusan, occsoért" kategóriát is, mert tényleg kihívás ma megélni Magyarországon. A negyvenhétezer duplájából, sőt meg merem kockáztatni, hogy a triplájából is.
Most, hogy full önállóan élek, így elég húzós a havi kiadás, pedig nem herdálok.
A rezsim telefonnal, internettel, vízzel, villannyal, fűtéssel, közös költséggel és biztosítással kb. 40 000. Plusz nyilván minden hónapra jut egy 20 000-es költség, pl. szemüveg, mosogatócsap, egy véletlen szörfözés internetelőfizetés nélkül a céges mobilon, HPV elleni védőoltás, meg egyéb nyalánkságok. Szóval most úgy áll a helyzet, hogy ha tisztességesen dolgozol, akkor hó végén nagyon mélyre csúszik a torkodban a fütykös és öklendezel is rögvest. Elnézést kérek a költői képért.
Hulkkal a körülményekhez képest legalább jól megvagyok. Sokat változtunk mind a ketten a különtöltött idő alatt, méghozzá előnyünkre és a kapcsolatunk előnyére. Szerintem ez dicséretes. A szex isteni, csak hát időből nincs olyan sok.
Közben volt Dorottyának születésnapja is, ami cukin telt!
Kihordtam lábon az ínhüvelyemet, ami fántásztis, ennek örömére holnap újra elkezdek tornácskázni.
Ja, még valami! A Húsvéti jókívánságom! Minden olyan kutyatartó, aki nem átallik ráfosatni a kutyáját lábtörlőre vagy kapualjba, az essen orra minden nap egy nagyon csúszós foshalmon, és legyen szaros az arca minden nap!
