Na, hát nem megmondtam, hogy mindjárt írok? Rekord kihagyásomnak nincs egyéb oka, mint bokros teendőim.
No, de nem ám csak a munkácska vagyon, például voltam kolbászt (alig bírtam megállni, hogy ne kolbyt írjak!) tölteni a 8. emeleten, igen, egy panellakásban. Csipázom a jóféle kolbyt.
Andika meg Bazsika is nálam aludtak a minap, olyan zsírokat tudunk beszélgetni, hogy ihaj!
Párhrtnerem is olyan cukorfalat újabban. Én sokat változtam egyébként az ominózus különtöltött időszak óta. Kicsit más távlatból is rá tudtam nézni a kapcsolatunkra, és ez sokat segített. Az én változásom pedig az ő változásához vezetett. Vagyis vezet. Mert még csak most indulgatott be ez a folyamat.
Jaj, hát nem is szólsz, én meg majd' elfelejtem, közben keringőzünk a Párhrhrtneremmel, és készülünk egy bálra, ami igen jó, mert a saját keringőmön - vagy mi a tököm az, szalagavatómon - egészen konkrétan fekvőgipszben felfetrengtem a színpadra a szalagtűzésre, utána meg lefetrengtem a színpadról. Nem volt egy fényes karrier, és viszonylag kevés fotó készült a nemes eseményről. Éppen 7 éve, holy shit!
Na, lényeg az, hogy a keringő nem megy még annyira, viszont a buszra is egy pádödörével szállok fel - legalábbis én azt képzelem.
Közben mindenből levizsgáztam sikeresen, és nem volt könnyű, de amennyire csak tudtam, tanultam, és a szabadidőm nagy részét ezen tevékenységeknek tartottam fent. Még mindig imádom a témát, és egy kis idegrendszer, meg anatómia, csapok és szaglóhámok állatira nem vették el a kedvemet. De a legjobb, hogy a tanárok milyen hihetetlenül jófejek. Remélem a többi is az lesz.
De lassan lehet, hogy barátkozni is kéne, meg visszajelölni a fészbúkon a csopitársakat, mert nincs kinek odaadnom az indexet, hogy aláírattassa! Getzi-e vagyok? Vagy tzuki-e?
